A park keleti része

Elképedek ezen a válaszon. Igaza van, ezt tudom jól, de hát karácsony van, aztán nem isszuk le magunkat, de ezt magyarázhatom neki, úgysem fogja elhinni.
- Ne már! Felelősségteljesek vagyunk! És ha hozok egy felnőttet? Tanárokkal vagyunk, becsületszavamra.
~ Hol van az ofő? Ezt nem hiszem el! És még az intézetben se tudok csinálni, mert nem vihetek be alkoholt. Hát milyen világot élünk? Miért nem vagyok telepata? Megfűzöm a profot, hogy had’ főzzek forralt bort. ~
Morgolódok, a kedvem ezzel el van szúrva. Már beleéltem magam, hogy iszom egy jóízűt, és most le kell róla mondanom. Fejem hangosan koppan a pulton és fájdalmasan nyögök, de nem a fejem, hanem a rút világ miatt.
- Jó. Akkor legyen forró csoki. – mondom, de már kiegyenesedve. – Mi az a mézeskalács?
Dean-hez fordulok.
- Asszem én sem ülök le. Hideg van hozzá, inkább sétáljunk vagy ácsorogjunk. Amúgy ti mit vesztek karácsonyra a többieknek? Én még semmit sem vettem, és nem is tudom mit kéne. Adjatok ötletet, mert megpusztulok.

Amikor meghallom Craig bulizós dumáját, elkezdek röhögni, majd megerősítésképpen odaszólok én is a pincérnek:- Igen, így van. Durva buli lesz, még nekem is kikell találnom, hogy mibe öltözzek. A csóka ott kint... - mutatok az ablakon át az éppen a gyerekeket vallató Télapóra-... lenyúlta az ötletemet, de majd csak lesz valahogy. A zöld teát legyen szíves az én kontómra írni, meg még két forralt bort. Craig, ugye iszol te is?- kérdezem a srácot. Jó fejnek tűnik, egyre jobban megkedvelem. Örülök, hogy Ann és Craig velem lóg. Még csak ma ismertük meg egymást, de nagyon jól kijövünk egymással.
Kinézek egy asztalt, jelzem a többieknek, hogy üljünk le oda. Közben hallgatom a többiek képességét. Craig bőrében nem lennék, biztosan rossz dolog maszk mögé rejteni az arcát. Ann képessége viszont...
- Huhh, az komoly! És mondd, eltudnád venni a másik asztalról az evőeszközöket, úgy, hogy nem is vennék észre? Hát ez biztosan érdekesebb, mint az enyém. Én csak megbújok a sötétben, ennyi az egész.

A nagy hógolyó csatározásba Arthur is csatlakozik, ami a semmiből jött elő. Nincs ellenemre, legalább már van egy újabb célpont is. Ő csak úgy kap a lövedékeimből, mint mások, persze nem durvulok, és csak a felső testre célzok mindenkinél. Sajnos úgy érzem, én több találatot szenvedek el, mint mások ezért próbálok belehúzni a dolgokba. Nem adhatom fel, én leszek a király! Akár valami gépfegyver, úgy kezdem el gyártani a golyókat, és lövöm akit érek. Kezdek lefáradni, és érzem, hogy megizzadok. Még azt is megkockáztatom, hogy jobban megvisel ez a kis csatározás, mint egy komoly edzés a kondiban Allanékkel. Csak nagyokat sóhajtva és lihegve dobom el az alkotásaimat...

2000. december 16.
17:00


.: Erin Newton, Dean Newman, Gabriel Taylor :.
Az árus csak mosolyog Erin szavain, de még akkor is csak nemlegesen csóválja a fejét. Bár látszik a férfin, hogy adna ő, de nem teheti. A forrócsoki megrendelése után, pár pillanat, és már kezébe is foghatja a trió a meleg italt, ami szinte azonnal felfűti őket a mostani hideg időben. A három finomság 1$ 50centet kóstolt, ami még talán így sem mondható drágának. A fiatalok tovább állva újabb és újabb árusokba ütköznek, akár egy végtelennek tűnő szalag, ahol a bódék hosszan kígyóznak. Épp hogy csak szóba jön az ajándékozás, és máris megláthatja mind a hármuk a játék osztályt. Valószínűleg kinőttek már ezekből, de esetleg egy kisebb testvér, vagy unokatestvér örülne az itt vásárolt ajándéknak. Van itt minden, a verseny autótóól kezdve, a társasjátékokon át, egészen a barbie babákig, tényleg minden, ráadásul meglepően olcsóbban, mint mondjuk egy nagy áruházban.


.: Lianna Forbes, Craig McAllister, Andrew Pitt :.
A diákok egyből elfoglalják helyüket, és neki állnak rendelni. Főként Craig az aki leadja a kis listáját, majd pár perc múlva érkezik is egyik kiszolgáló, aki igen szép módon becsomagolt állapotban átnyújtja a megrendelő fiúnak mind azt amit kért. Ám a perecek és a csokoládék sem érik el a megfelelő limitet, mert úgy néz ki igen olcsó itt minden, és még csak alig 6 dollárnyi érték van Craig kezeiben úgy, hogy ő fizette a teát is, amit Lianna kért.


.: Trant Hardwin / Undor, Kurt Wagner, Linda :.
Linda csak figyelmesen hallgat, majd a felvetésen, mi szerint járják körbe a nagy fenyőt, csak bólint, de előtte még leszakad a két fiútól, és csak egy ,,perc" szót lök oda nekik. Mire vissza tér, kezében egy kürtös kalácsot tart, amit Kurtnek nyújt át.

-Ha nem kóstoltál még, akkor most muszáj lesz.

Mondja kedvesen széles mosollyal arcán, majd Trant gesztenyéjét vissza utasítja, miközben kicsit megigazítja a haját, és feltartja a saját zacskóját, amiben még van pár szem finomság. Kicsit zavarba jön talán, mert eddig kicsit hangosabban beszélt, mint ahogy most szólal meg.

-Köszönöm, még van nekem is... menyünk akkor a fához?

Kérdi, és néz Kurtre, hogy ő miként vélekedik.


.: Anthony Carter, Maxwell Evans, Repro, Jubilee :.
A négyes fogat egy bő 10 percig csatározik egymással, és Jubilee az aki megteszi az első lépést, és nevetve, kicsit erőteljesen lihegve jelzi, hogy ő felatta. Már nem bírja tovább, kifáradt. Max, Tony, Arthur és persze Jubilee is kellően sok találatot elszenvedett egymástól, aminek hála jelenleg úgy néznek ki, mint akik az Északi-sarkról jöttek. A ruháig tele van hóval kicsit talán még meg is izzadhattak a nagy hidegben. A végén arra figyelhet fel a társaság, hogy kicsit kiölték a járókelők lélekszámát a nagy csatározásaiknak hála.

-Feladom! Nem bírom már!

Mosolyog és kapkod a levegőért Jubilee.


.: Kolosszus :.
A férfi a vásár bódéi között torony magasan emelkedik a járókelők fölé. Óriási mérete és széles válla tiszteletet parancsol és némelyek még alaposabban is megnézik termetes testét. Ám a bódék között csak egy valakit keres a monstrum, még pedig egy vadállatot, aki közre működött abban, amit át kellett élni az orosznak. Kutakodása mind eddig sikertelen, hisz már talán egy órája is járhat a vásárban minden eredmény nélkül. De a keresett személy helyett valaki mást pillant meg. Egy ismerős arcot, akivel még a projektben találkozott. Logan az és egy hosszú ősz hajú fiatal nő társaságát élvezi amint a vásár "utcáit" járják. Ezek szerint nem csak az orosz, de Logan is megszökött a projektből...

-Akkor legyen mézeskalács.
*Feleli, és nagyon kortyol a forrócsokiból. A játékos részhez érve Gabriel-nek felcsillan a szeme, és bár igyekszik titkolni, legszívesebben bele vetné magát a sok holmi közé, és eljátszana vele napestig. Sikerül megállnia a dolgot persze, de a késztetés még annak ellenére is erős, hogy már évek óta nem játszott ilyen figurákkal.(Ezt az ösztönt egyébként felnőtt korára sem növi ki...)*
-Szerintem kezdetnek ez a hely is elmegy...már ha ismertek valakit, aki örülne az ilyesminek...
~Jézusom, egy távirányítós helikopter!~
-Neked viszont olyan cucc kell, ami túléli a repülőutat...szoktak lenni ilyen fényképezkedős bódék, mamád biztos imádná.
~Röstellem, de semmi más nem jut eszembe, ami jó ajándék lenne, és Amerikában készül....lehet ennek is megvan az oka?~

Hiába minden igyekezetem, nem tudom meggyőzni az árust, hogy adja azt, amit eredetileg kértünk. Elfogadom a forró csokit, és egyből ráfonom ujjaimat, hogy felmelegedjenek. Ez is megteszi, de csak 99 %-ban elégíti ki az igényeimet.
- Na jó, azért elismerem, hogy ez is fincsi.
Ahogy megtudom, mások se estek még túlzásba az ajándékok terén, legalábbis ketten már vagyunk, akik még beszerző túrára hivatalosak, ha nem akarnak üres kézzel a fa alá állítani. Elindulunk gyalog és csakhamar ez játékárushoz érünk. Öcsémnek jó lenne, valami kis plüss, amit nyúzhat. Szereti a dínókat, annak örülne. Nyúzhatná, gyömöszölhetné a kis lurkó.
- Nem rossz ötlet Gabriel, majd csinálunk egy közös képet is, és a csomag mellé csatolom. De most menjünk be oda is, légyszi, légysziiiii! Kell valami az öcsémnek. Apropó! Neked van kistesód Dean?

Az amerikaiak nem tudják, milyen igazából a kemény tél. Oroszhonban százszor hidegebb van, talán ezért nem is fázok annyira. Nem úgy, mint a sok bebugyolált ember, aki több réteget magára véve elüt az én egyszerű öltözékemtől.
De nem ez az én legnagyobb problémám. A termetem vonzza a tekinteteket, így nem igazán tudok észrevétlen maradni. Észre fog venni. Hamarabb megtudja, hogy hol vagyok, mint én találnám meg őt. Tudom, hogy képes lenne itt mindenki előtt megtámadni, ezért találom veszélyesnek.
Logan. Mit keres itt? Csak nem megszökött Ő is a projectből? Szemmel láthatóan ő sem ok nélkül van itt, de akkor miért? Ő is Kardfogút keresi? Nem hiszem. De ha mégis, akkor jó helyen járok.
Mindenesetre nem fedem fel, hogy észrevettem. Tovább haladok az árús bódék között, nem keltve feltűnést.

-Az biztos. Én tuti gazdag lennék, ha lenne egy ilyenem!- Biccentek Ann felé, a képességére célozva.- Most nem fizetnék a hógömbért, hanem csak simán elemelném.- Majd elkezdek nevetni, nehogy az essen le a többieknek, hogy komolyan gondolom ezt az egész szarkás dolgot. Nem vagyok lopós, tisztességes vagyok, de néha eljátszom a gondolatal.
- Ann, majd mi fizetünk Craig-gel! Nehogy már a lányka kelljen meghívnia a srácokat! Szóval, mit kértek?- Kérdezem a többieket, miközben eszegetem az egyik csokis perecet. Komolyan gondoltam, ha edig Craig fizetett, most én jövök. Összegyűjtöm a rendelést, majd leadom. Közben Craig felé fordulok.
- És mennyire ellenálló? Sav, szennyeződés, stb? Vagy esetleg az ütések ellen is?

A csata véget ért, szerencsémre. Már nem bírtam volna sokáig. Így is mélyen veszem a levegőt, persze nagy mosollyal a számon. Rég hógolyóztam már ennyire jót. Max ötletét támogatom, és bólintok, hogy jó lenne valahol inni valamit, nem feltétlenül forralt bort, és picit kifújni magunkat.

-Jó ötlet.

Mondom felsóhajtva, és lépek oda a többiek mellé.

2000. december 16.
17:03


.: Erin Newton, Dean Newman, Gabriel Taylor :.
A játék részleg úgy fest mind a három diák számára elnyerte a tetszést, még ha nem is az önmaguk szórakoztatása tekintetében. Valóban minden van, amit csak el tudnak képzelni, lányok és fiúk egyaránt megtalálják a magukhoz illő ajándékot. De valami félbe szakítja az időtöltésüket. Egy sikoly... nem csak ők, de mások is meghallják. A bódé soron végig mindenki össze rezzen és felkapja fejét. A hang iránya felől ezek után újabb és újabb jajveszékelést hallani, majd menekülést látni jó néhány civil képében. Bármi is történt elegendő okot adott a félelemre.

.: Lianna Forbes, Craig McAllister, Andrew Pitt :.
A diákok teljesen elmerülnek a beszélgetésbe, de valamit mind a hárman észrevehetnek. Egy meglehetősen nagydarab férfi lép be a sátorba. Nem a testsúlya miatt nevezhető nagynak, pontosabban nem csak amiatt. Hatalmas, talán két méter is meg van, széles vállai és robosztus, erőst teste eléggé tiszteletet parancsoló lehet. Arcát egy kalap takarja, majd a sátor végébe ül le. Mind a három fiatal úgy érzi, mintha figyelné őket. Egy biztos... semmiképp nem a biztonság érzete kerülgeti őket. Pár pillanat kell csak, miután a képességeikről elhangzik néhány szó, a férfi feláll, és akár egy vadállat a padokon ugrálva Lianna elé csapódik, majd elkapja a lány nyakát, magasba emeli, majd megvillantja karmait és az áldozata hasába vágja azokat. Lianna fájón sikít fel a szerencsétlen találkozás után. Craig és Andrew bármennyire is hősiesek lennének leblokkolnak a látottak után. A férfi elhajítja a lányt olyan könnyedén, mintha csak pár kiló lenne, majd a két fiú felé fordul és ördögi mosolyra húzza a száját.


-Most ti jöttök porontyok!

Mondja, miközben újabb és újabb sikoltás, és ordítás hangzik fel az árusok és vendégek részéről akik mind ennek szemtanúi voltak, majd menekülni kezdenek...


.: Trant Hardwin / Undor, Kurt Wagner, Linda :.
A hármas megindul a nagy fenyő irányába de alig pár méter megtétele után sikoltásra lehetnek figyelmesek. A hang irányából többen is követik a példát, majd láthatják a diákok amint jó néhányan menekülni kezdenek. Nem tudni mi történhetett, de egy valami biztos. Semmi olyan, aminek arra kellene hogy ösztönözze a triót, hogy nézzen utána...


.: Anthony Carter, Maxwell Evans, Repro, Jubilee :.
A hócsata befejeztével Jubilee bólint, mi szerint rá is rá férne valami ami átmelegíti és enyhíti szomját. De még mielőtt bele kezdenének a kutakodásba hogy merre is tehetik ezt meg felhangzik egy sikoly, amit pár pillanat múlva újabb és újabb követ. A hangok irányából mindannyian láthatják a tömeget ami menekülőre fogta. Bármi is történt eléggé meggyőző lehet, ha ennyi embert sarkal arra, hogy elhagyja a park azon területét...

.: Kolosszus :.
A férfi úgy dönt még nem fedi fel magát Logan előtt, de valaki másképpen döntött. Sikolyokat hall a férfi és nem nehéz kitalálnia ki lehet az okozója. A hang forrása felől többen is futnak és menekülnek, kétséget kizáróan nem oktalanul. Arcuk mindent elárul az orosz számára. Nem mindennapi látványt éltek meg, és valószínűleg csak egyetlen egy valaki képes olyan borzalmat kelteni hogy az így felrázza a tömeget...

- Akkor itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy vegyél valamit a leányzónak.
A bolt csurig van jobbnál jobb cuccokkal. Bringák – na, azt azért nem veszek – meg plüss és műanyag játékok. Egy húszcentis zöld plüss süsü nagyon megtetszik nekem, és felkapom.
~ Eeeez aaaaz! Ez kell a kis öcsinek! ~
Ezen nincs mit összetörni, élénk színe van és gyömöszölheti. A címke szerint mosható, teljesen bio tehát semmi dzsuvát sem kaphat el tőle. Az ára is egészen elfogadható, a méreteit tekintve be tudom majd gyömöszöli egy kartondobozba és feladhatom Angol honba. Karácsony előtt megkapják és mindenki boldog lesz.
Egy sikítás zavar fel a gondolatáradatból a játékot is kiejtem a kezemből.
~ Ez meg mi volt? ~
Elindulok a kijárat felé, de a magam szerény 166 centijével semmit sem látok a felém illetve előttem elzúduló tömegből. Kérdőn tekintek a többiekre, hátha ők többet látnak. Őszintén szólva megfordul bennem, hogy valaki közülünk használta az erejét, vagy csak szimplán lebukott. Ott van Kurt vagy Trant és még sokan mások, akiket még én sem láttam soha palást nélkül. Nem lepne meg, ha baleset történt volna. Aggodalmam a tetőfokára hág.
- Öhm, szerintem nézzünk utána srácok.
Látszik rajtam, hogy kezdek pánikba esni. Vége volna itteni mutáns karrieremnek és kezdődik a rémálmom? Keresztre feszítenek minket! Részemről két embercsoport közt alakult hézagba vetem magam és szlalomozva elindulok a hang irányába. Nincs könnyű dolgom, a sok hülye se lát, se hall, és sose akarnak elfogyni az útból. Jó párszor nekem jönnek, és majdnem fellöknek. Mire odaérek Lianna-Craig-Andrew trióhoz, már látom, hogy nem ők okozták a bajt, hanem egy benga nagy… talán állat ez, vagy mi a fene? Vagy...csak nem? Mutáns lenne?
Még nem láttam meg Lianna-t, ez a marha nagy szerencsém, különben én is sokkot kaptam volna és csak remélem, hogy nem akar senki hősködni.
- Craig, Andrew, fussatok!
~ Hol az a lány, aki velük volt? ~
Szememmel pásztázom a tömeget, de csak utolsónak nézem meg a földet. És lám, ott fekszik Lianna...véresen? Itt blokkoltam le.

*Jobb híján azt figyeli, mit választ Erin a púposra pakolt plüss pakkból. Furcsa játékok közt turkál, van ott többek közt egy aranyos zöld nyuszi, melynek valamiért kockásak a fülei, egy ezermesternek öltöztetett kecske, és persze egy nagy szemű dinó...vagy talán sárkány? Minden esetre a lány azt választja ki, és már éppen fizetne is, mikor elhangzik egy sikoly, melynek hallatára ő maga is összerezzen.*
~Menjünk el a karácsonyi vásárra, mi rossz történhetne?~
*A lány felvetésére csak egy bólintással felel. Követni kezdi őt, ám egy pillanatra még lehajol, hogy felvegye a plüssjátékot, amit a lány korábban elejtett. Mielőtt még a hang irányába rohanna, vet egy pillantást a címkére.*
~Süsü? Biztos valami Európai cucc....~
*Mire felnéz, Erin már átverekedte magát a tömegen...legalábbis annyira, hogy ő már ne láthassa. Megpróbálja követni, ám a népnek úgy tűnik más tervei vannak, hisz élő folyamként haladnak az ellenkező irányba. Kedve volna a fejük felett ugrándozva megközelíteni a célját, ám épp ahogy elrugaszkodna a földtől, Ororo tanárnő intő szavai játszódnak le elméjében, és egy pillanatra tényleg úgy érzi, hogy bármi is az a hepaj odaát, nem ér annyit, hogy felfedje miatta a világ előtt, milyen különleges is valójában. A pillanat azonban szerte száll, amikor a tömeg morajlásán át a távolban meghallja társai hangját. Nem érti mit mondanak, de a hangsúlyból ítélve biztosra veszi, hogy baj van.*
~Pokolba az egésszel!~
*Lecsap egy ötöst a kassza mellé, majd zsebre vágja süsüt, kifelé menet pedig felmarkol egy álarcot is találomra. A címke szerint ez a halhatatlan Vasököl maskarája, de őt inkább emlékezteti egy sárga Zorró álarcra, miközben felveszi azt.*
-Dean, megnézem mi van ott, kövess ha tudsz.
*Súlyát teljesen levetve a bolt tetejére kapaszkodik fel, onnan pedig egyik bódéról a másikra ugrálva közelíti meg a sátort, ahonnan majdnem mindenki távozni akar. Mivel most sincs több kedve átverekedni magát a tömegen, mint korábban, ezért a sátor egyik szélén feszíti fel a ponyvát, és jóformán hason csúszva mászik be oda, pont ott, ahol Lianna vérző teste hever.*
-Jajj ne...
*Szalad ki a száján, a következő pillanatban viszont már a lány fölött guggol, és sapkáját a termetes sebre szorítja, nem törődve vele, hogy az szinte másodpercek alatt átázik. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy Gabriel-t nem mindennapi lélekjelenléttel áldotta meg a sors, pedig ennek sajnos pont a fordítottja igaz. Annyira bepánikolt, hogy elkezdte leutánozni azt a jelenetet, ami majd minden háborús filmben megtalálható, és sajnos szinte mindig ugyanúgy végződik...*

Már tök jól érezzük magunkat. Ann nagyon aranyos teremtés. Nem szeretem az olyan lányokat, akik csak kukán ülnek, de Ő pont, hogy nem ilyen. Talpra esett, fain kiscsaj, úgy érzem, jól kifogunk jönni egymással. Craig is jó arc, mintha egy húron pendülnénk, megtaláltam vele is a közös hangot. Örülök neki. Eddig nem igen voltak barátaim, dehát minden kezdet nehéz, ugye?
Egy hatalmas termetű csávó érkezése szúr szemet, talán mindhármunknak. Arcába kalap húzódik, nem láthatjuk, hogy hova figyel. Mégis, olyan érzésem van, mintha ránk figyelne. Talán tudja, hogy mutánsok vagyunk, és nem tetszünk neki? Áh, kizárt, lehet, hogy csak a bezártság tett engem ilyen paranoiássá. Tovább figyelem a többiek beszámolóját, mindenesetre azért nem veszem le a tekintetemet az új jövevényről.
Éppen Craig képességéről kérdezek, mikor a figyelmem egy kicsit lanyhul. Éppenhogy betudta fejezni a beszédét, már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a padokon végigugrálva odaszökken Liannához.
-Ann, ne!- üvöltöm, mikor az eddig sarokban üldögélő óriás felemeli az óvatlan Liannát, majd karmait a hasába süllyeszti. Miután játszi könnyedséggel dobja el a lány testét, az ránk vicsorog, és már támadni készül.
A tömeg megbojdul. Az emberek fejvesztve sikongatnak, és rohannak ki a sátorból, a tartópilléreket kishíján feldöntve. Egy emberként hömpölyög kifelé a tömeg, csak egy iskolánkbeli diák úszik az árral szemben. Talán Erinnek hívják. Míg az előbb futásra össztökélt, Lianna véres testének látványa szemmel láthatóan leblokkolta őt.
-Craig, futás!- Mondom Craignak, és mutatom, hogy kerülje meg jó messzire a támadónkat. Ha két külön helyen menekülünk, remélem egyikünket sem kap el. Szívem szerint kifutnék, el meszire, de nem tehetem. Ann ott fekszik vértől ázottan, felette... Gabe? Hogy került Ő ide? Nem hagyhatunk hátra senkit, én feléjük veszem az irányt, és Gabe-vel közösen felkapjuk Ann-t, és biztonságos helyre visszük.
-Craig, vidd Erint!- Szólok neki, jelezve ezzel, hogy melyik irányba fusson.