Iskola udvar, kert

Ben terep gyakorlatos témájára Tim elmosolyodik, és már azzal küszköd, hogy elneveti magát, főként mikor még Max is csatlakozik élcelődő hozzászólásával. A kézfogás köztük is megtörténik, ahogy a bemutatkozás is, mire a fiú Benhez intézi szavait és részben Maxhez is.

-Hát ha terepgyakorlatra vágysz rossz helyen vagy. Tudod talán még mr. Lensherrt meg lehetne puhítani évek folyamán de a professzor tuti nem hagyná, hogy mi harcoljunk a képességeinket használva. Azt hiszem még a halálos ágyán sem engedné. -mondja mikor az egymagában kosarazó Allen eldobja a labdát, és elhalad a társalgók mellett, majd csak egy sokat sejtető mosolyt ereszt feléjük, pár szóval. -Nehogy azt hidd. -mondja főként Timnek, de a másik kettő fiú is jól hallhatja.

Allen eltűnik, ezzel az udvaron marad a trió, akik közül Ben taglózni kezdi mért is kellene a terepgyakorlat. Tim csak nagyot nézve figyel és nem szól közbe, ezzel pedig Max is bőséges választ kap. Mikor a fiú befejezi, Vadállat pár pillanatig csak pislog. Részben Ben miatt, részben pedig Allen miatt is, a korábbi megjegyzése okán. Utóbbit elereszti füle mellett, de Benjamin szavait nem.

-Ezzel a professzor is tisztában van, azért gyakoroljuk az önkontrollt, és azt hogy hogyan kell használni az erőnket és uralni azt. De még is mit vársz ennél többet? Hogy egymásra támadjunk? Vagy hogy kimenjünk az utcára és embereknek mennyünk? Bár igaz, hogy nem lenne párom, mert mindenkit széjjel tépnék, de akkor is... ha engem nem is, de a többieket biztos elkapnák, börtönbe zárnák vagy egy életre eltemetnék. -mondja, és a beképzelt szövegét is komolyan gondolta, ez látszik rajta. Max felé is vet egy pillantást, majd folytatja. -Te hogy látod? Világbéke, topmodellek és szerelem, vagy Rock and Roll és Ozzy Osbourne?

Tim csak zavartan figyeli és próbálja értelmezni Max szavait, ami kicsit nehezen megy neki. Látszik rajta, hogy a más szóhasználata miatt eléggé nehezen fog megbirkózni azzal, hogy hozzászokja. De amikor Ben ráförmed, és lényegében harcra hívja fel a fiút, Tim kezd kicsit kihátrálni.

-Ez nem jó ötlet, hacsak nem akarsz az iskolából távozni. -mondja, miközben szinte érezni a heves szívverését. Mintha csak Ben és Max a saját füle mellől hallaná. Látszik Timen, hogy elkezd gyöngyözni a homloka, és kicsit aggódó szemekkel mered társaira. -Ezt felejtsétek el. -tanácsolja ismét, de a döntés végeredményben nem rajta múlik, hanem Maxen, hogy miként reagál.

Tim szívdobbanásai szinte egy mély láda erejével érnek fel néhány szempillantás alatt. De Max és Ben gyorsan reagálnak és nem fojtatják egymás között az elindulónak látszó tettlegességet. A fiú hevesen veszi a levegőt, ellenben kezd lenyugodni, és visszatérni önmagához. Mikor már kicsit csillapodtak a kedélyek, Timothy még sóhajt egyet, kettőt. Kell neki egy pár perc, míg végleg a nyugalmi állapotba kerül.

-Nem gondoltam, hogy meg kell említenem. De a közelemben nem jó dolog vitatkozni, vagy provokálni másokat. A vége az lehet, hogy valakit széjjel tépek, mint egy rongyot. Nem viccelek. Lehet én vagyok a legveszélyesebb mutáns New Yorkban, vagy egész U.S.A.-ban. -mondja elképesztően beképzelten és cseppet sem látszik rajta az, hogy viccelődne. Meg se rebben a szeme állításán. Lehet igaza van, és tényleg egy veszélyes fenevad, de az sincs kizárva, hogy csak túl nagyra tartja magát. Bár lehet, inkább az utóbbi van érvényben. -Szerintem elég volt mára a jóból. Holnapra ki kell pihenni magunkat. Főleg nekem. Nem akarok kárt tenni senkiben. -csak úgy árad most belőle az önmaga fokozása minél magasabb szintre. -Holnap van a tanévnyitó, nem lenne jó ha egyből rossz hírrel kellene kezdeni. Majd ott találkozunk. Azt hiszem nem kellene a közeletekben tartózkodnom ma már. -mosolyog önelégülten, hogy elhiszi magáról mennyire veszélyes. Tim ezzel elköszön és távozik, magára hagyva a párost, akikre szintén vár holnap az ünnepség, és mikor észre veszik magukat már arra lehetnek figyelmesek a nap is kezd lemenni...


//Ezzel vége a kis magánkalandnak, és holnap kezdődik a korszak kaland.//

2000. szeptember 01.
09:00

Hivatalosan is megkezdődik az iskola új tanéve, a diákok számára. Véget ért a nyár és szórakozás, ismét a megszokott mókuskerékbe kell tekernie mindenkinek. Hetek óta készülődnek a tanárok mind erre, és mindegyik tanuló kivétel nélkül tudja, hogy ez az a nap, amin mindenkinek meg kell jelennie. Meg ismerkedhetnek az új jövevényekkel, és tájékoztatnak mindenkit az elkövetkezendő 2000-2001-es tanévről. Az iskola fő kapuja előtti hatalmas "előtérszerű" udvar ad otthont a lebonyolításra. Kora reggel mindenki arra ébredhetett, hogy már néhányan a székeket hordják kifelé, és egy kisebb pódiumot építenek a szorgosan dolgozók. Bőven lehetett ideje az összes tanulónak a reggeli szükségletek ellátásra, hiszen 7-kor keltették a lakókat.


Odakint kezdenek gyülekezni a diákok, és kezdenek elkényelmesedni. Az időnek köszönhetően szép napnak ígérkezik a mai, hiszen ragyogó napsütés köszöntött New Yorkra 20 fok körüli hőmérséklettel. Ororo, Hank, Jason, Erik és Charles már a pódium környéke körül helyezkednek, és még az utolsó pillanatokban is az ünnepség menetét beszélik meg. Ez idő alatt egyre többen és többen találják meg helyüket, közöttük Linda aki még a tegnapi nap kisebb rosszulléttel küszködött. Ellenben ma már teljesen jól van, ez látszik rajta. Percről-percre egyre kevesebb szék marad üresen, és míg várakoznak a tanulók a kezdésre kisebb neszelés az amitől hangos az udvar.

Egy napja vagyok a suliban, még senkit nem ismerek de most talán lesz rá alkalmam. A tanévnyitó ünnepségen az iskola összes tanulója meg jelen, így alaposan szemügyre vehetem őket. Nem elsők között érkezek, de nem is utolsóként. Ülőhelyek már alig akadnak, így kinézem azt ami még aránylag közel van a pódiumhoz. Elfoglalom a helyemet, és az alapzajba nem csatlakozok bele, még nincs kivel beszélgetnem. Ezért csak némán ülök és nagyokat hallgatva fél-szemmel mérem végig a diákokat. Van itt fiatalabb és idősebb is, teljesen vegyesen. A következő lépésként pedig a tanárokat figyelem, akik közül még csak mr. Lensherrt és mr. Xaviert ismerem és a másik hármat nem. Gondolom most majd mindenki bemutatkozik, hogy az olyanok mint én megismerjék őket. Belegondolva még egyetlen napja sem vagyok itt, hiszen tegnap dél körül léptem át a kaput. Kíváncsi leszek mi mindent tartogat nekem ez a hely, és hogy ki mire képes. Mivel még eddig nem találkoztam más mutánsokkal, ez duplán izgalmas nekem. Izgatottan várom a kezdést...

Mikor leérek, szívem egy kicsit vadul kalapál. Szerencsére csak ennyi, indulás előtt benyomtam még egy szendvicset a hálószobában. Nem vagyok gátlásos, könnyen teszek új ismeretségekre szert, de minden kezdet nehéz, és mindig nehéz a kezdet. Nem szoktam szorongani sem, de a székeket látva tekintetemmel olyan helyet keresek, ahová nagyon süt a nap. Remélem találok egy ilyen helyet, nem akarom senkire se ráhozni a frászt. A professzor azt mondta, hogy itt mindenki hasonló gondokkal kűzd, de jobb félni, mint megijedni alapon választok magamnak ülőhelyet.
Magamra öltöm a legjobb arcomat, és elindulok, hogy helyet foglaljak. Közben nézem az arcokat: vannak közöttük olyanok, akik megrémítenének, ha nem tartoznék közéjük.

2000. szeptember 01.
09:10

Mindenki megérkezik kivétel nélkül, és csak el-elvétve marad üres szék a pódium környékén. Vannak itt ismerős és kevésbé ismerős, esetleg ismeretlen arcok az újak számára, de mai nap mindenki megismeri a másikat. Az öt fős tanárikar kissé bele merül a beszélgetésbe, és csak aki szemfülesebb az veheti észre, hogy hirtelen eléggé komoly lett közöttük a légkör. De pár perc múlva elhalkul társalgásuk, és Xavier lép az emelvényre, akinek központba kerülő jelenléte mindenki számára jelzi, hogy itt az ideje elcsöndesülni. Vár pár pillanatot, míg minden zavaró zaj elnémul, így Arthur nem kaphat választ sajnos jelenleg bemutatkozására. Az igazgató kedélyes mosollyal nézi végig a diákokat, majd elkezdi az ünnepi beszédét.

-Először Jó Reggelt Kívánok mindenkinek! Tudom, talán néhányotoknak ez a korai kelés még új, de elkezdődik a tanév, és állandóvá lesz számotokra. Vannak köztetek régi, és új tanulók is, ezért szeretnék bemutatkozni. A nevem Charles Francis Xavier professzor, az intézmény igazgatója. -bólint kedvesen és tekintetével főként az újakat veszi célkeresztbe, akik csak néhány napja esetleg hete vannak itt. -Szeretném még bemutatni az iskola igazgató helyettesét, Erik Lensherrt, illetve a tanári kar többi tagját Ororo Munroet, Dr. Henry Philip McCoyt, és Jason Sut. -mutat a nevek tulajdonosaira, akik mindegyike köszöntés jellegűen bólint.

Ezzel pedig elkezdődik a hosszas beszéd, ami bár nem nyers és száraz senki számára, de kicsit talán soknak tűnhet. Tartalmát tekintve Xavier részletezi mi minden vár a diákokra a 2000-2001es tanév alkalmával. Elhangzik ismét a házirend részletes ismertetése, ahogy az is, hogy ki milyen tanórát fog tanítani és milyen szakkörök várhatóak, illetve milyen végzettségek megszerzését biztosítja az iskola. Mind ezek után kiemeli a professzor, hogy valószínűleg az elkövetkezendő időszak más lesz mint a korábbi, de csak ködösen és sokat sejtetően fogalmaz. Azt mondja később kitér rá. Végül pedig utolsó mondataival átadja a szót a kollégáinak.

-Tegnap sajnálatos eset történt, ezért úgy határoztunk, hogy ideje mindenkinek közölni minek is van a birtokában. Igaz, valószínűleg néhányan tudatában vannak társaik képességeinek, de vannak akik nem, és ez problémát szülhet. Szeretném, ha családként tekintene mindenki a közösségre. -szavaival főként Trant és Linda esetére utal, amiről minden bizonnyal már mindenki hallott. -Ezért kezdeném én a sort. Mutációm lehetővé teszi, hogy telepátiát alkalmazzak és mások elméjébe, gondolataiba lássak. Tehát nem tudtok eltitkolni előlem semmit. -próbál kicsit humorizálni, hogy ne érezzék a tanulók a túlzottan komoly hangvételt. Majd végre tényleg átadja a szót és először Erik, majd Ororo, Hank és Jason részletezi hogy mire is képes egy rövid bemutatkozás mellett. Ez után pedig a diákokon a sor. A professzor nem teszi kötelezővé hogy részletezzék életüket, vagy képességeiket, így kizárólag azoknak kell megtennie ezt, aki úgy gondolja megnyílik ennyire a társai előtt. A sort pedig egy eléggé feltűnő lány nyitja, aki talán erőt ad az újaknak is, hogy megtegyék az első lépést.



-Szólítsatok Callistonak. Az, hogy ma itt vagyok mr. Lensherrnek köszönhető, aki megmenekített engem az utcától és kaptam egy második esélyt. Sosem felejtem el amit értem tett és amit ez az iskola nyújt nekem. Nem csak otthont adott, de lehetőséget is, hogy ne az egyik szemetesben találjanak rám mint halott. -mondja és szavai talán eléggé keményeknek hangzanak. -Ami pedig a képességet illeti, érzékszerveim magasan jobbak mint az átlag. -ezzel leül, és tért ad másoknak is. Erik pedig büszkén és elégedetten nézi a lányt.

nem ismerek még egyenlőre senkit, és ez nem változott az eltelt... 10 perc alatt sem. Szóval nincs kivel beszélgetnem, nem mintha akarnék, de talán egy kicsit jó lenne, mikor hosszú percek után is mr. Xavier beszél. Nem azt mondom, hogy nem érdekel amit mond, de a jó idő sokkal inkább vonzza a figyelmemet, mint más. Meg persze az a néhány dögös lány is, akik elszórva csücsülnek. Úgy látom némelyik... ha nem mindegyik, de idősebb nálam kivétel nélkül. De majd csak megoldom. Leleményes egy gyerek vagyok. Gondolataim főként a lányok és az időjárás körül mozog, de persze azért félfüllel hallgatom az iskola terveit is. Amikor viszont érdekesebb témára kerül a sor minden figyelmem azé, aki éppen beszél. Megtudom milyen erőkkel is rendelkeznek a tanárok. Hát az biztos, hogy egyikkel sem szívesen akasztanám össze a bajszomat. Ebben a pillanatban arc szőrzetemhez nyúlok és kicsit megint elkalandozok. Kéne egy kis férfias szőrzet most már, mert ez a csupasz arc gyerekes. Főleg ha valamelyik idősebb lányt kiszemelem magamnak. Na de vissza a lényeghez. Néhány tanuló is feláll, majdan pedig taglalják mihez is értenek. Mindegyik tud valami jó dolgot, ahogy elnézem, kivéve azt a Hardwin gyereket. Még a külseje sem megnyerő, le sem tagadhatná, hogy más... Na de mikor úgy érzem itt az én időm, belekezdek saját magam ismertetésébe. Veszek egy mély levegőt és nagy lendülettel belekezdek.

-Sziasztok! A nevem Anthony Carter, vagy csak Tony. A képességem pedig, hogy olyan kemény bőröm lehet mint a szikla.

Végén kicsit elhalkulok és visszaülök. Ahogy végig néztem a sok szempáron kicsit zavarba jöttem, ezért nem is tettem meg azt a lépést, hogy kicsit bővebben mondjak valamit magamról. Mondjuk nekem nincs olyan szomorú háttértöténetem mint annak a lánynak... jaj, már el is felejtettem a nevét. De azért gondoltam kicsit mélységesebben tájékoztatom társaimat, ellenben hamar visszataláltam a székre, szóval jöhet a következő alany, aki elmondja mi fán terem a mutánssága.