A park keleti része

A csata végeztével épp indulnánk, de sikolyokra leszek figyelmes. Nem csak én, de mindenki más is. Pillanatra megrémülök, és nem is tudok mit mondani. Fel sem fogom a dolgot főleg mikor látom a tömeget, ami menekül valami, vagy valaki elől. Megannyi minden megfordul a fejemben, hogy mi is történhetett, de egy sem szimpatikus, és egyik sem biztat arra, hogy megnézzem, de Arthur szavai még is hatással vannak rám,. Igaz, nem kell győzködnie sem, hisz az én érdeklődésemet is felkeltette a dolog, főként úgy, hogy tudom nem kellene érdekeljen mi is történt, és jobb lenne felhúzni a nyúl cipőt. Elkerekedett szemeim hamar másra váltanak és eltökéltebb formát öltenek, majd csak Arthurra nézve bólintok egyet határozottan, majd követem is. Nem tudom miért ütöm bele az orrom, és mért keresem a bajt, egyszer már megjártam vele néhány hónapja a suliban a Földalatti részlegen,m hogy annyira kíváncsi voltam, remélem most nem fogom. Valami miatt viszont nem aggódom. Tényleg! Miért is? Mert mutáns vagyok és nem tudnak ártani nekem, hiszen elméletileg a bőröm olyan kemény lehet mint a kő, szóval ha valami vandál tör-zúz, akkor én is azt fogom tenni vele. Nem tudom mire ez a nagy hősiesség, de valamiért felütötte a fejét bennem. Talán nem jó ötlet, de még is... A tömeggel szemben haladva nem egyszer vállalnak belém, vagy löknek meg. Persze csak a pánik miatt. Remélem Jubilee vagy Max nem ennyire vállalkozó szellemű, bár ahogy ismerem őket utánunk jönnek.

Logan nem vett észre, ennek örülök. Bár a szimata csalhatatlan, bízom benne, hogy a hideg valamennyire tompítja szaglását. Visszatérek az árus portékáihoz, és látszólag nagy érdeklődést keltek iránta. Majd leteszem, és egy másikat veszek szemügyre.
Hirtelen kiáltások hada töri meg a szent vásár halkságát, és rohanó emberek jönnek ki az egyik sátorból. Valami elől fejvesztve menekülnek, egyesek megpróbálják az útjukban felállított standokat átugrani, de nem igazán sikerül nekik. Az asztalok, és székek dominó módjára dőlnek fel a menekülőkkel együtt.
Ez Ő lesz. Elkezdek árral szemben futni, nem törődve a testemnek ütődő, majd arról lepattanó emberekkel. Mikor beérek, gyorsan felmérem a terepet, és tudatosul bennem a legszörnyűbb: elkéstem. Egy lány fekszik a földön, feltehetőleg Ő volt az, akit Victor kezelésbe vett. Mellette egy fiú, aki a sebeit próbálja ellátni, és éppen érkezik egy másik is. Talán ők lennének a következő áldozatok? Nem, amíg én itt vagyok.
- Victor!- Üvöltök rá egy óriásit, túlharsogva ezzel a kétségbe esett emberek hangzavarát.- Végre megtaláltalak!- Testem egy pillanat alatt felölti páncélozott formáját, és nekiszáguldok Victornak. Megpróbálom fellökni, és leszorítani a földre, hogy legalább az ártatlanok jó messzire kerüljenek ettől a két lábon járó gyilkostól.

2000. december 16.
17:06


Az ismeretlen mutáns egyre több érdeklődőt vonz magához, de még többet taszít. Ahogy a diákok lassan megérkeznek, szembesülnek a látottakkal, és azzal, hogy a pánikló tömeg egyre messzebbre és messzebbre kerül, ezzel magukra hagyva a fiatalokat és a támadót. Gabriel meglehetősen veszélyes lépésre szánja el magát és Liannahoz siet, rászorítva vérző sebére a textilt, de valóban nem sok sikerrel, hisz túl mély a seb, és túl erős a vérzés. Ide orvosi segítség kell... Erin a sokkos állapot határán szól oda a mutáns hatásköre alatt lévő két srácnak, akik szembesülhetnek a veszély egyre inkább fokozódó hangulatával. Andrew Gabriel és Lianna társaságába siet, majd felkapják a lányt, és menekíteni próbálják. Közben Craig is a menekülést pártolva Erinnel karöltve próbálják elhagyni a helyszínt. Abban a pillanatban ütközik bele a fiú karjában a lánnyal Deanbe aki szintén szembesülhet a szörnyű körülményekkel. De a rémült csoport talán reménytől ittasan láthat meg valakit. Egy újabb hatalmas, széles vállú férfi jelenik meg, aki lehet, hogy van olyan magas mint a támadó aki majd hogy nem egy csapással végzett az egyik társukkal. Kolosszus felölti fém páncélját amit mindenki láthat, és tudatosulhat a jelenlévőkben, hogy bizony egy újabb mutáns tűnt fel a színen, de úgy fest ő a jó fiú. Eközben már a vadállat neve is napvilágot lát. Victor...
Ezekben a percekben jelenik, meg a csoport másik fele, Kurt, Trant, Linda, Arthur, Max, Anthony és Jubilee képében, akik már láthatják amint Kolosszus hatalmas monstrumként rohanja le Victort. Kurt tekintete nem fedez fel a környéken sehol tanári jelenlétet, bár a még hömpölygő menekülő tömeg miatt nehéz is lenne. Egyenlőre csak a diáksereg és a két harcoló ismeretlen mutáns van jelen akiknek párviadalát láthatja mindenki.


-Hát az acél óriás is megérkezett?

Kérdi vészjósló hangon Kardfogú Kolosszusra nézve, és őrültség csillan a szemében. Mikor rá támad a férfi, a nagymacska nem riad meg. Sőt, mi több, ő is rohanni kezd támadója irányába, figyelmen kívül hagyva a csapatnyi gyereket. Kettőjük teste egymásnak feszül, de Kolosszus testi ereje győzedelmeskedik, és fellöki Victort, aki az esését tompítva hátra bukfencezik, majd kilöki magát és újra talpra áll. Meglehetősen könnyedén, és atletikus mozgással. Karmait megcsillantja, és a Liannat cipelő Andrew, illetve Gabriel párosra támad a magasba ugorva, akár egy tigris, lecsapásra készülve. Látva a dolgot Jubilee lép akcióba, remélve a sikert. Előre ugrik...


...és kezeit előre tartva színes szikrákat bocsát ki, amik egyenesen a nagytestű ragadozót veszik célba. Olyan az egész, mintha a tűzijáték fényei támadnák meg a mutánst.

-Neeeem!

*Bár az ország törvényei megtagadták tőle az alkoholt, Gabriel-nek mégiscsak sikerült átélnie egy filmszakadást, ugyanis a között, hogy bekúszott a sátorba, és Andrew megjelent mellette, igencsak hiányosak az emlékei. Iskolatársa felkapja a lányt, és a testbeszédéből arra következtet, hogy szeretné, ha ő is besegítene abban, hogy kimenekítsék innen Liana-t.*
~Nem hülyeség...~
*Lábainál fogva ragadja meg a sebesültet, és csak miután elindulnak vet egy pillantást a csatatérre, részben azért, mert a közelben mintha valaki egy keresztnevet ordított volna.*
~Mi a...~
*Az események nagyon gyorsan zajlanak, de azt még sikerül felfognia, hogy a gyáva oroszlánnak elgurult a gyógyszere, és most a bádogember próbál jó modort nevelni belé, mielőtt az még több embert sebesítene meg. Nagyon nem szeretné megvárni, amíg egy forgószél is felbukkan, ezért szaporábbra veszi lépteit.*
-Nem tudsz véletlenül repülni? Az most jól jönne...vagy egy teleport...
*Hirtelen Jubilee hangjára lesz figyelmes. Látja, amint a szörnyeteg feléjük száll, és hallja Max utasítását. Félve, hogy kardfog akkor is megölné őket, ha történetesen már csak a holtteste zuhanna rájuk, Erősen meglöki Andrew-t, és vele együtt Ann-t is, remélhetőleg eltalálva velük a portált, majd ha még van rá ideje, hatalmasat ugrik a levegőbe, hogy ő maga is eltűnjön a szörnyeteg útjából. Amennyiben még ezek után is eszméleténél(netán életben) van, hangosan odaszól kardfognak:*
-Hé, ide cicc cicc!
~Nekem annyi....és ez a maszk is kényelmetlen...~

Gaberiellel közösen fogjuk Annt, és cipelük kifelé. Gabe a lábainál, én a hóna alá nyúlva fogom meg, és úgy totyogunk kifelé a hasadékon. Lianna elég nehéz, így nem olyan könnyű őt cipelni kifelé, főleg nem, hogy mind a ketten imbolygunk.
Nem látom a hátam mögött történő eseményeket. Csak azt látom, hogy egy hatalmas tag elindul a támadó elé, miközben teste páncélakakot ölt. Majd eltűnik a látómezőmből, és egy hatalmas nagy csattanást hallok. Ezek így akarják kicsinálni egymást? Majd azt hallom, hogy tüzijáték pattogására emlékeztető hangok törik meg az amúgyis terrorizáló hangokat. Nem tudok hátranézni eléggé, mert akkor elveszítem az egyensúlyomat, és elesünk. Ann-nak ez most nem tenne jót.
Max elénk áll, és nyit nekünk egy portált. Örülök neki, így Gabe eltudja vinni Ann-t, és segítséget tud neki hozni. A vérzése erős, úgyhogy nincs sok időnk. Már nyitnám a számat, hogy a fülsüketítő csatazajt átüvöltsem, amikor hirtelen Gabe elengedi Liannát, és engem megkerülve lök rajtam egy nagyot, egyenesen bele a teleportba.

Kardfogban nem csalódtam. A nyers erőt használja gondolkozás helyett. Ő is nekem ront, de elfelejti, hogy milyen egy két lábon járó acélgolyónak csapódni. Nagy puffanással hátrabukfencezik, majd újra támadásba lendül. De ezúttal a társukon segíteni akaró fiatalokat támadja meg.
Már éppen ugranék megint, hogy megfékezzem ezt az állatot, amikor egy lány a társai elé ugrik, és fényeket lő ki rá. Ez szerintem édeskevés, de látom, hogy egy másik fiú is a magasba szökken, és megpróbálja heccelni, elvonni a figyelmét a többiekről. Talán bejön. Az összefogásban van a legnagyobb erő, talán ezt a fiatalok is tudják. Victor nem ismeri a csapatmunkát, ezért fogjuk legyőzni. Amíg a fiatal lány az arcába fújja a tüzijátékot, és megpróbálom oldalba kapni őt, és kilökni a ponyván, úgy, hogy kiszakadjon az.

Még mindig csak bámulom Lianna testét, aki egyre jobban vérzik, és már kész pocsolyát termelt maga alá, hála annak az állatnak. De hirtelen azon kapom magamat, hogy az egyik fiú egyszerűen elcipel a helyszínről. Nem rossz ötlet, nekem úgysem lett volna rá lelki erőm, pedig néhány pillanattal ezelőtt még én szólítottam fel távozásra Craig-et.
Hátra sem merek nézni, így már nem látom a további fejleményeket, csak azt hallom, hogy valaki üvöltözik, akinek nem ismerem fel a hangját, és további rombolás zajait. Majd Max jelenik meg előttük, és ha minden igaz, akkor sikerül el teleportálnia minket amilyen messze csak lehet.
Ahogy átérünk a kapun, kibontakozok Craig karjaiból.
- Köszönöm! – mondom a megmentőimnek.
Alighanem örökké hálás leszek ezért a húzásukért. De ott maradtak még páran, vagy legalábbis oda fognak menni a többiek is, ha még nem tették volna.
- És a társaink? Hol van Gabriel?
Ő a legjobb haverom a suliból, nem akarom elsiratni.

Uram Isten! El sem hiszem amit látok! Jubilee támadása sikerül, és ez a fém óriás lerohanja a vadállatot! Szerencsére senki nem sérült meg eddig, vagy... az a lány. A fenébe. Még is mi történik? Csak kapkodom a fejemet, és próbálok észhez térni, de cseppet sem megy könnyen. Nehéz felfogni ami körülöttem történik. Ki ez a fém szörnyeteg? És ami még inkább érdekel, ki az ellenségünk? Mért támadott ránk? A pillanatnyi stresszen próbálok urrá lenni, és azonnal a kő bőrömet aktiválni, majd miután a mutáns Jubileet kezdi fenyegetni, elé állok, és támadni készülnék. Csak nem képes átvágni a bőrömet... Vagy még is? Nem hiszem. Mielőtt még neki rohannék, megelőz a hasonló képességgel rendelkező alak, mint ami az én birtokomban is van, majd leteríti a vadállatot. Nem tudom miért gondolom, hogy ott a helyem, de azt hiszem segítenem kell!

2000. december 16.
17:10


A támadó Victort áldozataitól csak néhány méter választja el, mikor Maxwell teleport kaput nyitva jelenik meg, és ezzel a menekülő utat játssza ki társai előtt. Andrew és Lianna azonnal átlépik, Gabriel segítségével, így ők biztonságba kerülnek, a sátortól távol, úgy 10 méterre, egy szomszédos bódénál. Így Max is megnyugodhat, hisz távol van az fenyegetéstől, és teleportációja is meglehetősen jól sikerül, hisz a kapu nem hozott magával váratlan, nem kívánatos személyt. Gabriel a magasba emelkedve szintén még idejében cselekszik, ezzel sérülés nélkül kerül ki Victor karmai közül. Az ügyes figyelemelterelés miatt Jubilee szikrái el is találják a nagymacskát, aki kissé meginog, de a felületi égési sebei szinte pár pillanat alatt mindenki szeme láttára gyógyul be. Feltüzelve, és ingerülten fordul a lány felé.


-Kibelezlek te fruska!

Még mielőtt a mutáns támadhatna, Kolosszus lép be a képbe, aki a ponyvát átszakítva ellenfelével a szabad térre érkezik egyenlőre a helyzet magaslatán, hiszen maga alá gyűrte a fenyegetést.
E közben Craig és Erin biztonságos terepre tévednek, Max, Andrew és a sérült Lianna társaságába. Tőlük kicsit távolabb Dean próbálja mutáns képességét használatba venni, és hála erőfeszítéseinek két pár galambbal tud kapcsolatba lépni, akik azonnal körözni kezdenek feje fölött. Tőle nem messze Anthony, és Repro páros, akik közül a szikla bőrt öltő fiú úgy dönt, hogy Kardfogú felé veszi az irányt, és Kolosszus segítségére siet. Jubilee eközben követi társát, és már látszik, hogy ismételten izzítja kezeit, amik ragyogni kezdenek különböző színekben pompázva. Úgy néz ki ismét támadni készül...
Majd a úgy néhány méterre a kis csapat tagja kiszúrhatják a tömeggel szemben hadakozó Logant és Ororo tanárnőt, akik poróbálnak eljutni a cseppet sem biztonságos helyszínre, hogy megvédjék a tanulókat. A tanárnő aggódva, és erőteljes hangon ordít.

-Meneküljetek! Bújjatok el!

Trant, Linda és Kurt a tanácsot megfogadva egy kisebb sátor mögé húzódnak.

- Én ajánlom Gabrielnek, hogy ne legyen baja.
Ironikus, milyen üres lett az egész vásár, mintha valaki szezonon kívül szeretne Karácsonyozni.
~ Hogy ilyenkor hol késlekednek a zsaruk, az rejtély, bezzeg ha fánkot osztogatnak, akkor elsőnek törnek utat. Na jó, ez csúnyán övön aluli volt tőlem, de ez van. ~
Lianna sebei elég vészesek, így közelről nézve még rémesebbek, mint távolról. Fikarcnyit sem értek a segítségnyújtáshoz, egyértelműen orvoshoz kell vinni. Meg jelen a színen a két tanárunk is, hál’ Istennek, végre. És csak halkan jegyzem meg, én tökéletesen pártolom az ötletet, hogy el kéne tűnni innen. A sebet bámulom mereven, kidülledt szemekkel és hebegve megkérdezem:
- É-ért valaki a sebekhez? Mert ha nem, akkor marhára igyekezünk kéne egy telefont keríteni vagy kórházba vinni. Van mo-mobilja valakinek?
Mikor legutóbb hasonló helyzetbe kerültem, magyarán irtó nagy balmába a hajótúrán, nem nagyon fogott az agyam, hogy mit is kéne csinálni, de talán most azért működik jobban, mert nem én vagyok közvetlen veszélyben.
- Teleportáljunk! Nem, rossz ötlet, még meglátnak! El kéne kötni egy kocsit. Ki tud vezetni?
Na, erre is sor került. Ilyen hagyta el a számat? El sem hiszem, de jobb nem jut eszembe a telefonon kívül, viszont mire ideérnek a mentősök, ez a lány elvérzik. Persze lehet, hogy most izgalmamban irtó nagy marhaságokat mondok, de nem lenne jó, ha még több szemtanúja lenne egy mutáns harcnak. A kórházhoz teleportálni persze gyorsabb lenne, de mi a garancia, hogy el tudunk addig menni és nem lát meg minket senki?

~ÉLEK!!!~
*A megdöbbenés, és a hozzá társuló félelem az arcára van írva, ám ezt senki sem láthatja, hisz odalenn mindenki el van foglalva a második átkozott macskával, mellyel kénytelen volt összefutni iskolaéve alatt. Ezúttal azonban senki sem hiszi drogosnak, amiért látja a bestiát, legfeljebb mert nem lépett le, amíg még tehette volna.*
~Na jó, úgy tűnik elteleportáltak innen, szóval legalább ez sikerült. De vajon...~
*Megenged magának néhány másodpercet, hogy körbenézzen a bódé tetejéről, amin sikeresen landolt. A távolban meglátja társait, köztük Erin-t is, látszólag éppen, és egészségesen. Ez kimondhatatlan megnyugvással tölti őt.*
~Hála az égnek. Na persze, fölösleges aggódnom, ő tud vigyázni magára, nem keveri magát bajba mint....~
*Ezen gondolat hatására felméri helyzetét, és csalódottan tapasztalja, hogy még mindig zavaróan közel tartózkodik a csatatérhez.*
~...nem érdekes. ~
*Bár hetente hatszor jár önvédelem órára, most valahogy mégis kicsit tanácstalanul kémleli az eseményeket, mialatt azon morfondírozik, mit kéne tennie.*
~A bádogember jól nyomja, és itt jön Anthony, aki kék lett és ezért lefagyasztja...nem, az Bobby....Tony ilyenkor....sebezhetetlen! Ez az! A másik srác mellette pedig....gyakrabban kéne kimozdulnom a szobámból...fenébe....~
*Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy oda kéne ugrania, hogy jól fejbe rúghassa ellenségüket, ám ekkor feldereng neki az a rajzfilmszerű jelenet, amikor hárman próbálnak megütni egy embert, ám az kiugrik közülük, és végül a barátok egymást ütik ki véletlenül.Eben a helyzetben ez nem volna vicces, így inkább a seggén marad, egyenlőre.*
~Ez egy vadállat, tűz kéne ellene....~
*Körbetekint, hátha árulnak valahol tömény piát a környéken, lehetőleg ingyen, és nagy palackokban.*

A szörnyeteget leterítik, de nem úgy fest a dolog, hogy könnyű dolga lenne az acél férfinek. Menetelésem közbe meghallom Ororo tanárnő figyelmeztetését, de eleresztem a fülem mellett. Nem fogok megfutamodni, de lehet hogy okos döntés lenne. Ennek ellenére úgy hiszem, hogy szükség lehet a segítségemre, majd mikor magam mögé sandítok kiszúrom Jubileet aki ismét szikrázni kezd. Hiába mondanám neki, hogy vonuljon el innen, lehet még én kapnám a támadást, amit a nagydarab mutánsnak tartogat. Szóval megpróbálok a két harcoló közelébe kerülni, majd Jubileere tekintek. Szemeim elárulják szavak nélkül is, hogy mit akarok. Csapat munkát. Igaz, a támadónk most a földön, de van egy olyan érzésem, hogy nem marad így sokáig. Épp ezért oda sietek, és a két fél közé harmadikként befurakodva ökölbe szorított kézzel a férfi arcát próbálom meg többször is eltalálni. Eléggé nagy erőt vagyok képes kifejteni, legalábbis magamhoz képest, hisz szikla kemény kezeim most nagy hasznot tesznek.

2000. december 16.
17:15


Erin zaklatott kérdésére egyedül Dean részéről érkezik felelet, bár nehéz lenne megmondani, hogy azért, mert senki más nem járatos az elsősegély nyújtásban, vagy azért, mert a körülmények elvonják a figyelmet. Minden esetre Lianna egyre rosszabbul van, kezd halandzsázni, és érthetetlenül beszélni. Bizonyára szeretne valamit mondani, de a vérvesztesége eléggé súlyos, és ezt az is bizonyítja, hogy olyannyira sápadt már, akár a hó, amiben a vérnyomokat hagyta maga után. Kábán fekszik Craig karjaiban, és egyre inkább tudatosulhat mindenkiben nem csak Erinben, és Deanben hogy ellátás kell a lánynak, különben meghal. A mobil kérésére máris kezébe kerül egy Arthur zsebéből, amit a fiú készségesen átnyújt, ezzel Erin már is tárcsázhat is ha akar. Craig a kérésre egy árus stand mögé cipeli a lányt, ahol kissé védve vannak a harctól, ami tőlük nem messze zajlik, és valamelyest "nyugodtabb" környezetben vizsgálódhat az önkéntes orvos szerepét játszó Dean. Az kétségtelen, hogy Lianna hasfala átszakadt, belső szervei is sérültek, és a seb túl mély ahhoz, hogy akár egy gyors ellátástól bárki sikereket reméljen. A vér szinte ömlik a lányból, talán a legelső lépés az lenne, hogy elállítsák azt, mivel a korábban rá tett textil darab már teljesen átázott, és ezzel rátapadt a sérült testére ami cseppet sem jó.
Ez idő alatt Gabriel aki már szabadon mozoghat, hisz nincs a közelében Victor, nekiáll szeszes italt keresni. Úgy 10-15 métert kell csak megtennie, és egy a pálinkákat és különféle wihskeyket felsorakoztató bódéhoz ér, ami üresen áll, hisz a gyilkos mutáns feltűnése elkergetett mindenkit a környékről. Ennél fogva ingyen és gond nélkül hozzáférést kap a fiú a szeszes italokhoz, amikből több 10 liter pihen. Rajta áll mit tesz vele.

A diákcsapattól nem annyira messze még mindig tart a harc. Anthony közbe próbál lépni, és többszöri ütéssel reméli a sikert, de nem úgy történik minden, ahogy szeretné. Bár a mutáns elszenved két egymást követő sziklakemény csapást, de ez után valami olyan történik, ami még talán Kolosszust is meglepi. Victor ordítva és vérszemet kapva löki le magáról a férfit, majd elhajítja Tonyt egy pofonnal, ami karmaiban végződik, így a fiú jö néhány métert repül, és megfoganhat benne a gondolat, hogy vajon mire ment volna ha nincs a mutációja, és a védelme ilyen formája, ami tompította a támadást. Még kőkemény bőrén át is érezhette Kardfogú hatalmas erejét, bár csak némi zsibbadást érezhet szerencsére a fiú na meg a hóban fetrengés örömét (?) az esés következtében. A jelenetet látva Jubilee azonnal szikrákat kezd szórni a fenevad felé, ami ismét csak megtántorodik, de komolyabb hátráltató erőbe nem ütközik. Megnyalja fogait, majd vadállatként ront rá Kolosszusra, akit a földre terít, onnan Jubileere vetődik, akit szintén a talajra taszít testi erejével, ezzel komoly zúzódásokat szerezvén a lány, végül pedig lendületet véve tovább ugrik a férfi, és annak a standnak a tetejére érkezik ami mögött Arthur, Andrew, Craig, Maxwell, Erin, Dean és a sérült Lianna található.

-Megjött apuci, kis csibéim!

Mondja vérben forgó szemekkel, és a fiatalokban tudatosulhat hogy ismét nincsenek biztonságban és valószínűleg nem is lesznek, míg ez a vadmacska szerű mutáns talpon van. De még mielőtt bármi történhetne Logan és Ororo megérkezik, ám utóbbi belépője sokkalta hatásosabbnak bizonyulhat a vártnál. A környéken már csak a távolban láthatni embereket, talán ezért lépi meg a tanárnő azt a lépést, hogy teljes valójában felfedje mutáns kilétét, bár kétséget kizáróan a diákok testi épségének a védelme is közre játszik. A helyszínen tartózkodók mindegyike szembesülhet Ororo Munroe adottságával.

-Nem tudom ki vagy, de hatalmas hibát követtél el!

Mondja a nő, majd szikrázni kezd körülötte a levegő, az égen fekete felhők gyűlnek, és a magasba emelkedve hófehéren ragyogó szemekkel Ororo széttárja kezeit, és lehull róla a kabát, mi eddig testét rejtette és egy szokatlan ruhát láthat rajta mindenki, ami egyértelműen nem téli viselet és amit az iskolában is viselni szokott.



Ez idő alatt Kolosszus és Logan között kialakulhat egy rövid szemkontaktus, de az acélóriás láthatja a reakcióból, hogy régi ismerőse nem igen törődik vele. A kérdés az hogy miért? Tulajdonképpen még a felismerés szikráját sem láthatta Logan tekintetében, aki mind ezek után eléggé nyugodt cseppet sem zaklatott stílusban lép előre, miközben kollégája a természeti erőkkel demonstrálja erejét, majd csak szippant egy rövidet a levegőben, és kicsit morogva, de jól érthetően szólal meg mindenki számára.

-Jobb ha eltűntök innen kölykök. Ez nem gyerek műsor lesz.

Lianna motyogó szájáról semmit nem tudok leolvasni, talán félrebeszél szegény lány. Milyen jó, csak most jött és máris ráfaragott. Remélem túléli. Kezembe nyom egy fiú egy telefont, amibe azonnal bepötyögöm a 911-es hívószámot. Kész szerencse, hogy ezt a számot mindenki ismeri a filmekből, így nekem sem kell kérdezősködnöm. Kicseng, és csakhamar felveszi a diszpécser.
- Halló! Azonnal kérek egy mentőt, vagy inkább kettőt a Central Park keleti részébe, a standokhoz. Oda jöjjenek, ahol csetepaté megy. Egy lány súlyosan megsérült a hasán, erősen vérzik. Azt hiszem belső sérülése is van.
Még tartom a telefont, a diszpécser valamit magyaráz, amiből én nem fogok fel sok mindent. Valami olyat mond, hogy azonnal mennek, várjuk meg őket. Bólogatok, eszembe sem jut, hogy ezt a vonal túl felén nem is látják.
- Oké. – nyögöm bele és leteszem.
Dean vállalja a seborvos szerepét, micsoda mák! De hogy senki ne érezze magát egy pillanatra se jobban, betoppan a hátsó színre Kardfog és állatias vigyorral (vagy az vicsor volt?) ránk morog és hozzánk szól. Én majdnem olyan sápadt leszek egy szemvillanás alatt, mint Lianna. Nem tudnám magam megvédeni, még jó, hogy a tanárok azért vannak itt. Az ofőm most kiélheti magát, meg is teszi, alighanem minden villámot kiad majd magából. Logant nem ismerem, de a külleme elég negatív, így bízom benne, hogy lesz olyan hatékony, mint Ororo tanárnő.
- Tűnjünk innen! – kiáltom és segítek megfogni Lianna-t a lábánál, hogy elcipeljük egy kevésbé zűrös helyre.

-Vajon akkor is elkérik a személyim, ha verekedéshez lesz a cucc?-Teszi fel a kérdést, leginkább csak magának, hisz közel s távol nem lát senkit, még így a bódék tetején ugrálva sem. A távolban megpillantja azt az árust...pontosabban azt a portékát akit keres, és egy finom huppanással földet ér előtte.
~Pálinka! Ez kell nekem!
*Emlékeiben feldereng a lötty, melyet még valami bolond falusi rokona főzött otthon, és ami annyira "erős" volt, hogy meg lehetett gyújtani. Abban reménykedve, hogy ez is valami hasonló, lekap 6 üveget a polcról, majd azokkal a hóna alatt visszaugrál a csatatér felé. Ott azonban ellenségének csak hűlt helyét találja, meg néhány földön fekvő bajtársat.*
-Hova tűnt?!
*Kiáltja, a következő másodpercben azonban meghallja a többiek kiáltását, és Vihar szónoklatát a közeli bódéból.*
-Nem érdekes....
*A helyszín felé kezd ugrálni. Nem tudja, mi hasznát venné neki a két tanár, de igazán nem is gondolkodik a dolgon.*
~Talán még jól jön ez a cucc, ha Jubilee magéhoz tér....~

Teljes képszakadás. Úgy érzem magam, mint aki berúgott, csak forog körülöttem a világ. Talán most jött ki a sokkhatás, ami ebben a helyzetben nem megengedett. Győzzük le, Andrew, próbáld meg megerőltetni azt a csöpp eszed!
Egy teleportkapu nyílt előttünk, ahová Gabriel belökött. Ő ott maradt, én többedmagammal átjöttem. Most mi van? Egy stand mögött állunk, a vérző Ann-al, és az intézkedő többiekkel. Fantasztikus, mindenki próbálja megőrizni a hidegvérét. Erin telefonál, Craig levetkőzik, mondván, hogy az ő ruhájának anyaga nem ázik át. Förtelmes a bőre, de hát mi sem vagyunk különbek őnála.
A gyilkos Victor ránk talált. A fenébe, ezekszerint ránk pályázik valamiért. Affenébe, itt vagyunk egy sebesülttel, felügyelet nélkül, egy zsákutcában. Nem lesz ennek jó vége.
Hirtelen megjelenik egy sulibeli manó-féleség, és elteleportálja a lányokat. Egy szempillantás alatt köddé válnak. Ez jó, ennek örülök, legalább nekik nem esik bántódása. Jöhet a taktikázás. Mivel kezd sötétedni, a bőröm is kezd beleolvadni a sötétségbe. Ha ledobálnám a felsőmet, eltudnék bújni, de tuti, hogy megfagynék. Craignek viszont a bőre ellenálló a külső behatások ellen. Ha menekülnünk kell, Ő fusson hátul, ha őt kapja el, neki még nem lesz semmi bántódása. Addigra én is eltűnök a sötétségben, ha kell.
Hirtelen lehül a levegő, felhős lesz az ég, és a tél ellenére villámok cikáznak át az égen. Ororo megérkezett.

Victor, a gyáva, leteper a földre, és ahelyett, hogy velem törődne, védtelen gyerekeket támad. De miért? Talán az X-program keze van a dologban? Ilyen mélyre süllyedni csak egy valakik tudnak. Igen, ezt eludom képzelni. Miközben fekszem a földön, és a csata zajait hallom, egy másodpercre ezen gondolkodom. De nem tehetem sokáig. Gyorsan visszaváltozok emberré, hogy könnyebb legyen feltápászkodni.
Addigra már sehol nincs Victor. Hol lehet? A gyerekek! Követi őket, az orrán keresztül, és lemészárolja őket. Ezt nem engedhetem! Elindulok irányába. Nem nehéz, hiszen a talajon összetévszthetetlen nyomokat hagy maga után.
Logan észrevett, de a rá jellemző hűvösséget még most is megőrizte. Csepet sem érdekli a kialakult helyzet. A srácokat már felszólította távozásra. Talán a felette cikázó nőnek akar megfelelni?
- Logan, elkéne a segítség!- mondom, miközben újra magamra öltöm a páncélzatom. Így már biztonságosan ráronthatok Kardfogúra, ha megpillantom.