Jesse Callahan

Születési név: Jesse Theodore Callaghan
Becenév/ álnév: Jessie, Ted, Teddy / Lucky
Faj: homo sapiens superior
Nem: férfi
Születési hely, idő: Charlotte, Észak-Karolina, 1984. március 10.
Kor: 16
Családfa: Yolanda P. Callaghan (szül. Richardson) - anya, Horatius C. Callaghan - apa, Rana S. Callaghan - húg
Betegségei: testileg és lelkileg is egészséges
Foglalkozás: diák
Testmagasság: 176 cm
Testsúly: 62 kg
Hajszín: szőkésbarna
Szemszín: barna
Bőrszín: fehér

Előtörténet:
Vannak olyanok, akikre azt mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt születtek. Őket hétköznapi nevükön "szerencsefiának" nevezzük. Ám mi van azzal, akinek szó szerint a génjeiben van a szerencse? Bizony, Ő már korántsem szerencsefia, sokkal inkább mutáns...

Jessie T. Callaghan egy kellemes márciusi napon látta meg a napvilágot az észak-karolinai Charlotte-ban. Utazása ebbe a kevésbé idilli világba könnyen, zökkenőmentesen történt, s azóta köztünk rontja a levegőt.
A gyerekkori csetlések-botlások valahogy mindig elkerülték. Ha orra is esett, általában megúszta nagyobb sérülés nélkül. A kurta lábak okozta gondok pedig csak néha törtek borsot orra alá. Ugyanakkor nem mondható el, hogy Ő nem tett meg mindent azért, hogy ne is kerüljön veszélyes helyzetekbe. Ahogy a többi gyerek, Ő is hajmeresztő mutatványokkal és kísérletekkel hozott szívbajt szüleire. A bébi komppal, teljes gázzal való asztal alatti manőverezések fenegyerekeként mindig sikerült elérnie, hogy az éppen ügyeletes vigyázója agybajt kapjon a felvigyázás végére. Ám szerencsére mindig csak az ijedtség volt nagy, ugyanis soha nem történt baj az ilyen helyzetekben.

Mikorra a bébi kompba már nem fért bele, és az óvoda padlóját koptatta menő váltócipőjével, Jessie némileg hanyagolta a kaszkadőr mutatványokat. Sokkal inkább előtérbe kerültek az óvodatársak, a barátok. Na, persze ezek még megragadtak a kezdetleges szinten. A zsúrokra mászkálás és a matchboxok cserélése nagyjából kimerítette ezek fogalmát. Az egyik ilyen zsúron történt a következő eset is...

Quentin Smith születésnapja nagy eseménynek számított a kertvárosban - legalábbis a többi gyerek számára. A partijain ugyanis a lámalovaglástól elkezdve, az űrhajó szimulátoron át az ugrálóvárig minden megtalálható volt. Óvodáskorában ki ne vágyott volna hasonlókra?! Jessie is így volt ezzel, éppen ezért örült annyira, mikor az egyik nap megkapta meghívóját. Nyolc nappal később, szombaton aztán meg is érkezett édesanyjával a Smith-kúriába. Az ajtóban Quentin édesanyja fogadta őket, aki miután Yolanda elbúcsúzott fiától, bevezette a gyereket a házba, majd onnan a hatalmas előcsarnok üvegajtaján át ki, a kertbe. A látvány már-már utópisztikusnak hatott Jessie számára. Sok gyerek, sok játék, és még annál is több édesség. Gyorsan bele is vetette magát a forgatagba, majd csak sodródott az árral. A nap további része, elég gyorsan eltelt - ez érthető, hiszen ha jó a hangulat, az idő is gyorsabban elmegy. Már-már besötétedett, mire az utolsó gyereket is hazafuvarozták szülei, s véget ért a még sokáig emlegetett Smith-szülinap. Kár, hogy nem a szenzációs szervezés miatt lett annyira maradandó. A hétfői nap, mindössze három gyerek ment óvodába, Jessie és még két társa. Ők voltak azok a szerencsések, akik a másik tizennyolc gyerek közül óvodába tudtak menni Quentin szülinapja után. Mint az kiderült ugyanis, a fiú bárányhimlős volt, s majdnem mindenki, aki részt vett a zsúrján, megkapta tőle a betegséget. Mindössze Jessie, s a másik két "szerencsefia" maradt rezisztens. Végül aztán szépen, egyenként ők is megkapták a fertőzést, csak épp pár hónappal később, és nem Quentin-től.

Pár évvel később, mint Jessie belépett a serdülőkorba, a bárányhimlőnek már csak az emléke sem kísértett. Sokkal inkább az újabb ingerek, amik mindannyiunkra hatnak/hatottak ennyi idősen. Említsem meg például a lányokat? Azt hiszem, mindenki tudja miről beszélek... Bár Jessie nem volt az a csajozós típus, mindig volt valaki, aki éppen elcsavarta a fejét, és olykor-olykor persze azért egy randi is becsusszant. Ennek ellenére a tartós kapcsolatot, a kötöttségeket mégsem tudta elviselni, így a barátnő, mint kifejezés az Ő szótárában pusztán egy-két hetes kapcsolatokat jelentett.
A másik kötöttség, amivel szintén gondja akadt, az iskola volt: jobban mondva a tanulás. Amit szeretett, azt szívesebben tanulta, amit nem, annak a tankönyvét ki sem nyitotta. Persze egy kettesre valót mindig összeszedett a dolgozatok és feleletek közepette, de a számára érdektelen tantárgyak terén többre nem futotta. Ezért is lepte meg annyira, mikor is egy Charles Xavier nevű férfi felkereste egy ajánlattal, miszerint egy különleges képességű fiatalok számára kialakított iskolában folytathatná a tanulmányait.
Jessie először vonakodott a döntéstől, ám miután a professzor rávilágított egy-két dologra, amit tudat alatt talán Jessie is sejtett, csak nem merte magának beismerni, a fiú végül rászánta magát a döntésre. Lassan, de fokozatosan kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy Ő más, mint a többi, korabeli társa. Azt még maga sem tudja pontosan mitől - bár a professzor próbálta kifejteni neki -, de tény, hogy különbözik a többiektől.

Jellem: Alapjában Jessie egy nyílt, és optimista ember. Nyit mások felé, fogékony az új dolgokra, persze bizonyos határokon belül. A szokatlan, kevésbé hihető történések (pl. mutáció) megértése, feldolgozása több időbe telik számára, bár még mindig gyorsabb lehet, mint a kevésbé nyílt embereké. Próbálja mindenben meglátni a jót, még akkor is, ha ez olykor igen nehéznek tűnik. Szeret belemagyarázni dolgokat bizonyos helyzetekbe, kicsit túlgondol bizonyos dolgokat, elméleteket gyárt, de mindezt csak azért, mert szeret filózni, logikázni. Ehhez híven elég nyugodt, bár ki lehet zökkenteni, például folytonos negatívkodással, tiszteletlenséggel, erőszakos fellépéssel. Alapvetően segítőkész, és jóindulatú. Hibája, hogy az egója néha túlzott méreteket ölt, és önző is tud lenni. Hátrány még, hogy bár szeret gondolkozni, sokszor ez elmarad még mielőtt beszélne, így túlzott őszinteségével néha még bajba is keveredik. Elég szociális típus, a beilleszkedéssel nem sok problémája akad. A csínytevésekben való részvételtől nem ódzkodik, szereti, ha kicsit pezseg az élet körülötte. Meglehetősen jó humorérzéke van. Furcsa szokása, hogy mindig hord magánál egy öngyújtót, mivel megelégelte, hogy sok olyan ismerőse van, aki cigizik, de általában nem tart magánál tüzet, és mindig másokat nyúl le gyufával, öngyújtóval. Összességében elég jó természete van ahhoz, hogy kijöjjön környezetével.

Szakképzettség: Jessie tud zongorázni, valamint a suliban eddig két idegennyelvet tanult: spanyolt és oroszt.

Képesség: Valószínűségmanipuláció
A képesség talán egyértelmű, egyben mégis megfoghatatlan, milyen szintjei lehetnek? Máshol már láthattunk hasonló erőt, ez is hasonló ezekhez. Alacsonyabb szinten - ahol Jessie is van -, még akaratlagos irányítás nélkül történhetnek a használó számára kedvezőbb dolgok - lásd: bárányhimlő -. Továbbá, míg kiforratlan a képesség, csak ritkán, és kisebb dolgokban nyilvánulhat meg (pl.: lottó kettes v. hármas, kaparós sorsjegyen kisebb nyeremény stb.). Később, ahogy fejlődik, gyakrabban és fontosabb dolgokban is előjöhet, s az ellenfélre is balszerencsét lehet vele hozni, bár nem akaratlagosan. A legmagasabb szinten, már tudatos irányítás mellett (eddig pl. csak stresszhelyzetekben jött elő a képesség) képes befolyásolni a dolgok kimenetelét a mutáns, s szinte lehetetlen események kimenetelét is befolyásolja (pl. fegyver visszafelé sül el és hasonlók). Amint a képesség akaratlagos szintre lép, tilos azt saját haszon-, vagy előnyszerzésre használni, különben balszerencsét vonunk magunkra, a jószerencse ellentettjének háromszorosát (pl. lottó ötös -> másnap háromszor akkora adósságlista a hivatalból). Ez persze nem érvényes, ha ön-, és közvédelemről van szó. Továbbá a szerencse magában nem sokat ér, ugyanis pl. ha egy lavina indul meg, és nem teszünk semmit, tegyük fel nem futunk el előle, akkor alacsony szinte biztos a tragédia, s bár magasabb szinten kevésbé, az a biztos, ha cselekszünk, amint látjuk, hogy valami számunkra negatív történik.
// Ha ez a képesség kissé megfoghatatlan, vagy kesze-kusza, készültem másikkal, viszont ez esetben át kell írnom az előtörténetem. //


Felszerelés/ fegyverzet: egy öngyújtó, egy mobil, egy bankkártya, igazolványok

Példa hozzászólás:
- Szóval maga szerint én egy mutáns vagyok? - foglalta össze Jessie az elhangzottakat. A kopasz férfi csak bólintott, nem szólt semmit. A fiú még egy darabig farkasszemet nézett vele, majd kellemetlenül fészkalódni kezdett székében.
- Ez mégis miben nyilvánul meg? Nincsen se négy lábam, se három mellbimbóm, sőt a tarkómon nincsenek szemgolyók. Mitől vagyok én "mutáns"? - a hangja az utolsó szónál erős élccel hasított a levegőbe.
- Olyan különleges képességed van, mely senki másnak nem adatott meg.
Jessie felhorkant, majd nevetésben tört ki.
- Mégpedig? Mi lenne az?
- Nem érezted még úgy, hogy míg másoknak sokszor kell szembenézni a hétköznapi élet kellemetlenségeivel, addig neked valamelyest könnyebb a boldogulás?
A fiú hallgatott, mire a professzor folytatta. Talán látta Jessie-n, hogy kezdi megérteni a dolgot.
- Ha minden igaz, Jesse, a te különleges képességed az, hogy a világ folyamatainak a valószínűségét tudod befolyásolni, bár még magad sem tudod, hogyan. Épp ezért szeretném, ha velem jönnél az iskolámba. Ott megpróbálnánk finomítani, kordában tartani az erődet.
Jessie szemében hirtelen éles fény villant.
- Honnan tudjam, hogy maga nem valamiféle őrült tudós, aki kiterít egy boncasztalra és mindenféle fémes eszközzel bökdösi a hasamat?
- Meg kell bíznod bennem.
A válasz elég őszintének hatott, és épp emiatt Jessie is egyre inkább feloldódott.
- Oké, tegyük fel, hogy elhiszem, amit eddig mondott, és elmegyek magával... Abban a suliban valóban képes lennék megtanulni direkt módon irányítani a szerencsémet?
- Nos, a dolog nem ennyire sablonos és leegyszerűsített.
Jessie gondolkodóba esett. Próbálta számba venni a lehetőségeit, és az esetleges "költözés" előnyeit, illetve hátrányait. Még pár percig csend honolt a szobában, s a fiú magán érezte a férfi tekintetét. Nem esett kétségbe emiatt, pusztán maga a helyzet volt számára abszurd. Abban viszont immáron szinte biztos volt, hogy a "kopasz" - ahogy Ő elraktározta magának az első pillanattól kezdődően - jószándékú, és feltehetően minden, amit idáig mondott igaz volt.

Üdvözöllek a fórumon! Semmi kivetni valót nem találtam, a képességed tetszetős, már rég gondolkodtam én is hasonló karakteren. Látom avatárod is lett, szóval elfogadlak. Kérlek írj egy adatlapot, és mellékelj +2 pontot magadnak.

Mint iskola tanulója, kérlek vess egy pillantást erre. Továbbá az adatlapodon kérlek jegyezd fel osztályodat (1. osztály), mentorodat (Ororo Munroe) és a választott szakkört, ha a karaktered úgy véli kicsit okosodni akar .

Köszönöm szépen az elbírálást! Az adatlapom elkészült.