David Nash

Tárgy: David Nash Szer. Aug. 10, 2011 9:21 pm

Születési név : David Nash
Becenév, álnév : -
Faj : Homo Sapiens Superior
Nem : Férfi
Születési hely : USA – New York – Orange County - Middletown
Születési idő : 04.01.85
Kor : 15 éves

Családfa :

Édesapa : David Nash – 42 évesen elhunyt

Édesanya : Marianne Nash – leánykori nevén Marianne Jackson – 41 évesen elhunyt

Nevelő : Timothy Hopkins – 53 évesen elhunyt

Betegségei : Egészséges

Foglalkozás : Tanuló
Idegen nyelvek : Amerikai-angol (anyanyelv szint, írás és olvasás), német (haladó, írás és olvasás)

Testmagasság : 164 centiméter
Testsúly : 61 kilógramm
Hajszín : Fekete
Szemszín : Barna
Bőrszín : Fehér
Alkat : Sportos

Kinézet : Korához mérten a magasak táborát erősíti, ehhez mérten súlyaránya jó. Alkatát tekintve sportos, amely köszönhető a küzdősport edzéseinek, valamint az önszorgalmú tornáknak.

Arca hosszúkás, orrának íve átlagos, fülei nem állnak el, nem nagyok, állkapcsa erősnek fest, ami kissé öregbíti. Szemei mélybarnák, amely nagyban hozzájárul, hogy az amúgy komor tekintet kissé enyhébbnek fest. Haja kétoldalt nagyon rövid, feje középvonala felé pedig fokozatosan növekszik.

Előtörténet

David 1985-ben született, mégpedig április első napján, amely hétfőre esett. A helyszín a middletown-i Orange Medical Center volt, itt kezdődött meg a fiatal fiú vesszőfutása az élettel. Alig bújt a világra, és sírt fel, az őt bugyoláló törölköző volt az első, amelyen képességei bizony nyomot hagytak egy hatalmas lyuk formájában a háta közepe tájékán. Ekkor az orvosok a szövet rossz minőségére, korára hivatkoztak, és elintézték annyival, hogy az elporosodó kékes színű anyag helyett kapott egy másikat.

Két év telt el teljesen eseménytelenül, az édesanya folyamatosan otthon volt a kisfiával, elvégre az édesapa keresete bőségesen elégségesnek bizonyult a család fenntartásához. Az idősebbik David New York három különböző kerületében három ipari terület tulajdonosa volt, amelyre neves cégóriások telepedtek. Ennek okán a pénz mondhatni nem számított, mert bőségesen elegendő akadt a számlákon, vagy éppen készpénz formájában. Rengeteg alkalmazott és könyvelő segítette a munkát, hogy az édesapa is több időt tölthessen otthon kedvesével és cseperedő fiával. Legjobb barátja Timothy Hopkins gyakorlatilag átvette az ügyek intézését, ott segédkezett, ahol csak tudott.

Az első és legnagyobb tragédia 1987-ben történt meg, karácsony előtt pár nappal. Marianne és David úgy döntöttek, meglátogatják a rokonokat, ezért felkerekedtek, és útnak indultak. Az utak állapota nem volt kielégíthetőnek mondható a havazás és havas-eső kettősének egyvelegétől. El sem tudták hagyni New York városát, egy figyelmetlen taxis oldalról nagy sebességgel elkapta a járművüket. Az édesapa azonnal az életét vesztette, ahogyan az óvatlan ismeretlen is. Marianne kritikus állapotban került kórházba, míg a csöppség karcolás nélkül megúszta a balesetet. Az érdekesség az egészben az volt, hogy az autó hátsó ülésének közepén elhelyezkedő gyermekülés körül rengeteg porszemcse állagú anyagot találtak. A nyomozók éltek a gyanúperrel, hogy az autó egyes leszakadó alkatrészeinek maradványai lehetettek, legalábbis teória szinten felmerült. A másik furcsaság, amely előtt a helyszínelők értetlenül álltak, hogy a taxinak rengeteg alkotóeleme hiányzott. Ezt később jelentésükben azzal magyarázták, hogy az ütközés következtében ennyire nagy volt a roncsolódás. A fiút egyetlen karcolás sem érte, csupán a rázkódás hatása miatt kellett kivizsgálni. Az orvosok találtak is valami meglepőt, amire nem tudtak magyarázatot adni. Először csak a vérmintákat analizálták, aztán a kicsi is alaposabb vizsgálat alá lett vonva.

Marianne még egyszer magához tért, és tolmácsolta kérését Timothy felé, mely szerint a gyermeke nem szenvedhet hiányt semmiben. Pár nappal később a nő elhunyt, nem volt elegendő az orvosi beavatkozás, hogy túlélje sérüléseit. A jó barát mindent megtett, hogy megvalósítsa az óhajt, minthogy a kicsi egészségesnek bizonyult, leszámítva az ismeretlen sejtszintű elváltozást, a férfi elvitte a kórházból. Az idősebbik David végrendelkezésében szerepelt, barátja veszi át a vállalat vezetését, egyetlen fia majdan tanulmányait befejezve huszonegy esztendősen csatlakozhat mellé. Addig minden hónapban adott összeget kap számlájára, hogy iskolája alatt sem szenvedjen hiányt semmiben.

Az esztendők nagyon lassan teltek, a kis David pedig cseperedett és nőtt, akár a gomba. Négyéves korától magántanárok foglalkoztak elméje pallérozásával, tekintettel a reál és szakmai tárgyakkal kapcsolatban egyaránt. Ezen felül egy idősebb férfi is megkezdte képzését. Timothy barátját kérte fel, hogy oktassa a gyermeket taekwondozni, mert ez a későbbiekben hatással lesz jellemére, kiegyensúlyozottságára és határozottságára is. A gyermek igen hamar elsajátította az írás és olvasás művészetét, anyanyelve mellett a németet is oktatták számára, mondván, minél fiatalabban kezdi, annál jobb eredményeket érhet el. Gyakorlatilag az egész napja ráment az okításokra, esténként azonban hódolhatott szenvedélyének, a küzdősportnak. Ezen évei alatt is történtek a közelében furcsaságok, de ezek megválaszolatlanok maradtak mindenki előtt és mindenki számára. Hatéves korában kezdett ráébredni, csakis ő állhat a megmagyarázhatatlan események hátterében. Tudatosan próbálta, előidézni az érdekes történéseket... lassan ébredt csak rá erejére, amely kissé megrémítette. Aztán ahogyan telt az idő, fogta csak fel, valamelyest szabályozni, kontrollálni tudja. Olykor bizony a leváratlanabb pillanatban - dühében, stresszhelyzetben, fáradtan - nem sikerült megfékeznie rejtett képességét. Tudta, hogy nagyon veszélyes játszma, de kíváncsisága erősebb volt, sem, mint felhagyott volna vele, vagy jelezte volna azt bárkinek. Általában lefekvés előtt, vagy éppen után, mikor milyen kedvében volt, próbálgatta, mire is képes. Apró tárgyakat sikerült szépen lassan lebontania, olykor egy-egy növény is a keze ügyébe került, igaz, ezek jobbára csak elszáradtak az érintett területeken.

Két teljes éven keresztül gyakorolgatott, eljutott arra a szintre, hogy tökéletesen a kontrollja alá vonta a képességét. Kísérletezett nagyobb tárgyakon, növényeken, téve persze mindezt úgy, hogy ne nagyon tudjon róla nevelője, vagy éppen a cselédek. A szemetet általában jómaga takarította el, és vitte le, nehogy túlzottan nagy feltűnést keltsen. Az egyik éjszaka is éppen nekilátott volna egy fémcsőnek, amelyet az udvarból szerzett, amikor kiáltások ütötték meg a fülét. A fiatal kiosonva a szobájából az emeletről, a korlát és sötét takarásából figyelte az alant húzódó és zajló eseményeket. Két férfi érkezett, bőszen és mérgesen követelve Timothyt az előtérbe. Eléggé bajos alakoknak tűntek, a kis David meg is ijedt kissé, mit akarnak vajon nevelőjétől, akit az évek során úgy megszeretett, akárha édesapjáról lenne szó. Ez az érzés kölcsönös volt, a középkorú férfinek is kedves volt a gyermek. A szolgáló várakozásra intette a dühödteket, majd eltűnt, és percekkel később visszatért a ház urával az oldalán. Az események ettől a pillanattól gyorsultak fel és vettek pálfordulatot. Két pisztoly került elő, egyik elsült, kioltva a komornyik életét. David összerezzent, és egyre szaporábban kapkodta a levegőt. Zagyvaságnak tűnő beszélgetés vette kezdetét, papírokról, kötvényekről, amely végén újra lövés dörrent. Timothy holtan rogyott össze, ez volt a pillanat, amikor a fiú elveszítette az önkontrollt, mélyeket és szaporákat szuszogva állt fel, és nézegette a halott férfit. Az odalent állóknak is feltűnt a jelenléte, de nem számított, a fiú csak bambult és bambult. Lassú léptekkel indult meg a földszint irányába, egyenesen az élettelen test felé... most az sem volt fontos, hogy esetlegesen az életével játszik. David a földszintre érve leborult Timothy mellé és keserves sírásnak kezdett. Az egyik alak itt elégelte meg a dolgot, odalépdelt a gyermek mellé, és a halántékához nyomta a pisztolyát. A fiú érezte a hideg csövet, és csak egyre tudott gondolni, bárcsak halott lenne mindkettő. Hirtelen ötlettől vezérelve, sebesen emelte kezét, és markolta meg a hideg fémcsövet, hangos üvöltésbe kezdve. A nevelőjét megölő meghúzta a ravaszt, de a fegyverből csak por csapott ki. A felbőszült fiatal ezt észre sem vette... másik keze lendült, és az ismeretlen hasfalának csapódott. Az meglepődött tekintettel hőkölt hátra, majd húzta ki ingét nadrágja szíja mögül. Egy tenyér formájú sebből csordogált a vér... kérdő és egyben elszörnyedt tekintettel méregette a kölyköt, egyszerűen nem értette a dolgot. Egy mély dörrenés rázta meg a helyiséget, majd tompa koppanás. A hátrébb álló ismeretlen összerogyott... újabb dörrenés következett... David arcát forró vér csapta meg, az előtte sebét és őt felváltva méregető alak összerogyott, és elterült a földön. Egy öltönyös férfi állt az emeleten, füstölgő pisztolycsővel, mobiltelefonnal a kezében. Ő hívta ki a rendőrséget, és mesélte el, mit is látott, mi történt. A fiú mellé orvost kellett hívni, mert még a helyszínelők kérésére sem engedte el Timothy nyakát. A rendőrség bizonyítékok hiányában lezárta volna az esetet, de egy állami szervezet a két furcsa haláleset miatt fenntartotta a vizsgálatokat.

Minthogy nem maradt élő rokon, a fiú nevelőintézetbe került. Timothy is hagyott végrendeletet, amelyben őt jelölt meg minden tulajdona örökösének, de csak és kizárólag a huszonegyedik életévét betöltve. Addig vagyonából gondoskodott róla, hogy a fiú továbbra is megkapja a magánoktatóktól a nevelést. Barátja, a korosodó Richard kérvényezte a gyermek elhelyezését nála, de bizonytalan időre elutasították, felsőbb nyomásra. Ennek ellenére bejárt a nevelőbe, és oktatta a fiút továbbra is, bár az megtört, és teljesen magába fordult, a tudást továbbra is szomjazta. Két esztendő telt el, folyamatos vizsgálatok folytak minden egyes napon, de David tűrte, szó nélkül… magába roskadva, teljesen elhidegülve mindenkitől, mellette pedig okult és keményen tanult a tanáraitól. Az intézetes társai féltek tőle, talán az ismeretlen alakok folyamatos vizsgálatai miatt, de csúfolták, bántották, olykor tettlegesen is. A fiú nem vágott vissza, gyűlt benne a harag, de mindannyiszor, amikor kitört volna belőle, elharapta.

Öt esztendő telt el, a régi esetnek pedig híre ment, a háznál történteknek. Az egyik napon egy Eric Lensherr nevű férfi jelent meg a nevelőintézetben, a fiatalt keresve. David gyanakodott, hogy az ismeretlen valamiféle orvos, és csak újabb vizsgálatokat akar eszközölni, így először nem foglalkozott vele, elzavarta. A második találkozás alkalmával, miután az alak megmutatta, ő sem átlagos, keltette fel csak a fiatal érdeklődését. Egy iskoláról beszélt, ahol olyanfajta gyerekek vannak, mint jómaga. Beszélt a dologról Richarddal, aki csak úgy engedélyezte az áthelyezését, amennyiben a szüneteket otthon tölti majd a fiatal. Nem volt könnyű elintézni, hogy David átkerülhessen, de valami folytán csak sikeredett. A magántanárokra így már nem volt szükség… a hosszú évek alatti taekwondo tudás pedig már bőségesen elegendőnek bizonyult, hogy a fiatal majd egyedül eddzen új iskolájában.

Jellem

David egy teljesen magába fordult, hűvös jellemmé formálódott a nevelőintézet hatására, így szavai olykor keményen hangozhatnak. Nem szokott és nem is szeret hazudni, teljesen felesleges cselekedetnek véli. Amennyiben humoros szavak hagyják el ajkait, jobbára azok is sötétek és bántók. Érzéketlennek hat másokkal szemben, noha megvan benne az empátia írmagja, ezt mélyen titkolja. Meggyötört és megtört a számos tragédia okán, amelyek életének útját szegélyezték. Irtózik mindennemű orvosi felszereléstől, magától a rendelőktől is, tekintettel, minden éveken keresztül minden egyes napon vizsgálták különlegessége végett. Csendes, zárkózott, rengeteg feszültség gyülemlett fel benne a hosszú idő alatt.

Alapvetően bizalmatlan mindenkivel szemben, nehéz közel férkőzni hozzá. Szemlélődő, puhatoló, nagyon jó megfigyelő, amit ügyesen képes kihasználni. Barátnak csak azt nevezi, akibe a végletekig képes bizalmát helyezni, jelenleg csak Richard büszkélkedhet a kiváltsággal.

Szakképzettség

Tizenegy esztendő taekwondo, napi szintű edzésekkel

Németet tanult anyanyelve mellett

Jogosítvány autóra

Jogosítvány nagymotorra

Képesség

David képes az élettelen tárgyak atomi szintű kötéseinek feloldására, mi több, pár alkalommal próbálkozott már élő szöveteken is (egy alkalommal emberen, igaz dühe vezérelte, pár alkalommal növényeken). A szervetlen, tehát élettelen tárgyak (bármi) apró porszerű állagra „bomlanak”, míg az emberek érintett testrészein sebek keletkeznek a folyamat megindulását követően. A növények száradással reagáltak a gyakorlatok során. Ahhoz, hogy képességét érvényre juttassa, érintésre van szüksége, mégpedig közvetlenül (adott tárgy, állat, ember, növény megérintésével). Próbálkozásai ellenére egyelőre csak kezei érintése mérvadó, más testrésszel nem sikerült elérnie eredményeket. A művelet az adott tárgy, vagy élőlény tömegétől függően emészt fizikai erejéből, amely után valamennyit pihennie kell. A szerves szövetekkel kevésbé boldogul, és nem is igazán próbálkozott azzal, hogy embereknek, állatoknak ártson. A növényeken végzett kísérletek jobban elfárasztották, mint amikor szervetlen anyagokon gyakorlatozott. Egy nagyobb - szék, asztal, nagyobb szőnyeg -, élettelen tárgyat megközelítőleg másfél-két perc alatt bont le, kiskora óta ez már javult… akkoriban egy ilyen művelet akár másfél órát is igénybe vett volna. Kisebb tárgyak esetén a folyamat ideje csökken.

A fiú próbálkozott már erejének ellenkezőjét is használni, de reprodukcióra nem képes, tehát amit „lebontott”, azt „újraépíteni” nem tudja, legalábbis egyelőre biztosan nem.

Felszerelés / Fegyverzet

Motor : Suzuki Hayabusa //ezt csak esetleges moderátori engedéllyel, a vagyoni helyzetére tekintettel - amennyiben nem lehetséges, természetesen kiveszem//

David Nash 2009-suzuki-hayabusa-1_460x0w

Mobiltelefon
Bankkártya – havi szintű utalásokkal
Omega kvarc karóra
Napszemüveg
Kétoldalú medál egy nyakláncon – egyik oldalon szülei képe, másik oldalon Timothy
Három nagyobb bőröndnyi ruha

Példa hozzászólás

Topogások.
Cipőtalpak.
Újra jönnek, valószínűleg megint azért, hogy vért vehessenek, vagy folytathassák a már évek óta húzódó teljesen felesleges vizsgálatokat. Soha nem fognak rájönni, amire akarnak… amire annyira hőn vágynak. Csodálkozom rajta, hogy nem vittek még el, és dugtak valami kísérleti nyúlnak fenntartott zárkába. Megtehetnék, akkor legalább nem kellene titokban művelniük a kis kutakodást. Különleges vagyok, amiről tudomásom van, de ezt soha nem fogom az orrukra kötni. Még akkor sem, ha könyörögnek, vagy fizetnek érte. Hamarabb fog az égbolt kicsiny kis bolygónkra szakadni, minthogy bármit elmondjak, megmutassak. Halovány, komor tekintettel üldögéltem a fehérrel borított ágyam szegletében, falnak vetett háttal, felhúzott lábakkal, előtte összekulcsolt kézzel az ajtót bámulva. Várva, mikor fog kattanni a zár, mikor fog fordulni a kilincs, és mikor villan meg újra a tű. A beléptükkor, ahogyan szoktak, mosolyogva köszöntöttek… valószínűleg tudatlan elővédek, a parasztok a sakkban, akiknek ki van adva az ukász... ők pedig vakon követik az utasításokat. Nem bántom őket, nem akarom, elvégre semmiről sem tehetnek, teszik a dolgukat. Se több, se kevesebb.
Sóhaj.
Nyugalom.

Lassan kászálódtam előrébb, közben ledobtam a pólómat a földre. Balomat nyújtottam, jobbommal pedig a nyakamban logó medált szorongattam görcsösen. Vegyék, amit venniük kell, ettől nem lesz nekik jobb. A fiatal lány komótos tempóban túrta elő a fecskendőt, az ampullákat és tűket… majd egy amolyan „ne haragudj” tekintettel hozzálátott a minták vételéhez. A férfi kísérője közben mindvégig segédkezett neki, asszisztált. Kérdezni már nem is kérdeztek semmit, tudták, hogy felesleges. A közel fél órányi gyűjtögető életmódot követően összepakoltak, majd köszönve, egy tábla csokit, kólát és sütit hagyva hátra távoztak. Mielőtt kiléptek volna az ajtón, még utánuk szóltam. Hangom teljesen üresnek hatott, színtelen volt mindennemű érzelemtől.
- Azért köszönöm, hogy megpróbáljátok elviselhetőbbé tenni!
A középkorú férfitől féloldalas mosollyal vegyített kacsintás érkezett… a nőn pedig láttam, hogy kissé kellemetlen számára, amit tennie kell. Egy bátorító mosolyt azért ő is megeresztett, majd eltűntek, az ajtó pedig ismét zárult. Újabb sóhajjal támolyogtam el a szobám közepén terpeszkedő asztalomig, hogy felbonthassam a barna, szénsavas nedűt és mélyet kortyoljak belőle.

Kopogás.
Kattanás.
Félmeztelen mivoltomban, a műanyag flakont szorongatva fordultam meg újra, megtekinteni, ki is lehet az érkező. A tegnapi férfi, Lensherr érkezett újra, ahogyan ígérte. Elfintorodva fordultam az asztal felé, kihúztam egy széket, majd átbattyogtam a túloldalra. Ott kihúztam még egyet, és letelepedtem én is.
- Üdvözlöm újra kicsiny zugomban.
Az alak halovány mosollyal az arcán heveredett le az asztalhoz, nem szólt egy szót sem.
- Folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk. Ön szerint különleges vagyok, én nem tudom, mire céloz. Ön azt mondja, tudom, csak nem akarom megvallani. Megvan a fonál, mehet a menet!
Újat kortyoltam volna a kólából, azonban a karórám húzni kezdte a kezem. Éppen a látókörömbe esett Lensherr… a jobbja az asztalon pihent, az ujjai pedig felém meredtek. A kvarc karóra fémszíja kikapcsolódott, majd az alak kezébe reppent.
Csodálkozás.
Csend.

Tárgy: Re: David Nash Pént. Aug. 12, 2011 2:00 am

Üdvözöllek az oldalon!

Az előtörténeteddel szemben nincs kivetni valóm, sőt tetszetős ezért nyomban adok is +3 bónuszpontot, amit majd az adatlapodon a szükséges helyen kérlek tüntess fel.

Viszont a képességed túl erősnek találtatott, nem hogy egy 15 éves számára, de még egy 20 éven felülinek sem engedélyezném. Gyengíts rajta kérlek, és javíts az előtörténetben is a két rablót meggyilkoló részen 15 másodperc alatt, mert kezdetben kezdő játékosként a képességeddel nem ölhetsz embert. A későbbiek folyamán fejlesztheted a képességet, de élő szövetet még nem tudsz lebontani, max kisebb sebeket ejthetsz egy megérintett (Igen, megérintett) testrészen.
Szóval összegezve, ha átírod a képességet, pl: hogy

- Érintés alapú a lebontás,
- Élő szövetet minimálisan roncsol, mert még nem kiforrott
- A 15 másodpercet kicsit bővítsd, úgy 2 percre, tárgytól függően, a kisebb dolgok mehetnek 15 másodperc alatt, de mondjuk már egy szék, vagy fiók lebontása azért több időbe kerüljön.
- Szerintem még ne urald tökéletesen az erőd, mert fiatal a karakter, akár Vadóc esetében aki bárkit megérintett már képessége aktiválódott.

Ha ezeket javítod, újra átnézem az előtörténeted, addig viszont sajnos elutasítom.

Tárgy: Re: David Nash Pént. Aug. 12, 2011 10:11 am

Üdvözletem!

Köszönöm a moderálást, és a bónusz pontokat. Örülök, ha tetszett az iromány.

Az előtörténetet és a képességet a kértnek megfelelően javítottam, újbóli elbírálásra várok.

Érdeklődnék emellett, hogy a motor maradhat-e a vagyoni helyzetből adódóan, vagy pontokat kellene rászánnom. A választ előre is köszönöm.

Üdv,
David Nash

Tárgy: Re: David Nash Pént. Aug. 12, 2011 9:23 pm

Mint iskola tanulója, kérlek vess egy pillantást erre. Továbbá az adatlapodon kérlek jegyezd fel osztályodat (1. osztály), mentorodat (Ororo Munroe) és a választott szakkört, ha a karaktered úgy véli kicsit okosodni akar Wink

.

» David Nash
» David Nash szobája