Hajsza: Kapj el!

Születési név: Simon Hardwin
Becenév/ álnév: Rezge
Faj: ember
Nem: férfi
Születési hely, idő: 1958. Június 22. Louisiana New Orleans
Kor: 42
Családfa: testvér, sógornő, unokaöcs (Trant Hardwin)
Betegségei: testileg teljesen egészséges, néha rátörő depresszió jellemzi, az arca jobb fele teljesen meg van égve
Foglalkozás: SHIELD ügynök, Kutató csapat tagja
Testmagasság: 192 cm
Testsúly: 79 kg
Hajszín: barna kicsit őszesbe hajló, legalábbis ahol van
Szemszín: kék, legalábbis a bal, ami még igazi
Bőrszín: europid

Előtörténet:

- EEEEEmber nem unod még ezt? – Hangzik fel egy elgyötört hang a sivatag közepén.
- Mire gondolsz? – Jön rá az unott válasz.
- Hát, hogy itt vagyunk ezen a küldetésen… - Néz rá a fiatal ügynök a karórájára. – már két napja nyolc órája és tíz perce.
- Tizenkettő, de ki számolja? Ez a feladatunk a félszemű nagyfőnök ide küldött minket és mi teljesítjük, amiért jöttünk.
- De hát én ezt nem értem, holnapután úgyis jön három egész szakasznyi tüzér és porig rombolják az egész HYDRA bázis, akkor meg mi a fenének süttetjük ropogósra az alfelünket ebben a kib*szottnak macskalomban?
- Miért van jobb dolgod? Amúgy meg ha leszedem a fejest akkor kevesebb társunk vész oda a rajtaütésben, tudod te is ott voltál az eligazításon.
- Eligazításon? Milyen eligazításon?
- Amit a Fury tartott mielőtt kidobtak volna minket a gépből.
- Ja arra gondolsz, amikor bejátszották nekünk az a rossz minőségű több éves felvételt, hogy „Fiúk a haza számít rátok, végezzétek el a feladatotokat és sok emberünk életét megmentitek” – Utánozza a parancsnok összetéveszthetetlen hangját.
- Igen pontosan arra.
- Ez neked mióta eligazítás, csak abból a papírból tudtuk meg mi is a feladatunk, amit a pilóta rakott az felszerelésembe.
- Tudod, hogy titkos a küldetés. Miért mire számítottál, ez a SHIELD ember, a világ nagy része azt sem tudja, hogy létezik egyáltalán.
- És ez már feljogosítja őket, hogy a szabadságomból rángassanak vissza, és se szó se beszéd beültessenek abba a repülő koporsóba? Még rendesen ki se aludtam a másnaposságot, a csajom mellől hoztak el. Érted, a csajom mellől az ágyból. Még meztelen voltam ember. Hát szabad az ilyet?
- Én meg éppen Trant-tal az unokaöcsémmel játszottam, mikor megérkezett értem a kocsi.
- Trant? Hogy van a kissrác? Gyógyult már valamit is a bőrbetegsége?
- Á nem és még az orvosok sem túl bizakodóak. Az anyjának folyamatosan kenni kell krémekkel, mert különben kiszárad a bőre. El sem tudod képzelni, milyen szörnyű a sírása, amikor a kiszáradt bőre felválik a húsától..
- Na jó itt fejezd be. Sajnálom a testvéredet, pedig pár éve még teljesen egészségesnek tűnt…
- Hé nem az a fazon az, akit keresünk? – A beszélgető partnerek a távcsövüket lesik, és a jelzett személyt fürkészik. A ruházata megfelelő lenne, de az a jelzés hiányzik róla, így csalódottan köp ki a fiatalabbik.
- Á nem ez csak egy őrnagyocska. Nem ez kell nekünk. Te nem unod még ezt az egész életet?
- Milyen életre gondolsz? Ugye nem valami öngyilkos szektába akarsz beszervezni?
- Nem légy h*lye. Itt vagyok már egy éve, és még csak ilyen rohadt melókat kaptam. Menj ide, lődd le azt. Ha még akció lenne, akkor megérteném a dolgot, de így? Csak ülünk egy helyben.
- Fekszünk. – Javítja ki a társa.
- Jól van na, akkor fekszünk, nem mindegy. Szóval csak fekszünk itt egy helyben, és egyszer csak megjelenik a célszemély a csöved előtt, lelövöd és megyünk is. Ezt csinálom már egy éve, mióta felvettek a szervezethez, de már a t*köm tele van vele.
- Na akkor én mit szóljak, már húsz éve csinálom ezt a melót, és az összes taknyos társam, mint te is, hamarabb kerül feljebb, mint én. Pedig mit csináltok, csak beazonosítjátok a célpontot és kész. Én végzem a munka nehezét.
- Ja, mert olyan nehéz meghúzni azt a ravaszt. Én is voltam kiképzésen, lőttem már úgyhogy nem magyarázd be, hogy olyan megerőltető. – A beszélgető partnere ekkor egy pillanatra kijön a sodrából, és abbahagyja a fegyvere távcsövén való kémlelést.
- Na tessék akkor itt van, rám nincs is szükség. Ha te mindkettőnk melóját el tudod végezni, akkor tessék itt a puska. Ha végeztél, ébressz fel. – A mellette álcaköpenyben fekvő társa kezébe nyomja a nem túl könnyű fegyvert, majd hanyatt vágja magát, és az általa mindig hordott kalapot a szemébe húzza. – De ne lőj túl hangosan, mert nem szeretek hirtelen felkelni. – A fiatal fiú csak értetlenül pislog, és nézi az HYDRA bázis és ők között elterülő több kilométernyi távolságot.
- Jól van na azért nem kell felkapni a vizet. Mindenki tudja, hogy a SHIELD legjobb lövészei között vagy, de azért érted mire célzok nem?
- Na ide figyelj kölyök. Én már a cégnél vagyok több, mint húsz éve, és nem találsz olyan ügynököt, aki jobban unná a dolgot, mint én. Hány küldetésen vagy túl tíz, tizenöt?
- Tizenhárom… – Húzza ki a mellkasát, és mondja büszkén, már-már pökhendien. – és csak háromszor sérültem meg.
- Cöcö. Ez nekem a kétszázharmincharmadik küldetésem, és csak egyszer sérültem meg. Mondjuk azt látványosan. – Köp egyet oldalra, csak olyan katonai babonaságból. – Az összes küldetésem ehhez hasonló volt. Ássam be magam egy városba, egy dzsungelbe, egy sivatagba hetekig, egy tetves lövésért. Annyi lenne, hogy küldene a nagyfőnök egy bombázót, és porig rombolná az egészet a célponttal együtt, de nem teszi, mert én olcsóbb vagyok. Csak kidob valahova, és elvégzem, amit rám bíztak. Nem nagy kunszt, ezért hagyott el mind a négy feleségem, és ezért nincs negyven évesen egy gyerekem sem. Az utolsó nyaralásom hét, nem is tizenkét éve volt, egy hétre el tudtam menni az újdonsült feleségemmel Lucyval nászútra. Egy hónaposra terveztük, de valami banánköztársaságban el kellett intézni egy diktátort, mert túl nagyban keverte a sz*rt. Hát el tudod ezt képzelni a nászutamról. El is egy hónapra rá.
- Háháháháhá ez szívás ember. Nekem nem kell asszony, még előttem áll az egész élet. Huszonhárom múltam, csajozni akarok nőzni, és miden lövészárkot végigharcolni, amit csak találok. Érted? – Böki oldalba lövész társát. A további pikáns megnyilvánulásokat a fejhallgatójuk recsegése szakítja félbe.
- Itt Rezge. Ismételje az adást.
- Rezge itt Dobpergés. Rezge itt Dobpergés.
- Dobpergés itt Rezge.
- Rezge, hogy állnak a feladatukkal. Már két napos késésben vannak.
- Tudjuk Dobpergés, de a célpont még nem dugta ki az orrát a bázisról.
- Rezge, ez nem a mi gondunk. Azonnal teljesítsék a feladatot! Eredményeket akarok! Ez parancs. Értik ez paran… - A lövész keze véletlenül a megszakító gombon telepszik meg, majd újra köp egyet.
- Na látod az irodájában ül a sok aktakukac, és „eredményeket akarnak”, de azt persze nem tudják felfogni a nagy eszükkel, hogy a terep más, mint egy iroda. Itt akkor övünk, amikor van értelme, és nem akkor amikor mondják.
- Te már akartam is kérdezni, hogy a kódneved miért „Rezge”? – Ekkor a lövész távcsövében felcsillan valami. Egy rangjelzés, amire már napok óta vár. Beszívja a levegőt, majd kiereszti. A célpont gyorsan és ütemtelenül mozog.
~ Simon mondja, állj már meg egy pillanatra, hogy ki tudjam loccsantani az a zöld maskarás agyadat. ~ Végül berohan egy fából ácsolt bódéban. A rendeltetéséhez nem fér kétség, a napi látogatottsága nagyobb, mint a HYDRA bázis bármelyik helyiségének. A lövész állít egy kicsit az irányzékon, és vállmagasságba céloz. A ravaszt meghúzása már csak hab a tortán.
- Azért mert soha nem remeg a kezem. – A lövedék hangsebesség többszörösével vágódik ki a csőből. A nagy távolság nem gond, ilyen távolságból még egy legyet is el tudna lőni bárkinek a füléről. A sivatagi széllel, a por, és minden a lövedék útjába kerülő tárgyal számolt. Semmi nem tudja megakadályozni, hogy az éppen latrinán ülő tiszt fején keresztül az egyik üzemanyagtartályba csapódjon.
A káosz leírhatatlan. A bázis vezetője elesett, a hangárakban tárolt üzemanyag lángol, és csak másodpercek kérdése, hogy elérje a robbanáspontot, és minden gép az enyészetté váljon. Az éppen ott dolgozók halálsikolyait, a szél kilométerekre elviszi. A robbanást pedig, még a legközelebbi városban is látni fogják. A lövész elégedett mosollyal áll fel, és fogai között csak annyit sziszeg.
- Ezt az arcomért mocskok.


Jellem: Egy megkeseredett, végletekig életunt katona. Több halált és szenvedést látott, mint amennyit egy épeszű ember el bír viselni. Magánélete nincs, így már csak a SHIELD ügynöke maradt teljesen. A cinizmus, és a letargia jellemzi, amiből csak a küldetések adrenalin dús környezete tudja egy-egy pillanatra kizökkenteni.

Szakképzettség: Több évtizednyi harci tapasztalat. Mesteri céllövő, a SHIELD legjobbjai között tartják számon. Rejtőzködés, túlélés szinte bármilyen környezetben.

Képesség: Nincs emberfeletti képessége.

Felszerelés/ fegyverzet: kommunikátor, egy Smith and Wesson m29 .44-es magnum revolver, Gepárd M1 kevlár öltözet, kódtörő és a Helicarrier bázissal összekötött teleport készülék