Veszélyterem

Tárgy: Veszélyterem Hétf. Jún. 27, 2011 10:16 pm

Egy hatalmas terem, ami több 100 négyzetméteres. Rengeteg programmal és fegyverrel ellátva, amelyek akár súlyos sérülést is okozhatnak, illetve egy olyan berendezéssel, ami holografikus képet képes alkotni, és tökéletesen szimulálni, valóság hűen a helyzetet. Akár még egyes asszimilációkat valóságos erővel is felruházhat, megeleveníthet.

Tárgy: Re: Veszélyterem Kedd Jún. 28, 2011 4:37 am

Max jól van, a kedélyek is lenyugodtak, és most már elméletileg a tanárok kezükben tartják az irányítást. Félnivalónk tehát nincs, a megválaszolatlan kérdések száma is csökkent, szívverések intenzitása visszaállt a normálisra, és jómagam innentől nyugodtabban követem McCoy tanár urat a föld alatti szint körbevezetése közben. Próbálok oda figyelni az elmondottakra, hiszen azért érdekelnek az itt folyó dolgok, ha már szószólója voltam a kis diákcsapatnak. Így, hogy van velünk egy hozzáértő tanár, már nem tűnik olyan veszélyesnek a szint, persze azért benne van a félsz, nehogy megint beinduljon egy, vagy kettő körfűrész, esetleg nehogy gépfegyverek sorozatával kelljen ismét szembenézni.
Már kezdem lassan úgy érezni magam, mint egy iskolakiránduláson egy elcsépelt múzeumban, mikor valami érdekes tárul a diákság szemei elé. A veszélyterem.
- Hű... - Csodálkozom alig hallhatóan, ahogy tekintetemmel végigpásztáztam a teremben. Első ránézésre gyönyörű, egyszerű, üres, fémmel, vagy más anyaggal borított terem tárul elém, bár Isten tudja miből van ez az építmény, de első ránézésre szemet kápráztató. Persze, ha elindulna, és a tanár elmondása alapján elénk vetülne valami félelmetes gonosztevő, vagy akár mi ami veszélyes lehet reánk nézve, azért magam alá tojnék.
Ez így, ahogy van, nyugodt állapotában tökéletes.

Tárgy: Re: Veszélyterem Kedd Jún. 28, 2011 10:05 pm

Trant csak csukni és nyitni tudja a száját. Bele sem mer gondolni hogyan és miként tudták ezt az ordítóan hatalmas építményt megalkotni, anélkül hogy bárki is észrevette volna a dolgot. Ezek a technikai vívmányok pedig. A legtöbb Sci-fi filmben sincsenek ilyenek. Hogy tudták ezt létrehozni. A professzorok nem tűnnek műszaki zseniknek, még ha Eric tanár úr, és Dr. Maccoy összefogna is képtelenség lenne ezt összehozni egy évezred alatt.
Az ámulattól csak meresztgeti a szemét, és néha hogy ki ne száradjon megnyalja hosszúkás nyelvével. Ilyet még a legjobb álmaiban sem tudott volna kitalálni, ha pedig tényleg minden igaz, amit mondnak, akkor komoly pénzeket kaphatnának csak a szabadalmaztatással. Hogy erre nem gondolnak, a hadsereg milliókat fizethet egy ilyen ketyeréért. Végül a csak folytatja a csendjátékát, ahogy talán a többiek is. A körút csodálatos, és minden hangot elnyom a fiatal mutánsban.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szer. Jún. 29, 2011 1:06 am

Bejárva Hank tanárúrral a földalatti szinteket, bele sem mertem gondolni hogy a látottakhoz hasonló dolgok rejtőznek itt. A körút végén azonban tátva marad a szám. De úgy látszik nem csak nekem. A Veszélyterem. Szóval ez lenne az, amiről beszélt Scott, és Allan. Itt edzenek. Hosszú másodpercekig figyelem a helységet, és megdermedve állok, mire a tanárúrra nézek, hogy ő vajon most mit fog mondani. Egy pillanatra bele gondolok, milyen lehet vajon itt edzeni a képességet? Igaz, még mr. Lensherr gyakorlati mutáns képességfejlesztő tanóráján sem vettem részt, de talán nem elhamarkodott dolog azt mondani, hogy itt tuti izgalmasabb lehet a gyakorlat. Fogadni mernék bárkivel. Szerintem nem mindennapi ezt látni. Már csak a külseje is lehengerlő. Vajon milyen lehet akcióban? Szívem szerint megkérném a tanárt, hogy mutassa be, csak nincs hozzá merszem. Elvégre nem hiszem, hogy sor került volna erre a túrára, he nem kotnyeleskedünk bele az idelenti dolgokba. De ha nem is most, remélem a közeljövőben láthatom hogyan is folyik itt az edzés.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szer. Jún. 29, 2011 6:32 am

A kezdeti meglepődést lassan átveszi a kíváncsiság. Menet közben ide-oda kapkodja a fejét, annyi a látni való. A többiek is csendben sétálnak és bámészkodnak. Ahogy a furcsa kinézetű fiú elkezdi nyalogatni a száját, ismét elkapja az az undorító érzés, mint az előbb. Akaratlanul is elkapja a fejét róla és Hankre fordítja a figyelmét. S bár igazából nem sok bátorsága van, de megkérdi ami igazán érdekli. Ha már a többieknek nincs mersze hozzá.
-Tanár úr, láthatnánk működés közben a Veszélytermet?-
Érdeklődik udvariasan, s miközben a válaszra vár, szinte tátott szájjal bámulja a környezetét. Ahogy a többiek is szinte mindannyian.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szer. Jún. 29, 2011 11:12 pm

Mindenki nyugiban már senki sem balhézik, Allan hátra marad, vagyis sanszos, hogy buktam a képességemet. Viszont a lenti szint, mint kiderül nem csak gyilkos csapda, hanem van ott még jó pár dolog, csak nem értem, hogy mit keres ott egy tornaterem, fent is meglehetne oldani a dolgot, focizni nem éppen feltűnő dolog. Hacsak nem a képességeiket használják... Bár Scott benézte akkor. Szumma szummárum jól felvannak szerelve, orvosilag, gyúrásilag, mindenilag.

Mikor azt hittem, hogy már mindent láttam ebből a csodás sci-fi környezetből. Akkor jön a nagy meglepődés, ami nem más, mint a Veszélyterem. Hatalmas, tényleg hatalmas. Fél iskola beférne ide.

- Szóval itt gyakorolnak azok, akiknek túl látványos a képessége ahhoz, hogy kint a szabadban is használhassák? Lehet, hogy most faszagyerek képet fogok magamról festeni. De nem kaphatnánk egy kis bemutatót, hogy mit is tud ez a terem? - hangom visszahangzik a teremben (?) nyugodt hangon beszélek, szinte csak odavettem a szavakat.

Tárgy: Re: Veszélyterem Csüt. Jún. 30, 2011 8:26 pm

2000. szeptember 01.
12:18

A szemrevételezés után Hank a két kérésre lesz figyelmes, melyeket Brandon és Arthur tesz felé, mire a tanár csak elgondolkodik.

-Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

Mondja a nagy szavakat.

-Tudjátok ki mondta ezt? Richard Bach. Híres író. Olyan csodálatos művekkel a háta mögött, mint; Minden és mindenki EGY, vagy a Semmi sem véletlen. Mind remek művek de... elkalandoztam. Látni szeretnétek akció közben?

Kérdi picit elgondolkodva, majd merész kijelentést tesz egy kis információ csomaggal karöltve.

-A Veszélyteremben több fokozat is van. Kezdve az egészen veszélytelentől az igen erős szintekig. A legalacsonyabb fokozaton nem eshet bajotok, kivéve ha egymásra támadtok. Így ha gondoljátok akkor ti magatok is megpróbálhatjátok milyen is oda bent. Önként jelentkező?

Kérdi, majd a vezérlő terembe megy, ahol a kezelőfelületen több gombot neki áll nyomkodni, beüzemelve a hatalmas monstrumot a működésre. A diákok szeme láttára alakul át a helység egy olyan környezetté ami mintha nem is az iskola falai között lenne, hanem a szabadban. New York romos körletében. Azok, akik a vállalkozó szellem és a harci hév együttesével belépnek a veszélyterembe, már tapasztalhatják is a környezet élethűségét. A falak, a járda, a tábla, az autók... minden olyan mintha igazi lenne. Mikor megérinti valaki megtévesztésig hasonlít. Pedig csak hologramm kivetülések (?) . Ellenben akik tartózkodnak, azok Hank mellett maradhatnak a vezérlőben, és onnan követhetik figyelemmel a történteket tökéletes rálátással a magasban, a Veszélyterem plafonján helyet kapó búrában.

Tárgy: Re: Veszélyterem Pént. Júl. 01, 2011 1:17 am

A professzor szavaira felkapja a fejét, nem igazán gondolta hogy meg is engedi, hogy használják a termet. Valahogy úgy gondolta, hogy távolról megnézik működés közben. Egy darabig csak álldogál egy helyben. Nem igazán tudja eldönteni, hogy be merjen-e, menni a terembe. Ha a képessége elszabadul, akkor a többieknek baja eshet. De ha csak leggyengébb fokozaton próbálják ki, akkor nem lehet túl nagy baj.
-Én szeretném közelről megnézni.-
Hangzik a halk válasza, a kíváncsisága győzött a képessége miatti félelme fölött. Ahogy McCoy tanár úr beindítja a Veszély termet. Csodálkozva nézi a megelevenedő városrészt. Mintha pont ennek a közepén állna nem pedig az iskola egy alagsori termében lenne. Közelebb lép az egyik falrészhez és megtapogatja.
-Hihetetlen, mintha mind ez valóban itt lenne...-
Csodálkozik fenn hangon, miközben a falat simítja végig.

Tárgy: Re: Veszélyterem Pént. Júl. 01, 2011 3:26 am

Trant a látvánnyal alig bír betelni, lehetetlennek gondolta eddig ezt az egészet, de most már teljesen olyan érzése van, mintha csak egy űrhajóban lenne. Végül a tanára szavai elgondolkoztatják.
~ Na most mit tegyek, maradni akarok Maccoy tanárúr mellett, de talán éppen azt szeretné, hogy mindenki nézze meg azt a high-tech termet. Ezt fogja tenni, büszke lesz rá a tanára. Nem fog benne csalódni, megmutatja, hogy nem lesz olyan, mint a kosárpályán. ~ Bátor szívvel és önbizalommal teli léptekkel sétál el a társai mellett és ballag a Veszélyteremnek hívott helység felé.
Lent óvatosan meg-megérinti a terepet. És végigtapogat mindent, és felfedezi az egész területet, csak hogy lássa miként is működhet ez a szuper technika. Végül már optimistán áll a dolgokhoz, végül is Hank tanárúr azt mondta, hogy senki sem sérülhet meg. Milyen diák lenne ha még a mestere szavában sem bízhatna, így csak áll és várja hátha csatlakoznak még hozzájuk.

Tárgy: Re: Veszélyterem Pént. Júl. 01, 2011 9:48 pm

Úgy néz ki, Arthur és Repro szeretnék kipróbálni a Veszélytermet, hát én ebből lehet inkább kimaradnék, bizonytalan vagyok. Viszont Mr. McCoy művészeti előadása akaratlanul is felkelti érdeklődésemet. Senki sem gondolná rólam, hogy imádom a történelmet, az irodalmat, és a művészeteket, pedig ha egy ember magányban él, valamivel el kell foglalnia magát. Van is erre egy a tanárúr által említett Richard Bach által mondott bölcsességem.
~ "Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről." (Richard Bach: Illúziók) ~ Idéztem fel ismét az általam sokat használt mondatot, de a nagy kérdésre, miszerint be szeretnék-e menni a Veszélyterembe, ennyit válaszolok McCoy Tanárúrnak.
- "Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk." Richard Bach. Az illúzió a kedvenc művem tőle. - Magyaráztam neki, mielőtt beléptem volna a Veszélyterembe. Azt mondta ezen a szinten még nem eshet bajunk. Na meg azért jó kondiban vagyok, egy hasonló korú atléta erejével, és gyorsaságával talán vetekszem, hiszen a magányban lévő sok edzés elérte hatását, még ha ez a lepel alatt nem is látszik.
Meg aztán nehogy már csak a Nívea pamacs legyen bátor, én is ugyanannyira bizonyítani akarok, mint ő. Ha ő bemer menni oda, akkor én is képes leszek végig csinálni. Na gyerünk Craig, menni fog, na meg ez csak kivetülés...képes vagy rá. Még talán a bőröm ellenálló képességének még hasznát is tudom venni.

Tárgy: Re: Veszélyterem Pént. Júl. 01, 2011 10:36 pm

És igen! Ki lehet próbálni a Veszélytermet! Ez király! Bár egy pillanatra a kezemen lévő kötésre nézek, amit a körfűrész okozott. Bár a tanárúra azt mondta nem sérülünk meg. Akkor meg szóval... nyugodtan bemehetek, igaz? Nem habozok, nyomulok előre, kicsit látni is arcomon az izgatottságot, és a kíváncsiságot, mikor belépek a terembe. Beindul a környezet, és csak tátott szájjal figyelem ahogy egy új környezetet varázsol. Teljesen el vagyok ámulva... mintha.... mintha nem is az iskolában lennék már. Megfogom a dolgokat, és olyan mint az igazi. A többiekre nézek, hogy vajon ők is hasonló képen éreznek-e. Ezek után a plafonon lévő bura felé tekintek, ahol a tanárúr, és a lepelbe bugyolált mutáns fiú van... már nem tudom a nevét. Carl... ? Na mind egy. Várok valamire, miközben csak nagy szemekkel ámulok a Veszélyterem megváltozott külsején. Még mindig nehéz felfognom. Hiszen ez elképesztő!

Tárgy: Re: Veszélyterem Szomb. Júl. 02, 2011 2:03 pm

Ahogy elindulok körbe járni az első szintet és végig nézzük az eddig zárt termeket kezdem magam úgy érezni, mint ha egy múzeum körúton lennék. Persze az ember normális esetben csak ámul, hogy egy iskola alagsorában fejlett technikai cuccok bújnak, de már régen túl vagyok az első ámulat hullámon és így már nem számít olyan újnak ez az egész. Ennek ellenére csöndben követem a többieket zárva a kis csoportot. Minent megnézek, de csak néhány dolgot tanulmányozok át alaposabban, ami felkelti az érdeklődésemet és elhihetitek nekem nem sok ilyen van. Már éppen azon tűnődöm, hogyan tudnék csöndben lelépni, amikor Hank tanárúrnak mégis sikerül egy kis izgalmat csalnia a túrába. Amikor leérünk a második szintre meglepő látvány tárul elém és miután megnéztem magamnak a kissé rideg termet jót mulatok társaim ámulatán. Persze nekem se megszokott dolog egy ilyen hatalmas terem, de kevés olyan dolog van, amin igazán meglepődök és bár a terem mérete és stílusa nem ezek közé tartozik, de az, hogy a friss mutánsok milyen vagány módon vetik bele magukat a terem kidolgozásába annál inkább.
~ Remélem mindenki hozot váltás gatyát, mert ha a biztonsági rendszer ilyen megbízható, akkor nem tudom ettől a teremtől mit várhatunk ~ gondolkozom el egy pillanatra, miközben vigyorogva sétálok a többiek után és amikor belépek a kis csapat nyomában a vigyorom csak még szélesebbre húzódik a környezet váltás látán.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szomb. Júl. 02, 2011 11:57 pm

Tanár úr itt magyaráz, meg Bach-ról idézget nekem. Nem nagyon tud meghatni francia vagyok.

- Francia vagyok tanár úr, Bach nem a kedvencem. De idézgessen Voltaire-től őt már jobban szeretem. - hát igen tahóságomnak hangot is adok, yeaaah. - Szóval bemehetünk? Gondolom ez ilyen "egyszer az élet" lehetőség, nem hagyom ki semmi pénzért sem. - azzal belépek a terembe.

Vajon, ha filmet forgatnának a mutánsokról beleraknák ezt a termet? Én tuti csinálnék egy szép nagy harci jelenetet, itt ahol a végén megdöbbenteném a nézőket, hogy ezek csak hologramok. Nem valami harmadik részbe zsúfolnám bele, ott is csak pár perc erejéig. Miről gondolkodok én??? Harmadik rész? Még első sincs. Kezd az agyamra menni a suli, de most szépen nekiállok tapizni és tapizni és tapizni, persze nem a hölgyet, hanem csak a falat a földet és miegymást. High tech cuccok, éljen! Az ellenfelek vajon milyenek lehetnek majd?

Tárgy: Re: Veszélyterem Vas. Júl. 03, 2011 12:11 am

2000. szeptember 01.
12:23

Craig kap Hankkeltől egy elismerő mosolyt. Na nem azért, mert a Veszlyterembe megy, hanem mert ő maga is úgy tűnik járatos az irodalom világában.

A romok között mozgásra lehet figyelmes mindenki, majd 3 gép lép előre. Mozgásuk kissé darabos, és nehézkes, de kezük vörösen izzik fel. Minden bizonnyal lőni készülnek, így jobb ha a csapat tagjai neki állnak cselekedni. Még nem tudni milyen hatása lehet egy találatnak. Bár ha Hank tanárúr igazat mondott semmi. De erről hamarosan biztosítást is kapnak a diákok, ugyan is egy hangosbemondón keresztül meghallhatják a tanáruk hangját

-Ha a robotok eltalálnak titeket, enyhe lökést fogtok érezni, ami fájdalommal nem jár. Csak ügyesen!

Mondja, majd a gépek megindulnak. Az egyik két kezével Brandont veszi célba, míg egy másik egy-egy kezével Trantet és Arthurt, a harmadik pedig Anthonyt. Kizárólag Iris és Craig az akik nem kerül a célkeresztbe, de ebből még hasznot húzhatnak. Majd a három gép egyszerre szólal meg.

-Parancs: Tűz!

Veszélyterem Scaled.php?server=803&filename=33910992

Tárgy: Re: Veszélyterem Vas. Júl. 03, 2011 10:26 am

Trant önkénytelenül is megnyalja a szemét, újra izgalom járja át. Az adrenalin megszalad a szervezetében, és méretes szemei, csak úgy cikáznak. Az eddigi ismereteit, még megpróbálja kiegészíteni az újakkal, és már majdnem nyitná is a száját, mikor belé szorul a szó.
~ Mit kellene tenniük. Maccoy tanár úr nem mondta el, de látszólag le kéne győznünk a fémszörnyeket. Talán még azt sem kellene hagyni, hogy eltaláljanak. Jól van, most már tudom mit kell tennem. ~ Vesz egy mély levegőt, és reméli hogy nem fogja túlerőltetni magát. Néha előfordul, hogy az érzelmei felülkerekednek, és nem törődik a saját tüdőkapacitásával.
- Ajajj fedezékbe, mindenki fedezékbe! - Próbálja meg ordítani a szavakat, de csak éppen hallható mondatot tud kicsikarni a hangszálaiból. Ezzel a teste síkosságát kihasználva az egyik falrom mögé próbál bújni, közel Iris-hez. Ha netalántán a lánynak szüksége lenne valamire, és talán ő is meg tudna tenni valamit a csapatért. Ha sikerül közelébe jutni akkor félhangosan, mint ahogy eddig is. - Iris ugye te tudod mozgatni a tárgyakat távolról? Meg tudnád fordítani az egyik robot kezét, hogy a saját társát találja el? Remélhetőleg mielőtt még eltalálná azt a muszlim lányt, vagy fiút, vagy nem is tudom. - Hirtelen elbizonytalanodik, nem a helyzeten hanem az emberismeretén. Az emberek mindig a gyengéim voltak, keveset volt a közelükben, így szinte el sem tudja dönteni, hogy is kéne viselkedni a közelükben. - Anthony elég erős vagy hozzá, hogy egy fadarabbal, vagy kődarabbal, vagy bármivel, amit találsz meg tudd védeni a szemkötős fiút? - A hangszálai már elég meggyötörtek, talán csak a helyzet miatt, vagy a sok használattól, de kapar a torka, és a verejték is kiveri. Még nem mozgott sokat, de a pulzusa így is az egekben van. Reméli meghallja a mutáns fiú, mielőtt még találatot kapna valaki.

Tárgy: Re: Veszélyterem Vas. Júl. 03, 2011 9:57 pm

Robotok, ami csak támadnak engem és Trantet. Ha a szívemre hallgatnék, most ellökném Trantet, de mivel van agyam és undorodok tőle, nem is kis mértékben, ezért inkább hagyom, hagy ugráljon egyedül, viszont a fedezékes ötlete mondhatni tíz pontos így, hát én is azt teszem. Ám én inkább Anthony felé közelítek, hogy áttudjam venni a képességét, már, ha eddig nem vettem át.

Ha átvettem, akkor megpróbálom előhozni azt és megtámadok a robotokat. Főleg a fejükre és a kezükre célzok, ha megpróbálnak meglőni, akkor oldalra vetődök és folytatom a rohamot feléjük. Persze figyelek rá, hogy ne kerüljek ki Anthony közeléből, mert akkor buktam a képességet.

Ha nem vettem még át, akkor beugrok az egyik fedezékbe Anthony közelében. Ha sikerül biztonságba helyeznem magamat, akkor elkezdek koncentrálni, szinte mantrázom magamban Anthony nevét. Erősen arra koncentrálok, hogy a bőröm legyen kék és kemény, ha sikerül, akkor ugyanazt csinálom, mint amit az előbb kigondoltam magamban.

Tárgy: Re: Veszélyterem Hétf. Júl. 04, 2011 10:36 pm

Már látom, hogy MacCoy tanár úrral jóban leszek. Ő is szereti az irodalmat, mint ahogy én.
Na de lássuk a medvét. A Mr. MacCoy hangja csapja meg a feszült csendet, és az új a diákok körül kialakult környezetben való csodálkozást. Elmondta a fontos tudni valókat, mikor robotok jelentek meg a semmiből. Tudom, hogy csak kivetülés, nem valóságos, de mégis a szívem oly hevességben kezdett el dobogni, mintha afrikai dobosok ütögetnék a ritmusos tam-tamot. Félek, nem tudok melyik diák nem fél az itt lévők között, én hősiesen bevallom, beszartam a rémülettől. Még sosem volt ilyen gyakorlatban részem, és bár jó kondiban tartom magam, nem hinném, hogy az elegendő a jelenlegi ellenfelekkel szemben. Sajnos képességemnek nem sok hasznát veszik a többiek, max., ha tűzet lövellnének, vagy folyékony jeget, akkor azt feltudnám fogni, persze azt is csak kis időre, hiszen a képességem még kiforratlan.
Engem nem vettek célba, és Iris-t sem, ami taktikai okokból még jó lehet, s ezt úgy néz ki a kis zöld fickó próbáljam is a javunkra fordítani.
- Milyen muszlim lány? Én amerikai fiú vagyok, lepelbe bugyolálva! - Ordítottam, kissé kellemetlen hangnememben, hiszen nem mindennap nézik az embert arab lánynak. Na de nincs időm most ezzel a sértéssel törődni, hiszen hasznossá kell tennem magam. Megfogok egy nagyobb darab követ, olyan súlyosságút, amit két kézzel kell felemeljek, majd lendületképp forgok párat a tengelyem körül, és úgy próbálom azt egy robot feje felé hajítani. Biztos nem lesz nagy hatása, de figyelem elterelésnek jó lesz, amíg a többiek mutánserejüket bevetik. Amint eldobtam, és konstatáltam a találat pontosságát, vagy sikertelenségét, futásnak eredek. Na persze nem azért, mert megijedtem, hiszen az adrenalin a félelem mellett ugyancsak dolgozik bennem, inkább ez is figyelem elterelés. Megpróbálok a robotok mögé kerülni.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szer. Júl. 06, 2011 12:37 am

Még mindig elhűlve, és hitetlenkedve járkál körbe-körbe a teremben, mikor átjut a Professzor szavai a csodálkozásán. Felkapja a fejét a robottok közeledésére. A vérnyomása enyhén megemelkedik, izgatott lesz és nem enyhén fél is. Most használnia kellene a képességét, ami eddig nem nagyon jött össze. Akaratlagosan semmiképen sem. Talán itt az idő, hogy kipróbálja. Megáll a robottal szemben, és megpróbál koncentrálni, előhívni a szárnyait, így védve meg magát a lövésektől, beburkolja magát a szárnyaiba. A többiek mondanivalója csak tompa morajként jut el hozzá, a vér észvesztően dobog a fülében, miközben erőlködve próbálja előhozni a képességét. Azért annyira nem erőlteti, ha nem egy akkor megpróbál valahogy fedezékbe jutni, mielőtt eltalálná a robot.

Tárgy: Re: Veszélyterem Szer. Júl. 06, 2011 10:41 am

Mikor végre mindenki kibámészkodja magát a doki megsegít minket egy-két jó szóval és megnyugtat mindenkit, hogy ha a robotok el is találnak valakit az nem fog fájni. Ennek személy szerint örülök, de azért az is megfordul a fejemben, hogy számomra talán motiválóbb lenne ha nem csak egy lökést éreznénk. Ám amint megpillantom a hatalmas robotokat magam előtt azonnal meggondolom magamat. Amint sikerül kikászálódnom a látvány keltette megdöbbenésemből fedezéket keresek magamnak és nem csak én teszek így. Pillanatokon belül Trant is megérkezik és azonnal átveszi a vezető szerepet annak ellenére milyen félénk volt eddig. Az arcomon csak egy apró rándulás jelzi a nem tetszésem a fiú közelsége miatt és az csak fokozza a dolgot, hogy rühellem ha utasítgatnak. Végül valahogy mégis sikerül megállnom, hogy ne lökjem a srácot a robotok elé és csak bólintok egyet. Nem vesztegetem az időt, "célba veszem" azt a robotot aki Arthurt célozza és megpróbálom a képességemet felhasználva elmozgatni a kezét, hogy a fiú helyett a másik monstrumot célozza, aki Brandont készül szitává lőni. Ha nem sikerül a mutatvány akkor Brandont próbálom meg elmozgatni a helyéről vagy ha neki nincs szüksége a segítségemre akkor keresek olyat, akinek van. Ha valami csoda folytán nem lenne ilyen, akkor egyenlőre a seggemen ülve várom ki a megfelelő alkalmat, hogy hasznossá tegyem magam a csatatéren.

Tárgy: Re: Veszélyterem Pént. Júl. 08, 2011 10:54 pm

2000. szeptember 01.
12:45

A csapat meglehetősen nagy hatékonysággal cselekszik. Bár bele telik számukra egy kis időbe míg sikerül, de a csapatmunka is megnyilvánul, és össze játszva, egymás előnyeire és képességeire támaszkodva legyőzik a diákok mind a három robotot. Ezek után azok mintha ott sem lettek volna eltűnnek, ahogy a New York romos körletét ábrázoló helyszín szintén. Ismét az üres, vízhangtól kongó Veszélyterem karolja a csapatot. Mindegyikük kivétel nélkül izzadt, levegőért kapkod, és itt-ott meg van szakadva ruházatuk, és egy-egy ütés is beszereztek a vetődések, elkerülések, csetlések-botlások után. Hiszen nem egy csapatnyi katonáról beszélünk, hanem tapasztalatlan diákokról, akik átélték első talán igazán izgalmas pillanatukat itt a Xavier és Lensherr intézetben.

-Remek munka, gyerekek! Bámulatos!

Hangzik fel az elismerő mondat Hank tanárúr szájából, aki még pár tapssal is díjazza a diákokat. Ott áll a bejárat előtt, és int nekik. Mára ennyi, ez is épp elég volt. Scott pedig csak elégedetten bólint a csapatnak a szép teljesítményt nyugtázva. A túrának ezennel vége, és mindenki a lift felé veheti az irányt, ahol 2 csoportban érnek célt a gyerekek, kilépve a földszint megszokott talajára. Hank végig néz rajtuk, és így szól;

-Minden bizonnyal úgy is beszélni fogtok az igazgatókkal a történtekről. Én elmegyek megnézni Maxwellt, addig is hozzátok helyre magatokat, mert látom megizzadtatok.

Mondja kedvesen a férfi, majd a lépcsőkön haladva megindul. A diákok pedig visszavonulhatnak szobájukba helyre rázódni, lefürödni, ruhát cserélni és esetleg enni is. De nincs rá sok idejük, ugyan is 20 perc múlva Hank ismét felkeresi őket, majd pedig közli velük, hogy az igazgató urak Xavier és Magnus megérkeztek, ideje a nagy beszélgetésnek. Begyűjtve Anthonyt, Trantet, Arthurt, Irist, Brandont, és Craiget elindulnak az igazgatói iroda felé, ahol mindegyikük megpillanthatja a visszaérkezett Andrewt, aki már ott ül és várakozik.

//Folytatás: Xavier és Magnus irodája//