Születési név: Vanessa Vyserian
Becenév/ álnév: Tigris
Faj: Homo Sapiens Superior (mutáns)
Nem: Nő.
Születési hely: New Orleans
Idő: 1984. július 22.
Kor: 16
Családfa: Apa: Walter Vyserian
Anya: Camille Chatte
Testvérek: Nick Vyserian, Christian Vyserian, Peter Vyserian
Betegségei: Nincs
Foglalkozás: Diák
Testmagasság: 180 cm
Testsúly: 70 kg
Hajszín: Vörös
Szemszín: Sárgászöld
Bőrszín: Tejeskávé
Előtörténet:Hmmm nézzünk valamit rólam... nah nem mintha olyan érdekes lennék, de ha már így hozta a sors és nekiálltam végre megírni ezt, hát akkor csapjunk a lecsóba! Vagy ragadjunk tolla, vagy mifene.
Egy gyönyörű napsütéses nyári napon születtem meg New Orleans-ben. A családom egy kedves kis bérlakásban élt a másodikon. Mintacsalád voltunk, a tökéletes langyos állóvíz. Se nem rosszabbak, se nem jobbak másoknál. Teljesen átlagosak voltunk. Habár a három kétajtós szekrény méretű bátyám azért mindig is feltűnő volt, de ennek ellenére normálisak voltunk. Anyám és apám szerették egymást, lehettek bármilyen hosszú idő óta házasok. A bátyáim olykor olykor az agyukra mentek, és folyton egy kislányt szerettek volna, de előttem is egészen jól megvoltak. Aztán végül egy álom valóra vált és a megszülettem én is a Vyserian familiába.
A gyermekkorom átlagosan boldogan rózsaszín felhőcskékben úszva telt el. A szüleim imádtam, az egy szem kislányukat és a bátyáim is odavoltak értem. Nekik fura törékeny kis holmi voltam. Egy-egy év volt köztünk, a legidősebb bátyám 3 éves volt a születésemkor. Szóval nem volt nagy a korkülönbség egy kupacba születtünk és úgy is nőttünk fel. A bátyáim voltak a barátaim a kísérőim a felvigyázóim a tanítóim és minden egyebek. Sülve-főve együtt voltunk. Ahová ők mentek, oda mentem én is.
Ahogy elkezdtünk iskolába járni és egyre idősebbek lenni, az érdeklődési körök változtak, így kissé megbomlott az összhang. Nick a gépekbe szerelmesedett bele. Autókat, motorokat bütykölt, meg mindent ami gurul, vagy árammal működik. Christian a harcművészetekre kattant rá teljesen. Peter pedig boxolni kezdett. Én igazából nem találtam se a helyem, se a nagy hivatásomat, így csináltam amit eddig is, vagyis követtem a bátyáim. Nos ennek meglett a maga eredménye. 14 éves kislányként értettem az autók motorok telefonok és egyéb izék bütyköléséhez, ehhez hozzájárult az, hogy a család magasságát és erejét örököltem, megspékelve mindenféle harci alapismeretekkel.
Így belegondolva nem csoda, hogy senki nem barátkozott velem.. habár csoda, nem csoda, engem szörnyen bántott a dolog. Úgy éreztem valami fura különc lény vagyok, akit kitagadott magából a társadalom. És az ördögi kör itt zárult be, a kígyó itt harapott a saját farkába. Utáltam másokkal lenni, mert kinéztek, így nem mentem emberek közé, inkább a bátyáimmal voltam, ami miatt még jobban kinéztek..
De nem számított, megoldottam a dolgot, egy idő után senki nem vette észre rajtam ha rágódtam, vagy ha megbántottak például a suliban egy barbár vagy egyéb kedves elnevezéssel. Amikor nem figyeltem oda a gyerekekre, kissé jobb lett a helyzet, egyszerűen nem figyeltek rám. Már amennyire lehet nem figyelni valakire az én magasságommal...
Két év a 16. születésnapomig egészen békésen telt el. A bátyáimmal jól elvoltam, habár anyáéknak kissé rosszabbul ment a szekér, mint eddig, de egy kis anyagi süllyedés nem volt a világ vége. A világom azonban alapjaiban rengette meg, hogy Nicknek és Peternek is szinte egyszerre lett barátnője. Kissé olyan érzés volt, mintha a világ megint kiszúrt volna velem. Baromira egyedül voltam, mivel nem lóghattam egész nap Chris nyakában, aki különben is ezer edzésre járt. Kis ideig a nagynénémnél lógtam. Anyukám húga szintén kedvelt engem, csak éppen többet beszélt franciául, mint angolul. De ez csak annyiban nyilvánult meg, hogy porosodó nyelvismeretemet is felturbóztam kicsit, amíg nála voltam.
Aztán a megoldás egészen véletlenül talált rám. Az iskolában csöveztem suli után, mert nem volt semmi dolgom, amikor hirtelen elkezdtek beszállingózni a diákok a terembe. Éppen léptem volna nagy zavarban, amikor az egyik srác megállított és megkérdezte, hogy én is a színjátszó szakkörre jöttem-e. Aki a következő információkat tovább adja, nos annak a beverem az orrát! De muszáj mondanom, a srácnak olyan imádni való kék szemei és kisfiús mosolya volt, hogy elolvadtam.. Oké, szánalom felsőfokon, de ez van. Így kezdtem a színészethez. Én döbbentem meg a legjobban, amikor élvezni is kezdtem. Egyre többet olvastam, és jártam a foglalkozásokra. Azt hiszem komplett hülyét csináltam magamból, ahogy próbáltam a lehető legjobb lenni, csak hogy Erik felfigyeljen rám. Eleinte azt hittem nem volt hiába minden. Rengeteget dumáltunk és tök jóba voltunk. Egyik éjszaka azonban reggel éppen azért, hogy szövegeket magoljak, kihagytam a szokásos futást, így este mozgáshiányomat leküzdendő kénytelen voltam bepótolni. A szokásos útvonalamon mentem az iskola felé. Amikor azonban a kapu előtt mentem el, megláttam két alakot. Lehet hogy jobb lett volna ha nem teszem, de megláttam Erik csini zöld pulcsiját és kíváncsi lettem. Közelebb lopóztam és figyeltem. Azt hittem rosszul látok, vagy csak azt akartam hinni... Erik az egyik pomponlánnyal az ölében ücsörgött a holdfényes suli lépcsőn és boldogan nevetgéltek.. pont hallottam miről van szó...
- Szóval nem jársz senkivel Cukimacesz? Mert úgy hallottam sokat lógsz a Szekrénnyel...
- Nem dehogy, ugye nem gondolod hogy lehet valami köztem, meg aközött a trampli között? Kedvesem, ez viccnek is rossz! Egyszerűen csak annyira lelkes, nekem meg nincs szívem kidobni a csoportból. - Erik lazán vállat vont majd megcsókolta az éppen a dicsőítésébe fogó szöszit. Akkor baromi dühös lettem, úgy éreztem az egész világ átvert, hogy mindenki ellenem van. Hogy senki nem mond igazat és senkiben nem bízhatok meg. A világ megfordult velem, aztán egy pillanatra éles fájdalom cikázott végig minden porcikámon. Pár perc múlva tértem csak magamhoz de minden furcsa volt. A világ a testem, a szagok, a fények... Egy pocsolyába nézve megláttam magam, illetve a hatalmas tigrist, ami sárga szemekkel bámult vissza rám. Borzasztóan megrémültem és hazarohantam. Átestem egy kukán útközben és bevertem a fejem. Ismét volt egy kis képszakadás, de aztán nagyjából minden rendben volt, leszámítva, hogy meztelen voltam. Hazaérve bezárkóztam a szobámba és reggel sem mentem suliba. Rá akartam jönni mi történt, és Eriket sem akartam viszont látni. Azonban már amikor felkeltem, akkor is furcsa volt minden. A szagok és fények kavalkádja fogadott, minden durván felerősödött. Mellette éhes voltam, baromira éhes, mintha valaki kiette volna a kaját a gyomromból. Lerohantam és néhány 10-20 szendvics után kezdtem magamhoz térni. De akkor meg nem bírtam nyugton maradni, úgyhogy elmentem futni. Alig fáradtam el, dupla annyit futottam, mint szoktam, tök gyorsan és mégsem...
Anyu engedte, hogy egy hétig otthon maradjak, habár orvoshoz akart vinni. Az volt életem legfurább hete, minden a feje tetejére állt és már semmiben nem voltam biztos. Azt hiszem beleőrültem volna, ha nem jelenik meg az a fura fickó a hét végén. Szépen bemutatkozott, aztán azt mondta van egy iskolája, ahová olyanok járnak, mint én, azt mondta ha gondolom, elmehetek vele. Nem tudtam, mit gondoljak, de a szökés jó ötletnek tűnt, így beleegyeztem. És megváltozott minden, az pedig még a jövő zenéje, hogy jó, vagy katasztrófa lesz-e ez a változás...
Minden esetre a testvéreim hiányozni fognak, de nagyon. Amikor összecuccoltam, mind ott álltak az ajtóban és engem néztek. Egy pillanatra elfogott a vágy, hogy maradjak. De már döntöttem. Indulás előtt Christől kaptam egy búcsúajándékot. A kedvenc katanáját, amivel annyit gyakoroltam, és amiért úgy csorgattam a nyálam, tokkal vonóval a kezembe nyomta, döbbenten bámultam, de ő csak biccentett.
- Aztán legyél jó gyerek kölyök!
Jellem: Gyakran nagyszájú és harsány és ha belekötnek néha hajlamos agresszíven reagálni. Kissé fiúsan viselkedik és ha megbántják van hogy csak megsértődik, de ez nem látszik raja, de megesik az is, hogy rendesen behúz a kötekedőnek. Többnyire eltitkolja mit gondol igazából, barátokkal könnyedebb és viccelődő, de azokkal nem jön ki jól, akik folyton piszkálják.
Szakképzettség: Egész jól ért a járművek szereléséhez, a harcművészetekhez és a boxhoz. Emellett a színészkedésben is otthon van. Tud motort és autót vezetni. És Janne néni révén franciául is jól beszél, apja révén pedig németül, ő ugyanis német származású. Az anyanyelve azonban az angol.
Képesség: Képes tigrissé változni. A teste ilyenkor teljesen átalakul, pár pillanatig égető fájdalom járja át, aztán már tigris ember helyett. Még nem tudja teljesen kontrollálni az alakváltást, néha akkor is átváltozik ha nem akar, de egyre jobban halad az uralom útján. Amióta van állati alakja az érzékszervei kiélesedtek, annyira akár egy vadállatnak, de cserébe az étvágya is megnőtt, méghozzá jelentősen. Ugyanis az átváltozás, a testsúlynövekedés rengeteg energiát emészt el, amit folyamatosan pótolnia kell.
Felszerelés/ fegyverzet: -
Nemes acélból megmunkált katanaPélda hozzászólás: Éreztem ahogy a szél belekap a hajamba, ahogy a világ színes masszává olvad össze. Oké, nem volt valami szabályos, de kölcsön vettem Nick motorját. A kicsike elégedetten dorombolt alattam, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban faltuk a kilométereket. Szabadnak éreztem magam, igazán szabadnak. De semmi sem tart örökké, egy idő után hazafelé vettem az utam, mielőtt bátyókám megorrolna rám. A ház előtt az egyik idegesítő osztálytársamba botlottam. Vajon mit keres itt ez a szerencsétlen?
- Motorozgatunk Barbár?
- Tűnj a fenébe! - közöltem tömören és velősen és igyekeztem többé nem tudomást venni róla. Azonban amikor el kapta a jobb karom, a bal automatikusan lendült... Undok reccsenés, ő pedig hátratántorodott, amikor a vér elkezdett dőlni az orrából.
- Eszt még megbánod te libba! - sziszegte a törött orrát szorítva, aztán elsietett. Én csak vállat vontam. Mégis mit kezdenék vele? Az élet szívás, kinek egy törött orr, kinek egy jó motorozás jut.. egyszer fent, egyszer lent.
Hétf. Ápr. 25, 2011 10:27 pm
Máris készül az adatlap.