Születési név: Nicholas Surven
Becenév/ álnév: Nick / Nightmare
Faj: Homo Sapiens Superior
Nem: Férfi
Születési hely, idő: New York, Brooklyn; 1972. november 27.
Kor: 28
Családfa: David Surven - apa, Marie Surven - anya, Brandon Surven - ikertestvér
Betegségei: -
Foglalkozás: szabadúszó, zsoldos
Testmagasság: 184 cm
Testsúly: 80 kg
Hajszín: világosbarna
Szemszín: kék
Bőrszín: fehér
Előtörténet:
Nick Surven és ikertestvére, Bran egy esős novemberi napon látták meg a napvilágot, 1972-ben, Brooklynban a St. Anna kórházban. A család a szó minden értelmében átlagos volt. Átlagos jövedelemmel, átlagos környékkel és szomszédsággal, átlagos lakással, gépjárművel és még sorolhatnánk... Az ikrek viszont nem voltak betervezve, a fiatal házaspár csak egy gyermekre számított, egy gyermek volt betervezve. Ehelyett viszont ikrek születtek, ráadásul fiúk és ha akkor még nagy is volt az öröm, a szülők később megismerték ennek az árnyoldalát is. David Surman egy dobozgyárban dolgozott, logisztikával foglalkozott, míg Marie, az édesanya fogorvosként ténykedett. Nick és Bran gyakorlatilag egészen pici koruktól kezdve mindent együtt csináltak. Együtt játszottak, együtt jártak oviba, együtt kezdték meg az általános iskolát, majd a gimnáziumot is. Szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól. Kreatív, népszerű fiúk voltak akik a csínytevésben is sokszor túlszárnyalták kortársaikat. Sokszor nem is kellett beszélniük egymáshoz, látszólag kitalálták egymás gondolatait. A gimnáziumi évek azonban már nem teltek olyan kellemesen. Egy felsőbbéves fiú, Jamie kipécézte őket magának és folyton szívózott velük, csupán szórakozásból. Ráadásul se Nick sem pedig Brandon nem voltak éppen jó tanulók, és szüleik is egyre inkább szekálták őket, mert hát valljuk be tanulmányi eredményeik nem voltak túlságosan fényesek. Tehát mondhatjuk, hogy a tinédzserek minden gondja-baja megvolt nekik. És ha ez még nem lett volna elég a mutánsképességük is most jelentkezett először. Néhány másodperc híján pont ugyanakkor. Egy júniusi nap volt, a vakációt megelőző utolsó tanítási napok egyike. A testvérek már előre örültek, hogy pár hónapra megszabadulnak az iskola minden nyűgjétől. Épp a nagyszünet volt, az illemhelyiségben dobáltak vizes wc-papírt a plafonra. Ekkor lépett be Jamie, és már sunyi vigyorán látszott, hogy nem jó szándékkal érkezett. Nick egyszerre érzett félelmet és dühöt. Ártani akart ennek a fiúnak aki annyira megkeseríti az életüket itt a gimiben. És akkor fura dolog történt. Jamie arcára kiült a félelem, kezeit arca elé emelte és hátrálni kezdett a fal felé. Rémülten hebegett-habogott mint aki szellemet lát. Nick ekkor észre se vette, hogy a mellette álló testvére is transzközeli állapotba került, és pár perccel később Jamie már véres arccal, hatalmas monoklival, rettegve nézett fel az ikrekre, miközben azok ugyanott álltak és látszólag semmivel sem ártottak a náluk idősebb fiúnak. A két testvér is ijedten és kissé értetlenül nézett egymásra. Később mikor a tanáraik, a szüleik, sőt az iskolapszichológus kérdezte őket akkor is rejtélyes hallgatásba temetkeztek, nem mondták el mi is történt ott bent a mosdóban. Az elején maguk se értették, de később amikor titokban gyakoroltak, rájöttek, hogy különleges képességük van. Nick képes volt különböző rémálmokat, illúziókat ültetni az emberek agyába, míg testvére Bran beléphetett ezekbe és más egyéb hétköznapi álmokba is, és amiket ezekben csinált az áldozattal, az a valóságban is megtörtént. Ugyanakkor megijesztették őket ezeket a képességek és úgy döntöttek eltitkolják és a lehető legritkábban használják. A gimnázium utolsó éveiben új hobbit találtak maguknak: az amerikai focit. Ebben pedig olyan sikeresnek bizonyultak, hogy mikor végeztek a középiskolával több egyetem is felkereste őket, hogy rossz tanulmányi eredményeik ellenére sportösztöndíjjal szívesen látnák a hallgatóik között. Az ikreknek azonban más terveik voltak. 19 évesen csatlakoztak a sereghez, egészen pontosan pedig a legprofibbakhoz: a tengerészgyalogsághoz. Két kisportolt, egészséges, magabiztos fiatalembernek nem okozott gondot az alkalmassági tesztek teljesítése. Ezt követte két év kemény kiképzés, itt ugyan szétválasztották őket, de aztán valamilyen adminisztrációs hiba folytán, vagy a tisztek belátásának hála már egy egységbe kerültek. Az első állomáshelyük Afganisztán volt, majd következett Irak. Talán a legveszélyesebb föld, ahová tengerészgyalogosokat küldhetnek és pár hét után az ikerpár rájött arra, hogy amit ezidáig tanultak, azt most mind elfelejthetik. Minden egyes nap egy-egy megpróbáltatás volt, hiszen nem lehetett egy nyugodt percük sem a háborús övezetben. Megtanultak embert ölni, és megtanulták ezt feldolgozni, megtanulták tisztelni és szeretni bajtársaikat, megtanulták tisztelni az életet. Mindez azonban semmivé lett méghozzá igen gyorsan. Elfogtak egy ellenséges katonát akitől információkat kellett kiszedniük. Olyan információkat amelyektől katonatársaik élete függött. A hivatalos parancs szerint meg kellett várniuk a parancsot az ezredparancsnokságtól, de a két ikertestvér nem várt semmire és senkire. Egy üres szobában mutánsképességeik segítségével próbálták szóra bírni az arabot, de a dolog eldurvult és a fogoly belehalt a nem mindennapi kínzásba. Bizonyíték nem volt rá, hogy ők tették, vagy hogy miként is tehették, így hadbíróság előtt nem kellett felelniük tettükért, de az egységtől távozniuk kellett. Visszarendelték őket az Egyesül Államokba, ahol különböző irodai, adminisztrációs munkát bíztak rájuk. Pár hónap múlva kiléptek a seregből. New York-ban béreltek egy lakást, és alkalmi melókból tartották el magukat. Egyik napról a másikra éltek, de szüleiktől büszkék voltak pénzt kérni. Aztán jött az ötlet, hogy miért is ne használhatnák fel a képességüket? Bérgyilkosok lettek, akik lenyomozhatatlan módszerekkel gyilkoltak. Elvégre álmukban végeztek az emberekkel, méghozzá úgy, hogy a szó fizikai értelmében hozzá se kellett érniük. Egészen addig így ment ez amíg nem hallottak Xavier professzor iskolájáról... Úgy döntöttek tesznek egy látogatást.
Jellem: Igaz, hogy Nick nem éppen egy gazdag és jómódú családból származik, ennek ellenére rendkívül egoista, magabiztos és barátain kívül (akikből nincs sok) mindenkit lenéz. Megpróbál mindenben a legjobb lenni, csak a saját feje után megy, nem hagyatkozik senkinek a segítségére vagy éppen a szakértelmére. A jó tanácsokat csendben meghallgatja, mérlegel, majd a saját döntése szerint cselekszik.
Szakképzettség: Amit a hadseregnél elsajátított. Fegyverek mesterszinten való kezelése, pontos, precíz lövések.
Képesség: Képes különböző rémálmokat, illúziókat az emberek agyába ültetni. Ezek olyannyira valóságosak, hogy az áldozat az adott pillanatban elhiszi, amit lát és képtelen felébredni, vagy menekülni előle. Nem áll lehetőségében hatékonyan küzdenie a félelme ellen. Egyszerre csak 1 embernél lehet ezt végrehajtani, magas fokú koncentráció mellett. 10 méteres körzetben a leghatékonyabb. Profi mentális képességgel rendelkező egyéneknél nem túlságosan hatékony, és amíg ez a művelet zajlik, addig rendkívül sebezhető és képtelen magát megvédeni a külső behatásoktól.
Felszerelés: eltüntetett azonosítószámmal rendelkező 9 mm-es Desert Eagle.
//A két előtörténet(Nicholas és Brandon) közös koncepció alapján készült, kérjük, hogy e szerint bírálják el őket.//
Szomb. Júl. 30, 2011 1:55 am
