Eleanor Roosevelt középiskola

Manhatten egyik legnevesebb középiskolája, amely jeleskedik a sportokban és a tanulmányi eredményekben egyaránt. Nevét a híres Eleanor Roosevelt-ről kapta.
Az ENSZ-ben működő Emberi Jogok Bizottságának elnökeként Eleanor Roosevelt játszotta a legnagyobb szerepet annak az 1948-as, a szabadságjogokat meghatározó okiratnak az összeállításában, amelyre mindig is az ő műveként fognak tekinteni: ez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.

2000. szeptember 01.
11:55

Andrew, Vanessa, Gabriel, és Benjamin Ororo tanárnő felügyelete mellett érkeznek az iskola elé. Átutazták fél Staten Islandot, Brooklynt és Manhattent, mire ide értek, és végig élvezhették a tömegközlekedés izgalmait. A tanárnő egész úton szótlan volt, nem beszélt túl sokat, de talán csak azért, mert még nem ismeri túlzottan a diákokat. Minden esetre mikor a célállomás elé érnek, kicsit félre hívja segítőit. Szerencsére óra van, így most még nem nyüzsögnek a tanulók, ezért nem hallja senki amit ms. Munroe elmond.

-Szeretném, ha nem keltenétek feltűnést. Semelyikőtök nem használhatja az erejét! -nyomatékosítja szavait erős pillantásaival, amit leginkább Ben felé irányít. -Szóródjatok szét, és érdeklődjetek, Curtis Harrisről. Azt mondta a professzor, hogy ebbe az iskolába járt mielőtt megszökött otthonról. Talán tartja a kapcsolatot még valakivel. Vagy elmondta valakinek hol van. -órájára tekint, és folytatja. -Mindjárt ebéd szünet. Használjátok ki. Én az igazgatót keresem fel. Itt találkozunk. -mondja, ezzel pedig elindul a bejárathoz. Pont abban a pillanatban csöngetnek ki, és több tucat diák özönlik ki az intézményből. Mindenki szétszóródik, ki a padokra ül, mások a fűbe, és vannak akik klikkesedve állnak össze. A 4 mutáns fiatal igen hamar elvegyül a tömegbe. Talán fel sem tűnik senkinek, hogy nem a Roosevelt suli tanulói. Hogy együtt maradva kérdezősködnek, vagy sem már rajtuk áll. Minden esetre Munroe tanárnő már eltűnt a szemük elől...

Végighallgatom Ororo tanárnőt, és egy bólintással jelzem, hogy értettem a feladatot. A bőkkenő csak az erőkorlátozással van: nem hogy korlátozni, uralni sem tudom a képességemet, de mindegy, ezt nem osztom meg vele. Úgysem tud vele mit kezdeni, maximum csak itt marasztalna, míg a többiek kérdezősködnek.
Odaforulok Vanessához, és megkérdezem, csináljuk-e együtt, amikor hirtelen kicsöngetnek. A diáksereg mintegy vezényszóra árasztja el az iskola eddig sivár területét. Páni félelem lesz úrrá rajtam: mi van, ha árnyékban vagyok? Ha Vanessa velem jön, megfogom a karját, és elindulok valami jó napsütötte helyre.
Mikor odaértem, és megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben van velem, felmérem a terepet, majd az iskola füves területét választom ki célpontnak. Fűbe ülő, szundikáló diákokhoz, klikkekhez megyek oda, és kérdezgetem őket, hogy ismerik-e Curtis Harrist. Ha valaki tudja, kiről van szó, felteszek neki pár óvatos kérdést: hol lehet, kinél lehet, mit szokott ilyenkor csinálni suli helyett, stb. Kerülöm a feltűnést, ha valaki gyanakodna, bedobok valami kamut, pl. : az anyukája küldött, vagy Ő a mentorom, mivel ide fogok járni.

2000. szeptember 01.
12:01


Andrew és Vanessa párban kezdenek kutakodni, legalábbis addig, míg a lány kisebb kirohanása után le nem szakad a fiútól. Andrewt legalább az a tudat nyugtathatja, hogy eddig nem mutatkozott mutációja. Érdeklődni kezd, mire a legtöbb helyen nem kap semmilyen választ. Van, aki nem is felel neki, de vannak akik csak egy vállhúzással és egy "nem tudom" szóval intézik el. Egészen addig, míg nem rátalál valakire, aki segíthet neki.
-Ismerem, igen. Már hónapok óta nem láttam őt. Az anyja? -kérdez vissza zavartan. Ebben a pillanatban a lány, részletezi, hogy Curtis anyja minden héten bejár az iskolába, és reméli, hogy a fia itt lesz, de mindig keserűen veszi tudomásul a tényt, hogy hiába. Andrew hasznos információkra lelt, de társa Gabriel kevésbé szerencsés. A csapat akiket kinézett magának tipikus sportolók, az iskola "királyai". Beképzeltek és hatalmas egóval vannak megáldva. Amint Gabriel érdeklődik, az egyik srác felnevet.

-Kopj le kis cserkész, nem vagyok az anyád. -mondja durván és tovább fojtatja a beszélgetést barátaival. Ha tudnak is valamit, valószínűleg nem fogják elmondani, így a kérdező süket fülekre talált. De ebben a pillanatban Vanessa hangjára figyelhet fel Gabe, és Andrew egyaránt. A lány igen jó mesét ad be, de a válasz egyesektől nagy kerek szemek és az értetlenség. Megkezdődik a sugdolózás a diákok között, és mind a hárman hallhatnak egy-egy szót. „Ezek nem tudják?" „Kik ezek?” „Nem hallották?” Majd egy vállalkozó szellemű srác lép elő meghúzva magát.
-Cutist keresik a rendőrök. Már hónapok óta eltűnt, és nem tudjuk mi lehet vele. Szóval kétlem, hogy igazat mondanál kislány.

Eközben az iskola falain belül, csak néhány tanárt lát, egészen addig, míg nem egy nyitott osztályterem ajtajára talál, ahol igen nagy fegyelem mellett ülnek a gyerekek. Előttük szemet szúrhat a hittan könyv. Mikor Ben bemutatkozik, és elmondja amit szeretne, sokan egymásra néznek, és bánatos arccal néznek Benre.
-Curtis eltűnt. Már hónapok óta nem láttuk. Próbáltuk keresni, de semmi hír róla. Azt mondtad a barátja vagy? -kérdez vissza az egyik srác, aki gyanakodva néz és feszegeti a dolgot. Úgy fest nem hiszik el, hogy Ben bármilyen kapcsolatban is állna Curtissel, hiszen ha úgy lenne tudna róla, hogy január óta nem látta őt senki.
Míg Ben az iskolán belül keresi a válaszokat, oda kint Vanessa ha alaposabban figyel, az iskola távoli szegletében egy barna hajú, fekete kabátos fiút láthat meg kiélezett érzékszerveinek hála, aki hirtelen eléggé sietősre fogja a távozását eddigi rejtekhelyéről ahonnét figyelt -ami egy fa mögött volt.

Vanessának nem tetszett, hogy az imént hozzáértem. Sajnálom, nem akartam semmi rosszat csinálni, főleg nem igí tudtára adni, hogy bejön nekem. A lány sértődötten, zabosan szalad el.
Találtam valakit, aki információval szolgál Curtis-ről. Elmondja, hogy még az anyja sem tudja hol van, állandóan idebent keresi. Miközben beszél, érdekes szitura leszek figyelmes: Vanessa jelenetet csinál, mondvacsinált szituba keveri Curtis-t. Mindenesetre beválltnak tűnik, mikor egy srác megjelenik, és meghazudtolja a lányt. Megfeszülök, balhé szaga van a dolognak, de szerencsére a lány ezt is kimagyarázza. Fél szemel még minidg az informátorra figyelek, és hallgatom a mondókáját, mikor Vanessa meglódul az egyik irányba. Csapot-papot itt hagyva fut valami felé. Mit láthatott? Ki kell derítenem, gyorsan egy "köszi"-t mondok a csajnak, és futok is a lány után. Hátrányban vagyok, már csak azért is, mert a lány pokolian fut. A másik, hogy vigyáznom kell, milyen árnyékos területekre léek, nem szeretném magam leleplezni.

2000. szeptember 01.
12:03


Vanessa és Andrew párosa futásnak erednek. A lány kiszúrta a rejtélyes alakot, aki igen, jól láthatta kabátot viselt. Az év ezen tájékán ez eléggé szokatlannak mondható. Míg kettőjük elszalad, magára hagyják az udvaron Gabrielt aki körül kezdenek egyre szélsőségesebb helyzetek beköszönteni. Miután mondhatni neki esik a sprotló nagymenők brigádjának, a "főnök" aki a kedves szavakkal méltatta az imént a fiút kicsit jobban kilép, és bele mászik Gabriel képébe.

-Valami gond van, cserkész?

Kérdi, centikre a fiú arcától, ezek után pedig még meg is löki őt. A társai kezdenek egy kört alkotni és a kint lévő diákok többsége a bunyó légkörét keltő területre csoportosul. Gabriel érezheti, hogy ez nem fog annyiban maradni. Valószínűleg az iskola egyik jelenlegi sztárjába botlott. Ami kissé talán kedvezőtlen, hogy nem számíthat társai segítségére, mert azok leléptek, míg Ben pedig az iskola falain belül van.

-Tedd fel a kezedet, csuporka!

Mondja a sportoló kissé agresszívan, aki már alapállást is vesz fel. Látszik, ha rajta múlik itt összecsapás lesz. Kérdés, hogy jól jár-e majd vele, és Gabriel használja-e majd mutációjának előnyét. Kétségtelen, hogy ha igen, könnyűszerrel nyerhet. De akkor Ororot dühíti magára, és veszélybe kerülhet a kiléte is. De nincs sok ideje az agyalásra, mert megindul felé egy ököl...

Eközben Vanessa alig 11-13 másodperc alatt lefutja azt az 40 métert ami elválasztotta őt, és a fát, ami rejtekhelyként szolgált. Még érezhető a fiú szaga, sok mással együtt, így eléggé nehezen tudja megkülönböztetni Vanessa a különböző mintákat, de némileg sikerül neki. Ugyan is a keresett alakot már nem látni. Nyilvánvalóan egy mellékutcán nyerhetett egérutat. Csak hosszú másodpercekkel később ér oda Andrew is, abban a pillanatban, mikor a lány azonosította és memorizálta a keresett szagot. Akár el is indulhatnak kutakodni, bár kérdés, hogy vajon lesz e lelki erejük összetűzésbe kerülni a viharos természetű tanárnővel. Ezt maguknak kell eldönteni, minden esetre ha a távozás az amit választanak Vanessa kutyaként (pardon, tigrisként) követheti a nyomokat. Ha esetleg vissza néznek, láthatják a kint lévő diákok tömörülését egy bizonyos területre, de hogy mi az érdekes látnivaló, kérdéses. Ami viszont nem, hogy feltehetőleg hasznos dolgot láthat meg Andrew a fa tövében, ahol Vanessaval állnak. Egy apró diákigazolvány kép méretű fényképet, amin egy fiatal szőke lány arca látható, hátoldalán pedig a következő felirat: Hogy mindig veled legyek! Amanda A fényképen Vanessa intenzíven érzi azt a szagot, amit imént a rejtélyes fiúnak tulajdoníthat.

Vanessa olyan gyorsan fut, hogy hosszú másodpercek telnek el, mire utolérem. Ezt meghúztam, kicsit szúr is a tüdőm, de ezt nem mutatom neki, nehogy a gyengeség jelének tekintse.
-Vanessa, mit láttál?- kédezem, miközben a fejemet forgatom, hátha észreveszem azt, amiért idejöttünk. Bár nem tudom, hogy miért.... vagy mégis? Lehajolok a földre, ahol megpillantottam valamit, pillanatok múlva pedig egy kis fényképpel térek vissza. Egy meglehetősen csinos szőke lány van rajta, akit Amandának hívnak. Úgy látszik ezt a képet a lány adta valakinek, akit szeret. Őt láthatta vajon Vanessa?
- Őt láttad, Tigris?- nyújtom a képet felé. A hátunk mögött valami történt: miközben lehajoltam, félszemmel láttam, hogy megbolydult az udvari nép. Lehet hogy valami balhé van az udvaron, de nem jelenítek neki nagyobb jelentőséget. Ha Vanessa tovább megy, én vele tartok, remélem a feladatra koncentrál, és nem valami kiváncsiság vezérli éppen.

2000. szeptember 01.
12:05


Vanessa úgy dönt nem törődik a következményekkel, és követi a szagot, amit Curtisnek vél, még ha nem is biztos, hogy a feltételezett személy ő. Hogy Andrew vele tart-e, már csak rajta múlik de tisztába van azzal, ha meglép valószínűleg ő rá is az a megrovás vár, ami a lányra is Munroe tanárnő részéről.

Ez idő alatt Gabriel a bunyó középpontját képezi, ahová már minden diák oda gyűlt, és mikor Benjamin kilép, ezt ős is tapasztalhatja. Kérdéseire nem válaszol senki, csak gúnyosan, vagy értetlenül csóvált fejjel küldik el őt. Már senki nem hajlandó tovább feszegetni a Curtis témát. Sokkal inkább a kialakult verekedésre összpontosítanak. Ha kicsit furakodni kezd Ben, még azt is megláthatja kik között zajlik a feszültség levezetése. Talán tanácsos lenne közbelépnie,bár ez már csak rajta áll. Gabriel kihajol az ütés elől, majd megfogja a sportoló karját, de az egy erőteljes ütéssel szabad kezét ökölbe szorítva állon vágja a srácot. Erős ütés, roppantul erős, ami nem csoda, hisz látva az ellenfelet nem kis darab. Miközben Gabriel helyre rázódik, a sportoló csak felsőbbrendű arccal sztárolja magát, majd egy újabb ütésre készül... Közel sem tűnik úgy, hogy mindent bele ad, de nem hiába. Amit Gabriel nem lát, hogy egy másik fiú mögé kerül, és lefogni készül...
Ha Ben eddig nem gondolta úgy, hogy közbe kellene avatkoznia, most mindenképpen lépnie kellene, hogy ne legyen súlyosabb baj az egészből...


//Vanessa (és talán Andrew) - Folytatás: Manhattan - Szt. Michael templom//

2000. szeptember 01.
12:05


Ben segítsége nélkül kell cselekednie Gabrielnek aki magára maradt, és csak magára számíthat. mint lefogják, mutációjához nyúl, talán helyesen, talán helytelenül, de egy a lábra mért ütés következtében a fogva tartója fájdalmasan kiált fel, és esik térdre az udvaron, majd egész teste a földre zuhan. Jöhet a következő, akit már nincs ideje megütni. Hirtelen a ragyogó napsütést viharfelhők állják el, és az ég is mintha megdörrenne. Pár másodperc alatt a 23 fokos kellemes időből hideg 15 fok keletkezik, erős széllel. A diákok zavartan kezdenek körbe nézni, hogy még is mi lehet az oka a hirtelen időjárás változásnak. Talán Gabriel és esetleg még Ben is sejtheti. Az iskolából épp kilépő Ororo tanárnő dühödten közelíti meg diákját, aki nem csak rendbontást követett el, de még képességeit is használta. Mögötte szorosan ott az igazgatónő, aki szintén nem érti mi ez a hirtelen jött hűvös és borús idő.

-Elég legyen! Azonnal mindenki mennyen a tantermébe!

Mondja az igazgató, majd Munroe tanárnő felbőszült tekintettel néz Gabrielre.


-Ezt hogy képzelted?! -ragadja meg a fiú kezét -Nem lehet magatokra hagyni? Ráadásul még a...

Nyeli el szavait, de egyértelmű mit akar mondani csupán az igazgató nő társasága miatt nem teszi. Ráadásul még a mutáns képességeit is használatba vette Gabriel. Erre nincs mentsége a tanárnő szemében, aki miután kissé megdorgálja a diákját a többiek után kutakodik tekintetével. Bewnt megpillantja, és ő is kap egy bőszült pillantást, de miután Vanessanak és Andrewnak nyoma sincs, ez csak olaj a tűzre.

-Hol van Vanessa és Andrew?

2000. szeptember 01.
12:06


A magyarázat, amit Gabriel ad, cseppet sem megnyugtató a tanárnő számára. Sokkal inkább bőszítő. Ennek ellenére a viharfelhők amilyen gyorsan csak jöttek, úgy kezdenek eltűnni, és feloszlani, a hideg szél is eláll, majd a korábbi időjárás köszön vissza. Ororo hosszú másodpercekig gondolkodik, és miután kicsit lenyugodott, az igazgatónő felé fordul, majd pedig köszönetet mond neki a segítségért, többször is elnézést kérve a verekedés miatt. Ezek után elbúcsúzik, tőle, és Ben, illetve Gabriel tekintetét keresi. Megvárja míg az igazgatónő elmegy, kicsit arrább húzódik, magával víve a két diákot, és akkor fejti ki mondanivalóját

-A mutáns erő használata nem csak másokra lehet veszéllyel, de magadat is abba sodrod. Engem is, Bent is és minden diákot, tanárt az iskolában. Van fogalmad mi történik, ha kiderülne kik is vagyunk? Mire vagyunk képesek? Az emberek sajnos még nem készültek fel ránk.

Visszafogott hangon suttogja dühösen. Majd értetlenül folytatja Ben felé.

-Mért nem segítettél rajta? Az erőszak nem megoldás, de közbe kellett volna avatkoznod, hogy ne legyen nagyobb baj. Ha megteszed, most talán nem lenne egy törött lábú sebesült.

Ekkor hallani a mentőautó szirénáját, ami a Gabriel által sebesített fiúért jön. Ororo csak sietve indul el a helyszínről jelezve a két diáknak, hogy ideje távozni. Hogy pontosan merre is indulnak, azt nem tudja igazán, mivel Vanessa és Andrew nyomát keresi. Kzben feltéve egy kérdést a fiataloknak.

-Megtudtatok valamit Curtisről?


//Folytatás: Manhattan - Utcák, sikátorok, zsákutcák, és körutak//

Nem nagyon van hatása a magyarázatomnak és indokaimnak. Végülis nem nagyon vártam mást, és én megértem Ororo tanárnőt. Valahol igaza van, de azért jobb lenne, ha az én szemszögemből is megvizsgálná a dolgot. Végül annyiban hagyom a dolgot, de még válaszolok neki.
- Sajnálom, nem volt más választásom. Többen voltak, és akár milyen jól képzett az ember, a túlerővel szemben képtelen mit tenni. Neki a haverja segített, nekem meg az erőm. - megbánás érződött a hangomon, és valahol tényleg meg is bántam kicsit a dolgot, de legalbáb megúsztam mindenféle sérülés és nagyobb baj nélkül. Én legalábbis, de a srác akit combon csaptam jól megszívta. Eltört a lába. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy nem ütöttem olyan nagyot, bár még nem nagyon érzem a képességem alatt az erő különbségeket.
- Nem Sunbeam hibája. Ő bement a suliba, hogy a folyosón kérdezősködjön. Azt még láttam, mielőtt megtörtént a baj. - próbáltam menteni a társam, hisz ő tényleg nem tehet róla, és már amúgy is a bunyó végére ért ide.
- Hát én épp kérdezősködtem, mikor sértegetni kezdett az a srác. Passzolok. - tártam szét a karjaim.


//Folytatás---> Utcák, sikátorok, zsákutcák, és körutak //