Közösségi szoba

Tyron mosolyogva hallgatja Erin szavait, Gabrielhez már valamivel komorabb tekintettel fordul.
- Üdvözöllek titeket. A művészneveket mi adtuk magunknak, mondjuk úgy kódnevek. Kódnevek az emberek elkülönítésére a Homo Superioroktól. Vagy csak egyszerű elnevezés, mint Batman, vagy hasonlók. Ő sem úgy rohangált embereket mentve, mint Bruce Wayne, nem de bár, kedvesem. - Mosolygott ismét Erinre a fiú. Hangja szinte simogatja füleiteket, kényezteti hallójárataitokat, olyan lágy, és tiszta. Stílusa egyenesen úri, mintha most lépett volna elő, egy előkelő estélyről.
- Na meg mert tök baróóók, mi Tyron? - Röhögött fel James, mire a szőke ifjú fintorogva fordult felé.
- Az James...barók... - Sóhajtott mélyet, majd Gabriel kérdésére próbált meg válasszal szolgálni, természetesen nem olyan kedves hangnemben, mint a társaság egyedüli női tagjának Erinnek.
- Természetesen hangszer. Mi más lenne...látsz nálam fegyvert? - Nézett rád kezeit kinyújtva, olyan tekintetet meresztve rád, mintha a Föld legnagyobb botorságát kérdezted volna az imént.
- A gitárom jelenleg a szobámban van, nem hordozhatom magammal mindenhova, de ha szeretné a szép hölgy, adhatok egy kis magánkoncertet valamikor. - Kacsintott ismét a lányra.

A nevekre köpni, nyelni sem tudok. Mit lehet erre mondani, ezek tényleg szuperhősködni akarnak. Ráadásul elszeparálódnak az emberektől ezekkel a nevekkel. Erről cikket lehetne írni a suli újságba, de kétlem, hogy az itt van, mivel ez egy olyan zárt közösség, amiben valószínűleg nincsenek titkok. Mindenről mindenki azonnal tud.
- És őőő… mi alapján válogattok magatoknak ilyen neveket? Képesség szerint?
Feltűnik nekem, hogy ez a Bárd a többiekkel nem beszél úgy, mint velem. Ez zavarba hoz, nyelek egy nagyot. Ő lenne az iskola szívtiprója, vagy mi? Nem tagadom, kedvesnek tűnik, helyes és a hangja kellemes. Zavartan mosolygok a gitáros szerenád említésére.
- Ez rendes tőled, egyszer majd meghallgatnálak. Talán te leszel majd az új amerikai sztár a színpadon. Nem árt, ha letesztellek.

-Nem, nem látok fegyvert...de hangszert sem.
*Rosszallóan néz Bárdra.*
-Elkülönülni az emberektől...jézusom.
~Kezdem megérteni Erin aggodalmát. Kizárt, hogy ez a suli hadsereget szervez, de úgy tűnik valaki mégis így gondolkodik, és lássuk be, egyikünk is éppen elég nagy galibát tud okozni.~
-Azt ugye tudod, hogy Batman nem létezik? Mármint, tv-ben, képregényben, meg frpg-ben nyilván igen...
*Hirtelen kimondhatatlanul fölöslegesnek érzi magát a teremben. *
~Magán szerenád?Majd kipróbállak? Ennél még azt is szívesebben hallanám, hogy "hé, mostantól kötelező sárkányt eregetni!".~
*Valamiért azonban mégsem hagyja el a helyet. Maga sem érti ennek az okát, de rövid úton ráfogja sajgó lábaira, melyeknek úgy tűnik nem ízlett a plusz terhelés. Most, hogy felfogta miért érzi magát nehéznek, olyan gyorsan fogy vissza eredeti súlyára, hogy azt bármelyik fitnesz csillag megirigyelné.*
-Miért nem rendezel koncertet az egész suli előtt? Bár a lézer szemű kritikusoktól megértem ha tartasz...

Érdeklődve és jó adag aggodalommal figyelem a hormonok elszabadulását a két fiú közt. Én inkább nyugodt ismerkedésre számítottam, de itt erről le kell tennem. Kérdőn nézek a Mérlegnek és Tenornak nevezett fiúra. Lerí rólam a kérdés: ez mindig így megy?
- Á, szóval akkor azért vannak ezek a nevek rajtatok. De nem túl átlátszó ez? Így mindenki nagyjából tudja, hogy mire vagytok képesek, vagy legalábbis számít valamire.
~ Hehe! Én milyen hülye neveket adhatnék magamnak? Üveglány? Mekkora marhaság. ~
Aztán pillanatok alatt sértések röppenek, Gabriel beszólásán már kis híján a szívemhez kapok. Ebből baj lesz, az fix. Nem akarok a két tűz közé keveredni, de Bárd belevon, vagy legalábbis válaszút elé állít.
- Most? Most akarsz énekelni? – kérdem egy oktávval feljebb vett hangon.
A szemeim csak úgy cikáznak a társaságon. Valahogy nem így képzeltem az első napomat itt, egyből a kereszttűzben. Inkább kérdésre kérdéssel felelek, ebből nagy baj nem lehet.
- Mi lenne inkább, ha félre tennétek a kakaskodásotokat és nem egy ki-mit tudban döntenétek el a dolgot? Botfülű vagyok, nem lennék jó zsűri, az előbb csak vicceltem.

-Hmm..
~Mond valamit a lány, azt hiszem akkor ejtem a "graviton" becenevet,Úgyis hülyén hangzik, mintha valami gonosztevő lennék.~
*Majdnem kezdetét veszi valami mocskos, és minden bizonnyal veszélyes dolog, de szerencsére Erin, és James közbe lépnek, így aztán valószínű, hogy a suli ma egyben marad. Utólag belegondolva kicsit elszégyelli magát a történteken.*
~Mi a fene van velem, sosem kötöttem bele senkibe, most meg....Majdnem nekimentem egy srácnak, aki amennyire tudom, akár superman is lehet.~
-Igazad van, bocsi. Biztos az anyag utóhatása, hogy ma ilyen agresszív vagyok.
*Keserű mosoly ül ki az arcára, miközben ezt mondja. Nem hitte, hogy ma még hiányozni fog neki az a macska...*
~Tényleg, a macska, el is felejtettem....~
*Erin-re sandít egy pillanatra.*
~Na igen, eddig volt jobb dolgom is, mint egy pszichopata lebegő állat után nyomozgatni, ami lehet csak a képzeletem szüleménye...~
-Gondolom ti már régóta itt vagytok ugye? Összeszokott bandának tűntök.

Gondolatban letörlöm az izzadságot a homlokomról. Ez egy húzós helyzet volt, de szerencsére nem kellett semmi felnőtt közbelépés.
~ Huh, nem igaz. Túlteng a tesztoszteron. Én meg nem is tudom, hogy merre vannak ilyenkor a tanárok. ~
- Az igaz, hogy a Bárd megtévesztő, de akkor kifejtenéd nekünk a dolgot?
Mérlegre néz, aki igencsak átalakuló félben van. Megdöbbentően jól rejti el a zsírpárnákat, és egyik oldalról a másikra teszi-veszi. Ha mindenki ilyen szépen tudna fogyni… De szép is lenne.
~ Klassz! ~
Bárd szavaiból kiszűröm, hogy akkor ezek szerint nagy valószínűséggel osztálytársak leszünk, vagy mi a fene. Összenézek Gabriel-el és rosszat sejtek. A fiú elnézést kért, Bárd se akar már neki esni, de meddig tarthat ez a fegyverszünet? Igen sokat kell itt még csiszolni a bandán. Mr. Lensherr szerint itt meg tanuljuk uralni az erőnket, de vajon az indulatainkat is? Ez majd Xavier profra vár. Sajnálom az öreget, nem lesz könnyű dolga ezekkel.
Bárd megint a figyelmem középpontjába tornássza magát. Én naivan ott maradok a helyemen, ahol eddig voltam, és kissé lassan esik le, hogy vajon miért mennek odébb a többiek. Gyorsan melléjük sorolok és magammal húzom Gabrielt is, ha eddig még nem tette volna meg, hogy fedezéket keressen. Biztos, ami biztos.

*Ámulva figyeli, ahogy mérleg formája kezd egészen emberszerűvé válni...sőt, teljesen emberivé.*
~Helyesbítek, EZT irigyelné meg bármelyik fitnesz csillag!~
-Biztos, hogy jó ötl...
*A másik két srác hátrébb húzódik, és mitagadás Gabriel is rosszat sejt. Pár pillanatig nem tudja eldönteni, kövesse-e a példát, ám ekkor Erin is tisztes távolságba húzódik, és úgy tűnőt őt sem akarja hátrahagyni. Szája mosolyra húzódik, és enged a szelíd erőszaknak. Mikor egy vonalba ért a lánnyal, odaszól bárdnak.*
-Izé...van egy üvegnap a kezemben, szóval ha te is opera énekes vagy, légyszi csak óvatosan.
~Tényleg, hova is tettem? Biztos a táskámba raktam amikor kitéptem a lapot a....mi a fenéért hoztam magammal a táskámat???~

Balsejtelmem ellenére kellemesen kell csalódnom. Még szorongatom Gabriel karját, ám mikor Bárd megszólal, lazul a szorításom aztán el is eresztem. Lenyűgözve, egészen meghatva hallgatom az amúgy nem egy romantikus dalt. Nem értem, hogyan hathat meg ez az ének, de egyszerűen nem bírom ki.
Gabriel viszont furán kezd viselkedni, megüti magát, aztán táncra perdül. Tetszik neki? Biztosan ő se akar hinni a fülének, mert én nem nagyon. Mikor Bárd már a hozzám intézett bókoknál tart, elolvadok.
~ Valaki mosson fel. ~
És ha ez nem lenne elég, még én is táncba kezdek. Ezer éve nem táncoltam csak úgy brahiból, de most nem tudok magamon uralkodni, egyszerűen úgy érzem, hogy kell! Kacagva perdülök meg csodálatom tárgyának karjában és mikor befejezi az éneklést, tapsolva ugrálok örömemben.
- Ez nagyon jó volt! Te egy őstehetség vagy! Jelentkezned kéne egy tehetségkutatónál, biztosan nagy karrier áll előtted. Ugye adsz egy utógrammot nekem?
Már nyújtom is a füzetemet felé egy tollal megfejelve, hogy firkanthasson nekem egy dedikálást. Egyértelmű, hogy szerencsétlen Gabriel megszégyenítése ellenére én odáig vagyok a dologért.

-Áúúú.
*Pofon csattan Gabriel arcán, és ebben a pillanatban rá kell eszmélnie, hogy sajnos bármennyire is szeretné, nem tud nem odafigyelni a produkcióra.*
~Irányít másokat a hangjával? Szuper, rengeteg jófiúnak van ilyen képessége...j~
*Hirtelen táncra perdül, és egészen biztos benne, hogy nem szabad akaratából teszi. Sosem táncol, még amolyan egy helyben állós, karmozgatós módon sem. Tyron-ra néz, és elképzeli a fiút, ahogy bemutatja neki a saját képességét.*
~Lássuk hogy fogsz énekelni tüdő nélkül....~
*Eltervezgeti magában, ahogyan ráveti magát a srácra, a hasába térdel a 250 kilójával, majd a következő hat hónapban nem találkozik vele, ha nem megy a gyengélkedő közelébe.*
~Vajon a vérszökőkúton is tapsolnak majd? Ideje kipróbálni!~
*Vesz egy mély levegőt, és hátralép egyet.*
-Szép mutatvány teszlek süveg, a lánybandák tuti sorban állnak érted.
*Ezzel hátat fordít, és elindul a másik irányba.*
~Ha belegondolok, mekkora hülyeségnek találtam, hogy a képregényekben a szuperhősök első találkozáskor mindig egymásnak esnek...Élőben nagyon nehéz megállni a dolgot.~
*Táskáját még felkapja a földről, és útnak indul a folyosók felé.*
-Viszlát az órákon.
~ÁLLJUNK CSAK MEG EGY PILLANATRA!!~
*Megtorpan, és a falat kezdi bámulni, mintha valami irtó érdekeset fedezett volna fel.*
~Ez a srác megtámadott....mondjuk. A haverjai is furán viselkedtek mielőtt énekelni kezdett..~
*Ismét elveszti minden súlyát, ma már másodszor ebben a teremben. Szinte nesztelenül fut a szemközti falnak, és arról Tyron irányába szökken. *
~Nehezebb megállni mint hinné az ember...~
*Ha sikerül eltalálnia, a becsapódás előtt pár kilóval nehezebb lesz, hogy ne pattanjon vissza, mint egy ember labda, és hogy le tudja dönteni a lábáról a fiút.Nem épp egy díjbirkózó, de a súlya megvan hozzá, úgyhogy megpróbálja kezeivel Tyron kezeit lefogni, miközben a fiú hasán ül.*
~Lehet hülyeséget csinálok...De de nem volna szép dolog egyedül hagyni egy lányt valakivel, aki rá tudja venni BÁRMIRE a hangjával...~
*Amennyiben sikerült a fiú hasán maradnia, nehézzé válik. Elég nehézzé ahhoz, hogy ne tudják leszedni, de azért ne tegyen benne nagyobb kárt...mint amennyit feltétlenül szükséges.Ez egyébként legfeljebb 40 kilós nyomás lehet a fiú hasán, hisz legalább az első napot át szeretné vészelni gyilkosság nélkül.*

Csöpögős kiskutya szemeket meresztek Bárdra és elpirulok, amikor hozzám ér. Dedikálást ugyan nem kaptam, de valami mást igen. Egy hatalmas élményt! Most jöhetne az, hogy nem mosok kezet egy hétig, de az nem lenne valami dekoratív és higiéniai szempontból praktikus. Úgyhogy ejtem az ötletet.
Alig tulajdonítok figyelmet Gabrielnek, észre se veszem, hogy elmegy, illetve menne, mert aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve – legalábbis hirtelennek tűnik a számomra – nekiugrik Tyronnak. Hápogok egy sort a jeleneten, legszívesebben viszont sikítoznék, hogy hogyan merte bántani a „sztárt” De eloszlik a köd, és megrázom a fejem. //Off: Nem játszott közre a jelleme.//
~ Mi a fene volt velem? ~
Bambán nézek körbe. A füzetemet meg minek szorongatom, mint aki sose akarja elengedni? A földre nézek, és egyből eszembe jut, hogy Gabrielel csúnyán elbánt Tyron. Őszintén szólva, megérdemli a szájhős, hogy egy kicsit megszorongassák, mert ezzel a dalprodukcióval elvetette a sulykot. Ez már túlment a beszólogatáson. De azért megölni sem kell, és ha tovább zajonganak, még bejön egy tanár, vagy egy felsős, aztán beköpnek.
~ De minek siessek, még egy kicsit ráér. ~
Hát igen, ilyenek a lányok. A faliórára nézek, fél percet adok nekik, ha addig nem eresztik el egymást, beszállok.

*Kedve volna beszólni valami olyasmit, hogy:" Na most énekelj", vagy valami hasonló badarságot, amit akkor illik, ha ez ember egy másik hasán ül, de gyorsan eszébe jut mennyire utálja azokat, akik ebből sportot űznek, és hogy mennyire nem szeretne közéjük tartozni.*
-Jól vagy?
*Kérdi Erin felé fordulva.nincs szükség rá, hogy leszedjék Tyron-ról, hisz amint látja, hogy a lány...Nos leginkább úgy tudná megfogalmazni a dolgot, hogy most ő viselkedik úgy, mint aki hullucinált....A lényeg, hogy nincs szükség arra, hogy leszedjék Tyron-ról, feláll ő magától is.*
-Ne haragudjatok, de az előbbi produkció után illetlenségnek éreztem volna, ha nem mutatkozom be én is.
*Amennyiben bárd eddig nem kelt fel, kezét nyújtja neki, hogy felsegítse a földről.*
-Az én művésznevem diótörő, és semmi közöm a zenéhez, vagy a tánchoz.
*Igyekszik szigorú arcot vágni, a mondat végére azonban elmosolyodik.*
-Na jó...mi lenne ha befejeznénk ezt, és többet nem viselkednénk úgy, mint néhány képregényhős a 60-as évekből?
*Végignéz a kis csapaton, majd tekintete megállapodik bárd-én.*
-De most komolyan, egész fülbemászó az éneked, amikor nem püfölöm magam tőle.

James már épp kezdene lerángatni téged Tyron-ról, mikor magadtól is leszállsz róla. A Bárd köhögve, fulladozva néz fel rád, arcán haragot, és gyűlöletet látsz. Mikor kezed nyújtod felé, félrecsapja, majd felugrik helyéről, s olyan közel megy hozzád, hogy alig pár milliméter választja el fejeteket egymástól.
- Nem tudod, kivel húztál ma ujjat. - Sziszegte, majd az ajtóban összesereglett diákokra vonja tekintetét. Észre se vettétek, azt se tudjátok mióta, de egy seregnyi diák vesz körbe titeket, szemeikből izgalmat, és félelmet, valakinek a szemgödreiből pedig kíváncsiságot látott kisugározni.

Tyron gúnyos mosolyt húzott arcára, majd leporolta magát, gyűrött ruházatát megigazította, s elindult kifelé. A tömeg úgy adott neki teret, mintha egy emberként kaput formálva álltak volna arrébb, de mielőtt kilépett volna a szabadba, visszafordult.
- Ma szereztél magadnak egy ellenséget mon ami! A legrosszabbat a környéken! - Kiáltotta, majd elment. James, és Tenor mint az hűséges ebek, úgy futottak utána, s mikorra végleg elhagyták a szobát, a diákok tapsban törtek ki, és gyermekszintű éljenzésben.
- Szép volt haver. Már mindenkinek tele volt vele a hócipője. - Lépett oda hozzátok egy fiú, arca olyan derült volt, mintha egy viccet hallott volna.



- Bobby vagyok. Jól érzitek magatokat? Kintről hallottuk az éneket. - Kérdezte kezét nyújtva Gabriel felé, miközben még mindig a hangzavar közepette kell beszélgetnetek.

- Meg vagyok. – felelek Gabrielnek.
~ Hála az égnek, nem kell elővennem a formámat. ~
Egy pillanatra még be is veszem, hogy szent a béke, de korán ittam a medve bőrére, ugyanis Tyron nem akar túlságosan békülni. A fiú úgy tűnik nagyon hirtelen haragú, és ha nem ő nyer, akkor a plafonon van. Van ilyen a világon, ezek a legnehezebb természetű emberek. Miért nem úgy mutálódott az emberiség, hogy csak kikopik belőlünk az agresszió? Mennyivel könnyebb lenne az élet és szebb a világ. Tiszta hippi land lenne a bolygó és mindenki virágot tűzne a másik hajába meg 1000 fényévről is idesereglene a sok turista földönkívüli.
Szó, mint száz, itt nagy balhék lesznek még év közben.
~ Ahogy ismerem ezeket a szájhősöket, mindig csapatostul fog sétálni, és mindenkit a falra ken, aki útban lesz neki. De ez itt nem egy állami gimi, itt kirúgja a falat még valaki, aki képes rá. ~
Későn kapcsolok az elmélkedésemben, mert már egy komplett nézőközönség gyűlt a hátunk mögé. Ezt a szívást! De szerencsére nem rohannak hanyatt homlok tanárokhoz. És még élvezték is.
Hátra teszem a kezemet, és mint aki teljesen ártatlan – hiszen az is vagyok – csak somolygok és billegek a sarkamon.
- Üdv! – köszönök a seregletnek. – Én jól vagyok, köszi.

-Ahogy akarod....
*Vegyes érzelmekkel figyeli Tyron-t, ahogy távozik. Nem számított rá, hogy legjobb barátok lesznek ezek után, de azért remélte....Igazándiból nem tudná megmondani miben reménykedett, de abban biztos, hogy fiatal még az ellenségekhez.*
-Gondolom akkor legközelebb eltaposol mint egy férget....
*Válaszolja a fenyegetésre, de valószínűleg a Bárd ezt már nem hallotta volna akkor sem, ha hangosan kiáltotta volna utána.*
-Nos, tudunk barátkozni nemde?
*Kérdi mosolyogva Erin-től. A diáksereg természetesen már feltűnt neki korábban is, de igazán csak most fogja fel a jelenlétüket. Elfogadja a Bobby által nyújtott kezet, és finoman megrázza azt.*
-Gabriel, és azt hiszem minden rendben.
~Jézusom mekkora akarja ennek a srácnak. Nincs mese, a tornaóra pokol lesz...~
*Elenged egy zavart mosolyt a tömeg felé, ám szemeivel Erin tekintetét keresi.*
-Szerintem te képesség nélkül is simán kiütnéd...ha pedig mind összefogtok, nem bánthat titeket soha többé.És ha most megbocsájtotok...
*Oldalra fordul "üveglány" felé, és alig hallhatóan súgja.*
-Szerintem húzzuk el a csíkot...

Bobby mosolyogva hallgatja válaszaidat, majd kicsit meglepődik.
- Nem terrorizált, ne értsd félre, csak jött a macsó dumájával, meg az arisztokrata gúnyolódásával, és nehezen viseltük. - Magyarázta, majd mikor Erinhez készülődtél, természetesen engedett, nem tartott szóval. Megveregette a válladat, majd haverjaival maga is elvonult. A tömeg lassan kezdett szétszóródni, volt aki maradt, leültek a kanapéra, megbeszélni a történteket, de a többség elvonult, magatokra hagyva titeket.

//Off: Nos remélem élveztétek ezt a kis "mini kalandot", és senkiben sem hagytam rossz emléket, avagy tüskét. Most magatokra hagylak, jó játékot. //

- Ja, tudunk. Illetve miket beszélek, csak te haverkodsz ilyen kitörő örömmel. – kuncogok.
Én nem félek, már látom is magam előtt, hogy ha valami zűrbe próbálna belevonni valaki, én gyártok magamnak egy feka kést törött üvegcserépből és majd kicsapom a biztosítékot. Persze abban több lesz a blöff, mint az igazi fenyegetés, de az esetek többségében az emberek már ettől telerakják a nadrágot.
Bobi arcát alaposan a fejembe vésem. Nem árt, ha tudom, kikhez fordulhatok, hiszen ő elég… nos, tényleg nagynak látszik a gyerek és a lelkesedését nézve, biztos szövetséges.
Összenéz Gabriel-el és bólintok. Fullasztóvá vált a levegő idebent, sokan lettünk hirtelen ezek után már nem szándékozom a tömeg „martalékává” válni.
- Menjünk. Sziasztok! – köszön a többieknek, és ha fiúkísérőm is csatlakozik, akkor én részemről kifurakodok a folyosóra.
Ott egyből szembefordulok a fiúval és lelkesen magyarázok neki.
- Ez oltári volt! – mutogatok befelé a közösségi szobába – Téged nem kell félteni, bárkit agyon nyomsz egy laza rátehénkedéssel. És még szerénykedsz nekem, hogy téged kell ellátni majd, ha baj lesz. Micsoda képmutató vagy! – mondom tréfásan és vállba bokszolom őt.

//Köszi Kurt! //

*Bár tagadhatatlan, hogy egy pillanatra jólesett neki belekóstolni a népszerűségbe, de a pillanat elmúlt, így igyekszik minél előbb elhagyni a termet. Sikeresen kifurakszik Erin nyomában, aki a folyosóra érve hirtelen megtorpan, ő maga pedig kis híján beleütközik.*
-Ha nem vonod el a figyelmét ilyen mesterin, sosem sikerült volna.
*Ahogy visszagondol az eseményekre, ő is csak nevetni tud. Az igazat megvallva, amikor azok hárman felbukkantak sokkal rosszabbra végkifejletre számított.*
~Képmutató???~
-Tényleg az lennék?
*Kérdi, hangjában olyan gyengén megjátszott sértődöttséggel, hogy még akkor sem lenne hihető az alakítása, ha nem vigyorogna közben.Játékosan elkapja Erin kezeit, mintha további ütésekre számítana.*
-Te beszélsz, aki első nap elcsavarja a helyi menő csávó fejét?
*Vág vissza, még mindig nevetve.*
-Azért egy pillanatra megijedtem...

- Én szánom-bánom, de bevallom, hogy inkább ő csavarta el az én fejem. Persze nem úgy, nem estem bele, de a hangja valamiért olyan volt… Olyan csábító volt. Veszélyes erő ez.
Kényelmetlenül érzem magam, nem vitás. Így rászedni! A világ kezd kitágulni előttem, eddig nem tudtam, hogy a mutációnak hány variációja van, de kezdek rájönni, hogy a lehetőségek száma végtelen is lehet akár.
A kezem elkapását nem díjazom különösebben, valamiért ez már túl benne van a magánszférámban, úgyhogy kihúzom.
- Az, képmutató vagy. – vigyorgok – És én nem is csavartam el a fejét! Szerintem ez a srác mindenkire rámászik, aki az ellenkező nemből van.
Körbenézek a folyosón, nem hall minket semmi, úgyhogy bevallom:
- Azért nem csodálom, egy pillanatra én is megijedtem.
Azt már nem mondom el, hogy mikor, hagyom a fiút, had örüljön.
- Na, akkor merre megyünk?

-Nekem nem kell mentegetőznöd, engem arra vett rá, hogy felpofozzam magam...
*Megtapogatja arcának azt a részét, ahová a pofont adta.*
-Másfelől, ha legközelebb történik ilyen felismerjük a dolgot, és talán már nem elsz ránk ilyen hatással....Ha pedig mégis elcsábít egy szirén remélem ott leszel, hogy cserépen térdeltethesd.
*Felhorkan, mikor ismét képmutatónak nevezik, kicsit mérgelődve kezd bele a következő mondatba.*
-Képmutató, tehénkedő...ennyire azért ne udvarolj, mert még zavarba jövök.
*A lány vallomása után ő is körbetekint, majd miután meggyőződött róla, hogy még mindig nem hallgatózik senki ezt súgja:*
-Meg őrzöm a titkod.
*Ekkor szóba kerül, hogy ők valahová menni akartak, mielőtt ez az egész elkezdődött. Zavartan kap a fejéhez, és újra körbenéz a folyosón. A titkos, és valószínűleg fiktív pincén, no meg a lányöltözőkön kívül kívül csupán egyetlen helyen nem járt eddig az iskolában, az pedig a kert. Az ajtóból újra kinéz az ablakon, utána pedig Erin-re tekint.*
-Ez alapvetően egy suli, úgyhogy ha valami izgit akarunk találni, az tuti odakint lesz...

- Üvegen térdeltetni talán nem, de egy baráti fülhúzás majd felébreszt minket.
Arra nem veszek mérget, hogy legközelebb nem lesz ilyen hatással rám Bárd ereje, sőt biztos vagyok benne, hogy akkor is képes lesz rávenni valamire, de legalább már nem ér felkészületlenül.
~ Asszem a legjobb lesz, ha eztán nem mozdulok ki a zenelejátszóm nélkül. Inkább hallgatom a saját zenéimet, mint azt a kornyikálást. ~
- Udvarolnék? Észre sem vettem. De köszi, hogy szólsz.
Abbahagyom a heccelést és megint hátra teszem a kezeimet, ami azért kicsit kényelmetlen, mert az egyikben ott a füvet. Lehet vissza kéne vinnem ezt, nem is értem minek hoztam magammal.
Követem a fiú tekintetét és megint a kerttel találom szembe magam. Nem lehet valami jó ez a kényszer szobafogság.
- Te sose mész ki? Hogyan jöttél el ide, ha félsz kimenni?

~Nem azért mondtam, hogy hagyd abba....na mindegy.~
-Kocsival, de az túlzás, hogy sosem megyek ki....
~Az lenne?~
-De ha nem pattogok, elvileg nem lehet kint semmi bajom...azért ha elszállok kapj el légyszi.
~Jól is néznénk ki....egy nagy emberlufi...~
*A lány kezeire téved a tekintete. Abból, ahogy a füzetet szorongatja beugrik neki a saját táskája, melytől szintén ideje volna volna megszabadulni.*
-Mi lenne, ha lepakolnánk előbb? Az én szobám itt van nem messze.
~És ma még kupi sincs benne. Hiába, a jó munkához idő kell.~