Folyosók

2000. szeptember 01.
10:17

//Előzmény: Közösségi szoba//


Egy sötét folyosó az ami üdvözli vendégeit. Halványkék, szürkés vastag fém falak, tárul a társaság elé, egyedül a liftből kiszivárgó enyhe fény az ami megvilágítja egy darabig a folyosót. Majd megszólal a már imént hallott gépies női hang.

-Földalatti részleg, szint 1


Ez nem a földszint, ez már egyértelmű. Olyan érzést nyújthat az egész, mintha egy hatalmas katonai bunkerben találnák magukat a tanulók. Ha mindenki kilép a liftből, annak ajtaja bezáródik. Már nincs más hátra, csak előre. A folyosó két irányú, így akár balra, vagy jobbra is elindulhat a társaság. Hogy ketté válnak-e, vagy inkább együtt maradnak, már csak rajtuk múlik. Minden esetre mintha a jobb oldali felől halkan nyögéseket, és erőlködések hangját lehetne hallani. Valószínűleg van ott valaki, de hogy érdemes-e bárkivel is összefutni itt, az jó kérdés.

Mindenki beszáll a liftbe, és szorosan egymás mellett indulunk lefelé. Kicsit aggaszt az utolsó fiú (?) aki beszállt. Ő nem tudja, hogy hová is tartunk, csak beugrott a végső pillanatban. Hosszasan liftezünk, talán kicsit túl hosszasan is, de lehet azért érzem így mert a másodperces utazás nekem kicsit kellemetlen. Különös undor szerű érzés fog el, és valamiért az utoljára belépő fiú miatt. Nem szeretném megbántani, és én nem ilyen vagyok, de még is kellemetlen a közelsége. Szinte már alig várom, hogy kinyíljon az ajtó. Mire meg is történik. De ami elém tárul kicsit mellbe vág. Olyan, mint a filmeken a katonai titkos bázis, meg a szuper-titkos-csúcs laborok. Talán hezitálva teszem meg az első lépést, mikor kilépek a felvonóból és körbe nézek a folyosón. Meghallom a lift hangját is, de nem igazán figyelek rá, mert lefoglalnak a látottak. Ellenben amikor a fura fiú szólal meg aggódva, már reagálok.

-Ha körbe nézünk, abban még nem lehet semmi baj. Elvégre még a suliban vagyunk. Vagy nem?

Kérdem tanácstalanul kicsit a végén, és a többiek felé fordulok. Ebben a pillanatban hallom meg a halk erőlködés, nyögés hangjait. Biztos van arra valaki. De vajon ki? Teszek a hang irányába egy félszeg lépést, és ismét a többiekre nézek. Kíváncsi vagyok, vajon velem tartanak, vagy sem. Egyedül nem szívesen fedezném fel a helyet, bár még nem ismerem egyiküket sem, de megnyugtatóbb lenne, ha mellettem van valaki. Amint csatlakozik legalább egy személy hozzám elindulok. De ha nem, alaposan fontolóra veszem, hogy vajon vissza mennyünk-e szólni.

2000. szeptember 01.
10:10


Maxwell veszi át az irányító szerepét, hiszen elsőként indul el a biztosabb útvonalon, ellentétesen a nyögések hangjával. A többiek pedig követve őt mennek utána, hacsak nem gondolja úgy valaki, hogy vissza megy a lifttel, esetleg lecsatlakozik a bandától. Max vezényletével hamar egy ajtóhoz érnek, amire a következő felirat van felvésve; Fizikai laboratórium. Az ajtó mellett pedig egy kulcslyuk és egy számítógépes panel. Minden bizonnyal nem lehet egyszerűen benyitni. Szabad szemmel is látható, hogy a folyosó egy újab elágazáshoz érkezik a labor ajtaját követően, és újabb bejáratokat látni, amik szintén névtáblákkal vannak ellátva. Operációs előkészítő szoba, Operációs szoba, Trauma beteg gondozó, Váró terem, Beteg szoba. Illetve mind közül talán a legérdekesebb, egy számítógép panel érintő képernyős kijelzővel (ebben az időben ez nagy dolog) egy üvegajtó mögött, ami a Biztonsági rendszer kezelő szoba nevet kapta.

Hogy ki mit vesz szemügyre szabad kezet kapnak, bár tény, hogy egykönnyen nem juthatnak be sehová, mivel kulcs és a kis gépek miatt valószínűleg felhasználói kód is szükséges. A folyosó pedig nem mutat több irányba csak visszafelé, így a látott helységekből kell gazdálkodni. Kissé nehézkes a tájékozódás a félhomály miatt, egészen addig, míg nem valaki felkapcsolja a világítást, és minden jól láthatóvá válik. A lift irányába mintha mindenki meglátna egy jól kidolgozott jó kiállási srácot, bár hogy ki az, senkinek nem egyértelmű. Pár pillanatig a lift előtt babrál valamit, majd halvány piros lézersugarak jelennek meg egy pillanat alatt mindenhol, lefedve az átjárást a földalatti szinten. Ezek után az alak belép a liftbe, hacsak nem vélik úgy a diákok, hogy jó lenne megállítani. Szerencséjükre a lézerek pont úgy darabolták fel a helységet, hogy senkiben nem akadtak meg. Egyenlőre...

Csak ámulok és bámulok, mikor körbe járjuk a helyet. A névtáblák azt sugallják, ez valami speckó szint, itt nem mindennapi dolgok lehetnek. De minek ez egy iskolába? Nekem magas. Talán ez valami katonai szuper-titkos bázis, ahol a mutánsokon végeznek kísérleteket? Kezdek kicsit megrémülni a kezdeti kíváncsiságomat felváltva. Többen vizsgálgatják a számítógépeket, amikhez hasonlót még magam sem láttam, és próbálok én is egyikkel boldogulni, hátha bejutok. Ám mielőtt még bárhová mehetnék valaki lámpát kapcsol, és minden sokkalta szebb megvilágításba kerül. Pillanatra az suhan át az agyamon, hogy ezt valamelyik társam csinálhatta, aki a gép előtt babrál, de rá kell döbbennem, hogy nem így van. Valaki a liftnél jár, de nem közülünk, és... biztonsági rendszert kapcsol?! A korábbinál jobban megrémülve megdermedek, és mozdulni sem merek. Tanácstalanul nézek a többiekre, vajon hogyan tovább, de van valaki, aki eléggé vállalkozó szellemű, és megszólítja az ismeretlen alakot. Csak reménykedek, hogy nem kerülünk bajba, de inkább vállalok egy szidást -remélve nem rúgnak ki - mint azt, hogy itt a lézersugarak valamelyike kivégezzen.

2000. szeptember 01.
10:20


A gépek között matatva sajnos senki nem jár sikerrel, azok közül, akik be akarnak jutni valamelyik ajtó mögül. Egy ki tudja hány számjegyű kódot kér a panel, illetve kulcs is kell hozzá, így egy gép hang mindig csak a következőt ismétli egy letiltó sípolás után
-Belépés megtagadva

Talán Trant az egyetlen, aki némi sikerélményt könyvelhet el, ugyan is az üveg ajtót elhúzva a hatalmas gép előtt hozzáférést nyer mindenféle kód, vagy belépési azonosító nélkül. Különös, hogy pont a biztonsági rendszer az, ami nincs zárva. A számítógép előtt talán pár pillanatig érthetetlen dolgok sorakoznak fel. Védelmi rendszer az épület egyes pontjain, ajtó zárak minden szobánál, fegyverek, és más egyéb gépek, amik az intézményt védik a Tetőtértől egészen a Földalatti részleg mínusz 2 szintjéig. Ezek szerint viszont a Földalatti részleg két emeletes. Ekkor azonban a lézerek utját állják mindenkinek. Arthur az egyedüli, aki viszont megszólítja az ismeretlen alakot, a többiek hallgatását megtörve, mire az megáll és a hang irányába néz. Pár másodpercig csak figyel, mire kapkodni kezd, és lezárja a beindított védelmi mehanizmust, de túl későn, mivel Arthur zsebkendős trükkje beindítja a rendszer. A folyosón oldalfalain megjelenik néhány "csapóajtó" amik mögül fegyverek bukkannak elő, és golyózáport kezdenek szórni. a diákok felé. De ha ez nem lenne elég, a talaj egyes részei megnyílnak, ahonnét fűrészlemezek őrűlt pörgésbe kezdenek, felnyársalni készülve a diákokat...

-FEDEZÉKBE!!!!!

Ordítja az ismeretlen alak, aki minél közelebb kerül, kirajzolódik vonásai. Nem más, mint Allan az. Roboztus testalkatával ráveti magát az egyik fűrész lemezre és vérvörösen izzó aurájának hála két csapás múlva már darabokra töri. Ám a másik három már megindúlt, illetve 2-2 fegyver szórja a golyókat a két oldalfalon. De a villódzó fények, és az állandó gépi hang nem könnyíti meg senki dolgát.
-Behatolás! Behatolás! Behatolás! Behatolás!

Beindul a rendszer, és már nincs mit tenni. Hirtelen megfagy bennem az ütő, és nem tudom mit cselekedjek, így pár pillanatig hezitálok és mozdulatlanul, tátott szájjal nézem az eseményeket. A lift előtti alak megjelenik, és meglátom ki az. Ő és a szemüveges srác volt, akik sietve távoztak mikor a tanárnő és néhány diák elment. Tehát ide jöttek. Nem csak ő az egyetlen aki meglepetés számomra, de a gépek is, amik ránk támadnak. Kell néhány pillanat, míg cselekvésre sarkallom magam, és menekülni készülök. Önmagamon kívül mutációm beindul és a bőröm kő keménnyé rándul. Csak abból állapítom mind ezt meg, mikor a folyosón valami fedezéket próbálok keresni, és sietségem vissza vesz a megnövekedett testsúlyom miatt. Az a csúnyácska mutáns behúzódik az üvegajtón túlra, én pedig követném őt, ha csak fel nem dolgoznám végleg a nagy rohanás között, hogy mire is vagyok képes. Félve ugyan, de megállok, és az egyik fűrészre ugrok, megpróbálva megállítani azt, hogy nehogy valakit elérjen. Remélem szikla testem kellőképpen bírja a strapát. Eszembe sem jut, hogy mi történne, ha valaki megsérülne. Bele se merek gondolni, de még abba sem, hogy mi lesz mind ennek a következménye, ha valamelyik tanár fülébe jut.

2000. szeptember 01.
10:21


A kis csapatból Trant az első, aki menedéket talál a biztonsági rendszernek kialakított apró szobában. Bár a körfűrészek nem érnek el oda, de az oldalfalon kikukucskáló gépfegyverek már más elven működnek. Hirtelen egy sín jelenik meg, amin végig csúszva a fegyver a teljes folyosó oldalfalát képes bejárni. Így akár a szobával szemben érkezni, ahová már könnyedén belőhet, ezzel megsebesíteni az ott megbúvó Undort, majd Irist. Ám a páros szerencséjére mind össze egyetlen egy ilyen eszköz foglalkozik velük, és Iris képességének köszönhetően eltorzítja a fegyver csövét, ami meghajlítása miatt már a plafont lövi, és képtelen máshová célozni. De Maxwell már nem ilyen szerencsés. Ugyan is az egyik golyó eltalálja a jobb vállát, és a sérülés miatt a földre kerül, ezzel pedig megindul a küzdelme életéért. Ha valaki nem menti meg, vagy nem segít magán a fiú tragikus vég következik, hisz a körfűrész közeledik felé...

Allan figyelmét a másik két fegyver köti le amik az oldalfalon mozogva előre-hátra próbálják meg eltalálni Anthonyt és Arthurt. Utóbbi hatalmas szerencsének köszönhetően kerüli ki a rá irányuló támadásokat, míg előbbi jó pár ütés következtében leküzdi a kiszemelt gyilkos eszközt, habár néhány golyó eltalálja de a mutáns képessége miatt nem sérül meg vészesen, mindössze erősebb ütéseket érezhet. Allan eközben pedig a fegyvereket tépi le a falról. Ezzel mind össze még egyetlen egy tüzelésre alkalmas biztonsági gép mozog illetve az a fűrész ami Max felé tart.

-NEEEEE!!!

Kiált Allan, aki megindul a földön fekvő megmentésére, de túl messze van és lehet nem fog idejében oda érkezni. Ebben a pillanatban érkezik meg a lift, ahonnét két diák lép ki. Brandon és Craig akiket a szörnyű látvány fogad.

Ahogy használni kezdem mutációmat, egyre jobban élvezem. Amint meghallom, hogy a fűrész össze törik csapásaim alatt, elégedetten mosolyodok el, és alig érzem meg a golyók által ütött nyomokat bőrömön. Talán a túlzott adrenalin termelés miatt, talán más. Bármi is, valamiért élvezem a helyzetet. De mikor a többiekre nézek, csak arra leszek figyelmes, hogy valakit eltalált egy golyó. A szoba társamat! Nagyot dobban a szívem, de még sem blokkolok le. Talán tudom, hogy most semmiképp nem tehetem meg. A srác, aki segítségünkre sietett, erőteljes kiáltása az ami végleg lökést ad az elindulás felé. Futni kezdek, bár kicsit lomhán a kőbőr miatt, még is most mindent beleadok, majd rávetni készülök magamat a veszélyforrásra. Bízok abban, még idejében elérem a célt, és ha megvan, elkezdem minden erőmmel püfölni a fűrészt. Ez idő alatt elfelejtem minden aggodalmamat, kételyemet, és bánatomat, csak egy valami villog agyamban, még pedig; megmenteni a srácot.

-Vigyázz!

Kiáltom felé, és remélem a biztonság kedvéért megpróbál ő maga is segíteni önmagán, és talán van annyi ereje, hogy kigördüljön a halálforrás útjából, még mielőtt megtörténik a katasztrófa, ha én nem tudok rajta segíteni.

2000. szeptember 01.
10:22


Trant, és Iris biztonságban vannak, és a közvetlen támadás elkerüli őket. Mind össze Max az akit a veszély fenyeget és próbál menekülni használva képességét, de a kapott seb még túl friss, és intenzíven hat, kicsit leblokkolva őt ahhoz, hogy bárhová is teleportáljon. Szerencséjére nincs is rá szükség, mivel Anthony idejében érkezik, és állítja meg a körfűrészt, de még kiforratlan fiatal mutációja nem elég ellenálló ahhoz, hogy kettő ilyen nagy erővel és sebességgel pörgő fűrészt megállítson szinte egymás után sértetlenül. Kőbőre "felszakad" és mind két tenyerét mély tátongó seb torzítja el, de legalább Maxwell biztonságba került. Ez idő alatt Arthur képességmásolásának köszönhetően Allan erejét kopírozza, amit azonnal használhat, és a másoló, illetve az eredeti által alkotott duó hamar lezúzza a még két épségben lévő golyószóró gépezetet. A folyosón nem marad más csak a biztonsági rendszer törmeléke minden felé.

A frissen érkezett Brandon és Craig tétlensége miatt nem kerültek veszélybe, mindössze szemtanúi voltak a történteknek. Mindent tökéletesen végig kísérhettek. De a harci zaj ereje elhalkul, és Allan Max elé lép. Karjába veszi a fiút, aki még mindig vérzik, és azonnal elindul vele a már látott orvosi, operációs szoba felé. Hátra néz, és Anthonynak is oda szól.

-Te is gyere!

Mondja, majd nem törődve senki mással sietve halad tovább. Amint oda ér, az ajtó melletti panelen bepötyög néhány gombot, majd egy kulccsal kinyitja a helységet, és az ott lévő operációs ágyba fekteti.
Eközben oda kint Brandon és Craig észre veheti, hogy a lift ajtó mögöttük bezáródik, és a hangokból ítélve elindul. Iris és Trant előbújhat rejtekéből, már nem fenyegeti őket veszély, és ha a csapat akar, akkor egytől egyig követhetik Allant és két társukat, ám ha nem, érdekes módon ismét egyedül maradtak, így akármerre mehetnek, bár annak minden bizonnyal ezek után meg lenne a következménye...


//Maxwell, Anthony (és talán Iris, Trant, Brandon, Craig, Repro) - Folytatás: Földalatti részleg - Operációs terem//