Mutánsok Ébredése - Tanévkezdés

Meghirdetném a fórum első kalandját, ami szokatlanul hamar sikerült kiírnom. Több időre számítottam, míg idáig eljutunk, de ez még jobb, úgy gondolom. Mivel már nem egy játékosnak van előtörténete, így veszem a bátorságot, hogy belevágjunk. De megkérnék mindenkit, aki majd részt vesz a kalandban, hogy ha észrevétele van, vagy panasza, azt jelezze nekem és/ vagy a végén örülnék ha a résztvevők értékelnék az egészet, mert még nincs adminisztrátori, mesélői tapasztalatom. A kritikákat is örömmel fogadom, mert csak azok útmutatásával tudok fejlődni.




Jelentkezési kikötés: A kaland jelentkezését illetően nincs lényegesebb megkötés, mind össze annyi, hogy legyen egy elfogadott előtörténeted és adatlapod. Emellett ha még esetleg nem tetted meg (ami remélem nem fordul elő) akkor kérlek olvasd el a Szabályzat és egyéb menüben leírtakat, vagy ha valamivel kapcsolatban kételyeid lennének, nyugodtan kérdezz.

A kaland tartalma: Nagy vonalakban ismertetném mire is számíthatnak a játékosok. Az iskolában megkezdődik a tanév, ami azzal jár hogy az újakat a régi diákok fogadják és körbe vezetik, megismertetik velük az intézményt, na meg az ott dolgozókat és diákokat. De hogy ne legyen annyira unalmas a történet lesz mindebben egy csavar. Xavier professzor túlzottan is nyugtalanul fordul a tanárokhoz és diákokhoz, hogy keressenek fel egy mutánst, aki fiatal kora ellenére ön és közveszélyes a jelek szerint. De jól jönne néhány diák segítsége akik korukból adódóan talán megtalálják a közös hangot a veszélyes fiatal mutánssal. Ám valószínűleg idővel két felé szakad a történet. Az egyik szál Xavier kérésére cselekszik, míg a másik nem mindennapi titkot, rejtegetni valót fedez fel az iskola falain belül.

A kaland menete: Miután a mesélő (azaz én) megadtam a posztot, a játékosok olyan sorrendben írhatnak, amilyenben szeretnének. Nem kell tartani egy bizonyos sablont, ami szerint írtok, de egy körben mindenki csak egyszer írhat! Majd az újabb kör kezdetét egy mesélői poszttal jelzem, és ez így ismétlődik újra és újra. Remélem majd senkinek nem okoz nehézséget a kaland tempóját tartani, mert úgy gondoltam, hogy maximum 3 naponta körváltást teszünk. Természetesen ha korábban ír mindenki, akkor hamarabb történik meg mind ez. Aki, vagy akik esetleg kimaradnak egy körből, egyértelműen a következőben ugyan úgy írhatnak, de ha ez az eset többször előfordul a karakter talán hátrányba kerülhet, vagy sérülést szenvedhet.

Kaland kezdete & vége: Úgy gondoltam, hogy jövő héten péntekig lehetne jelentkezni, és vagy még az nap, vagy szombaton startolna a történet (2011 május 06. vagy 07.). Nem igazán szeretném hosszúra tervezni, így szerintem maximum 50 körre lehet számítani mindenkinek. Hogy ez napokban pontosan mennyi, az rajtatok múlik, hogy milyen gyakran tudok kört váltani.

Kaland műfaj: Akció, Krimi, Dráma


Jelentkezők:

• Trant Hardwin / Undor
  
• Repro
  
• Sunbeam
  
• Anthony Carter
  
• Andrew Pitt
  
• Maxwell Evans
  
• Vanessa Vyserian
  
• Gabriel Morison
  
• Marius Woodson
  
• Iris Campbell
  
• Fényűző
  
• Brandon Harvey

Második! (Jesszusom, mi van velem...)

Én is jelentkeznék, annyi "problémám" van, hogy a kezdés időpontjában Sopron városának vendégszeretetét fogom élvezni, így csak szombat este, vagy vasárnap tudok írni.

Egyszerűen nem tudok kimaradni!

Lassan felpakolom az előtörténetem, de azért jelezném, hogy ha van még hely velem is lehet számolni. Na meg így hamar megnézhetem milyen is az avatarom a fórumon:P

Én vagyok az 5. Ott akarok lenni a kezdeteknél.

Mindenkit feljegyeztem, kivéve téged Maxwell. Számításba vettelek, és amint van előtörténeted és adatlapod, hivatalosan is jöhetsz .
Repro te pedig ne aggódj, megvárunk.

Nos, ha van még hely, meg kapacitás, meg lehetőség, akkor jönnék én is.

Én is jelentkezem

Mindenkit feljegyeztem, kivéve téged Gabriel. Számításba vettelek, és amint van adatlapod, hivatalosan is jöhetsz .

Nos, mivel el vagyok fogadva hoznám én is az anti szociális kutya barát karimat .

Már csak egy nap, és Tanévkezdés!

A jelentkezést lezárom! A kaland a holnapi nap folyamán kezdődik, és jelzem hova kell írnotok.

Jelentkezők:

• Trant Hardwin / Undor
  
• Repro
  
• Sunbeam
  
• Anthony Carter
  
• Andrew Pitt
  
• Maxwell Evans
  
• Vanessa Vyserian
  
• Gabriel Morison
  
• Marius Woodson

A kaland kezdetét vette! Mindenkit aki jelentkezett megkérek, hogy gyülekezzen az Iskola udvar, kert részlegen, ahol már olvasható a mesélői poszt. A biztonság kedvéért arra kérnélek titeket, hogy ha nem tiszta még valami, akkor most kérdezzetek és állok rendelkezésére. A kaland közben is nyugodtan lehet érdeklődni aki gondolja, de azért a kezdő posztot, amit ide leattam olvassátok el előtte, ha esetleg valami még zavaros. Ne felejtsétek, hogy maximum 3 naponta körváltást tervezek, hogy vég legyen a kalandnak még kellő időben. Remélem mindenki élvezni fogja és akár közben vagy a végén is örömmel venném ha értékelnétek a történetet, hisz csak úgy tudom meg mi a jó nektek. Ha valami esetleg nem tetszik, hiányzik, vagy túl sok normális keretbe foglalva hallgatom és annak megfelelően fejlődnék. Jó szórakozást kívánok minden résztvevőnek! (Aki lemaradt a kalandról, az se csüggedjen, mert nemsokára érkezik a fórum első Tömegkalandja is, amire szintén lehet majd még jelentkezni)

Prológus

1999. december 24. - Valahol New York kertvárosában

A szenteste szellemében ünnepel egy család, New York kertvárosi negyedében. Harrisék meghitten gyűlnek össze a kandalló előtt és élvezik egymás társaságát. Az éve legszebb napján mindenki boldogon és önfeledten beszélget, elfeledve problémáikat, hiszen talán a legszebb ünnepen a mai, ami mindennél többet ér számukra. A család legfiatalabb tagja Curtis barátnőjét is meghívta otthonukba és annak családját. A fiú és Amanda már lassan 2 éve szerelmesek egymásba. Egyszerűen elválaszthatatlanok, mind ez látszik mikor egymás szemébe néznek. A szerelem lángja ott lobog szemükbe minden egyes pillanatban, önzetlenül és feltétel nélkül szeretik egymást. A szenteste mindkettőjük számára különleges mert mélyen vallásos családból származnak, ezért megfelelő módon ünnepelnek ma éjjel. Mikor a család már a lefekvéshez készülődik a fiatalok elvonulnak szobájukba.

-Szeretlek. Ugye tudod? Többet jelentesz nekem, mint bárki a világon. -mondja Curtis teljesen őszintén átitatva szavait. Barátnője alig képes szóhoz jutni, és a sírás kerülgeti. A mai este számára élete talán leggyönyörűbb napja volt. Mélyen néznek egymás szemébe és hosszú perceknek tűnő másodpercekre elvesznek egymás tekintetében, mire a fiú készül magához húzni a lányt a karjánál fogva, hogy megcsókolja. Mit sem sejtve arról Amanda, hogy mi fog azután készülni. Curtis sebében ott pihen egy gyűrű... ma éjjel akarja megkérni barátnője kezét.

-Soha eddigi életemben nem reménykedtem abban, hogy találok egy olyan lányt, mint te. Te jelentesz nekem mindent, ami fontos lehet az egy embernek. Soha nem akarlak elveszíteni. Soha. Szeretnék az oldaladon a mennyekbe lépni. -mondja romantikus monológját amitől Amanda egyre inkább kezd elérzékenyülni. a fiú megfogja kezét és épp letérdelni készül, hogy meglépje azt amiben nem kételkedik. Soha nem volt ennyire biztos még semmiben. Erősen szorítja a lány kezét csodálva őt, mikor a csodálatos pillanat és minden ami eddig Curtis körül felépült kártyavárként omlik össze. A lány karja eltorzul és mintha kiszáradna. Mintha minden egyes csepp folyadék távozna a karjából.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! -hangzik a pánik és a félelem kiáltása, ami a környék összes lakóját felébreszti, és a kutyák egyszerre kezdenek ugatni. Nem csak Amanda sikolya az ami elhangzik, de Curtis is rémülten ordít, és próbálja elengedni a lányt, de nem képes. Leblokkol, míg nem élete szerelme kiszáradt teste a földre hullik. Eltávozik az élet minden formája a lányból...



2000. szeptember 1. - Xavier és Lensherr Speciális Képességű Diákok Intézménye

Az iskola földalatti részlegében Cerebrora kötve Xavier a bolygót fürkészi mutánsok után kutatva. Többen vannak, mint azt gondolná bárki is, és ő látja, tudja ezt. Mögött Erik áll támogatólag aki barátja minden mozdulatát figyeli. Míg nem Cerebro egy óriási kivetített térképfelületen aranysárga színnel villogva jelzi az egyik mutánst. A professzor érzi, hogy elméje zavart, és elképesztő fájdalom lakozik benne. Bár nem képes pontosan behatárolni hol is van a személy, de tudja, hogy Manhetten környékén tartózkodik. Pár pillanat múlva kimerülten emeli le fejéről a gépezet sisakját mire Erik támogatólag lép mellé.


-Jól vagy, barátom? -kérdezi, mire a professzor csak néhány pillanat múlva vesz erőt, hogy válaszoljon. -Igen, Erik. De még mindig megterhelő a Cerebro használata. -mondja majd nehezen vesz pár mély lélegzetet. Erik kicsit vár, majd ismét felteszi kérdését. -Láttál valakit? -szűkszavúan kérdi, mire Charles gondterhelt arccal fordul faggatója felé. -Igen. Viszont ő más... éreztem a fájdalmát... az elkeseredettséget...

A kalandra bemesélésre került Fényűző és Brandon Harvey!
Csatlakoztatok az iskola földalatti részlegén lévő csapathoz, ide.

A kalandból egy játékos kiírásra került, és már nem vesz részt benne. Ő nem más mint Marius Woodson!

A játékosok jelenleg három helyszínen vesznek részt a kalandban.
A földalatti részlegen, Manhattanban a Szt. Michael templomban és az utcák, sikátorok, zsákutcák, és körutak területén.

Sunbeam! Amennyiben 2 napon belül nem írsz a megfelelő helyszínre téged is kiírlak a kalandból!

Mission Completed!

Megkésve bár, de szeretnék én is jelentkezni a kalandra, ha már ide kerültem

Sajnos rossz hírt kell közölnöm. A kaland már nem tart sokáig. Kb. még egy 10 kör van hátra, és bár bemesélni be tudnálak, de roppantul idétlen módon nézne ki. A Földalatti részlegbe főként, hiszen ahhoz képest, hogy szigorított meg titkos a bejárás most mindenki véletlenül épp oda érkezik. A Curtis után kutató csapat meg hát... egyedül téged senki nem fog elengedni az iskolából felügyelet nélkül. Szóval remélem nem orrolsz meg, ha azt mondom, hogy sajnos erről már lekéstél.

De ha gondolod magánkalandot örömmel mesélek neked addig, míg el nem indul a korszak következő fejezete. Írj PM-et mit szeretnél átélni karaktereddel és annak megpróbálok megfelelni.

A kaland véget ért! Köszönöm mindenkinek a részvételt, remélem élveztétek, még ha kicsit a vége röviden is lett lezárva. Örömmel venném ha mindenki véleményt nyilvánítana akár pozitív akár negatív formában, mert csak annak megfelelően tudok javítani a mesélésen a ti igényeitek szerint. A Tanévkezdés befejezésével egy új diákkal bővült az iskola Curtis személyében, és kinyílt a Földalatti szint minden diák számára. Azok, akik sikeresen végig játszották így, vagy úgy a történetet jutalomban részesülnek.

Trant Hardwin / Undor - 4pont
Repro - 2pont
Anthony Carter - 2pont
Andrew Pitt - 4pont
Maxwell Evans - 2pont
Vanessa Vyserian - 3pont
Gabriel Morison - 2pont
Iris Campbell - 1pont
Fényűző - 2pont
Brandon Harvey - 2pont

Gratulálok nekik. Akik a kaland során megsérültek, ne aggódjanak. Maxwell válla hamar begyógyul és csak egy halvány heg marad utána, ahogy Vanessa kiszáradt kezébe is vissza tér az élet, minden gond és esztétikai hiba nélkül. Most pedig következzen a Epilógus;

Epilógus

2000. szeptember 01. - New York égboltja; Helicarrier

Az igazgatói szobában egy különösen csinos, hosszú szőke hajú nő lép be akinek hajkoronája erősen össze van fogva hátul kissé férfias hatást keltve elől nézetből. Kezében egy akta, amit az asztalra tesz, amin a "Szuper-katona projekt" név olvasható. Az aktára csak egy pillanat erejéig néz le Fury, aki megfordul, hisz mind eddig háttal állt az érkezőnek, és kezébe veszi. Átlapozza, majd elgondolkodva szól alkalmazottjához.

-Szóval sikerült. Ismét. Kíváncsi vagyok mennyire tartós nála.

Mondja eléggé kételkedő hangon, mire a nő szólal meg.


-Készséges volt. A beavatkozás során végig megfelelőek voltak az életjelei. Semmi komplikáció nem lépett fel.

Mondja a nő erős, és magabiztos hangon. Érezni hangszínén, hogy minden tisztelet és alázat Fury irányába van, és hanglejtése merev, katonásnak mondható. A hallottak után a S.H.I.E.L.D. igazgatója kissé elnémul, és egy a falon lógó keretbe foglalt amerikai zászló motívumaival díszített pajzsra tekint.

-Rendben van Danvers! Leléphet!

Mondja Fury, mire a nő távozik, és ő egyedül marad.

Epilógus

2000. szeptember 01. - Valahol New York-ban


Egy sötét épület árnyai között felcsendül egy férfi hangja, ami szigorral teli. Érezni szavai között az ingerültséget, és elégedetlenséget, amit egy tőle nem messze álló igen magas széles vállú, talán kicsit ápolatlan és szőrös csuklyás alaknak mond.

-Egyszerű dolgot kértem, vagy nem?! Öld meg azt az átkozott kölyköt. Ennyire megbízhatatlan vagy? Élhetetlen senkiházi!

Hangoznak el a sértések, amire csak egy morgás a válasz, akár egy nagymacskánál, olyan vészjóslóan hangzik fel. A nagytestű férfi, fenyegetően lép egyet, de többet nem mer, vagy csak nem akar. A másik alak ugyan is aki eddig beszélt ismét rákezd.

-Nem érdekel hogyan! Az sem, hogy meddig tart! De addig nem veszem le rólad a bilincset, míg meg nem ölöd a 203-as alanyt! Világos? Az utóbbi időben így is túl sok volt a veszteség, nincs szükségem arra, hogy még több legyen! Ha meg van a 203, levadászod a többit. ÉRTHETŐ VOLTAM?!

Förmed rá a végén, mire a megszorongatott alak csak bólint egyet, fogait megvillantva, és szemei felcsillannak az éjjeli fényekben, mint valami ragadozóé. Elhagyja az épületet, és annak tetőterén néz le a városra a hold fényénél. Leveszi csuklyáját, és fogait csikorgatva mormog valamit orra alatt, majd a csuklóján lévő karperecre sandít, ami vörösen villan fel olykor. Végül a távolba mered, és megvillantja embertelen metszőfogát.

Epilógus

2000. szeptember 05. - New York, Staten Island, Xavier és Lensherr Speciális Képességű Diákok Intézménye

Késő éjjel van. A diákok mindegyike alszik már. Curtis Harris szobájában azonban mintha hangok csendülnének fel. A fiút rémálmok gyötrik, egyre rosszabbak, és rosszabbak. Olykor fel-fel szólal, és könyörög. Szörnyű képek villannak meg előtte barátnőjéről, akit megölt. A rengeteg ártatlanról, akiket bántott, még ha nem is akart. Szörnyű víziók ezek a fiú számára, amik egyre inkább elfajulnak. Egy elhagyott labor folyosóján áll, mire az hirtelen a rengeteg elhunyttal telik meg, akik groteszk félelmetes arccal vannak felruházva, és körbeveszik a fiút. Próbál menekülni, de hiába minden, körbe zárják, és még mielőtt bármit tennének vele a különös fenyegetői egy ajtó elé lökik, ami kinyílik, és egy ziháló, lihegő alak képe rajzolódik ki, aki akár egy vadállat úgy liheg, és lassan kezei között mintha pengék jelennének meg


Curtis leizzadva, és segítségért kiáltva riad fel az álmából. Szerencséjére senki nem hallotta meg. Néhány percnyi dilemma után úgy dönt, nem itt van az ő helye. Azon kevés holmiját ami van, egy táskába teszi, és annyi élelmet pakol az iskola hűtőjéből amennyit csak tud, majd pedig néma léptekkel hagyja el az intézményt. Mikor már messze jár, csak akkor ébred fel Xavier, aki megérzi a menekülő fiú félelmét, és tudja, hogy már nincs az iskolában...

Egyszerűen brutál jó kaland volt, imádtam minden pontját! Az epilógusok valami szuper jók, ezt én mondom neked! Kösz a 2 pontot tesa !

Mit mondjak? Azt, hogy Kolosszusként jobbat meséltem volna? Áh, nem mondok ilyet, a story egyszerűen... cool volt. Tetszett, hogy egy csomó kérdés megválaszolatlanul maradt, így már muszály játszanom a következőn is. Csak azt bánom, hogy maga Curtis személyisége nem bontakozott ki. De ettől lesz jó a játék folytatása. Várós a következő rész.