David Nash szobája

A szoba teljesen átlagosnak mondható, azzal a kivétellel, hogy át lett rendezve. David első dolga a beköltözést követően az volt, hogy teljesen felforgatott mindent, és saját szájízének megfelelően helyezgette el a bútordarabokat.

Az ajtó a szoba bal szegletébe esik. Azon belépve az ember az egész szobát borító fekete szőnyeg elé lép… az ajtóban ugyanis megmaradt a járólap a szennyes cipőtalpak végett. Itt természetesen megannyi márkás darab kapott helyet, minden napra legalább kettő. Egyenesen előre meredve egy íróasztal látható, pontosan az ablak alatt. Rajta a számítógéphez tartozó nagyobb monitor, billentyűzet és egér. Ami feltűnő, hogy a rendmánia kompozícióját megzavarja megannyi pendrive, DVD, CD, külső winchesterek, kábelek, csavarok, csavarhúzók, gamepad-ek szerte-szét. A kupleráj előtt egy kényelmes szék, háttámláján ruhadarabok, karfáján szintén.

Mindemellett kapott helyet az ágy, hogy a fiatal fel tudja valahová vágni a lábát, asztalra mégiscsak illetlenség. Az ágy meglepő módon rendezett.

Ismét lépve egyet-kettőt oldalra, a szoba falához igazítva következik a szekrénysor, amelyben a három bőröndnyi ruházat kapott helyet. Mindezek mellett található a könyvekkel teli polcsor.

Pontosan az ajtó mellett, szemben az ággyal a televízió, az azt tartó állvány, valamint polcrendszer a hangtechnikának, és természetesen lejátszónak. A szőnyeg egy darabon „puklis”… a lejátszó tetején egy egység van, amelyből kiindulnak a kábelek, és a számítógépnél érnek véget.

Csend.
Békesség.
Szombat, három óra húsz perc, ez az a pillanat, amikor bátran ki merem jelenteni, hogy megkezdődik a pihenő. Azt nem mondom, hogy rettenetesen rajongok érte, mert az órákon legalább értelmes dolgokkal foglalom le magam… de ilyenkor is elvagyok. Barátaim nem igazán akadtak eleddig, még az évfolyamtársak sem nagyon keresik a társaságomat. Nem gondolkodtam rajta, miért is nem. Sőt, azt kell mondanom, túlzottan nem is érdekel a dolog. Egészen bizonyos, hogy az érkezésemet követően megindultak a pletykák, és inkább elkerülnek, sem, mint próbálkoznának. Hallottam másról is suttogásokat, bár nem igazán foglalkoztam ezekkel sem. Úgy vagyok vele, addig nem alkotok képet senkiről, amíg legalább pár szót nem váltottunk… ennyit legalább elvártam volna a többiektől is.
Bűz.
Izzadttan és kifáradva léptem be a szobámba, ahol a jól megszokott kép fogadott. Rend és tisztaság… kivéve persze az íróasztalomat, azt valahogyan soha nem tudtam megzabolázni, csak gyűlt rajta, meg körülötte is a rendszertelenség. De hát, azt szokták mondani, a zseni átlátja a káoszt, és számomra minden ott van jól, ahol. Lerúgva a cipőmet a többi mellé léptem pár lépést, majd a székemre vágtam a táskámat. Megemelve a balomat szagoltam a hónom alá, apró fintorral konstatálva, a gyakorlati órán bizony rendesen megszenvedtem.
Sóhaj.
Fejrázás.

Szépen lassan megkezdtem a rám tapadt póló eltávolítását, elvégre ruhában csak nem battyoghatok el a zuhanyzóig… bíztam benne, a többi cucc könnyebben lejön… ha nem, majd teszek róla, elvégre van másik… pár perc, apró mozdulatok, és a foltokkal teli fekete felső bizony az asztal mellett jobbra lévő mosnivalók között találja magát. Elránt a lendülete pár DVD-t, amelyek lehullanak az asztalról, de különösebben nem izgatja fel a lelkivilágomat a történet. Miután a többi darab is az előző sorsára jutott, leszámítva a boxert, egy törölközőt magamra csavarva, belebújva fekete papucsomba indultam meg a tusoló irányába. Ahhoz képest, mennyire modern felszereltséggel büszkélkedik az iskola, közös a zuhanyzó. Fejet rázva húztam be az ajtót magam mögött…