Közösségi szoba

Egy nagyobb helység néhány kanapéval, székkel, és egy nagyobb kör asztallal, ami köré oda gyűlhet mindenki. Többnyire ez a hely szolgál otthonul a megbeszéléseknek diák és tanár között, ami egyfajta megbeszélői teremnek is megfelel. Ülőhelyeket tekintve, 15 ember kényelmesen elfér.

//Előzmény: Iskola udvar, kert//

Én vagyok egyedül aki a lift mellett dönt, de úgy néz ki nagyot csattanok. Amint kilépek, már a klónozós tanár vár rám. Szuper. Se szó, se beszéd elkap, és vissza visz a helyemre. De nem csak engem, ahogy elnézem, hanem mindenki mást is. Nyugtat a dolog, hogy legalább nem csak én buktam le. Számítok valami dorgálásra, vagy szidásra, de most még semmi. Gondolom ami késik, az nem múlik. Bár jobb lenne, ha még is. Minden esetre a tapaszos krapek elmegy, de nem akárhogy. Komoly karórája lehet, ha tud vele teleportálni, annyi szenet. Első körben még meg is dörzsölöm a szememet, hogy jól láttam-e és néhány társamra nézek. Vajon ők is látták? Na jó, nem kéne ezen annyira ledöbbennem, ha már egyszer egy rakás mutánssal vagyok össze zárva. De érkezik mr. Lensherr és a professzor, majd mindenkit bezavarnak a társalgóba. Gondolom most jön valami nagy beszéd, hogy nem tetszik nekik amikor leskelődik néhány diák, és olyasmibe ütik az orrukat, amibe nem kellene

-Szuper...

Morgom magam elé lehajtott fejjel, és próbálok lelkiekben felkészülni arra amiről szó lehet. Leülök az egyik fotelbe a szélére, és bár szeretnék de nem fogok tudni elkényelmesedni. Sóhajtok egy nagyot, és csak bízom abban nem lesz komoly bajom a történtekből. Nem szeretném ha elküldenének innen, mert nem szívesen mennék haza.

2000. szeptember 01.
10:08


A szobában minden az intézményben tanuló diák összegyűl, majd pedig Xavier professzor megvárja míg elcsendesedik mindenki, de előtte Tim csak egy vállvonással válaszol Bennek kérdésére. A profftól megszokott nyugodt, kimért hangon kezd bele gondolatai tolmácsolásába amit szavakba önt.

-A vendégünk, aki az imént távozott különös dolgokra hívta fel a Lansehrr professzor és az én figyelmemet. El kell mennünk egy időre az iskolából, hogy utána járjunk néhány dolognak. Viszont szeretnék valamit rátok bízni. -mondja a Xavier, és elhalkulva kicsit elgondolkodik. Mintha picit civódna magában, és nem lenne biztos abban, hogy tényleg szeretné-e amit most kimond. -Felfedeztünk egy fiatalt, akinek mutációja bujdosásra kényszerítette. Zavart, és bizalmatlan, ezért szeretném ha néhány diák Munroe tanárnővel tartana, hogy felkutassák és az iskolába hozzák. Talán könnyebben megtaláljátok vele a közös hangot. -ezzel pedig várakozóan néz, hogy vajon ki lesz az, aki önként belemegy a kínált kalandba, de halad is tovább. Xavier mind össze néhány tanulóra vár, nem többre. Ezek után hirtelen Magnus veszi át a szót.

-Charles. Indulnunk kell. -mondja kicsit türelmetlen de nyugodt hangon. A professzor csak bólint és miután kiválasztásra kerültek az önként jelentkezők, akik Munroe tanárnővel tartanak, még néhány szóval elköszön a diákoktól. -Akik viszont az iskolában maradnak, McCoy tanárúrnak tartoznak elszámolással. -ezzel a két igazgató távozik a garázs irányába. Ororo lép helyükre és várja azokat, akik úgy döntenek vele tartanak.


//Bocsánat a késésért, de úgy látszik megérte . //

Hallgatom a prof szavait. Egy zavart mutánsról beszél, akit Munroe tanárnő, és még pár diák fog megkeresni. Miért ne lehetnék én a brigád egyik tagja? Hiszen könnyen ismerkedem, és nyogtatok meg másokat. Úgy érzem, most nagy szükség lehet rám, és megmutathatom, hogy igenis érek valamit.
Miután távoztak a professzorok, Ororo tanárnő lép be a szobába, és várja a jelentkezőket. Ha Vanessa ott ül mellettem, akkor bizalmasan odasúgom neki, hogy talán jó ötlet lenne jelentkezni, és jöjjön Ő is. Utána felteszem a kezem, felállok, és jelentkezem is.
-Tanárnő! Én szeretnék jönni, jól szót tudok érteni az emberekkel!
Remélem elfogadja a jelentkezésemet. Kiváncsian várom, hogy ki az, aki még velünk tart.

Se mr. Lensherr, se mr. Xavier nem tűnik túl nyugodtnak. Eléggé titokzatosnak mutatják magukat. Mint kiderül, nem a munka elől való bujdosás és a kíváncsiság miatt hívtak össze minket. Valami más játszik most. Egy fiatal mutánst akarnak felkerestetni az egyik tanárral... tanárnővel és néhány diákkal. Elgondolkodok egy kicsit, mialatt tovább hallgatom a fejleményeket. A professzor és mr. Lensherr végül távozik. Biztosra veszem, hogy az a szemkötős hi-tech teleportálós férfi valami nagy dolgot szavalhatott el, ha ilyen hirtelen lelép a két főnök. Mikor elhagyják a terepet, én csak némán ülök tovább. Nem szívesen mennék el a suliból jó nekem itt is. Úgy gondolom még korai lenne egyből nekiállni másoknak prédikálnom az iskoláról, hiszen kb. 1 napja vagyok itt. Lehet nem látszana de én tudnám, hogy hiteltelen a mondanivalóm. Na nem gondolom, hogy rossz helyem lenne itt, sőt mi több... ! De ameddig én magam sem ismertem meg rendesen az intézményt addig nem szeretnék fényezni semmit. Egyből van három jelentkező, amire én csak nagy hallgatással válaszolok. Köszönöm, kimaradnék a lehetőségből. Jól elleszek én a suliban is, mr... ... ... McCoy? Mr. McCoy tanárúr szárnyai alatt.

2000. szeptember 01.
10:10


Jelentkezők akadnak, és a tanárnő, csak pár másodpercig hezitál, hogy maga köré gyűjtse azokat. Andrew, Vanessa, Gabriel, és Benjamin Ororoval tartanak, aki int nekik.
-Gyertek velem akkor. -mondja visszafogottan, és Ben felé elismerő pillantást vet. Úgy fest a fiú jó úton halad, hogy enyhítse a viharos természetű tanárnőt. Timothy csak mosolyogva löki oda Bennek, kihúzva magát a dolog alól. -Nem nyaralni mentek, szóval inkább maradok. -mondja. Ahogy pedig a jelentkezők és ms. Munroe távozik, Hank váltja őket. Végig néz az itt maradtakon, majd kicsit húz a száján tanácstalanul.

-Nem tudom melyik választás lett volna a jobb... két óra múlva tartok egy kis korrepetálást azoknak akit érdekel. Matek, fizika, kémia. Mert ismétlés a tudás atyja. -fújja ki a levegőt, és reméli lesz olyan aki eljön az óráira. Bár látszik rajta kételkedik benne. -Addig foglaljátok le magatokat valamivel. -mondja, de a diákok szemfülesebb része azt vehetik észre, hogy ez a kis gyűlés mind végig mellőzött valakit. Bár elméletben Jason Su tanárúr itt van, de mind össze az csak a klónja, aki az ajtófélfát támasztja és korábban Maxet cibálta le az emeletről. Vajon hol az eredeti? Hank tanárúr távozik, és magukra hagyja a fiatalokat. Egyenesen az osztálytermébe igyekszik, hogy minden bizonnyal felkészüljön a valószínűleg csekély látogatottságú korrepetálására.

Néhány tanuló is kezdi elhagyni a helyszínt. Többek az udvar felé mennek, de egyeseknek talán szemet szúr Scott és Allen pár szavas sugdolózása, amit lefojtatnak egymás között, mire a lift felé veszik az irányt, kétszer is hátra fordulva, nem-e követi őket valaki. Ebben a pillanatban Su tanárúr klónja szerte foszlik, és mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy tényleg csak egy másolat volt.


//Andrew, Vanessa, Gabriel, és Benjamin - Folytatás: Manhattan - Eleanor Roosevelt középiskola//

A tanárnő viszi magával a képviselő urakat, és kiderül, hogy lehet még is mentem volna inkább velük, mert úgy hozta a sors, hogy mehetek korrepetálásra. Nem tudom, hogy rám fér vagy sem, a matek, fizika és kémia nem voltak az erősségeim de hülye sem voltam belőlük. Egy jó kis B- mindig össze lett hozva. A tanárnő után, most a tanárúr is lelép, ezzel pedig magunkra maradunk. Néhányan kezdenek kiszállingózni az udvarra, és ekkor látom ,hogy a klónozós tanár nem is volt itt... vagy hát itt volt, de még sem. Jó lenne nekem is ez a képesség. Elugranék moziba, közben az órán lennék tanulni, és még aludni is lenne időm egyszerre. Elmerengek milyen hasznos is lehetne ez a képesség, aztán csak folyok az eseményekkel. Nézem, hogy két diák igen sutyiban lép le. Vajon mit csinálhatnak? Megvakarom fejemet tanácstalanul, és úgy határozok távozok a szobámba. Megtetszett az imént a lift, csak a klón mester nem hagyta hogy rendesen kiélvezzem, szóval megteszem most. Közben pedig nem tagadom, kicsit utána nézek a két srácnak is. Ha esetleg rákérdeznek mért követem őket, megmondom az igazat. Tényleg az igazat. Megyek, a szobámba... Amúgy is csak addig kémlelném őket, míg egyezik az utunk. Nem szeretnék komolyabb bajba kerülni az állandó kíváncsiskodásom miatt. Amúgy sem vet rám jó fényt a dolog, gondolom. Tehát irány a szobám. Mivel nem ismerek senkit, ezért nem állok le beszélgetni. Majd talán később kerítek rá alkalmat. Úgy is ott van a szobatársam, majd vele leülök, ha egyszerre leszünk a vackunkaban, és épp nem a lefekvéshez készülök.

2000. szeptember 01.
10:15


Anthony kémkedése hamar megszakad, mert a lift elmegy, Scott és Allan pedig eltűnik. Valószínűleg a szobájukba mehettek. Így csak úgy mint Trant a lépcsőzésre kényszerül, mögöttük pedig Arthur kullog. Amint az emeletre érnek, csak azt vehetik észre, hogy a lift ajtaja ki, majd be csukódik megállás nélkül, és halkan csipogó hangot ad ki. Valószínűleg meghibásodott (ha fölmennek Iris és Max is tapasztalhatják). Ha körbe néznek a diákok, az emeleten senkit sem találnak, akinek szólhatnának, esetleg Hank tanárúrhoz mehetnének jelenteni a hibát, de abban a pillanatban a lift ajtaja kinyílik, és úgy marad, majd egy géphang szólal meg.

-Üdvözlöm Scott Summers! -hallani, de az biztos, hogy aki kicsit régebb óta van az iskolában, akár egy hete, tudja jól, hogy a felvonó nem szokott beszélni. De legnagyobb megdöbbenésre, folytatja. -Kérem helyezze be a biztonsági kulcsot, a földalatti részleg eléréséhez. -ezzel a rendszer elhallgat. A tanulók közül még senki nem hallhatott a földalatti részlegről. Se a tanárok, se más diákok szájából nem volt halható a dolog. Ám azonban tovább folytatódik a különös események fonala. A lift sarkában megpillantható egy apró kulcs. Talán ez lenne az a bizonyos biztonsági kulcs? Na és mi köze mind ehhez Scottnak? Az emeleten továbbra sincs senki, így a fiatalok magukra vannak utalva, miként is döntenek. Talán bölcsebb lenne szólni mr. McCoynak, mint valami kalamajkába keveredni.

A duó meglép előlem. Annyi baj legyen, annyira nem voltam kíváncsi, hogy hová mennek, csak ha már útba esett, akkor meglestem volna. A lépcsőt használva felkutyagolok, és azon gondolkodom, hogy mivel foglaljam el magamat a szobában. Esetleg be mennyek e majd a korrepetáló órára. Amikor az emeletre érek, furcsa dolgot látok és hallok. A lift ki-be nyitogatja az ajtót, és még csipog is. Remek. Tönkre ment volna? Nem nagy vesztesség, hiszen egy emelet miatt fogalmam sincs minek kellett beépíteni egy liftet. Talán már nem tudták mire költeni a pénzt. Kicsit közelebb megyek, és úgy fest nem csak engem vonzott az eset. Sehol egy tanár, vagy idősebb diák, aki segíthetne. Mikor már úgy döntök ott hagyom a bámészkodókat, megtorpanok. A felvonó megszólal. Nahát, ezek tényleg nem tudták mire költeni a pénzt. Beszélő lift. Csak kár, hogy nem Scott Summers vagyok. Közel jártál gépezet, de nem talált... Kicsit elmerülök magamnak, majd újból megszólal a hang. Pedig már épp érdeklődtem volna, hogy mindenkit Scottként nevez meg, vagy csak minket tisztelt meg a szerkezet. Biztonsági kulcs? Földalatti részleg? Na bummm... Erre nem számítottam a többiekre sandítok, és zavarodottan teszem fel a kérdésemet.

-Ez meg miről beszél? Földalatti részleg?

Majd pedig mit látnak szemeim... a kulcs. Vonok egyet szemöldökömön, és felteszem a kérdést. Na most mi legyen? Se mr. Lensherr, se mr. Xavier nincs most a suliban, a tanárok pedig le vannak foglalva. Sóhajtok egyet, és a többi itt lévőre meredek.

-Ilyenkor mi van?

Kérdem ismét. Ha senki nem gondolja úgy, hogy neki kéne indulni, vagy nem gátolnak meg, és nem érkezik valami jó válasz, akkor megragadom a sarokban kuporgó kulcsot, és behelyezem oda, ahová kell. Kulcslyukat keresek, minden bizonnyal oda való az eszköz. Nekem senki nem említett földalatti részleget, szóval kíváncsi vagyok rá. Lehet a többiek látták már, de még egy napja vagyok itt, szóval jó lenne megismerni a sulit, és itt a remek alkalom. Földszint, emelet már meg volt, most jöhet a földalatti részleg. Izgalmasnak hangzik. Remélem majd én is kapok egy ilyen kulcsot, és nem ennek a Scottnak a holmijával kell majd járkálnom. Ha nem állít meg senki, akkor rákérdek, hogy jön-e velem valaki.