Maxwell Evans
Játékos
Hozzászólások száma : 49
Csatlakozás ideje : 2011. Apr. 25.
 | Tárgy: Maxwell Evans  Pént. Ápr. 29, 2011 3:30 pm | |
| Születési név: Maxwell Evans
Becenév/ álnév: Max
Faj: Homo Sapiens Superior
Nem: Férfi
Születési hely, idő: Leonardo, New Jersey 1981. november 19.
Kor: 18
Családfa:
Apa: Thomas Evans
Anya: Sarah Turner
Nővér: Emily Evans
Betegségei: Egészséges
Foglalkozás: Diák
Testmagasság: 178cm
Testsúly: 77kg
Hajszín: Barna
Szemszín: Barna
Bőrszín: Kaukázusi
Előtörténet:
Nem kell ütni, felsír az magától is...
Hősünk története az Ágyúgolyó-futammal együtt startolt el 1981ben. Bár nem sietett annyira, mint a neves nyertes csapat, az esemény se volt annyira illegális. Annál inkább tradicionális, otthon szülés. Rögtön a második négy éven belül. Mert ugye leledzett már egy kislány is ház falain belül. Bár a szüléskor inkább csak a fehér kerítések fogták csak közre, miközben az udvaron játszott. De vissza a témához.
Max ha emlékezne rá vissza gondolva azt mondaná, hogy szülés előtt halnak nézték. Mert medencés szülés volt, házi bábával ilyesmik. Továbbá folytathatná olyanokkal, hogy sima ügy volt, de nem fecsérelné ilyesmire a szót, én sem teszem...
Kör kép egy élet kezdetéről
Lényegtelen rész vagy sem Mr. Evans kényelmes gyerek kort élt meg. Jersey egy jobb környékén nevelkedett. Mind a két szülő a film iparban szorgoskodott. Így mindene megvolt a srácoknak. Akik mellesleg jó testvérek voltak, nem lógtak együtt, de otthon megvolt a családi idill. Emily szerette kiélvezni a jó mód előnyeit, egy kis sznobizmus is kiütközött rajta, néha talán nem is olyan kicsi. Így aztán éles ellentéte volt a kis öccsének aki szeretett a belvárosi kölykökkel lógni. A fenegyerekkel, hogy az ő akkori fogalmazását használjam. Nem akármilyen kemény kölkök voltak. Akárhányszor meg tudták ülni akármelyik játszótéri játékot és akár a deszkát is meglovagolták, hogy a házilag kipingált bmxeket ne is említsem.
Ez nagyjából kitöltötte a srác életét, már ami a szabadidőt illeti. Mert ugye mellette ott volt az a fránya iskola. Annak ellenére,hogy nem a legjobb társasággal lógott a tanulmányi eredményéből megpróbált kipréselni egy B+-t. Jó képességű srác, nem is okozott neki túl nagy problémát, de jobban nem is volt hajlandó megerőltetni magát, szülői szigor ide vagy oda. Egyszóval az élete egyszerű volt vagy egy másikkal, átlagos. Végtelenül, de nem zavarta. Ki akart tűnni, de csak az átlagos fogalmán kívül. Nem akart ő különc lenni, de nem volt választása. Ez lehetett a sors, végzet... vagy valami ilyesmi.
Akarata ellenére elindult benne egy folyamat ami után már nem lehetett többé átlagos.
Az első fáj?
Két hete kezdhettek el a haverjaival motorozgatni a város szélén. Persze illegálisan, egyiknek se volt jogsija, bár Steve bátyjának majdnem, csak meghúzták a vizsgán. De előre kapott motort. Valahogy mindenki kerített magának egyet, már ilyen két kerekű szépséget. Vagy ha csak arra futotta csak hasonlót. A lényeg a vagánykodás opciója volt. Egy pár bemelegítő kör után viszont úgy döntöttek, hogy egy régi bekötő úton próbálják meg mit bír egyik másik vas a használó alatt. Fene se gondolta volna, hogy Bill az öreg kamionos ezt az utat nézte ki magának, hogy Jerseyn vágja le a hármason kialakult dugót a felújítás miatt. A srácoknak se volt ilyesmi ötletük. A kanyart meg max sebességen venni különösen mulatságos. Majd feltűnik egy váratlan kamion, kitör a pánik. Mindenki ki akarja kerülni és nem, hogy a srácok között nem volt nyoma csapat munkának, de Bill se érzett rá mit akarnak. Max csak annyit látott, hogy miután barátjával összekoccantak ő távlati magasságokba indult meg tehetetlenül, szinte megállt az idő számára, mikor a tőle távolodó bukó sisakról visszaverődő kép alig kivehetően tükrözte neki a képe, hogy épp a csőrös objektumba készül csapódni. Majd egy héttel később egy fehér szobában ébredt. Ekkor teleportált először Maxwell Evans.
Lidércnyomás, sehol egy természet feletti
Nehéz hetek következtek ezután. A tizennégy éves gyerek, épp csak megtudta, hogy felvették a helyi gimibe, majd a következő jelentőség teljes hírek egy kórházban érik. Mind szörnyű, az egyetlen jó, hogy neki semmi baja. Ez viszont bűntudatot szül. Ezzel csak a sofőrrel osztozhat. A barátai nem úszták meg így. Még Töki is benyalta, pedig ő vette a kanyart, de a sokktól elvesztette az irányítást. Két hétig épülgetett fizikálisan hősünk. Pár komolytalan törése volt, de lelkileg hónapokig tartott. De sokat segített, hogy szülei kérésére egy másik suliban tanult tovább, könnyebb volt felejteni, így, hogy nem látta a többieket nap mint nap. Kollégiumba ment és a furcsa álmokon kívül nem volt más ami emlékeztetné. De álmai se igazán ahhoz kötődtek. Álmában utazott, sebesen, ismeretlen helyekre, sötétben járt mindig, maximum halvány fényeseket látott. Sokáig tartott míg kiderült számára ez mi is lehet.
Aki meg nem kíváncsi bele őszül egyszer a meglepődésbe
A gólyaként letöltött év végén élvezte a nyári szabadságot barátaival, mikor végre érdemessé vált felvenni a történet fonalát. A három srác úgy szedték a lábukat mintha az életük múlna rajta. Gyorsan közeledtem a móló széléhez, nem féltek, rohantak tovább. De a történet hőse megbotlott, nem esett el, tovább kapta lábait, hogy visszatérhessen a kívánt tempóhoz. De lemaradt a többiektől, majdnem két teljes másodperc telt el mire ő is elrugaszkodott a víz felé. Éles kacajjal nyugtázta a nyár avatását, miszerint a mólóról ugrálnak a vízbe. Csak Max elfelejtette miért is kell úgy nekifutni. A gerendákkal nézette hamar szemet. Nem látták még a barátai, a víz alól keveredtek volna épp fel, így nem néztek egymással farkas szemet lefehéredett gyerekek. De ebben a pillanatban valahogy mégis a barátai mellett ért földet Max. A két srác csak egy fekete ovális valamit láttak szétfoszlani a gerendák felett. Majd felbukkant a botladozó barátjuk a víz alól.
Maxwell ez után furcsán viselkedett és egy fontos elintézni valóra hivatkozva elbúcsúzott a barátaitól, felvette a móló széléről a pólóját és azt igazgatva elhagyta a színt. Akkor kezdett összeállni neki a kép. Újra és újra látta, ahogy megmenekül a gerendáktól és egyre ismerősebbnek tűnt.
Narancsos tekintetei védő bástyáinknak
Tudta, hogy ilyesmi történhetett a balesetnél másfél évvel ezelőtt. De mire hazaért már abban is biztosnak érezte magát, hogy a furcsa álmok okozója is az a rejtélyes kapu lehet. Napokig furcsán csöndes volt. Szülei végtelen zaklatták mikor visszatért New Jerseybe. Hiszen rég látták és nagyon furcsa volt nekik a cserfes fiúk egy év után ilyen csöndesen. Még ha valamennyire otthon meg is játszotta a felhőtlen kedvűt, a szülők megérezték. Egy kellemetlen beszélgetés lett a titkolózás vége, annak pedig ismét egy furcsa jelenség a múltból. Egy fekete, rejtélyes kis kapu az étkezőben. Az anyai, illetve apai ösztön által vezérelt szülők az udvaron kötöttek ki. Ahol Max a naplementébe bámult, a hitben, hogy egyedül van. Annyira nem érezte magát még magányosnak talán, de olyan rövid ideig sem. Ahogy elmerült a narancsló tájban észre sem vette a mögötte álló szüleit, ahogy mögé léptek. A következő pillanatban egy kéz pihent meg a vállán és egy másik ujjai fonták át az ő kezét. Mikor kétségbe esett szemekkel nézett fel a mögötte állókra, a szülei tekintete újra önbizalmat adott neki.
Napjainkban, szolid maszkban
A család kis titka maradt, illetve a három emberé. Emily soha nem tudta meg. Eleinte azon gondolkoztak, hogy ki vizsgáltatják. De arra jutottak, hogy az emberek önzőek és kíváncsiak, nem kockáztathatják meg, hogy felfedik Max képességét. Inkább maguk próbálnak a végére járni. Hősünk az utóbbi években arra koncentrált, hogy a képessége rejtve maradhasson. Újra normális életet kezdett élni, hétvégente a szüleivel volt, a hétköznapokat a kollégiumban töltötte. Az elején szinte szenvedett ott, de mára minden természetes lett., újra vissza tért a hétköznapokban. Az adománya már majdnem természetes neki, kerüli azokat az izgalmi állapotokat amik elő idézhetik. A temperamentumából kifolyólag ez mostanság már nem is tűnik olyan nehéznek, miközben éli az életét az átlagos emberekhez hasonlóan.
Ma délután, egy ínycsiklandó töltött kacsa sül, a töltelék „is” meglepetés...
Már ő is érzi az illatát és alig csak az előszobáig nyit kaput, mikor anyuka rikolt, hogy jöjjenek le. Ems előtt még se bukhat le, de azért a nővérke csodálkozik, hogy miképp ért le ilyen hamar. De ezt megtartja magának. Hisz a leves már kerülne is terítékre, amíg a kacsa elkészül. De a sorakozó népek mozdulatát a csengő szakítja félbe. Max siet az ajtóhoz, hogy kinyissa. Két férfi várja őt ott. Bemutatkoznak „Charles Xavier” és „Eric Lensherr” néven, majd bebocsájtást kérnek. Mikor a srác arra hivatkozik, hogy épp ebédhez készülnek a kopasz alak megjegyzi, hogy tudják mire képes, Sarah ekkor ér az ajtóhoz, kérdőre vonni fiát, de nem fejezi be, mind a ketten csöndben állnak pár másodpercig. Az anya szól, hogy fáradjanak be és türelmet kér, amíg két másik terítéket helyez el az asztalon. A két férfi beljebb jön, ahogy Max magához tér a helyére teszi a kabátjaikat.
A kacsa mézes dióval volt töltve, fenséges volt. De szinte észre se vették Evansék a beszélgetés közben. Persze a két idegen nem győzte dicsérni meg-meg szakítva vele a mondani valójukat. A családnak így a nagyobb meglepetés az ő felajánlásuk volt. Aznap Emily is megtudta, hogy az öccse különleges adottsággal rendelkezik. Ennek a természetéről mesélt a két férfi, illetve, hogy pontos adatokat erről milyen nehéz is megadni. De a vége az lett, hogy két két múlva meglátogatták az intézményt, elintézték az átjelentkezés hivatalos részét és Maxwell Evans elkezdte új életét a Speciális Képességű Diákok Intézményében...
Jellem: Max egy jellemzően nyugodt személyiség, hideg vérű gyerek, de ehhez hozzá tartozik, hogy rettentő komolytalan. Nagyon barátságos és toleráns, de szeret mindent kommentálni, ami bizonyos célpontokon határozottan oltogatás számba megy. Ezzel néha ellenszenves képet hajlamos festeni az amúgy pozitív tulajdonságai ellenére. Emellett a munkában kötelesség tudó, de ha teheti kerüli a felelősséget és az unszimpatikus feladatokat.
Szakképzettség: Általános műveltsége egy érettségire felkészített diák szintjén van, ha nem is mutatja de van szókincse. Ért pár extrém sporthoz, mint a freestyle bmx, a gördeszka és cross motorokat is használ. A házkörül feltalálja magát, önálló gyerek a maga módján. Előfordult már, hogy az öklét használta, de gyakorlottnak még nem lehetne nevezni. Hivatalosan is jogosítványt szerzett B kategóriás autókra és nagy motorokra. Beszél anyanyelvi szinten angolul, egy keveset németül és pár szót elvernyákol franciául is.
Képesség: Egy szóban "teleportáció" a képessége. Max 50 méteren belül tud már pontosan teleportálni és ezt akaratával irányítani. De ha szélsőséges érzelmeket váltanak ki belőle és nem koncentrál a megakadályozására akkor véletlen szerűen teleportál. A szerkezetüktől eltérően tud dolgokba beleteleportálni. Ha az ő teste keményebb, akkor szét löki az anyagot és a helyében jelenik meg ő(Pl: levegő, víz, hab), keményebb esetén a teleportáció automatikusan "eltérül" ugyanazzal a szisztémával mint a puhább anyagoknál csak itt Max teste kerül máshova a kívánt hely helyett(pl: fal, berendezési tárgyak, úgy általában a szilárd dolgok). A teleportációkor közvetlen magával másokat nem tud vinni csak 40kg-ig, a ruháival közvetlen hozzá tartozó dolgaival együtt. De maga mögött hagy 5 másodpercig egy "fekete lyukat". Ám ez csak megjelenésre, az, nem szippant be semmit, de lehetővé teszi bárkinek, hogy kövesse hősünket. Ám ő kész akarva be tudja azt maga mögött zárni. A teleportáció annyi energiát emészt el, mintha az a távolságot légvonalban egy könnyed kocogással tenné meg. Ehhez mérten tudja használni, más korlátozás nem igen vonatkozik rá.
A hozzászólást Maxwell Evans összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 01, 2011 1:27 pm-kor. | |
|
Maxwell Evans
Játékos
Hozzászólások száma : 49
Csatlakozás ideje : 2011. Apr. 25.
| | Tárgy: Re: Maxwell Evans Pént. Ápr. 29, 2011 3:41 pm | |
| Példahozzászólás:
A szobámból tisztán látni: a nap ma ki akarja majd égetni a szemem. Egy napszemüveget guberálok ki a sport táskából. Büszkén mosolygok ki az utcára, az aszfaltra ami trehányul veri vissza a nap sugarait. Anya már lent integet, hogy menjek. Már csak rám várnak. Én is intek neki jelezve, hogy mindjárt megyek. A következő pillanatba már landolnak is a táskáim a kocsi mellett, de én vissza lépek portálok a szobába az utolsó táskáért. Azt még átdobom az előzőből marad résbe mielőtt eltűnik. Felkapom az éjjeli szekrényről a telefonom, rákapcsolom a fejhallgatóra mielőtt elsüllyesztem a zsebemben, majd már indulok is le. Bár az eresz csatornán. Jó móka ez a portálgatás, de nem lehet mindig azzal játszani, néha járni is kell.
Elégedetten landolok a gyepen és az egyik táskámmal én is bevágódok a kocsiba. Egy könnyed mosoly anyuéknak és már hallom is a motor búgását. Indulás!
A hozzászólást Maxwell Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 01, 2011 1:27 pm-kor. | |
|
