Születési név: Marius Woodson
Becenév/ álnév: Ötletelő,
Faj: Homo Sapiens Superior (mutáns)
Nem: férfi
Születési hely, idő: 1985. június 2, New York
Kor: 15
Családfa:
Apja: Remus Woodson (él)
Anyja: Clara White (él)
Betegségei: Fanatikusan szereti a kesztyűket, de ezen kívül testileg és szellemileg is egészséges.
Foglalkozás: Diák
Testmagasság: 176 cm
Testsúly: 60 kg
Hajszín: fekete
Szemszín: kék
Bőrszín: fehér
Előtörténet:
Anyám titkárnő volt, de nem az amelyik a munkája miatt kapja meg a pénzét, annál könnyebb volt a feladata, szét kellett tennie a két lábát. Apám egy jól menő vállalat főnöke, szóval pénzből nincs hiány. Én, hát én egy nem túl szerencsés nap eredménye vagyok. Persze miután megszülettem anyám felismerte mekkora adomány vagyok a számára és rögtön perbe fogta apám szexuális zaklatásért. Sajnos atyámnak jobb ügyvédje volt, ezért a beperelő nem csak a sok pénzt amiben reménykedett veszítette el, hanem engem is. Igen, apám lett a gyámom. Így visszatekintve jobban nem is alakulhatott volna. Édesapám nem nősült meg soha, ketten voltunk egy New York-i lakásban, olyan luxuslakás volt. Apám rendesen gondoskodott rólam, nem voltam elkényeztetve, de jó életem volt. Hat éves koromban kaptam egy pár kötött kesztyűt, nagyon megtetszett nekem. Azt hiszem azóta szeretem a kesztyűket. Mikor oda nőttem apum beíratott egy jó hírű iskolába. Jó tanuló voltam, de nem szerettem a többiekkel együtt lenni. Jobb volt magamban a padban ülni és olvasgatni. Mindig volt nálam valami könyv amit olvastam, jó dolog olvasni. A suli jól ment, első tanuló voltam. Volt egy lány aki szeretett volna a barátom lenni, de én nem akartam. Nem tudom miért, de úgy éreztem nem lenne jó.
Miután befejeztem az első négy osztályt egy elit suliba kerültem. Itt sem tanultam rosszabbul mint azelőtt, s barátaim sem voltak. Apum kezdett aggódni értem és elvitt egy pszichológushoz. Nem zavart, legalább beszélgettem valakivel. Igazából az egész abból állt, hogy ő kérdezett, én válaszoltam és a végén elmondta a diagnózist apámnak. Valami olyasmi volt, hogy félek az új kapcsolatoktól meg ilyesmi. Nem igazán értettem mi volt a lényeg, de nem is érdekelt. Ez olyan felnőttes dolog volt, én jól elvagyok magamnak. Mivel továbbra sem barátkoztam apám eldöntötte, hogy vesz nekem egy kutyát. Tizenhárom éves koromban kaptam egy szuka boxert, Luna volt a neve. Kicsi kutyus volt még amikor megkaptam, de már látszott rajta, hogy nagyon életre való. Megszerettem és ő lett az első igazi barátom. Nem beszélt, nem kritizált, csak szeretett engem. Jó érzés volt, hogy valaki feltétel nélkül hűséges hozzám. Soha nem lenne szívem bántani őt.
A kutyám csak az egyik szenvedélyem. A másik a kesztyűk. Imádom a kesztyűket, legyen az ujjas vagy ujjatlan, textil vagy bőr, mindegy csak kesztyű legyen. Tíz éves korom óta gyűjtöm őket és már van egy bőröndnyi. Apám mindig azzal fenyeget, hogy kidobja őket, de remélem nem fogja megtenni soha. A legtöbb kesztyűm fekete, valamiért szeretem a fekete kesztyűket, olyan titokzatosak. Nem akkor dolog ez, de azt mondják, hogy ez nálam enyhén beteges. Viszont mivel nem hordom a kesztyűket ha kell, ha nem ezért nem tűnik fel az embereknek. Én csak gyűjtöm őket.
Van még valami amiben különbözök a többiektől, mutáns vagyok. Elég érdekes volt rájönni. A kutyámat sétáltattam, amikor összefutottam apám egyik kollégájával. Nem ismertem túl jól, de szimpatikus volt nekem, persze ez lehetett azért is, mert nagyon csinos nő volt. Kezet fogtam vele és arra gondoltam: Meg akarsz hívni egy frissítőre. Áh semmi esélyem rá. Ami viszont ekkor történt nagyon meglepett, azt mondta:
- Mit szólnál ha meginnák valami?
Nagyon meglepődtem, azon gondolkoztam ez csak véletlen egybeesés vagy igaz. Nem tudtam mit kezdjek magammal, de elfogadtam a meghívást. A végén volt egy jó napom.
Ha ez még nem lenne terhelő bizonyíték akkor volt valami ami azzá tette. A tizenötödik születésnapom előtt egy héttel egy férfi jött el hozzánk, Charles Xaviernek hívták. Leült velem beszélgetni és elmondta, hogy mutáns vagyok. Már azelőtt és éreztem, hogy más vagyok, de nem tudtam miben vagyok más. Felajánlotta nekem, hogy menjek az ő és a barátja által alapított bentlakásos iskolába tanulni a többi korombeli mutáns közé. Édesapámnak nem mondtuk el, hogy mutáns vagyok, azt mondta a professzor, jobb ha még nem tudja meg. Azt mondta, hogy különleges képességeim miatt szeretne felvenni az iskolájába. Apa bele ment és ami még jobb Lunát is vihettem magammal, meg a kesztyű gyűjteményem. Miután megtudtam, hogy mutáns vagyok és érintéssel tudom manipulálni az embereket, mindig kesztyűt hordok. Egy elegáns, jól szellőző, vékony, fekete bőr kesztyűt.
Jellem: Kedves, de inkább visszahúzódó gyerek. Nem szeret a középpontban lenni, nagy társaságban mindig keres egy olyan helyet ahol nem igazán veszik észre. Ha kevesen vannak akkor beszélget a többiekkel, de nem nyílik meg. Ha valakinek megnyílik, az édesapján kívül, akkor az nagyon közel kell álljon hozzá. Okos gyerek, szinte mindent megjegyez ami érdekli, mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába a tudást. Nagyon szereti a kutyáját, Lunat és a kesztyűket. Soha nem tudná bántani a Lunat és más kutyákat is csak akkor ha szükséges. Gyűjti a különböző kesztyűket, egy egész gyűjteménye van már és még mindig nem állt le. A kedvence az a fekete bőrkesztyű amit folyton visel.
Szakképzettség: Ért a kutyák neveléséhez, mindig van nála valami jutalomfalat. Emellett mindent tud a boxerekről és a legtöbb kutyafajtát is ismeri, ha nem is részletesen. Mindent amit eddig tanult az iskolában tökéletesen tud, "szivacs" fejének köszönhetően.
Képesség: Képes másoknak úgymond parancsokat adni. Mivel még gyenge a képessége ezért az a bizonyos parancs csak mint egy ötlet jelenik meg az áldozat fejében. Ahhoz, hogy ötletet tudjon adni másnak meg kell érinteni a bőrét, ruhán keresztül még nem tudja használni a képességét, akármilyen vékony is az anyag.
Felszerelés/ fegyverzet: Egy boxer, akit Lunanak hívnak, két éves, szuka. Jól idomított és rögtön nekiugrik annak aki bántja Mariust, de ok nélkül még csak rá se morog az emberekre. Nagyon békésen tűri ha kisebbek nyaggatják és szeret játszani. A kedvence az eldobom a labdát, hozd vissza játék, de szoktak kergetőzni is a gazdájával.
Példa hozzászólás:
Szép idő van. A parkban nincsenek sokan, csak elvétve akard néhány ember, biztos annak köszönhető, hogy még nem múlt el tíz óra. A nap sugarai lassan, de biztosan melegítik a földet, igaz néha egy-egy felhő eltakarja az égitestet, de csak rövid időre. Marius épp Lunaval sétál. Gyakran leszoktak járni a parkba ha jó az idő, de legtöbbször még reggel, mert a fiú nem szereti ha sokan vannak. Egy nagyobb füves rész felé tartanak ahol majd játszhatnak. Mikor odaérnek a srác zsebéből előkerül egy teniszlabda, Lunaról meg lekerül a póráz. A kutya amint meglátja a játékszert rögtön elkezdi csóválni a farkát. Marius eldobja a labdát, nem egy versenydobó, de azért elég messze elsikerül küldeni a gömb alakú tárgyat. A kutya rögtön utána szalad. Amíg a kutyára vár egy lány tűnik fel a közelben. Szép lány, hosszú világos barna haja copfba van fogva, szemei kékek, bőre fehér. Nagyon szép jelenség. A fiú legnagyobb meglepődésér a lány pont felé tart. Teljesen megfelejtkezik a kutyájáról aki már ott ül mellette várva, hogy megint eldobják neki a labdát. A lány odaér mellé és megszólítja, alig lehet idősebb mint ő:
- Szia. Ez a te kutyád? Nagyon szép.
Hirtelen nem tud válaszolni, de nagy nehezen próbál erőt venni magán és beszélni.
- Öööö, szia. Igen az enyém. Köszönöm. -válaszol remegő hangon, fehér arcát eközben vörös színt vesz fel.
A lány leguggol és megsimogatja Lunat, a kutya örömmel hagyja. Marius hirtelen előveszi a pórázt és rácsatolja a kutyájára.
- Izé, bocsi, de mennem kell. -mondja egész testével remegve, majd elindul oldalán Lunaval.
A lány értetlenül néz utána, de Marius nem törődik vele, most csak minél gyorsabban haza akar érni.
Szomb. Ápr. 30, 2011 5:21 am
