Szt. Michael templom

Manhatten egyik legkisebb temploma, ami mostanában már eléggé elhagyatottan áll. A kis kertjét már benőtte a gaz, és egyes pletykák szerint lebontásra vár. Ennek ellenére havonta előfordul egy-egy mise, bár nem jellemző. Többnyire csak kihaltan áll.

2000. szeptember 01.
12:10

//Vanessa (és talán Andrew) - Előzmény: Manhattan - Eleanor Roosevelt középiskola//


Vanesse mindvégig követi a szagot, és az iskolától talán úgy 150 méterre rátalál egy elhagyatott eléggé rossz állapotban lévő templomra. Belépve a kerítés majd hogy nem kidől, és a kert fogadja a lányt (és Andrewt, ha vele tart). A virágok elszáradtak, a gaz benődte jelentős részét a helynek, és a fák törzsein látni, hogy nincsenek jó állapotban. Egyre intenzívebben érezni a Curtisnek vélt szagot, ahogy halad befelé a lány a templomba. Mikor belép, egy kisebb terem fogadja őt padokkal, a hely végében pedig egy emelvények, ami minden bizonnyal a pap prédikációjának ad otthont. Mindenfelé szent képek, és keresztek lógnak a falakon, de egyértelmű, hogy aminek talán volt értéke, az már nincs itt. A nem túl nagy mise teremből egy ajtó nyílik a sarokban, ami az emeletre vezet, illetve egy másik a templom hátsó kertjébe...

Elég furcsának találom ezt az iskola melletti templomot. Nem is tudom, mi a furcsa rajta, talán az, hogy elhagyatott? Vagy az, hogy nem látszik, hogy diákok szállták volna meg? Sehol egy betört ablak, leszakított ajtó, graffitizett falterület. Mintha az orránál fogva vezetnék Vanessát, úgy lép be az imahelyre, én megyek utánna. A falakon feszületek, szent képek, itt minden úgy van, mintha itt mindennapos lenne a mise.
Megállok, és körbenézek. Nyilván keresünk valakit, de csak Vanessa tudja, hogy hogy néz ki az a valaki. Nem tudok róla semmit. Akár veszélyes is lehet. Ebben az esetben nem szeretném, hogy váratlanul érjen a találkozás vele.
Keresek egy sötétebb helyet, és elfoglalom azt. Elkezdek vetkőzni. - Ne rémülj meg Van, de a pólóm nem átlátszó. Kit is keresünk tulajdonképpen? - suttogom a kérdést a lánynak címezve, miközben megszabadulok a pólómtól. Ha beleolvadok a környezetembe, talán nehezebben szúrnak ki.

2000. szeptember 01.
12:15


Andrew megszabadulva ruháitól könnyen talál árnyékos helyet, mondhatni bárhol a templomban. Nem okoz nehézséget mutációja alkalmazása, és egy pillanat alatt láthatatlanná válik, és átkutathatja a helyet észrevétlenül. Értelem szerűen a hátsó kert nem megfelelő a számára, hiszen a napfény felfedné, ezért a felsőbb emeletekre veszi az irányt, Vanessa kiabálásából kitűnik, hogy kit is keresnek. Curtis azonban nem válaszol, már ha valóban ő az aki itt bujkál. Ellenben más valakit észre vehet a lány, és orrát enyhe bűz is megcsapja. Egy a templomban helyt kapó eléggé elhasznált és rossz állapotú orgona mögött, mintha egy kezet pillantana meg. A bűz pedig egyre inkább erősödik, ha megközelíti Vanessa. Ám ez nem a feltételezett Curtis szaga, ami idáig vezette őt. Ez valami más...

Közben Andrew följut az emeletre, ahol egyetlen egy szoba fogadja, a minden bizonnyal paplak, ahol még a templom fénykorában a mise vezénylője lakott. Mostanra már csak omladozó vakolat, szemét hegyek azok ami utána maradt. Eldobált chipses zacskók, italos üvegek, és élelmiszer maradványok, amelyekből itt-ott patkányok lakmároznak. Csak egy vékony csíkban töri meg a homályt a fénysugár, ami a bedeszkázott ablakon tör utat magának. Ennek hál pillanthatja meg a még mindig láthatatlan fiú a sarokban lévő matracot, és a rajta ülő félelemtől ittas srácot, akit minden bizonnyal Vanessa keres, és aki ide hozta a párost. Kérdés, hogy ő lenne Curtis? Vagy csak egy hajléktalan srác aki Isten házában húzta meg magát...

Vanessa kiakadt, amire nem számítottam. Ordított, ami eléggé felkelthette mások figyelmét. Ez nem jó, de megértem: egy ilyen helyen én is kiakadnék a helyébe. De mielőtt felfoghatnám, hogy üvöltése ilyesztő morgásba csap át, már alig vehet észre, teljesen beleolvad felsőtestem a sötétségbe.
Hol lehetsz, Curtis? Mostmár tudom, hogy itt vagy, a cica orra nem téved. A lépcsőn az árnyékok vetülete alatt osonok az emeletre. Vigyázok, hogy ne nagyon világosodjon meg a bőröm. De jó lenne egy színváltós ruha...
Patkányok csörögnek a sok lim-lom között egy chips-es zacskóval. A megvilágítás gyér, az emeleti bedeszkázott ablakon áttörő fény gyengén világítja meg a termet. Hirtelen észreveszek valakit a nap sugarát keresztezve. A srác fél, ez lerí róla. Még nem tudhatja, hogy itt vagyok, és hol vagyok. Mivel a nadrág még rajtam van, elbújok valami mögé, nehogy lelepleződjek. Ha találok egy fotelt, vagy szekrényt, megpróbálok elbújni mögé, és onnan szólítom meg a srácot. Ha nincs ilyen, a szoba legtávolabbi szegletébe megyek, ahová a fény már nem ér el.
-Curtis, te vagy az?- megvárom, míg reagál rá, és ha úgy vélem, hogy Ő az, akit keresünk, akkor folytatom - Ne félj! Azért jöttünk, hogy segítsünk rajtad. Andrew vagyok, örülök, hogy megtaláltunk.

2000. szeptember 01.
12:16


Vanessa hiába teszi meg a felszólításokat, az orgona mögött bujkáló alak nem jön elő. Még csak meg sem rezzen. Ahogy a lány teszi egy tétova lépést, és jobban szemügyre veszi, láthatja hogy a kilógó kéz mintha teljesen élettelen lenne, és kissé szikkadt, vékony. Mintha félig-meddig már mumifikált állapotban lenne, és a test nedvességtartalma jelentős mennyiségben eltávozott volna belőle. Cseppet sem biztató a dolog. De mintha mind ez nem lenne elég, a templom néma csöndét valami botorkálás szakítja meg... Vanessa kifinomult érzékszerveinek hála a templom hátsó kertje felől több ember léptét is meghallhatja eléggé tompán így nem tudja pontosan beazonosítani mennyien is lehetnek, de kettőnél bizonyára többen. Egymaga a döntéshozó, hisz Andrew odafent van, ráadásul még láthatatlan is.

A fiú egy lestrapált kisebb méretű szekrény mögött könnyen elbújhat, ahonnét biztonságban szólalhat meg. Amint felhangzik az első kérdés, a matracon ülő srác felkapja fejét értetlenül és kapkodni kezdi. Fogalma sincs honnan jöhetett a hang. A ejéhez kap, és szorítani kezdi.

-Hallgass már el!

Mondja keservesen, de hamar rá jön, hogy nem képzelete játszik vele, mikor ismét megszólal Andrew. Továbbra sem tudja honnan jöhet a hang, de ekkor biztos benne, hogy nem az elméje játszik vele. Felkel, és körbenéz, mire remegő kézzel egy vascsövet emel fel, és bizonytalanul hadonászni kezd vele.

-Hol vagy?! Gyere elő! Nekem nem kell a segítséged! Nekem nem kell senki segítsége! -feleli. De Andrew láthatja, hogy teljesen meg van zavarodva, és úgy véli nem tud rajta senki sem segíteni. Habár nem nem mondta, hogy ő lenne Curtis, de nagyon arra utal minden.

Curtis. Ő az. Hát megtaláltuk. Amikor kimondom a nevét, a fejéhez kap, mintha a kérdést belölről jövő hangoknak tulajdonítaná. Mjad miután rájön, hogy nem egyedül van, felkap egy vascsövet, és elkezd hadonászni vele. Még nem fedhetem fel magam, különben megszívnám.
Várok egy kicsit, míg kihadonássza magát, és ha már úgy látom, hogy elfáradt, újra megszólalok.
- Mi itt mind segítségre szorulunk. Többek között én is. Mutáns vagy, ugye? Én is, ezért nem láthatsz. Rosszul élted meg, ugye? Én is, de segített rajtam az iskola. Gyere velem, és nem lesz semmi baj, ezt megigérem neked! - ha továbbra is agresszívan lép fel, maradok a rejtekemben, de ha felfogta, mit akarok, előrelépek a fénycsíkhoz, hogy jobb legyen a rálátása a dolgokra, és megértse, miről beszélek.

2000. szeptember 01.
12:17


A paplakban, ami a felső emeleten nyugszik, Curtis(?) kezd kicsit lenyugodni, mikor Andrew nyugtatólag próbál hatni a fiúra. a Vascsőt bár nem engedi el, de látszik, hogy félelme alább hagyott. Amint az árnyékok rejtekéből elő lép a srác, Curtis(?) kicsit döbbenten néz, és ezen állapotában elejti a kezében lévő fegyvert.

-Nem... vagyok... egyedül?

Kérdi hebegve, szavakat nehezen találva. Kicsit mintha közelebb is lépne, majd próbálja összeszedni magát, és ismét megszólal.

-Ki vagy... te?

Ez idő alatt Vanessa, aki közelebbről szemléli meg az orgona mögött bújdoklót, rájön, hogy ő bizony már nincs életben, és valószínűleg ruházata alapján ő lehetett a templom papja. Kiszáradt teste cseppet sem kellemes látvány. Vanessa kihallgatva hamar rájön, hogy társa a fenti emeleten van, pont úgy ahogy gondolta. Amint felsiet és belép elé is ugyan az tárul, ami Andrew elé. Lerobbant szoba, omladozó vakolat, ételmaradékok és patkányok, félhomállyal megfűszerezve, amit csak a bedeszkázott ablakon hagyott kis résen áttörő fénysugár az ami enyhít. A lány nem csak egy lebegő ruhadarabra figyelhet fel ami minden bizonnyal Andrew, hanem arra a fiúra is, akit az iskolánál látott. Fekete bőrkabát, zavaros tekintet, és a szaga ami ide vezette a párost, megkérdőjelezhetetlenül az övé.

-Ki vagy te? Mit kartok tőlem?

Hirtelen ellenségesen kérdni, amint belépett Vanessa, és még a vascsövet is felkapja a földről, majd hátrálni kezd. Ekkor a Tigris lány a korábban lépések hangja helyett 3 férfi halk beszélgetését fülelheti ki és a tömény alkoholszag is megcsaphatja orrát, amit mutáns érzékszerveinek köszönhet.

Ez az, Vanessa. Elrontottad a jelenetemet a tiéddel, most kezdhetünk újra mindent. Hiába nézel ki jól, lehet tévesen itéltelek meg? Áh, hagyjuk, most más dolgunk van.
Efféle gondolatok járnak a fejemben, miközben Curtis újra felkapja a földről a vascsövet, és hátrálni kezd. Csak az hiányzik, hogy teljesen elveszítse a fejét, akkor nem biztos, hogy megússzuk pár vascső okozta töréssel. A srác veszélyes, különben nem lennénk itt.
Megpróbálom kitartott kezemmel gyengéden megállítani Vanessát, nehogy a srác úgy érezze, sarokba akarjuk szorítani.
- Vanessa, ne!- mondom közben, és ha alkalom van rá, elmagyarázom a helyzetet. Hogy kik vagyunk, és miért jöttünk. Hogy mi a képességünk.

2000. szeptember 01.
12:18


Curtis lassan kezd alábbhagyni a hadonászással, de most már nem teszi le kezéből a vascsövet. Vanessára néz, majd látszik rajta, hogy keresi a szavakat asrác, mit is mondjon.

-Én vagyok Curtis... De ti kik vagytok?

Kérdi bizalmatlanul, és egy pillanatra sem enyhíti most már a figyelmét. Szemeit rajta tartja a két vendégén, ha kell akkor akár még a vascsövet is használhatja, mert látszik rajta, hogy a zavartság, és a félelem rálökheti erre az útra. Eközben odalent felhangzik az orgona hangja többször is, és a hangos nevetés, törés-zúzás. Bárkik is vannak lent, a templomban való randalírozás nem sejtet túl sok jót személyükről. Amint ezek a hangok felhallatszanak, amit már Andrew is jól észlelhet, Curtis egyre jobban kezd félni, és látni, ahogy a "fegyver" erősebben markolja mint eddig.

-A barátaitok? Hányan vagytok? Mit akartok tőlem?

Kérdi egyre inkább félelemmel átitatott hangon.

Miközben figyelem Vanessa és Curtis párbeszédét, lent randalírozásra leszek figyelmes. Zúg az orgona, törnek a tárgyak. Valószínüleg az eddig hiányolt vandálok azok, akik pont most éreztek rá a templomi zúzdára. Itt hagyom a többieket, és óvatosan elindulok a zaj irányába. Megpróbálok takarásból lelesni a lépcsőn, felmérni, hogy hányan vannak, kik ők, és hogy veszélyesek-e. Ha kell, még akár rájuk is ilyeszthetek, kihasználva az "adottságomat".

2000. szeptember 01.
12:18


Vanessa szavai meggyőzőnek hatnak, ám ez idő alatt Andrew utána néz a lenti történéseknek. Árnyak között lopódzva három punk stílust képviselő alakot fedez fel. Láncok a ruháikon, magas tüskék haj, és bőrszerelés. De úgy tűnik nincs szükség a riogatásra, mert valami... valaki más megteszi helyette. A fiatalok ugyan is észre veszik azt amit már Vanessa korábban. A halott kiszáradt félig-meddig mumifikálódott papot, amivel Andrew is most találkozik először.


-Mi a franc?! Ez...

Mondja az egyik, elsápadva, mire egy másik veszi át a szót.

-... ez tök király!

Hangzik el szájából, és jó ízű mosollyal kezdik el birizgálni. Úgy fest az alkohol már elmosta az agyukat így dél tájékán. Lehet Andrew ijesztgetése is hasonló eredménnyel járna. Minden esetre odafentről a fiú Vanessa sikítását hallhatja meg, majd a bedeszkázott ablak kitörését. Erre a punkok is felfigyelnek, majd egymásra néznek és felfelé veszik az irányt...


//Vanessa távolléte ideje alatt a karakter NJK-ként működik tovább, és semmi bántódása nem fog esni!//

Három nem gyengén betintázott punkot látok odalent, akik találtak valamit. Izgatottnak tűnnek, ey kicsit megpróbálok úgy helyezkedni, hogy lássak is valamit. Egy halott ember? Jézus Úr Istenem, egy halott pap teste van a templom épületében. Hirtelen nem tudom, mit érzek: legszívesebben elszaladnék világgá, mondván, hogy sohasem láttam még halott embert. Hülye gondolatok cikáznak végig a fejemben, és idegesen próbálok körbe nézni, nehogy valaki megakarjon ölni. Uhh, azt hiszem, elvesztettem egy kicsit a fejem.
Erőt veszek magamon, és szépen lassan kivárom, hogy mi sül ki ebből az egészből. A srácok nem mintha megijedtek volna, mintha tetszene nekik a mumifikálódott test látványa. Elfog az undor, mikor sikítás töri meg a nem épp idillikus képet: Vanessa sikítása, majd deszkák kitörése. Csak nem az ablak? Istenem, ha valaki kiesett azon az ablakon... Eszeveszettül rohanok a helyiségbe, nem törődve azzal, hogy hangos vagyok-e, vagy sem. Odalent is meghallották a zajt, előbb kell beérnem, mint ők.

2000. szeptember 01.
12:19


A sietség következtében Andrew szembesül a történtekkel, amint felér. A bedeszkázott ablak, ami korábban a vékony fénysugarat engedte beköszönni, most romokra törve, és a helyszínen Curtis sehol. Vanessa egy maga rémült arccal áll é kezét vizsgálja. Mintha megszikkadt volna és kissé soványabb lenne a bal kézfeje. A lány Andrew lebegő ruhadarabjára néz, és úgy szólal meg.

-Megérintett, és... megszökött. Az érintése...

Hebegi, de többet nem tud szólni, Talán ha kicsit eszesebb a srác, kezdhet összeállni a fejébe mire is képes Curtis, és mért menekül. A két fiatal társasága azonban hamar bővül, mikor felérkeznek a punkok, és illuminált állapotuknál fogva eléggé inognak, majd mikor meglátják Vanessat, úgy döntenek szórakozni fognak. Az egyikük előrébb lép, majd pedig ittas hangon szólal meg.

-Szia cica. A nevem Tom!

Mondja, és megindul a lány felé... mind végig mit sem sejtve, hogy nem csak a megdöbbent Vanessa az aki a hármas között van, hanem a láthatatlan árnyékok között rejtőző Andrew, akinek most nehezebb dolga van, mivel az ablakok már nincsenek bedeszkázva és a napsugarak majdnem az egész helyszínt bevilágítják, így csak a feljáró környékén van némi rejtek, és a szoba másik sarkába, amit a fény választ ketté. Bár a meglepetés ereje még mindig a srác kezében van, amit érdemes lenne mihamarabb kihasználni, hisz ki tudja mire képesek ezek a most nem éppen jó állapotban lévő amúgy harcias Vanessaval, aki még mindig Curtis mutáns érintésének hatása alatt van. .

Vanessa kezére nézek: mint egy növény, amiből mind egy szálig kiszívták a folyadékot. A keze szakasztott úgy fest, mint egy haldokló zöldség. Tehát ez történt a pappal is: Curtis átka az érintése. Ezért jöhetett a félszemű csávó az intézménybe. Curtis veszélyes, és ha elszáll az agya, mindenkiből mumifikálódott hullát csinál, akivel csak testi kontaktusba kerül. És most Vanessa az, aki segítségre szorul.
Nem kell megkérdeznem, hogy mi történt. És nincs is rá idő. A 3 csöves belép az ajtón, éppenhogy egy tenyérnyi árnyékos helyen eltudok bújni. A szoba sarkában sikerül elrejtőznöm, Vanessa háta mögött (?).
A Tom nevű srác megenged magának egy kis szórakozást. Megindul a szoba közepére, Vanessa felé. Hagyom, hogy had készüljön rá az erőszakoskodásra, higgye csak azt, hogy semmitől nem kell tartania. Majd mikor elég közel kerül a lányhoz, én az árnyékból kiugorva megpróbálok bevinni egy egyenest, hátha attól megfekszik. Ha ez sikerült, akkor megkeresem a vascsövet a földön, és azzal várom a másik kettőt.
- Gyertek csak, ti szemetek, bugizzunk!

2000. szeptember 01.
12:19


Andrew hirtelen ütése kifekteti a srácot. Nehéz lenne eldönteni, hogy ez a nagy fizikai ereje miatt esetleg inkább az alkohol által legyengített test miatt történt úgy, ahogy, de kétségtelen, hogy Tom kidőlt. Már csak két társa van talpon, akik viszont pislogva figyelnek. Nem értik mi történt, hisz a "semmi" ütötte ki. Kezdenek hátrálni, és félve megtenni a lépéseket. Andrew kezében a vascsővel, ami a laikus szemnek csak lebeg talán a kísértet érzetét kelti a punkokban. Azok sietve távoznak, és hagyják hátra barátjukat, aki kómában fekszik Vanessa lábai előtt. A lány kezd észhez térni, és csak egy halk kösz szócskát présel ki magából.
Ha Andrew esetleg kinéz az ablakon, még láthatja Curtist, ahogy befordul az egyik utcán, majd eltűnik. Vanessa kezébe lassan vissza tér az élet, szerencséjére nem volt túl hosszú a személyes kontaktus, így nem alkotott maradandó sérülést a mutáns. Társára néz, majd kicsit bosszúsan szóval meg lerázva magáról a döbbenet és az enyhe sokk érzetét.

-El kell kapnunk, ezt a majmot!

Mondja ingerülten. Látszik, nem szívlelte a történteket. Érzékszerveit kiélesítve megindul a templom kijárata felé, hogy elkapja Curtist. Andrewra nem sokat vár, és ha a fiú nem akarja magára hagyni a lányt aki ki tudja mit tesz miután kissé felspanolt állapotban siet el akkor ajánlott loholni a nyomában, ugyan is Vanessa mutációjának hála igen gyorsan szalad...


//Folytatás: Manhattan - Utcák, sikátorok, zsákutcák, és körutak
(Kérlek várd meg, míg ír Sunbeam és Gabriel a helyszínre, majd pedig a körváltásom után reagolj oda.)//