Közösségi szoba

- Á, értem. Engem is kocsival hoztak, de jobban féltem a repülőn. Mr. Lensherr sokkolt, hogy ügyeljek arra, nehogy valamit is átváltoztassak izgalmamban, mert állítólag előfordulnak balesetek. Majd ha majd még lesz kedved kimenni, akkor meglasszózlak, ha elszállnál, jó?
Na ja, gáz lett volna, ha egyszer csak egy üveg ülésen találom magam, vagy a sztyuinak okozok meglepit. Ránézek a füzetemre, és beleegyezően bólintok. Szívesen megszabadulnék feles terhemtől.
- Jó, mehetünk. De figyelmeztetlek, hogy imádok mindent tüzetesen megnézni. Rossz szokásom, hogy ugyan nem guberálok bele más cuccaiba és tapizom össze a személyes dolgokat, de ami szem előtt van, arra egyből lecsapok, és ha érdekesnek találom, akkor mint egy rossz vénasszony csinálom a műsort.

~Hehe...én inkább úsztam volna.~
-Előfordul, hogy valamit véletlenül változtatsz át?
*Gabriel ezen őszintén csodálkozik. Társa jóval magabiztosabbnak tűnt a képességével kapcsolatban, mint ő maga. A vénasszonyos megjegyzésen csak jót mosolyog, közben azért végig gondolja, hogy milyen állapotban is hagyta a szobáját. Rövid morfondírozás után arra a következtetésre jut, hogy most még olyan rendben van a helység, ahogy talán sosem lesz többé, úgyhogy semmi gond.*
-Nem igazán volt még időm kicsomagolni, de leginkább csak könyveket, meg videó játékokat hoztam magammal, de ha érdekel az ilyesmi, felőlem nyugodtan szétnézhetsz.
~Értsd úgy: a plüssjátékomat már biztos helyre dugtam.~
-Nos, mondanám, hogy: "csak ön után széphölgy" ; de csak én tudom hol lakom, úgyhogy kérlek kövess.
*Az idézet másik felét nem tartotta fontosnak kijavítani, így útnak is indult, remélhetőleg-Erin társaságában-új otthona felé.*

//Folytatás: Gabriel Taylor szobája//

2000. december 16.
15:00

A diákok mindegyikét Xavier professzor hívta a helységbe telepatikus úton, amire mindenki kivétel nélkül felfigyelhetett. Az iskola színe, java össze gyűlt, és a régebbi diákok már láthatják, hogy milyen sokan lettek alig pár hónap alatt. a Mutáció egyre több emberben üti fel a fejét, és azok, akik egy biztos pontra vágynak, egy otthonra, és arra, hogy megértség kilétüket itt, a Xavier és Lensherr magániskolában gyűlnek össze. Hely már nincs mindenkinek, hogy letudjon ülni, hisz a fotelek, és kanapék hamar lefoglalásra kerültek. A diáksereg előtt Ororo tanárnő áll, és mellette Xavier ül az ablak előtt. Megvárja míg kicsit elcsendesül mindenki, majd utána a mindig kedves arckifejezéssel szólal meg.


-Nemsokára Karácsony!

Jelenti be, amire néhányan mozgolódni kezdenek, suttogni, és mosolyogni. Nagy ünnep, ez tény, és az iskola igazgatója is így véli, amiről az is árulkodik, hogy néhány szobát, köztük ezt is, annak szellemében már elkezdtek feldíszíteni. Kedves dísztárgyak, képek, és díszek lógnak már itt-ott.

-Épp ezért gondoltuk úgy, hogy jó lenne kicsit kimozdulni mindenkinek és megnézni az évente megrendezendő Karácsonyi vásárt a Central Parkban. Ororo tanárnő szívesen elkísérne benneteket...

Mondja, majd nyel egy nagyot, és alig észrevehetően sóhajt, és kicsit gondterhelten de elhatározza magát arra, hogy folytassa mondanivalóját, amit az imént kicsit elnyelt, és idejekorán fejezett be. Mellette álló Ororo a folyosón át, egyenesen a konyha irányába néz kissé feltűnően, mire néhány diák oda kapja a fejét akarva-akaratlanul is. Közben Xavier folytatja.

-... és az iskolánk egyik új lakója is.

Ezzel egy kissé szőrös, igen erős testalkatú férfi jelenik meg a szobában, aki épp egy termoszból önt magának forró kávét. Az alak kissé alacsonyabb az átlagnál és fura frizurája sem a megszokott. A diákok közül alig ha látta valaki, ha még is, akkor csak épp egy pillanatra figyelhetett fel rá korábban a Földalatti szinteken. Kisugárzása nem épp a kedves mércét üti meg, talán némelyeknek még ellenszenves is lehet a különös vendég akit Xavier a fiatalokra akar sózni. De látszik, hogy ez az "újoncnak" sincs igazán kedvére, és szinte homlokára van írva, hogy a háta közepére sem kíván egy tucatnyi kölyköt, akik felett óvóbácsit kell játszania.

Éppen a szobámban tettem, vettem, mikor egy ismerős hang a fejemben megszólított. Nem személyesen nekem szólt, de valamiért nekem is szólt. A hang elmondta, hogy menjünk a közösségi szobába. Hát persze, Charles Xavier telepata, és Ő az, aki hív minket. Összehajtom az utolsó adag ruhát, majd elindulok a megbeszélt- jobban mondva elmondott- szobába.
Oabent még lézengenek a diákok. Én még letudok ülni, és a magam mellett lévő helyet is lefoglalom, hátha tudok valakinek szerezni egy potya helyet. A hely amúgy is megtelik majd, a prof biztos sok diáknak szólt.
Így is van. A szoba zsúfolásig megtelt, sokaknak már csak állóhely jutott. Xavier professzor megvárja, míg mindenki elcsendesedik, majd mosolyogva felvezeti, hogy karácsony van, és szeretne egy kiruccanást a Central Park-ba. Zsír, úgyis kezdek lassan bekattanni ettől a helytől. Nem mintha gondom lenne vele, de a bezártság érzete egy idő múlva sok tud lenni.
Ororo tanárnő velünk tart, ennek örülök. Bírom őt, jó fejnek tartom. Miután Xavier felkonferálta őt, bemutat egy sokkal különösebb tagot: egy igazi, kemény formát, egy ellenszenves muksót. Ez tanár? Nem is tűnik olyannak, mint aki közénk való lenne. De nem az én dolgom ez, a tanári kar biztos tudja, hogy kit miért visznek a diákokkal.

December. Havazik, hideg van, meg mi egy, s más, de én szeretem. Nem sokára itt a Karácsony is! Szeretem magát sz ünnepet, bár kivételesen nem azért, mert ajándékozás van. Imádok finomakat enni. Gesztenyével töltött kacsa, beigli, sült csirke, meg hasonló finomságok. Bár a hálaadás alatt ettem én elég csirkét egy életre... legalábbis azt hihetik, de nem. Éppen a fürdőben csinosítom magam, mikor hirtelen elejtem a fogkefémet, amikor meghallom Xavier hangját a fejemben. Már itt vagyok durván több mint 3 hónapja, de ehhez még nem igen szoktam hozzá. Mondjuk az tuti, hogy ezzel a technikával spórolt a suli a hangosbemondón. Befejezem a szájápolást, kicsit megigazgatom hajamat, majd elindulok a földszintre, ahol gyülekezőt fújtak. Nem vagyok az elsők között sajnos, mivel mire leérek már nincs szabad hely nekem. A fene essen belé a sok öregasszonyba. Kénytelen vagyok az egyik kanapé mögé állni, ahonnét figyelhetem a proffot, meg Ororot. Úgy fest lassan mindenki megérkezik, így belekezdhet a góré a karmesterségbe, és elmondhatja végül miért is vagyunk itt. Aztán lehull a lepel. Végre kimozdulhatunk! Még sosem voltam a park évente megrendezett vásárán, valahogy nem jutottam el rá. Pedig tudom, hogy ilyenkor kitesz magáért a hely, és szépen feldíszítik, tele van bódékkal, talán még veszek is valamit valakinek így Karácsonyra.

-Király!

Mondom magam elé, egy kis mosollyal, majd ez a dolog hamar lefagy rólam, amikor kiderül, nem csak Ororo de egy másik személy is elkísér minket. A tekintetek miatt én is megfordulok, és meglátom ki is lesz az. Na ő meg ki a fene? Nem láttam még, és nem tűnik túl barátságos alaknak. Szemügyre veszem a férfit, és kissé felvont szemöldökkel mérem végig, majd megbököm a mellettem álló Allant, hogy skubizza kivel is állunk szembe. Még rá is kérdezek, hátha ismeri, de nem várok tőle túl sok mindent.

-Ez meg kicsoda?

Hó! Olyan ritka dolog Angliában ekkora mennyiségű hó, hogy ezt muszáj kiélveznem. Amúgy is rossz volt a kedvem a napokban, mert mint kiderült, karácsonyra kénytelen vagyok itt maradni. Pedig már beleéltem magam, hogy kiszabadulok ebből a bentlakásos furaképzőből és egy kicsit lóghatok a régi barátaimmal. Őszintén szólva, hiányzik az otthonom és a családom, meg az ágyam, szobám, a tengerpart. Persze itt is van tenger, de nem olyan közel.
Bánatomat és búskomorságomat, amivel már biztos nem egy diáknak okoztam rossz órákat, most egy kis hóemberépítéssel próbálom helyre billenteni. Élvezettel rakosgatom a nagy hógolyókat egymásra, amikor meghallom a fejemben sztereó térhatásban a prof hangját. Utálom, amikor így közli velünk a dolgokat. Lassan sóhajtok egy nagyot, a pára fodrozódva pöfög ki a számon, mint egy kéményből, majd otthagyom a művemet. A küszöbön leverem magamról a nagyja havat, a többit már az előszobában intézem el és menet közben vetkőzök.
A közösségi szoba már szinte teljesen megtelt. Szememmel megkeresem Gabriel Taylor-t, átfurakodok hozzá, és csak ledobom mellé a földre kabátomat, sálam, sapim, és a legnagyobb természetességgel lecsüccsenek rá.
- Mi lesz itt? – kérdem tőle, de nem kell sokat várni a válaszra.
A prof nagy meglepetéssel szolgál nekünk, és a hír hallatára és is hallatok egy hangos „Jeeee” örömkiáltást. Biztos szép lehet a vásár. Ott az a sok forralt boros, a kori pálya, amit én a legjobban favorizálok. Hálát rebegek magamban a profnak. De még közel sincs vége, mert még egy meglepetéssel szolgál nekünk. Beslattyog egy marcona fickó, aki egy cseppet sem bizalom gerjesztően néz ránk. Én is elhúzom a szám, akárcsak a nagytöbbség és még mielőtt meggondolnám, kiszalad a számon egy mondat, ami mindenkihez eljut.
- Ő lesz az idei télapó?

-NOT ENOUGH MINERALS!!
*Visítja egy gépies női hang Gabriel számítógépéből.*
~Fenébe, így 17261. alkalommal is le fognak nyomni, a legjobb az lesz ha..."MINDEN DIÁK GYÜLEKEZZEN A KÖZÖSSÉGI TEREMBEN"...ez meg hogy került ide?~
*Zavartan tekint körbe, majd egy másodperccel később belé hasít a felismerés, és többé nem keresi a hang forrását.*
~Hát persze, a professzor. Jobb, ha megyek, itt már úgysem számíthatok sok jóra.~
*Azzal begépel egy "GG"-t, majd kikapcsolja a számítógépet, és a háttámlát megragadva kiszökken a székből. A folyosón még viszonylag normálisan közlekedik, ám amint a lépcsőhöz érne, inkább leugrik az alsóbb emeletre, és úgy sétál a tömeg középpontja felé.*
~Azta, látom nem csak én hallottam meg az üzenetet, de hol lehet...~
*Ebben a pillanatban már fel is bukkan mellette Erin. Gabriel szeretne válaszolni a lány kérdésére, de Xavier megelőzi őt, ami talán jobb is, mert ő maga legfeljebb egy "nem tudom"-al tudott volna előrukkolni.*
-Jeee!
*Az ujjongás után Erin felé súgja:*
-Nekem inkább Krampusznak tűnik.
*Hallva a "Gorilla Bácsi" kifejezést, elkuncogja magát, majd vidáman Maxvell felé biccent.*
-Ez is találó. De most komolyan, végre kimozdulunk! Ha az az ára, hogy velünk jöjjön, szerintem belefér a csapatba.

Gabriel Krampuszos jelzőjén kicsit hangosabban vihogok, mint illene, de ez még találóbb, mint az enyém. Nem tehetek róla, de tényleg fura fazon. Az ofő és a prof pirításaira megpróbálom vissza fogni magam, kevés sikerrel, és inkább a sálamba temetem jókedvemet, amit az arcom elé szorítok.
~ Ez kész! ~
Kivörösödtem megint, mint dogák után és csak a fodrászkellék morgására kapom le arcom elől a sálat. Mikor még azt is megtudom, hogy elkísér minket a vásárra, na, ettől kissé elképedek. Ha mind két fél részéről ilyen kicsattanó lesz a viszony, akkor bizony érdekes kirándulás lesz a parkban.
Feltápászkodom a földről, mert ha jelentkezni kell, akkor a prof nem fog látni. Meghúzom Gabriel ruháját, hogy hajoljon közelebb, és a fülébe súgok.
- Nekem gyanús, hogy nem bíznak bennünk. Oké, valószínű sokan most mennek ki elsőnek ilyen rendezvényre, de nem hiszem, hogy bárkinek is hiányozna a felhajtás. Szerinted?
Közben a levegőbe lendítem a kezem és fél szemmel felmérem a többieket. Eddig jön Timothy, akit sokan nem kedvelnek különösebben, köztük én sem, mert még nálam is rigolyásabb és kiállhatatlanabb tud lenni. Viszont a két lánynak örülök.
- Ugye te is jössz, Gabriel?

A jópofa sértések hallatán nem csoda, ha Ororo tanárnő kiakad. Na jó, be kell ismerni csúnya dolog az ilyen, de poénosak voltak, épp ezért eresztettem csak meg egy mosolyt, annak ellenére, hogy én nem igazán szeretem az ilyen fajta gúnyolódásokat. Jó, az igaz, hogy ez a szőrmók adott rá okot... adott? Mondjuk külseje tényleg nem mindennapi, de szerintem ha kedvesebben indult volna az első benyomás, másképp vélekednek róla a többiek. De mind egy is, nem igen foglalkozok én ezzel. Jobban érdekel a vásár most, az pedig nem fog zavarni, ha Logan tanárúr is ott van. Tanár egyáltalán? A fene se tudja, de kíváncsi lennék egy órájára, ha az. Gyűlnek a jelentkezők, és nem titok, hogy bizony én is menni fogok.

-Én is, én is!

Intek kezemmel, és bár próbálkozom rávenni Allant arra, hogy velünk tartson, valószínűleg nem fog. Tudom jól, nem az ő esete az ilyes fajta kirándulás. Meg amúgy is, ha jól emlékszem valami olyasmit mondott, hogy ma emel a széria számokon, amikkel eddig gyúrt, szóval neki ez épp elég mára. Nagy örömömre jön Jubilee, így ha nem is akarnék, akkor is mennem kellene a Central Parkba. Ha Jubilee megy, akkor nekem is kötelező. Látok még néhány kezet, köztük Tranté is feltűnik. Na azt gondoltam hogy pont ő lesz aki itthon marad, de hát ha jön, akkor jön, nekem nincs ellenemre. Remélem hozza a beszélő pajtását is. Ja, igen az a jószág beszél... meg sem döbbenek rajta. Talán nem meglepő, hisz ez alatt a 3 hónap alatt elég sok mindennel találkoztam már, így szerintem nehéz valami újat mutatni számomra. Kicsit sajnálattal veszem az akadályt, mikor látom, hogy hormontúltengés lesz, mivel több fiú megy, mint lány. Pedig jöhetne az a csini kis őszhajú, vagy Stasie, esetleg a Tigris lány, vagy Jean de még Sarahra se mondanék nemet. Jó, lehet utóbbi kettő kicsit túlkoros hozzám, ráadásul befigyel Scott is a képbe, de hát ez van... Jut is eszembe, hogy hogy nem jön Scott? Pedig azt hittem ő is jön Jeannel. Turbékolhattak volna a vásáron. Na mind egy... a lényeg az, hogy én és Jubilee megyünk.

*Gabriel különösebben nem veszi magára magára a dorgálást, végül is eléggé hátul áll a tömegben.*
~Kizárt, hogy meghallották amit mondtam, kivéve ha...teleptata az igazgató...~
*A gondolatmenetét Erin szakítja félbe egy kérdéssel, amiről ő azonnal egy nyugtalanító képre asszociál. Látja maga előtt, ahogy a Time Square-en Tyron elénekli a Thiller Című számot, New York lakói pedig zombiként táncolnak mögötte, a háttérben pedig megcsillan a fény a szabadság üvegszobrán, mely körül Max és Kurt teleport fogócskát játszik.*
-Hát...el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol jól jöhet a kíséret...
*Súgja válaszként a lánynak.*
-Mellesleg, ki hallott már osztálykirándulásról tanárok nélkül.
*Abban a pillanatban, hogy a lány felemeli a kezét, ő is így tesz.*
-Még szép. Remélem értékelik majd, hogy legalább egy hónapja nem törtünk össze semmit, és elengednek megnézni legalább egy filmet, vagy mondjuk...
~Hűha...annak ellenére, hogy a folyó másik partján élek...éltem, évek óta nem jártam Manhatten-ben...~

A beszólásokon hosszasan mosolygok, még az után is, hogy Ororo tanárnő lehurrogta többieket. Még mulatságosabb a helyzet, hogy én vigyorgok, mint a tejbetök, míg a többiek láthatólag megszeppentek. Mindenesetre ez a tanár nem lesz egyhamar a diákok szívecsücske.
Mi ez? Beszélő hörcsög? Még nem láttam, de hallottam, hogy van egy az intézményben. És a kis zöldfiúé. Trant? Azt hiszem úgy hívják szerencsétlent. Nem csoda, hogy megvan szeppenve szegény, biztos sok mindenen ment keresztül. Ha ki van adva az oszolj, akkor odamegyek, lebratyizok vele.
Egyre többen jelentkeznek a Central Park-i kiruccanásra. Mint említettem, nekem sincsen kedvem itthon ülni. Kimegyünk, havekodunk, sörözünk, é jól érezzük magunkat. Ahogy látom az iskola széplányai is jönnek. Akkor mi az, ami még marasztalna?
Felteszem a kezemet, és illendően megszólalok:- Én is szeretnék jönni!

2000. december 16.
15:20

A jelentkezők gyűlnek, és végül beérnek az utolsók is. A kezdeti nagy hév ellenére nem annyian teszik fel kezüket, mint amennyire talán bárki is számított volna, de ez a létszám is kellően soknak bizonyulhat mr. Logan számára aki továbbra is csak ellenszenves mogorva arccal figyeli a nagy diáksereg mozgolódását. Ha ő nem is, Ororo tanárnő egész biztos elbír majd a gyerekekkel. Ezt főleg az osztályába járók tudhatják, akik már tapasztalták mennyire odafigyelő a tanárnő, amit talán sokan kötözködőnek, vagy rosszakarónak értelmezhetnek, pedig csak szimplán egy kis anyai törődés, és vigyázás az, amit mutat. Miután feláll a létszám Max szándékát bezárólag aki Logantől csak egy érdektelen pillantást kap szavaira, Xavier professzor veszi magához a szót.

-Rendben van. Senki más nem szeretne még menni?

Tesz egy utolsó kísérletet annak érdekében, hátha valaki meggondolja magát, majd folytatja.

-Akkor a többiek elmehetnek, akik pedig a vásárra mennek, azokat megkérem maradjanak.

Ezzel megkezdődik a nagy mozgolódás, mintha csak valami lavina indult volna el. A több tucat diák minden felé elszóródik, ki a konyha felé veszi az irányt, ki a szabadba folytatni a téli szórakozást, néhányak pedig az emeletre szobáikba húzódnak. Pár perc kell, míg lemorzsolódik a felesleges létszám, és csak azok maradnak a szobában akik a Centrel Park Karácsonyi vásárára szándékoznak menni. Látható, hogy mr. Logan eléggé nem tetsző arccal birkózik meg a tömeggel ami elhalad mellette, és nehezen viseli ezt a nagy felhajtást és a sok gyereket. Miután megtisztul a szoba, Ororo tanárnő néz végig a jelentkezőkön. Kissé érezni a szigort hangjában, de csak a laikusok gondolják ezt kötöszködésnek vagy bármi hasonlónak. Inkább ha mélyebbre ás valaki, érezheti a féltést a tanárnő szavaiban.

-Szeretném, ha senki nem használná mutációját, és nem keltene feltűnést. A vásár ilyenkor nagyon sok embert vonz, és nem örülnék ha bárki is felhívná magára a figyelmet.

Mondja miközben Xavier csak helyeslően bólint és támogatja a tanárnőt. Craig, Trant, és Kurt érezheti, hogy talán némileg őket érintheti leginkább ezek a szavak, hisz külsejüket alaposan el kell takarni és lefedni ahhoz, hogy ne tűnjenek ki majd a tömegből. Logan eközben kiissza a csészéje utolsó csepp kávéját, majd eltűnik a látószögből. Ezután Ororo tanárnő int, hogy a csapat kezdhet készülődni, mivel máris indulnak. Az igazgató lassan elsétál a helyszínről, ám előtte jó szórakozást kíván. Ezután egy röpke idő elteltével a kijáratnál már ott áll a két kísérő, beszélgetésbe elegyedve, és pár pillanatra megfeledkezve magukról. Az esetleg korábban odaérkezők még elcsíphetnek néhány szót.

-Hidd el a professzor kideríti mi történt veled. Kideríti mi az összefüggés közted és Cur--

Ebben a pillanatban kapja fel fejét Ororo tanárnő, és szakítja félbe szavait, mikor megpillantja az első érkezőket akik a beszélgetés végét csíphették el... A tanárnő kellőképpen fel van ruházkodva, vastag kabáttal, ám a segítője Logan, már kevésbé. Mindössze egy póló, és egy bőrkabát kapott helyet rajta. Pedig amint kilép bárki is az ajtón, érezheti a hűvös levegőt, ami megcsapja. Persze ez nem szokatlan ebben az évszakban. 0 fok körüli lehet a hőmérséklet, ráadásul a hó is szitál. A férfi csak ellenszenvesen sandít hátra az első érkezőkre, remélve nem hallották az Ororoval folytatott beszélgetést.