Iskola udvar, kert

2000. szeptember 01.
09:00

Hivatalosan is megkezdődik az iskola új tanéve, a diákok számára. Véget ért a nyár és szórakozás, ismét a megszokott mókuskerékbe kell tekernie mindenkinek. Hetek óta készülődnek a tanárok mind erre, és mindegyik tanuló kivétel nélkül tudja, hogy ez az a nap, amin mindenkinek meg kell jelennie. Meg ismerkedhetnek az új jövevényekkel, és tájékoztatnak mindenkit az elkövetkezendő 2000-2001-es tanévről. Az iskola fő kapuja előtti hatalmas "előtérszerű" udvar ad otthont a lebonyolításra. Kora reggel mindenki arra ébredhetett, hogy már néhányan a székeket hordják kifelé, és egy kisebb pódiumot építenek a szorgosan dolgozók. Bőven lehetett ideje az összes tanulónak a reggeli szükségletek ellátásra, hiszen 7-kor keltették a lakókat.


Odakint kezdenek gyülekezni a diákok, és kezdenek elkényelmesedni. Az időnek köszönhetően szép napnak ígérkezik a mai, hiszen ragyogó napsütés köszöntött New Yorkra 20 fok körüli hőmérséklettel. Ororo, Hank, Jason, Erik és Charles már a pódium környéke körül helyezkednek, és még az utolsó pillanatokban is az ünnepség menetét beszélik meg. Ez idő alatt egyre többen és többen találják meg helyüket, közöttük Linda aki még a tegnapi nap kisebb rosszulléttel küszködött. Ellenben ma már teljesen jól van, ez látszik rajta. Percről-percre egyre kevesebb szék marad üresen, és míg várakoznak a tanulók a kezdésre kisebb neszelés az amitől hangos az udvar.

Egy napja vagyok a suliban, még senkit nem ismerek de most talán lesz rá alkalmam. A tanévnyitó ünnepségen az iskola összes tanulója meg jelen, így alaposan szemügyre vehetem őket. Nem elsők között érkezek, de nem is utolsóként. Ülőhelyek már alig akadnak, így kinézem azt ami még aránylag közel van a pódiumhoz. Elfoglalom a helyemet, és az alapzajba nem csatlakozok bele, még nincs kivel beszélgetnem. Ezért csak némán ülök és nagyokat hallgatva fél-szemmel mérem végig a diákokat. Van itt fiatalabb és idősebb is, teljesen vegyesen. A következő lépésként pedig a tanárokat figyelem, akik közül még csak mr. Lensherrt és mr. Xaviert ismerem és a másik hármat nem. Gondolom most majd mindenki bemutatkozik, hogy az olyanok mint én megismerjék őket. Belegondolva még egyetlen napja sem vagyok itt, hiszen tegnap dél körül léptem át a kaput. Kíváncsi leszek mi mindent tartogat nekem ez a hely, és hogy ki mire képes. Mivel még eddig nem találkoztam más mutánsokkal, ez duplán izgalmas nekem. Izgatottan várom a kezdést...

Mikor leérek, szívem egy kicsit vadul kalapál. Szerencsére csak ennyi, indulás előtt benyomtam még egy szendvicset a hálószobában. Nem vagyok gátlásos, könnyen teszek új ismeretségekre szert, de minden kezdet nehéz, és mindig nehéz a kezdet. Nem szoktam szorongani sem, de a székeket látva tekintetemmel olyan helyet keresek, ahová nagyon süt a nap. Remélem találok egy ilyen helyet, nem akarom senkire se ráhozni a frászt. A professzor azt mondta, hogy itt mindenki hasonló gondokkal kűzd, de jobb félni, mint megijedni alapon választok magamnak ülőhelyet.
Magamra öltöm a legjobb arcomat, és elindulok, hogy helyet foglaljak. Közben nézem az arcokat: vannak közöttük olyanok, akik megrémítenének, ha nem tartoznék közéjük.

2000. szeptember 01.
09:10

Mindenki megérkezik kivétel nélkül, és csak el-elvétve marad üres szék a pódium környékén. Vannak itt ismerős és kevésbé ismerős, esetleg ismeretlen arcok az újak számára, de mai nap mindenki megismeri a másikat. Az öt fős tanárikar kissé bele merül a beszélgetésbe, és csak aki szemfülesebb az veheti észre, hogy hirtelen eléggé komoly lett közöttük a légkör. De pár perc múlva elhalkul társalgásuk, és Xavier lép az emelvényre, akinek központba kerülő jelenléte mindenki számára jelzi, hogy itt az ideje elcsöndesülni. Vár pár pillanatot, míg minden zavaró zaj elnémul, így Arthur nem kaphat választ sajnos jelenleg bemutatkozására. Az igazgató kedélyes mosollyal nézi végig a diákokat, majd elkezdi az ünnepi beszédét.

-Először Jó Reggelt Kívánok mindenkinek! Tudom, talán néhányotoknak ez a korai kelés még új, de elkezdődik a tanév, és állandóvá lesz számotokra. Vannak köztetek régi, és új tanulók is, ezért szeretnék bemutatkozni. A nevem Charles Francis Xavier professzor, az intézmény igazgatója. -bólint kedvesen és tekintetével főként az újakat veszi célkeresztbe, akik csak néhány napja esetleg hete vannak itt. -Szeretném még bemutatni az iskola igazgató helyettesét, Erik Lensherrt, illetve a tanári kar többi tagját Ororo Munroet, Dr. Henry Philip McCoyt, és Jason Sut. -mutat a nevek tulajdonosaira, akik mindegyike köszöntés jellegűen bólint.

Ezzel pedig elkezdődik a hosszas beszéd, ami bár nem nyers és száraz senki számára, de kicsit talán soknak tűnhet. Tartalmát tekintve Xavier részletezi mi minden vár a diákokra a 2000-2001es tanév alkalmával. Elhangzik ismét a házirend részletes ismertetése, ahogy az is, hogy ki milyen tanórát fog tanítani és milyen szakkörök várhatóak, illetve milyen végzettségek megszerzését biztosítja az iskola. Mind ezek után kiemeli a professzor, hogy valószínűleg az elkövetkezendő időszak más lesz mint a korábbi, de csak ködösen és sokat sejtetően fogalmaz. Azt mondja később kitér rá. Végül pedig utolsó mondataival átadja a szót a kollégáinak.

-Tegnap sajnálatos eset történt, ezért úgy határoztunk, hogy ideje mindenkinek közölni minek is van a birtokában. Igaz, valószínűleg néhányan tudatában vannak társaik képességeinek, de vannak akik nem, és ez problémát szülhet. Szeretném, ha családként tekintene mindenki a közösségre. -szavaival főként Trant és Linda esetére utal, amiről minden bizonnyal már mindenki hallott. -Ezért kezdeném én a sort. Mutációm lehetővé teszi, hogy telepátiát alkalmazzak és mások elméjébe, gondolataiba lássak. Tehát nem tudtok eltitkolni előlem semmit. -próbál kicsit humorizálni, hogy ne érezzék a tanulók a túlzottan komoly hangvételt. Majd végre tényleg átadja a szót és először Erik, majd Ororo, Hank és Jason részletezi hogy mire is képes egy rövid bemutatkozás mellett. Ez után pedig a diákokon a sor. A professzor nem teszi kötelezővé hogy részletezzék életüket, vagy képességeiket, így kizárólag azoknak kell megtennie ezt, aki úgy gondolja megnyílik ennyire a társai előtt. A sort pedig egy eléggé feltűnő lány nyitja, aki talán erőt ad az újaknak is, hogy megtegyék az első lépést.



-Szólítsatok Callistonak. Az, hogy ma itt vagyok mr. Lensherrnek köszönhető, aki megmenekített engem az utcától és kaptam egy második esélyt. Sosem felejtem el amit értem tett és amit ez az iskola nyújt nekem. Nem csak otthont adott, de lehetőséget is, hogy ne az egyik szemetesben találjanak rám mint halott. -mondja és szavai talán eléggé keményeknek hangzanak. -Ami pedig a képességet illeti, érzékszerveim magasan jobbak mint az átlag. -ezzel leül, és tért ad másoknak is. Erik pedig büszkén és elégedetten nézi a lányt.

nem ismerek még egyenlőre senkit, és ez nem változott az eltelt... 10 perc alatt sem. Szóval nincs kivel beszélgetnem, nem mintha akarnék, de talán egy kicsit jó lenne, mikor hosszú percek után is mr. Xavier beszél. Nem azt mondom, hogy nem érdekel amit mond, de a jó idő sokkal inkább vonzza a figyelmemet, mint más. Meg persze az a néhány dögös lány is, akik elszórva csücsülnek. Úgy látom némelyik... ha nem mindegyik, de idősebb nálam kivétel nélkül. De majd csak megoldom. Leleményes egy gyerek vagyok. Gondolataim főként a lányok és az időjárás körül mozog, de persze azért félfüllel hallgatom az iskola terveit is. Amikor viszont érdekesebb témára kerül a sor minden figyelmem azé, aki éppen beszél. Megtudom milyen erőkkel is rendelkeznek a tanárok. Hát az biztos, hogy egyikkel sem szívesen akasztanám össze a bajszomat. Ebben a pillanatban arc szőrzetemhez nyúlok és kicsit megint elkalandozok. Kéne egy kis férfias szőrzet most már, mert ez a csupasz arc gyerekes. Főleg ha valamelyik idősebb lányt kiszemelem magamnak. Na de vissza a lényeghez. Néhány tanuló is feláll, majdan pedig taglalják mihez is értenek. Mindegyik tud valami jó dolgot, ahogy elnézem, kivéve azt a Hardwin gyereket. Még a külseje sem megnyerő, le sem tagadhatná, hogy más... Na de mikor úgy érzem itt az én időm, belekezdek saját magam ismertetésébe. Veszek egy mély levegőt és nagy lendülettel belekezdek.

-Sziasztok! A nevem Anthony Carter, vagy csak Tony. A képességem pedig, hogy olyan kemény bőröm lehet mint a szikla.

Végén kicsit elhalkulok és visszaülök. Ahogy végig néztem a sok szempáron kicsit zavarba jöttem, ezért nem is tettem meg azt a lépést, hogy kicsit bővebben mondjak valamit magamról. Mondjuk nekem nincs olyan szomorú háttértöténetem mint annak a lánynak... jaj, már el is felejtettem a nevét. De azért gondoltam kicsit mélységesebben tájékoztatom társaimat, ellenben hamar visszataláltam a székre, szóval jöhet a következő alany, aki elmondja mi fán terem a mutánssága.

Miután a tanárok bemutatkoztak, és a professzor is mondandója végére ért, egy lány, akit Callisto-nak hívnak, felszólal. Elmondja, hogy hogyan került ide, mit köszönhet az iskolának, és mi a képessége. Majd miután leül, a többiek ezen felbúzdulva kezdik el egymás után bemutatni saját magukat. Érdekesebbnél-érdekesebbek az elhangzottak: Sunbeam, és a Nap ereje; Matt, az asszimilátor; Trant, a béka; Tony, a sziklabőrű. Ezeken elgondolkodva nem tudom, hogy nevessek-e, vagy sírjak: a képességem megjelenését valóságos átokként éltem meg, de a jelenlegi helyzetben szerencsésnek is mondhatnám magamat.
Miután Tony befejezte a mondókáját, felállok, és elkezdem:
- Andrew Pitt vagyok, Staten Islandról. - hangom tisztelettudó, nem felengzős- Miután megjelent a képességem, egycsapásra számkivetetté váltam. De itt, ebben az iskolában - szívem vadul kalapál, miközben ezt kimondom- úgy érzem, ennek vége. Szeretnék a közösség tagja lenni, és megbecsülést szerezni.
Körbenézek, ki az aki figyel. A tanárok, és diákok egy része csak Rám szegezi tekintetét. Hirtelen önbizalommal tölt el, és érzem, hogy egy új élet vár reám. Mellem megdagad, miközben veszek egy nagy levegőt, és....- Szólítsatok Shade-nek, az árnyéknak. És ne ijedjetek meg, ha a bőröm színe elsötétül.

2000. szeptember 01.
09:40

A sor a végéhez ér, és meglepő módon mindenki elmondta mire is képes, ha nem is épp túl részletesen, de egy kicsit megnyílt társai előtt, és a professzoron látszik, hogy elégedett a helyzettel. Nem gondolta volna, hogy így alakul.

-Köszönöm, hogy senki nem zárkózott el a másiktól. -mondja, és egy kisebb stóc papírlapot ad át Jason Su tanárúrnak aki miután elmondta mire képes, most gyakorlatban is láthatóvá teszi. Újabb és újabb klónokat gyárt, amik segítőkként osszák ki minden diák között a lapokat -Amit most a kezetekben tartotok, az a házirend, amit kénék, hogy mindenki tartsa be hiszen mindannyiunk érdeke. A másik lapon pedig az órarendet olvashatjátok és a választható délutáni szakköröket.

Ebben a pillanatban Magnus és Charles arca gondterhelté válik, miközben átnézve a diákokon valamit nagyon szemügyre vesznek a főkapunál hosszú másodpercekig. Aki hátra néz, egy férfit pillanthat meg apró kicsit talán lenéző mosollyal amit alig lehet felismerni. Korábban még senki nem találkozhatott vele. A momentum hatása, hogy a professzor kicsit zavartan folytatja amit elkezdett.


-Igen... mint láthatjátok szombaton is vannak óráitok, amik szükséges ahhoz hogy megtanuljátok használni az adottságaitokat. -ezzel ez volt a záró mondat, és a professzor távozik Erikkel együtt, akik az ismeretlen férfi irányába indulnak meg és rövid szóváltás után elvonulnak a közösség elől, be az iskola falai közé. Ezzel pedig Ororo lép a pódium mögé és fejezi be a formalitást, ami még hátra van. -Remélem eredményes tanév előtt állunk és mindenki be fog tudni illeszkedni. Ha gondotok van, vagy kérdésetek nyugodtan felkereshettek bennünket. -utal a tanári karra és egy kedves mosollyal végül lelép a "színpadról" majd pedig ezzel jelezve mindenki tudtára hozza, hogy véget ért az ünnepség. Valószínűleg korábban, mint az tervezve volt. Elkezdődik a beszédtéma, és mindenkit egy valami érdekel. Mi történhet most Lensherr és Xavier körül oda bent? Ki lehet az a férfi? Hangzanak fel a kérdések amiket a tanárok is jól hallanak, de úgy látszik nem akarnak válaszolni. Su és Ororo távozik mire Hank tanárúr kicsit megemeli hangját.

-Legyetek szívesek segíteni elpakolni a székeket. Vigyétek le a pince raktárába. -eléggé egyértelmű, hogy nem akarja engedni Hank, hogy most bárki is megzavarja az igazgatókat.

Csak nagyokat hallgatok, miközben sorolják a képességeiket az emberek... mutánsok. Valakinek sokkal jobb speckó ereje van, mint nekem. Pedig meg kell valljam, kibékültem az én mutációmmal, mert eléggé hasznosnak bizonyult. Eresztek egy önelégült szájbiggyesztést magam elé, de persze csak egy pillanatig, ne érezze senki, hogy valami elmezakkant retartált mellett ül, aki jót mulat magában a semmin. De mikor vissza térek az ünnepség fonalához, csak arra kapom fel tekintetem, hogy valami fura szemkötős alak a főkapuból nézi az egész felhajtást. Lehet, hogy az érzékszerv fokozó lánynak az apja? Sose lehet tudni. Bár hogy is, de a prof és mr. Lensherr távoznak, és a zárást az őszhajú tanárnőre hagyják. Túl sok név hangzott el, tehát nem jegyeztem meg egyet sem. Bár a dögös macskanőét igazán észbentarthattam volna. De már mind egy. Felkérnek mindenkit, hogy álljunk neki rendet rakni, és érzem hogy arra megy ki a játék, hogy ne kiváncsiskodjon senki a a szemkötős fickó után. Eléggé sokan vannak ide kint, ráadásúl új is vagyok, nem hiszem, ha eltűnök bárki is észre venné. Nem vagyok az a minden lében két kanál típus, de ahogy láttam mr. Xavier és mr. Lensherr eléggé komorak lettek látván vendégüket. Nem tudom miről lehet szó, de ebben a mutáns suliban csak valami érdekes lehet a téma. Szóval ideje beosonnom az iskolába, és kihallgatni a beszélgetést. Mind ezt óvatosan, halkan és észrevétlenül, mint a kámfor. Ha bejutok irány az igazgatói iroda. Gondolom ott lesznek...

Megülve a tömegben csak sorba néztem ahogy már ismerősök és ismeretlenek egyaránt bemutatkoznak és megjegyzés képp megtudjuk a képességeiket. A furcsa kissrác szövegében szabályosan elveszek és elkezdek előre bambulni. Mikor megpróbálom felfogni a napi rutinját. Ami egyenesen időtlennek tűnik az én legjobb köridejű reggeleim mellett. De nem ez lenne a legfurcsább. Inkább a csaj, macska... tigris. Vagy mit t'om én micsoda. Valami nagy macskának vallja magát. De elmerülök a gondolat menetemben. ~ Vajon teljesen négy lábú lesz és a szennyes kupacból lesi az áldozatai vaaagy csak mintás, szőrös lesz karmokkal. Szereti a fetisisztákat harapdálni. Vajon olyankor gyantázva van a bikini vonala? Ha erre gerjed valaki akkor már állat fétise van? Hmmmm... ~ Merengek a pódiumot bámulva, bár már nincs ott a lány. Én nagyban lekésem a belépőmet. Pedig milyen menőn betudtam volna mutatkozni. ~Majd... majd talán legközelebb. Legközelebb megmutatom nekik ki a hülye... Asszem kicsit elkalandoztam.~ Feleszmélve elfogadom a papírt, gyorsan végig fut rajta a szemem. Majd a tanár urakat figyelve összehajtom és elteszem még ültömben. De a figyelem eltereléssel csak azt érték el, hogy kíváncsi legyek.~ Valami, valami érdekes lehet csak a szemkötős csókával kapcsolatban. Bizonyosan valami katona vagy ügynök vaaaagy uzsorás. Talán a prof tartoik valakinek, abból építette fel ezt a szép kecót. Jaaa... Rohagdjak meg ha nem próbálok meg utána nézni. ~A gondolattal már el is tűnök, figyelve arra, hogy hamar bezárjam magam után a kaput és megcélzom az egyik bokrot a kívánt irányba. Teleportálással próbálok bejutni az épületbe is, a lehető legközelebb az igazgatóihoz, hogy a közelbe várjam őket be.

U.i.:Bocs, hogy nem írtam kicsit csúsztam...