Ben Deegros

Neve: Benjamin Deegros
Szuperhős álneve: Sunbeam (magyar jelentéssel: Napfény, Napsugár)
Faj: Homo Sapiens Superior (mutáns)
Oldal: jó
Csapathoz tartozása: Charles Xavier – nél tanul
Bőre színe: fehér
Haja színe: szőkésbarna
Szeme színe: kék
Foglalkozása: diák
Kor: 16 év
Nem: fiú
Családfa: Anyja – Margaret Virgron (él)
Apja – Johnathan Deegros (él)
Öccse – Martin Deegros (eltűnt, nem tudni mi van vele)
Születési hely: Manhattan
Születési idő: 1984. július 14.
Képességei: a napfény sugarakat a szervezete átalakítja egy egyfajta ismeretlen eredetű, szerves, vörös energiává (ez az átalakító képesség olyan gyors, hogy többnyire, amint egy percnél tovább érik a napsugarak a testét, szinte azonnal tudja is használni az erejét), amit harc közben ki tud bocsátani magából, így a kezéből és a szeméből képes vörös sugárnyalábokat kilőni, azonban 2-3 másodpercnek el kell telnie két lövés között, hogy a teste feltermelje a támadáshoz szükséges mennyiségű energiákat, ezen sugaraknak nincs saját hőjük, így olvasztani nem tud velük, viszont az ereje akkora, hogy akár egy betonfalat vagy egy vaskaput is át tud ütni, és képes még az energiával a levegőbe emelkedni, ezáltal képes még repülni is, elég magasra fel tud emelkedni, viszont ez megterhelő a számára, mert sokkal több energiát kell bele fektetnie és a teste nem tudja ezt elég gyorsan biztosítani, ezért nem nagyon repült még 20 percnél tovább, mert lemeríti és utána hosszú percekbe telik ismét harcképessé válnia, gyors sebességgel is képes repülni, bár még nem tudja olyan jól irányítani és manőverezni a dolgot, éjszaka vagy épp sötétben ez a képessége egyáltalán nem működik, míg a másik működhet, csak sokkal gyengébben
Gyengepontja: éjszaka, illetve a sötétségben, amikor nincs legalább egy kicsi napsugár, az ereje nem működik vagy legalábbis csak jóval gyengében
Jelleme: nem valami ideges típus, mindig mindent lazán félvállról vesz, jó humorú, mindig tettre kész, hősies, ami párszor bajba is sodorja, makacs


Előtörténet:


Délelőtt van. Lyukas óra. Éppen a suli udvarában ücsörögtem, az életemen merengve. Visszapörgettem az emlékeimet, hogy lássam, hogyan is jutottam el ideáig: én Manhattan – ben születtem 16 évvel ezelőtt. Nem volt a családom gazdag, viszont szegényeknek sem voltunk mondhatóak. Egy átlagos kis középosztály béli család volt a miénk. Szerettem a szüleimet és a tesómat, nem voltam olyan rossz gyerek, szóval elmondható a tény, hogy jó életünk volt. Mert az is volt. Apám orvosként dolgozott, az anyám titkárnő volt. Jól megéltünk, a gyermeki éveim is gondatlanul és boldogan repültek el. Aztán az általános során minden megváltozott. Kezdjük azzal, hogy sohasem szerettem, ha valaki piszkált vagy rám szálltak. Már pedig ott mindig rám szálltak. Így hát volt néhány szemét kis tapló, akiket nem bírtam igazán. Folyton bántottak a suliban, amikor csak tehették. Néha már szinte alig vártam, hogy hazaérjek. Szeretek kiállni mások mellett és szeretek kiállni a saját igazam mellett is. Ez a fajta konokságom aztán sokszor kellemetlen élmények sorát zúdította a nyakamba. Utáltam a suli béli megkötéseket, de azért nagy nehezen hozzá tudtam szépen lassan szokni. Egyébként az osztálytársaimmal való összetűzéseimtől eltekintve nem volt bajom az iskolával. A tanulás jól ment, a jegyeim mindig a jó és a közepes között inogtak és viszonylag jó gyerek is voltam. Na, jó, nem voltam mintadiák, de nem volt velem különösebb gond, azon kívül, hogy soha nem voltam hajlandó részt venni semmilyen iskolai rendezvényen vagy sportfoglalkozáson. Aztán végül ki tudtam járni a 8 évet, egész tűrhető eredménnyel zárva. Aztán azon a nyáron a gondok kezdtek megszaporodni. Kiderült, hogy olyan különleges képességek birtokában vagyok, amik már a születésem óta bennem vannak valami genetikai eltérés miatt. Először megijedtem, mert azt hittem, hogy ez valami féle betegség, aztán rájöttem, hogy nem, csak csupán olyasvalami, amit a sima emberi társadalom valamiféle mutációnak neveznek. Vicces volt, ahogyan rádöbbentem a furcsa erőimre. Épp nyaralni voltunk, amikor egyszerre csak melegem lett és a szemeimből vörös energiasugarak törtek ki, amik eltaláltak egy vitorlás hajót és az elsüllyedt. A férfi, aki vezette nem tudta felfogni, mi a bánat is volt az egész. Szerencsére neki nem lett különösebb baja, azon kívül, hogy sokkot kapott. Aztán ahogy teltek – múltak a napok, ráeszméltem, hogy a képességeim a nap sugárzásával állnak kapcsolatban. Minél jobban feltöltődöm, annál intenzívebb a hatalmam. A szüleimnek nem nagyon tetszett, amivé válni kezdtem és az öcsém is egyre jobban kezdett tőlem félni. Ő 4 évvel fiatalabb nálam. Nem nagyon érti még ezt. Mondjuk engem is zavart akkor még. Aztán egyre jobban kezdtem megszokni, sőt, akkorra elkezdtem tudni uralni és együtt élni vele. Aztán a hős komplexusom kifogott rajtam és elrontott mindent. Visszajöttünk haza. Aztán a szomszéd kerületben történt egy rablás: egy ékszer tolvajbanda egy páncélautóval beleszáguldott egy boltba és megpróbálták kirabolni. Úgy éreztem, hogy segítenem kell az ártatlanoknak. Szerencsére a rablás pont délután történt, így még működött a nap miatt az erőm. Rájuk vetettem hát magamat, de rossz vége lett. A küzdelemben kitört egy tűzharc és a párbajom a bűnözőkkel egyre jobban kezdett elfajulni. Végül már nem tudtam uralkodni magamon. Elragadott a hév és egy sugárral felrobbantottam a járművüket. Legyőztem őket ugyan, de a robbanásban három ártatlan civilek is meghaltak. Ezen akció során döbbentem rá, hogy az erőmmel tudok repülni. Ez mentett meg engem. A balhé során azonban az öcsém is eltűnt. A szüleim azt hitték, ő is meghalt. De én tudom, hogy nem. Egyszerűen érzem. A tragédia során a szüleim összeroppantak, utáltak engem és féltek tőlem. Ezt nem bírtam sokáig elviselni, nem tudtam mit tenni, hát leléptem. Nem volt célom, nem tudtam hova menni, csak úgy mentem a saját fejem után, céltalanul bolyongva a városban. Egy csöves egy nap aztán rám támadt, de akkorra már eltelt körül belül egy hét. Tudtam használni a képességeim és kiütöttem az öreget. Ekkor jöttem rá, hogy képeznem kell magamat, hogy minél jobb lehessek, és ne véthessek még több hibát. Hőssé válhassak, aki segít a rászorulókon. Aztán még pár napig bolyongtam, míg a balhéjaim miatt rám nem lelt egy kutató csoport, akik tehetséges fiatalokat gyűjtenek össze. Mutánsokat, akiket egy iskolai létesítményben tanítanak ki. Akikkel egy oldalon állok. Xavier csapata személyesen jött el értem. Befogadtak, szállást kínáltak, lettek barátaim, elfogadtak, szerettek és okítottak. Így tudtam meg a tanáraimtól, hogy jómagam és a társaim mutánsok vagyunk, még hozzá nem is vagyunk egyedül eme egyediségünkkel a nagy világban. Már két hónapja vagyok itt és még mindig, mind untalan rádöbbenek, hogy mennyire szerencsés is vagyok én. Imádok itt lenni, van családom, akik nem is félnek tőlem, sőt: megértenek engem, mert ugyanolyanok, mint én. Itt mindenki jó fej. Így lettem hát tagja a mutáns sulinak. Itt tanulok. Olyan ez, mint valami akadémia. Célunk az egyensúly fenntartása és az emberekkel való elfogadtatásunk, a magunk fejlesztése által. Így jutottam hát ide. Ez volt hát életem eredettörténete.

Példa hozzászólás:

Kimentem az udvarra és a füvön fekve elmerengtem azon, hogy mi is történt a múltban, miközben a délelőtti nap csak lágyan csiklandozta a bőrömet, az idő pedig csak telt, telt és telt. Aztán felpattantam a földről, miután végeztem a nosztalgiával és visszatértem az épületbe megnézni, hogy lesz – e most órám éppen. Ha lesz, felkészülök rá, összeszedem a cuccaimat és elindulok a kérdéses kijelölt tanterembe, folytatva tovább a napomat az X – suliban. Mert itt soha nem unalmas az élet.

Üdvözöllek a fórumon! Nem találtam különösebb gondot az előtörténetedben (a jellemet nagyon jól leírtad és tükrözted), bár van 3 kis hibaészrevételem, amit szeretnél ha javítanál. Azt írod, a karaktered tud az X-génről. De mivel a mutáció még nem ilyen előrehaladott a világban, így nem tudni melyik az a bizonyos gén, ami az eltéréseket okozza. Ezt a rész kérlek húzd ki. Illetve a "Így lettem hát tagja a mutáns X sulinak." rész sem teljesen helyt álló, mivel még nem létezik az X-men, és nem csupán Xavier az igazgató ezért ez a megnevezés még nem érvényes, hogy így fogalmazzak.

Ezektől eltekintve, még kérlek a képességedet kicsit bővítsd, hogy jobban tudja mindenki, minek is van birtokában a karaktered. Ez az energia milyen erős? Képes megolvasztani a fémet, átvinni a betonfalat? Van hőmérséklete, vagy csupán taszító ereje? Milyen távolság a maximum hatósugara? Képes Ben akár az erősségét is szabályozni a lövedéknek? Folytonos, többszöri egymás után alkalmazott erődemonstrációra is képes, vagy el kell telnie néhány másodpercnek két tűz között? Mennyi idő, míg a napsugarak által teljesen feltöltődik? Meddig tudja elraktározni a napfényt? Ezekre még kérlek térj ki. Ha meg vagy a javítással elfogadlak és mehetsz adatlapot írni .