Tudományos génlaboratórium

A hörcsög tervei nem jöttek be, legalábbis nem úgy, ahogy szerette volna. A nagydarab fickó elesett, és meg is hallt, de nem lassította az üldözőket. Sajnos esztelen terve miatt, még saját testi épségét is veszélyeztette, jobban eddigiekhez képest. Nagy nehezen ki tudott cikázni a lezúduló hústömeg elől, és nem is a halál zavarta igazán. A legjobban a füstbe ment terv, az amit ki nem állhatott. Ezek az elcsökevényesedett agyú majmok, áthúzták a számítását.
Egy lövés volt az, ami végzett a hüllővel. Egy lövés, ami biztosan nem az üldözőinktől jött, de akkor ki az aki képes lehet ilyenre. A semmiből lőni, talán egy biztonsági rendszer, vagy egy mutáns, aki el tudna láthatatlanodni. Egyik sem jó, de mindkettőnek megvan az ellenszere. A védelmi fegyverek biztos csak a folyosót védik, ha pedig mutáns, nem fog tudni követni a szellőzőben.
Fejét felemeli, és a nem túl bizalomgerjesztő sporttársára néz. Talán elég lesz, ahhoz hogy elmozdítsa azt a bánatos kriplit az útból.
- Hé te mittomén hanyadik fegyver! Több esélyünk van a szellőzőben, oda nem fognak tudni követni minket! Csak lökd arrébb azt a csontváznak kinéző alakot, és ugorjunk a nyílásba! - Megvárva a választ, ha beleegyezik társa, akkor ő is a szellőző felé veszi az irányt, ha nemleges akkor csak az ajtó maradt. - Nélküled nem menne, csak te vagy képes megtenni. Bízz bennem, ez lesz a kivezető út! - Ordítja tovább a kis rágcsáló, a semmivel össze nem téveszthető hangján, és reménykedik benne, hogy az érvek meggyőzik a mellette küzdőt, mert csak együtt lesz lehetőségük kijutni ebből az óriási kalitkából.
Ha Titok mégsem a szellőzőt választaná, akkor csak követi úgy, hogy a jobbra-balra cikázik, és megpróbál minden támadásra felkészülni. Nem szeretne a következő lenni aki elpusztul. Akkor még olyan sok tennivaló kimaradna az életéből. Annyi szép terv, rombolni való, pusztítani való. Gigászi gondolatok járnak aprócska hörcsög agyában, és egy számára boldogabb jövő képe.

Szotyi szíve a torkában dobog. Az érzés nem a tudatos félelem, inkább egy genetikai parancs. Mint egy macska egér játék, az sarokba szorul patkány az életéért rohan. Igaz nagyon kevés esélye van a túlélésre. Így tesz a hörcsög is, nem tehet semmit a menekülő társáért, csak rohan, ahogy a rövidke lábai bírják. A ventilátor nagy akadálynak tűnik, és csak szuper intelligenciájának köszönheti, hogy megváltó ötlete támadt, amit még nem visz véghez, mert az üldöző nyakörvének hangjától, új ötlete támadt.
- Tedd meg Szotyinak azt a szívességet, ha tudod. Valahogy tépd le a nyakörvet arról a fazonról. Akkor talán megmenekülhetünk. Irányítás nélkül, nem tud gondolkodni. - Eközben minden tudományos ismeretét összeszedi, és megpróbálja megsaccolni, hogy elég nagy-e a felhajtó ereje a ventilátornak, hogy felvigye ő és a mögötte "loholó" társát. Ha nem lenne elég, még az apró emlősnek sem, akkor jönnek a problémák. Ha jól látta, és leesett is neki, hogy társának széllel kapcsolatos ereje van, akkor talán tud segíteni szorult helyzetükön.
- Ugye széllel operálsz? Akkor fel tudnád küldeni Szotyit és magad? Ha lehet siess, mielőtt még elkapná Szotyit az a szörnyeteg! - Próbálja az üldözőjük morgását, és a ventilátor zaját túl sípítani.
Akkor csak a harc marad. Ha segít társfegyver és támad, akkor a hörcsög megpróbálja elterelni a figyelmet, míg Titok megszabadítja a nyakörvétől az ellenséget. Ha sikerült neki, akkor megpróbálja utánozni a kis hangszóróból jövő hangot és úgy kiáltja torka szakadtából.
- X fegyver! Ne öld meg őket! Teljesítsd az összes parancsot, amit adnak neked! - Talán bejön talán nem.
Ha a ventilátor ereje elég, hogy felvigye őket, akkor minden emeleten megáll, csak hogy megnézze a tíz méterenkénti járatok, hová is vezetnek. Ha semmilyen kijutással kecsegtetőt nem lát, akkor a csatornafedő a cél. A termete miatt, úgyse tudna kijutni egyedül, ezért újra társa kezébe teszi az éltét.
- Próbáld meg elmozdítani Szotyinak a fedőt, úgy kijuthatunk. - Reméli, hogy a feltörő szél nem nyomja el vékony kis hangját, és meghallja Titok. Ha elég ereje van, akkor megy a fény felé, ha nem akkor az egyik legjobb lehetőségekkel kecsegtető járatot választja.

A hörcsög egy ugrással adja át magát a szeleknek. Maga ez az érzés is megérte volna a szökési kísérletet. Ha már itt van akkor kiélvezi minden pillanatát, ennek a rövid kis túrának. A szél a szőrébe, és a pofazacskójába kap, és méterről-méterre röpíti felfelé. Még látja, ahogy társának nem sikerül eltávolítania a nyakörvet a kopasz szörnyről. A gondolat gyors, mint a villám, még a csúcspont elérése előtt átjárja a fejét, és szavakba is tudja önteni.
A szél az szél, és a társa is azzal operál, több menekülési útvonal, de csak egy üldöző, legalábbis még. Lent a milliókat forgó ventilátor, és a széllökés elég erős, hogy bárkit felvigyen de a "valahanyadik" fegyver, talán elég erős, hogy egyetlen embert leküldjön. Az aprócska emlős kinyitja száját, és a nyomás ellenére megerőlteti vékonyka hangszálait.
- Hé te figyelj Szotyira. Ne küzdj tovább, mert csak te járhatsz rosszul! Szotyinak van egy jó ötlete! Váljunk szét, tiéd a felső csatornafedő, enyém az oldalsó járat! Így csak egyikünket tudja követni, feltehetőleg nem tud kettészakadni, legalábbis önszántából! Ha felértél a csúcsra még azzal megpróbálkozhatsz, hogy a csatornafedő és az erőd segítségével agyonütőd őt, mikor próbál követni, vagy csak visszalökni őt a forgó ventilátorba, had végezze el az a dolgát! - Csak reménykedni tud benne, hogy mindent meghalott a menekülő társa, és ő is egyetért a tervel. Két út, dupla annyi esély a menekülésre. Talán a program sincs felkészülve arra, hogy egyszerre ennyi alany próbáljon meg szökni. Valamilyen nagy probléma lehetett itt, hogy ennyien ki tudtak törni, és még mindig élnek.

Szotyi repülésre tett kísérletét siker koronázta, és még a megfelelő célt is elérte. Az elején reménykedik, de mikor meglátja a rácsokat rájön, hogy az őket követő fenevad ezeket könnyedén ki fogja csavarni, és követni fogja. Az állati ösztönök sugároznak a kopasz üldözőről, így biztos benne, hogy a kis prédát fogja inkább üldözni, mint a képességekkel rendelkező + fegyvert. Még az a terve sem jött be, hogy ráuszítsa a balgát, talán akkor a düh elborítja üldözőjük agyát, és őt végzi ki hamarabb, csak utána jön utána.
A múlt már elmúlt, és az új helyzetre kell felkészülni. A lift vagy az ajtó. Semmi esélye rá, hogy megnyomja bármelyik gombot is a felvonóban. Túl magasan vannak egy ekkora emlősnek. Talán van egy járat, vagy megrozsdált a padló, de egy ilyen fejlett épületben, nagyon kicsi az esély rá. Arra pedig, hogy pont időben záródjon be a liftajtó még kissebb az esély, és attól még tudja követni az liftaknán keresztül.
A legtöbb esélye az ajtónak van. Feltételezhetően a szaglását használja legjobban az üldözője, ezért Szotyi előveszi állatias énjét, és teljesíti természet követeléseit. Folyosón rohanva gördül egyet a hátán, és vizeletét megpróbálja eljuttatni a liftbe, vagy legalább a közelébe. Csak egy szagminta kell, hogy lassítsa X fegyvert, és időt nyerjen. Ezt követően az ajtó a cél. Megpróbálja méretes testét áttuszkolni a szegélyen, és felméri az elé táruló környezetet.

Szotyi az új eseményekben csak a lehetőséget látja. Ez a fémtestű ember, vagy inkább mutáns még hasznára lehet. Ha ilyen könnyedén elbánt az X fegyverrel, akkor talán ki is fog tudni jutni. Így most már két nagyon is használható lehetősége van, már csak döntenie kell. Ha a óriást követi, akkor talán a fizikai erejének segítségével, ki tudja juttatni Szotyit, de éppen itt a gubanc. A fizikai erő, a legalantasabb módja a dolgok elérésében, még ha hatásos is szokott lenni ebben a barbár világban. Ezért megpróbálja utolérni a fémszörnyet, és nyálát használva, megbizonyosodik, mennyire is forró a test. Ha tűrhetően meleg, és nem égetné meg a kicsit testét, akkor a redőin keresztül megpróbál felmászni rá, és mintha csak egy utas lenne, várja a történéseket.
Ha túl forrónak bizonyul, akkor új tervet valósít meg. Megbizonyosodik, hogy X fegyver nem mostanában fog utána iramodni, ha így van akkor megpróbál átugrani a betört üvegen keresztül, és az alakváltó után megy. Ha nem tud átjutni, vagy bármilyen más akadályba ütközik, akkor a szellőző rácsot próbálja meg kinyitni a fogaival, de csak ha úgy látja van elég ideje rá. Ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy támadás érheti, akkor azonnal abbahagyja és a fémszörny után siet.
Ha már az elején úgy látja, hogy X fegyver hamarabb aktivizálja magát, vagy csak a fémmutánstól tart, és a forrósága miatt, még rá sem tud mászni. Akkor szimplán követi. Mindig az árnyékában lapul meg, így talán elkerülheti, hogy felfigyeljenek rá. Alapjában véve, csak az óriás veszélyesebb, mint egy hörcsög.

Szotyi meglátja menekülő társát, és örül. Nagyon örül, jól számította a dolgot mégsem elég értelmes hogy megéljen ebben a világban. Még arra sem volt képes, hogy a saját életét megmentse, ostoba majomszármazékok. Semmire sem mennek a csökevényes agyukkal, és a szuperképességeikkel. Az életbemaradáshoz csak agy kell és semmi más. Másra nincs is szüksége csak agyra.
Az éles szeme, és folyamatosan járó agya felméri a helyzetet, és rájön a nagy igazságra.
~ Most de k*rva jó lenne embernek lenni. Azok a buta majomszármazékok még egy rendesen mindenki számára nyitható ajtót sem tudnak kreálni. ~ Az aprócska keze nagyot csattan a szőrös homlokán, és egy sóhaj kíséretében elhatározza, az első emberi csoport az ajtókészítők lesz, akiket ki fog irtani a föld színéről. Közben már új megoldások után kutat.
Először egy szellőzőaknát keres, ha az alsóbb szinteken volt akkor itt is kell lennie. Természetes pedig, hogy minden szellőző a szabadba vezet azon talán kijuthatna. Ha talál egyet akkor odamegy annyira lefeszegeti a fedelét, hogy átférjen és utána megindulhasson a szabadság felé.
Ha nincs szellőző akkor újabb tervet kovácsol. Az ajtó közelében keres egy irányítópanelt, esetleg egy nyitóalkalmatosságot, amit csak meg kellene nyomni. és a szabadság felé vezető út megnyílna előtte. Ha talál akkor még egy természetes gonddal számolnia kell, bizonyára túl magasan van az ő fiziológiájához, így újra a feljutást kell megoldani. Ha talál valamilyen tolható zsúrkocsit, esetleg egy kerekes kukát, vagy bármit ami számára is mozdítható, akkor minden erőt beleadva eltolja a megoldásig, és felmászva rá megnyomja a megfelelő gombokat. Ha nem találja akkor véletlenszerűen nyomkod, és reméli hogy bejön neki.
Ha se egyik, se másik megoldás sem megoldható, akkor jól megfigyeli az ajtót, és megbizonyosodik róla nem-e, olyan fotocellás, és magától nyíló. Ha igen akkor megkeresi a fotocellát, át szalad rajta, utána pedig ki a szabadba. Ha esetleg nem fotocellás, hanem mozgásérzékelő, akkor minden bizonnyal ilyen kis testre nem állították be a gépet. Így újra a nagyobb, de még mozdítható tárgyra esik a választás, és az érzékelője elé tolja azt. Hátha elég hozzá, hogy kinyíljon, és elmenekülhessen kint.
Ha ez sem jön be, akkor megpróbál visszaemlékezni az elmúlt évekre. Mit is csinálnak az elpusztult alanyokkal. Ha kísérleteznek a holtestekkel, akkor mást gondol ki, ha pedig elvitetik az egyik titkos megsemmisítő telepükre, akkor már meg is van a terve. Elrejtőzik annyira amennyire csak tud Titok holttestén. Ha kell akkor még rág magának egy lyukat is, csak hogy jó legyen valamire a humanoid.
Ha egyik se jön be, akkor a talpait összevérezi Titok kiomlott testnedveivel, és az ajtó felé veszi az irányt. Jól láthatóan lábnyomokat hagy az ajtóig, majd amikor már az orra éri a záróalkalmatosságot, a lábnyomain visszafele haladva, eléri újra a hullát. A ruhája tiszta részében megtörli a lábait, majd elbújik valamilyen használati tárgy mögött, közel az ajtóhoz. Ha jön az üldözője reménykedik, hogy a lábnyomokat követi, és azt fogja hinni, hogy kijutott. Megfigyeli hogyan nyitja ki az ajtót, és megy ki, majd ha nem vették észre, akkor leutánozza, és megpróbál megszökni.
Ha egyik sem jön be, akkor keres egy ablakot, és a keretet kirágva, próbál megszökni.
Ha tényleg semmi sem jön be, akkor csak elbújik a legmegfelelőbb helyre, persze előtte sok tévszagnyomot hagy, hogy nehezebben találják meg, és megfigyel, milyen adandó alkalom, vagy használható dolog/ember van aki kijuttathatja.

Szotyi meglepetést meglepetésre halmoz. Ezek a kísérleti alanyok akiket kiszabadított véletlenül, pont a segítségére vannak. A nagy óriás kimentette X fegyver karmai közül, míg ez a kék testű nő a célegyenesen lökte át. Ilyen szerencséje is csak neki lehet.
A lépéseit még egy utolsó sprintre megszaporázza és kivetődik a csukódó ajtószárnyak között. Kiér az utcára, és mielőtt még agyontaposná pár figyelmetlen járókelő, megáll az út és a járda között. Visszafordul, és ahogy a torkán kifér ennyit mond gyorsan.
- Ezt még megbosszulom ti alávaló... alávaló.... alávaló emberek. - A szavai pont az utolsó nagy drámai pillanatban hagyják cserbe. Azért eliramodik még mielőtt bárki kijönne a + fegyver program épületéből. Az egyik vízelvezetőbe próbál elbújni és eljutni minél messzebb így. Senki emberfia nem tudja talán így követni. Annyi szag és "dolog" úszkál fels-alá, hogy talán megmenekülhet. A szaladás közben az agyát csak egy dolgon járatja. Találni egy személy, egy kivételes személyt, aki nagyra hivatott, és belemászni az agyába. Úgy megtörni, hogy csak az neki engedelmeskedjen, és végül elpusztíttatni vele az egész emberi fajt. Erre a gondolatra mindig hangos kacagásban tör ki, legalábbis amikor nem bűzfelhő, vagy éppen máson jut keresztül.