Utcák, sikátorok, zsákutcák, és körutak

- Még nincs késő, hogy beugorjunk egy karácsonyi misére és híressé tegyük a „csodákkal”. Karácsony idején duplán számít. Tömeghisztériát csinálnánk. – kacsintok a fiúra.
Már látom is magam előtt, hogy a pápa meglátogatja a helyszínt, megszenteli miután bebizonyították, hogy itt márpedig csodák történtek. Egy lebegő fiú és üveg Hozsannák és keresztek.
Gabriel kérdésen, hogy vett-e nekem ajándékot, zavartan pislogok körbe, és végül valami borzasztó érdekeset találok a kezmen.
- Izé… hát… Én nem… Szóval, úgy általánosságban, csak hogy tudjam.
Fú, ez vér cinkes volt tőlem. Mint egy hülyegyerek, úgy viselkedtem. A fagyöngy említésére még el is vörösödök. Valahogy olyan színpompásan mutathatunk egymás mellett, mint két szép karácsonyi kalács, pirosra sütve.
- Néhol szoktak.
Az út további részén továbbra is vagy a kezemet, vagy az ablakot bámulom. Ki nem látok, mert a belső világítás miatt az üveg csak tükröződik. A saját kipirosodott arcommal kell szembesülnöm. Már tűkön ülök, hogy haza érjünk, és amikor befut a busz, hálásan emelem a szemeimet az égre.
Gabriel lesegít a buszról, innentől már ismerős a környék, könnyen hazatalálunk.