Mutánsok Ébredése - Első a sok közül

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

A vérontás egy óra múlva ér véget. Nem a nehézségek miatt, hanem amiatt, mert Victor elszórakozott és megkínozta a szüleit. Ismét hatalmas vértócsa áztatta a konyha padlóját, ami mindent kezdett beteríteni, ahogy az egyre nagyobb méretet öltött. A földre leesett pités tálat fölszedi, majd kicsit megpróbálja megtisztítani, aztán sóhajt egyet. Vágyakozva szagol bele a süteménybe, aztán kisétál a helységből zsákmányával együtt. Kissé talán deja vu érzést kelthet a mai nap, hisz közel egy éve is így történt szinte minden. Victor végül a házuk teraszára ül ki, és teszi le maga mellé a tálat, majd egy szeletet kezébe vesz. Kicsit vicsorogva harap bele az első falatba, kíméletlenül ízlelgeti, aztán elmosolyodik, és hatalmas boldogsággal kezdi elpusztítani az édességet.



Nem kell neki sok idő, talán néhány perc, és nyoma sem marad a finomságnak. Idejét sem tudja mikor evett hasonlót, és hamar elpusztította. Legvégén még az ujjait is megnyalja ami nem csak a pitéből kifolyt meggyes töltelékkel van fűszerezve, de a szülei és saját vérétől is...

????. ??????? ??. - Kanada

Évek telnek el, ami idő alatt a fiatal Victor férfivá érik. Gyilkolási vágya az elmúlt időkben mit sem lanyhult, mind végig benne tombolt és számtalanszor kiélte azt, ám sosem kapták el őt tettei miatt. Egymaga gondoskodott önmagáról az erdőkben él, és tolvajként, rablóként vészelte át a nincstelen időszakot. Állandó otthona sosem volt, mindig máshol húzta meg magát éjszakára. Elhagyott vadászlakban, kihalt házakban, vagy egy olyan családnál ami volt elég jóhiszemű hogy beengedje magához a férfit éjszakára. Victor vándorútja Kanada egy eldugott és virágzó városába sodorta, ahol már érkezése pillanatában sokak viszolyogva vagy félve tekintettek rá. Nem csoda, hisz pusztán megjelenése is valamiféle bajjóslatú eredményt mutat fel, amit mindenki érezhet. mInd ezen persze nem segített szokatlan öltözete, ami arról tett tanúbizonyságot, hogy nem a társadalmi normák szerint él. Lenyúzott állatok bőrét vagy szőrét viselte és ápolatlan külseje messziről árulkodott a vad életmódról. Karmait sosem rejtegette, és a vadállati megjelenésén még inkább dobott ez az adottsága, nem beszélve a félelmetes metszőfogairól amit mindig is szeretett villogtatni a tisztelet és a félelemkeltés érdekében.

Léptei erősek, és tekintete kihívó. A kis város minden polgára szemmel kísérte az új jövevényt, akit korábban még nem láttak, de az mit sem törődött a bámészkodókkal. Egyedül csak egy korsó sörre vágyott a jelenlegi helyzetében, semmi másra. Kiszemelve a kocsmát magának meg sem állt annak bejárati ajtajáig, habár olykor kitekintett oldalra, és morgott az őt szemlélő emberekre, kik úgy figyelték Victort, mintha csak valami földönkívüli lenne. Talán nem is tévedtek akkorát. Mert hogy a szó erkölcsi értelmében nem ember, az biztos...

????. ??????? ??. - Kanada

Victor a kiszemelt kocsmába belépve egy igen kedves jelenetnek lehet a részese. Melegség tölti el szívét, és hatalmas vicsorgó mosoly tűnik fel arcán. Ezen érzelmek kiváltó oka nem más, mint egy kocsmai verekedés. Egy csapatnyi kártyajátékos, és néhány cimborájuk egyetlen egy férfit támadnak, aki meglehetősen jól helyt áll a túlerővel szemben.


Victor elégedetten nézi a képet, majd úgy dönt ő is beszáll. Nincs érthető magyarázat arra mért, mert nem az igazságtalan felállás érdekében lép be a verekedésbe, hanem inkább vágyai, és erőszakos ösztönei kiélése érdekében. Az egyszemélyes csapatot erősíti, majd székeket hajigálva, és asztalokat borogatva folyik a verekedés. Közben csak egy-egy szóváltás zajlik le Victor és a társa között akivel együtt harcol.

-Egyedül is el tudom intézni ezeket a majmokat!

Hangzik el, majd Victor válasza érkezik.

-Hiszek neked cimbora. De már rég verekedtek berozsdásodott csontjaim.

Érkezik a válasz, majd felcsendül a pohár törés, egy-egy sajgó kiáltás, ablak üveg csörömpölés és a verekedés egyre tovább és tovább tart, mikor újabb és újabb tagok csatlakoznak annak reményébe, hogy lenyomják a két igen jó erőben lévő férfit.

-Amúgy a nevem Victor Creed!


-Az enyém James Howlett!

Zajlik le a bemutatkozás két ütés között és félelmetes módon még egy kézfogás is megtörténik a páros között a nagy csete-paté alatt. Úgy látszik remek párost alkotnak és úgy 10-15 percnyi bunyó után a kocsma úgy néz ki mint egy csatatér. Törött, felborított bútorok, Kivert ablakok, szilánkok minden felé és az eszméletlenre vert több tucat férfi akik a padlón pihennek. James és Victor pedig üdén és frissen rendelnek egy-egy korsó sört maguknak a csapostól aki mind végig a pult mögött bújt meg, majd a rendelés hallatán jött csak elő. Kitölti az italokat, majd oda löki azokat a győztes duónak, és végül nagy sóhajjal és fejet csóválva szólal meg.

-Nem unod még a hamis kártyajátékot James? Megint romokban a kocsmám...

Mondja, de James ügyet sem vet rá, csak koccint Victorral, aki ördögi mosollyal huzza le az alkoholt.