Harlem sötét utcái

Még csak egy órája szobrozunk a terepen, és duó egyik tagja már nem bír megülni a seggén. Izeg mozog, ellenőrzi a felszerelését, és zavarja a munkát. Végül még kérdez is, mikor újra a munkájára kezd figyelni.
- Nem még nincs semmi Fox. Egy árva lélek sem mozdult, amit érdemes lett volna meglőni. - A szememet fel sem emelem. csak meredek folyamatosan távcsövembe, és pásztázom a környéket. Közben azon gondolkodok, miért is vagyok én itt? A félszemű miért mindig kopaszokat oszt be mellém, akik még negyvennyolc órát sem tudnak szó nélkül egy helyben lenni. Pedig nem olyan nehéz a mozdulatlanság, csak nem csinálsz semmit és már meg is van.
- Már panaszkodsz? Még az első célpontot sem láttuk meg, lehet hogy napokig itt fogunk... - Hallgatok el hirtelen. A lány jelez, amit már rég megláttam. Nem lesz ez így jó. Máris kettő van belőle. Ha itt elkezdünk lövöldözni, tuti számbeli fölénybe kerül. Hát meg drágaságomat sem szeretném koptatni feleslegesen. Fox felőle a kérdés feltétetett, na de milyen jó kérdés. Itt lelemény kell nem testi erő.
- Gyere sietünk. - Állok fel hirtelen, és egyetlen mozdulattal hátamra kanyarítom puskámat. A tűzlépcső felé meszem az irányt. Ahogy elnéztem a zárfeltörő tudománya nem a legjobb, talán még lesz annyi időnk, hogy véghezvigyem a tervemet. Miközben lefele rohanok, és közben remélem követ a suhanc, mondom a tervet, ami megfogalmazódott bennem. - Na akkor feltehetőleg, mire leérünk már kifosztja az üzletet. Megvárod míg beszáll a kocsiba, vagy legalábbis valami hasonlót csinál. Ezeknél a mutánsoknál nem lehet tudni. Amikor indulni akar eléjük állsz, legalábbis megfelelő távolságba, hogy tudd védeni azt a formás seggedet. Eltereled a figyelmüket, nekem aztán teljesen mindegy mivel. Akár durrogtathatsz is ha akarsz, de engem el ne találj. Csak tartsd bent a kocsiban. - Ha leérkezek, akkor mutatom még neki, hogy elkerülés végett, a kocsik takarásában haladjon, nehogy túl korán észrevegyék. Addig én a szememet a kocsin tartva, hátulról, persze, minden fedezéket, és árnyékot kihasználva megpróbálom megközelíteni a kocsit. Ha nem sikerül, vagy nincs esélyem rá esélyem, akkor megpróbálok olyan közel húzódni amennyire csak tudok. Ha pedig már beszálltak a kocsiba, akkor lépek akcióba. A teleportkészüléket az egyik kezemben, revolveremet a másikban, elkezdek a kocsi felé rohanni. Remélem elég gyors vagyok, ahhoz, hogy a teleportert a járműre tudjam csatlakoztatni, és megnyomhassam a gombot, amivel az egész tákolmányt a foglyokkal felküldhetem.

Már izzadok az erőltetett futástól, és belül szidom magam, hogy nem gondoltam arra, hogy a célpont gyorsabb lesz nálunk. Szerencsére a társam nem beszari, sőt szó szinte szó nélkül teljesíti a feladatát. Ez nekem csak jó, egy jól kiképzett SHIELD ügynök a társam, ami nem kis meglepetés. Legalábbis régebbi élményeimet figyelembe véve.
Már nem törődök a rejtőzéssel, csak átrohanok az úton megpróbálom rávetni magam a kocsira. Kezemben a teleportáló készülékkel. Ha sikerül akkor rácsatlakoztatom, ha nem akkor csak beindítom és bedobom az ablakon. Remélem ennyi is elég lesz, hogy a kocsit és a benne ülőket is felteleportálja a Helicarrierre.

A kocsi eltűnik én pedig egy egyáltalán nem kecses fejessel zuhanok a földre. Az esést megpróbálom egy bukfenccel kigurulni, nem épp a legszebb látvány, de legalább hatásos. A sár latyak, és hódarabokat leverem az uniformisomról, és feltápászkodok. Az üzenet a nagy hajóról ekkor érkezik be. Megnyomom komlinkem gombját és már egy csípős válasz leledzik a nyelvem hegyén.
- Na, de parancsnok olyan nagy az a hajó, simán elfér abban egy kocsi is. - Kikerekedett szemekkel veszem tudomásul, hogy átvertek minket. Az akrobata mutatványom nem ért semmit. - Mi az, hogy nincs a kocsiban senki!? Kettőnek is kell lenni a célszemélyekből!! Ha már a kocsinál tartunk. Igazán visszaküldhetné a teleporteremmel együtt. Tudja a SHIELD tulajdon el kell számolnom vele. - Teszem hozzá még annyira pofátlanul amennyire csak kitelik tőlem. Közben az agyam már máshol jár.
~ Talán valami álcázóberendezés volt, vagy nekik is lenne egy teleportjuk? Hologram? Annak semmi esélye, mert akkor nem ment volna a kocsi. Na jó hát elvesztettük. ~ Fox javaslatára csak intek, felőlem mehet a dolog. Legalábbis nem tudok jobb dolgot én sem kitalálni. Újra adóvevőm felé fordulok.
- Bázis itt Rezge. Bármilyen nyomát látjátok a célszemélynek? Hőképes letapogatás rendelkezésemre áll? A helyszínről gyorsan távolodó személyeket keresünk! Vagy bármi más nyom, amin elindulhatunk? - Ezt követően csak várom a csodát, hátha megtörténik. Ha leküldik a kocsit, azért arréb állok. Nem akarok szegény technikus sorsára jutni. Nem vagyok nyomozó én egy mesterlövész vagyok, ha van egy célpont leszedem, de hát most is megtettem, de valamiért nem vált be a dolog.

Azt a rohadt. Át lettünk verve nem is kicsit. Elteszem a teleporteremet, és az adatlapot felveszem. Alaposan áttanulmányozom, és csak az államat vakarom. Úgy néz ki megvan a madárkánk, de akkor a klóngyártónak segítsége van. Övembe csúsztatom azt is, majd intek Fox-nak.
- Úgy néz ki patkányunk van. - Ezzel elkezdek rohanni a mutatott irányba, és mikor meglátom a lábnyomokat, elkezdek reménykedni. Talán lesz annyi rálátásom a dolgokra, hogy tudjam követni végig a nyomokat. - Fox nagyon átvertek minket. Ez valami csapda volt, és tuti, hogy ha követjük a célpontot akkor még nagyobba fogunk belefutni. Mit szólsz? Az én tervem nem sült el jól, hátha jobbat tudsz kitalálni. - Eközben félszemmel folyamatosan a hőképet nézem, és próbálok rájönni melyik épület lehet a célpontja a menekülőnek. Majd újra az adóvevőmhöz nyúlok, és jelentek a helicarriernek.
- Itt Rezge. Úgy néz ki Madrox célpont erősítést kapott, ezért sikerült bakot lőnünk. A célpont sejthette, hogy jövünk. Tudnak bármilyen szövetségeséről, vagy partneréről? - Teszem fel a szerintem logikus kérdést, miközben harmadik fél szememmel társamra figyelek. Hátha több esze van a szőke hajcsomó alatt.