Maxwell Evans és Anthony Carter szobája

A szoba tágas, és minden szükséges bútor megtalálható benne, amire csak szüksége lehet két főnek.

Bőröndjeimmel érkezek a szobámba, amiről csak annyit tudok, hogy már letelepedett itt valaki. Lesz egy szobatársam. Még nem tudom ennek örüljek vagy nem, de gondolom majd kiderül. Remélem jól kijövök azzal, akivel megosztom a szobát. Ahogy elnézem még nem túlzottan van belakva a hely szerencsére. Nekilátok kicsomagolni és elfoglalok egy üres szekrényt, amibe a ruháimat teszem. Eltelik jó néhány perc, ezt követően pedig a tisztasági cuccokat rakom a helyére. Úgy látom van elég helyem, emiatt nem kell aggódnom. A két ágy közül mérlegelek, és felmérem melyik is az, amelyik nincs használatban, aztán oda levetődök és kipróbálom a puhaságát. Kicsit fészkelődök, és forgolódok, majd kinézek az ablakon. Elég szép a kilátás, innen látni szinte az egész udvart. Elmerengek, és csak egy rövid bambulás után térek magamhoz, majd pedig foglalom le a számítógépet, hogy megnézzem az e-mailjaimat és küldjek egyet szüleimnek, hogy tudják minden rendben és jól vagyok. Apa biztos meg tudja nézni, mert neki van a munkahelyén fiókja. Az elektronikus levél hamarabb elmegy, mint a kézzel írott. Leírom neki mind azt, ami ma történt velem, és elbúcsúzok. Nem vagyok túl érzelgős, eléggé távol állnak tőlem a szülők, szóval semmi megható momentumot nem tartalmaz az e-mail, csak a tényeket. Talán majd havonta egyszer írok neki. Mikor megvagyok, csak hátra dőlök a székben, és elgondolkodom azon mi minden vár rám ebben az iskolában...