A park keleti része

A park keleti része, ami magába öleli a legnagyobb területet, és a nagy szabadtér miatt többször tartanak itt különféle koncerteket, szórakoztató programokat, és más egyebeket. Többnyire mindig vannak itt emberek, akik kikapcsolódásra vágynak.

2000. december 16.
16:40

//Előzmény:Xavier és Lensherr Speciális Képességű Diákok Intézménye :: Közösségi szoba//


A hosszú út, végül meghozta gyümölcsét és a diáksereg a két felvigyázóval meg is érkezik a parkba. Egyből átérezhetik a Karácsony szépségét, hisz most a parkban rengeteg bódé lett felállítva, akár egy búcsú, ahol szinte minden megtalálható. Ajándéktárgyak, péksütemények, forralt bor, gesztenye illat terjeng a levegőben, és fénysorok világítják be a környéket. Az év ezen szakaszában igen korán sötétedik, így már a hold is fent van ezekben az órákban, ami még szebbé és varázslatosabbá teszi a helyet. Mindenfelé nyüzsögnek az emberek, rengeteg párt látni kézen fogva, és a legtöbben egy bizonyos pont köré összpontosulnak, még pedig a központi helyet képező Szent Fenyő köré, ami hatalmas, mint egy 20 méter magas óriási Német fenyő csodálatosan feldíszítve. Messziről is jól látni azt. Sok kisgyerek mutogat a fa irányába, és kérleli szülőjét, hogy menyjenek oda. Valóban, azt óriási karácsonyi úgynevezett szimbólumot, már a park végéből is látni. Ide érkezik meg a mutáns iskola kicsiny csapata is.



-Hát itt lennénk!

Kezd bele Ororo tanárnő, miután maga köré gyűjti a csapatot.

-Nem vagyok az anyátok, nem szeretném a kezeteket fogni. Bízom bennetek, szóval pontosan 2 óra múlva itt találkozunk. Nem szeretném ha bárki is elkésne, mert ha nekem kell megkeresni, annak nem fog örülni.

Kicsit szigorral mondja, de ez talán csak természetes, majd pedig végre elenged egy mosolyt és útjára engedi a fiatalokat, akik arra indulhatnak meg, amerre csak akarnak. A temérdek bódé biztos hogy kecsegtet némi izgalommal számukra és valószínűleg mindenki megfogja találni a számára legkedvesebb dolgot. Hisz nem csak a vásárlókra gondoltak, de itt-ott még gyermek színház, Télapó ölébe ülés, és más egyebek is helyet kaptak. Tény, kicsit nagy a tömeg, de ez megszokott ilyenkor. Amint elindulnak a gyerekek szórakozni, Logan és Ororo is megindul körbe nézni, miközben beszélgetésbe elegyednek. Persze ha valaki akar velük tarthat, nem zárkóznak el ettől. Pontosabban Ororo nem, hisz Logan minden bizonnyal nem szimpatizálna plusz egy fővel. Jubilee azonnal a csapat közepébe veti magát, és nagy mosollyal, és kalandvággyal a szemébe össze dörzsöli kezeit.

-Na akkor vágjunk bele srácok!

Kiált fel, megragadva Anthony kezét, és találomra Gabrielt is kiszúrja magának, akiket kicsit megrántva akar rávenni arra, hogy vele tartsanak. Eközben Linda Trant és hörcsöge mellé csapódik a tőle megszokhatott szerénységben, majd végig néz a bebugyolált fiún és elmosolyodik.

-Egy kürtös kalács felmelegítene még jobban?

Kérdi kedvesen, amit meghívásnak szán a finomságra, majd Tim csak magányos farkasként indul el valamelyik irányba kissé talán rejtélyesen. Úgy fest nem vonzza a társaság, és ezt az ide úton is lehetett érezni rajta, mivel nem megszokott módon eléggé visszafogott volt, és keveset szólt.

- Hehe! Köszi. Hallottad volna Gabrielét, az övé nagyobbat ütött, csak halk volt. – bököm oldalba barátian az említett fiút. – Az én nevem meg Erin Newton. Te biztos Mr. Lensherr osztályába jársz. – itt egy kicsit halkabbra veszem a hangom – Piszok mázlista. Tudod engem ő látogatott meg, mielőtt ide jöttem volna.
Bizony, sose titkoltam egy gyerek elől sem, hogy Mr. Lensherr iránt szorosabb kötődést érzek, mint az osztályfőnökömhöz, talán azért, mert benne amolyan megmenőt látok, aki kiszabadított a bizonytalanságból.
- Egy hete? Ejha, már annyian vagyunk, hogy észre sem veszek valakit, aki egy hete itt van? Mondjuk, én nem járok semmilyen szakkörre, szóval lehet azért nem tűntél fel.
~ Pedig mindig jó megfigyelőnek tartottam magam. Lehet a srác láthatatlan. Ki tudja. ~
Az egy órás utazást kicsit soknak érzem, de legalább van idő beszélgetni. Viccelődök a fiúkkal, ugratom Gabrielt, kérdezősködök Deantől. Én elmesélem, hogy Angliából jöttem, tetszik a suli, és mennyire szokatlan számomra ez a sok hó, és ez lesz az első karácsonyom itt, valamint, hogy nem fogok haza menni az ünnepek során, de azért már nem bánkódok miatta, mert ez a kiruccanás felvidít. Hozzá teszem, hogy a kori pályát biztosan meglátogatom szabad foglalkozás alatt, mert ez a kedvenc sportom téli verziója. Képességemről egy szót sem szólok, mert túlságosan zsúfoltnak érzem a járműveket és utcákat ahhoz, hogy ilyen dolgokról csevegjek.
Mire befutunk a parkba, szinte minden lényeges dolgot elárultam magamról, szegény srác biztosan lezsibbadt tőlem. Kicsit félszegnek érzem, ezért vissza fogok a lelkesedésemből. Egészen addig, amíg meg nem látom a karácsonyfát. Örömömben belemarkolok Gabriel karjába és felkiáltok:
- Hű, de szép fa! Szerintetek is?
Mielőtt túlságosan belelovalnám magam a dologba, magamra erőltetem a figyelmes diák szerepét és Ororo tanárnő intéseit magamévá teszem. Két órát nem tartok soknak, most pénzfeldobással kell döntenem arról, hogy krizok, vagy vásárlok. Valószínűleg inkább vásárolnom kell, mert valamit illene vennem az itteni barátaimnak és a tanároknak is. Még jó, hogy nincsenek sokan, mert fogalmam sincs, mi lenne megfelelő.
Jubelee nem hazudtolja meg magát és elhappolja mellőlem Gabrielt, belőlem meg kiütközik az angol vér, és bedobom az ötletet:
- Ki kér forralt bort? Én állom.

Iskola területe

A menet lassan indul, hiszen még meg kell várni mindenkit, kik visszarohantak melegebb öltözékért, vagy éppen pénzért, mit a vásárban elkölthetnek. Kurt-nek ebben a tekintetben könnyű dolga van, hiszen nem rendelkezik egy vassal sem, mikor Xavier professzor elhozta őt, nem volt ideje pénzét eltenni, nevelőanyja pedig már eltűnt, mielőtt tisztázhatta volna magát. Viszont nem szomorkodik pénztelensége miatt, hiszen a látványosságért nem kell fizetnie...a legszebb dolgot ingyen vannak.
Reméli, hogy a diákok kíváncsiskodó, és megvető tekintetei kerülik ők, szeretne barátkozni, ő lenne a legboldogabb srác, ha mindenkivel jóban lenne, de nem tudja mit reagálnának külsejére. Magabiztosan, és bizakodva érkezett az Iskolába, de első napján a diáksereg furán bámult rá, kivéve Jesse-t, ki szinte egyből barátjaként tekintett rá.
Mióta itt van alig mer kimozdulni lakhelyéről, néha szobatársa unszolására látogatta meg az udvart, és a kötelező órákra járt be csupán. A közösségi szobát most látta először, hiszen tudta, hogy a legtöbb diák itt tölti szabadidejét, Tyronnal és bandájával az élen, kik nem egyszer gúnyolták ki őt kinézete miatt.

Magányos sétálgatásából a zöld fiú zökkentette ki, kinek a vállán a beszélő hörcsög tartózkodott. Furcsa párosnak tartja őket, bár nem küllemük miatt, hanem alapjáratban érdekes a megjelenésük így együtt.

- Öhm...Hallo! - Köszönt németül, mi az egyszerű "Jó Napot-ot" takarta nála. Kesztyűjét levette, és remélte, hogy kezének külleme nem riasztja vissza Trant-et a kéz fogástól, megrázásától.



- A nevem Kurt Wagner, de a Cirkuszban csak a hihetetlen Árnyékként ismernek. - Mesélte mosolyogva, mikor hirtelen zavarba jött. Elégedett, büszke vigyora lehervadt, és megadóan ennyit mondott.
- Hívj csak Kurt-nek. - Mondta végül, mikor egy új diák csatlakozott hozzájuk, elég rendhagyó módon üdvözölve őket. A fiú ijedtében már majdnem elteleportált, de erőt vett magán, és úgy döntött mosolyt erőltet arcára, és Trant-hez hasonlóan Andrew-t is üdvözli.
- Üdvözletem. A nevem Kurt. - Mosolygott rá a fiúra, ki ekkor megláthatta szemfogait, és sárga színben derengő földöntúli szemeit. Nem tőrödött sokat a két furcsa küllemű fiúval, hiszen tovább is állt, és egy hozzájuk képest szemmel láthatóan csinosabb lánnyal foglalkozott inkább. Hatalmas sóhajjal nyugtázta a történteket, s az út további részében szótlanul nézett maga elé, csak ha Trant kérdezte, akkor szólt csupán.


Vásáron

Mikor odaértek a várva várt Parkba, elképedve tekintett körbe a nyüzsgő területen. Igazából a hely varázsa ragadta magával, a díszek, a kivilágított Vásár, és maga a karácsonyfa mi úgy vonzotta őt, mint mágnes a fémet. Elégedett mosollyal jelezte, ez egy kellemes este lesz, és Ms. Monroe teljes két órahosszán keresztül engedi neki, hogy "randalírozzon" a Parkban, persze feltűnés nélkül, csupán a jól érzés határáig.
- Bildschön! (Gyönyörű!) Van egy olyan érzésem, hogy ez az este jól fog telni. - Mondta a fiú Tranthez fordulva.

*Miközben a park felé buszoznak, van idejük kicsit elbeszélgetni az új sráccal. Gabriel szimpatikusnak találja, igaz ebben sokat segít az, hogy sokakkal ellentétben Dean nem támad rá ismeretségük első percében. A buszozás alatt ő sem hozza szóba képességét, bár ő leginkább azért, mert akit érdekelt, az láthatta az iskolában.*
~Vajon mire lehet képes? Lehet ő is telepata? Hé Dean, ha hallod amit gondolok, csak bólints!~
*És ezt leszámítva nem is gondolt a témára. A parkba érve, sokakhoz hasonlóan az ő szeme is a karácsonyfára szegeződik. Helybéliként ő természetesen nem most jár itt először, de egy ekkora karácsonyfa akkor sem semmi látvány, ha az ember minden évben látja.*
~Vajon kijöttek idén is?
*Ekkor Erin karol belé, amit a legkevésbé sem bánna, sőt...a következő pillanatban viszont Jubilee is lecsap rá, ami az első pillanatban valósággal sokkolja őt, ám amint ebből magához tér, szelíden hárítja a "meghívást".*
~De népszerű lettem hirtelen. Csak tudnám miért.~
*Egy sejtelmes vigyort azért még útnak indít Anthony felé.*
~Sok szerencsét haver...én itt csak útban lennék, és egyébként is...~
-..forralt bor? Benne vagyok!
~Vásárolnom úgysem kell, az internetnek hála, már mindenki cuccát megvettem.~
-Bedobunk mellé egy hot dog-ot is? Azt én állom...vagy ha azt nem találunk jó lesz a gesztenye is.
~Nem találni Hot dog-os bódét New York-ban? Na az szép mutatvány lenne.~
*Dean reakciójához nem szól semmit. Valahol érthetőnek tartja a dolgot, főleg mert még emlékszik rá, milyen....nos ijesztő volt az első hét ebben a különleges gimiben.*

Lianna aranyos csajnak tűnik. Nem ez az egyből elutasító kis cafka, hanem a barátságos, külvilágra szívesen nyitó fajta. Ezt szeretem, úgy érzem ma nem fogok unatkozni.
- Ohh, ne haragudj! Andrew vagyok! Örülök, hogy te is jössz...- teszem hozzá, de nem tudom én sem befejezni a mondatot, mert finoman hárít, és megy oda máshoz ismerkedni. Egyedül maradok a gondolataimmal, és halkan mondom magamnak: - ... mert úgy érzem, elleszünk.
Végre megérkeztünk a Central Parka. Én az ideutat is élveztem, mert sokat beszélgettünk egy viszonylag új környezetben. Ha az ember élete egysíkuvá válik ( gondolok itt az ugyanarra a környezetre), akkor az ilyen kis környezetváltozásoknak is tud örülni. Főleg én. Ha útközben volt valami közös téma, én bele- beleszóltam, heccelődtünk a többiekkel, de úgy nagyon nem mentem mélyebbre.
A Central Park ilyenkor nagyon él, és mozog. Emberek vágnak át a hófödte természeti csodán, hogy egyik plázából a másikba menjenek. Sokan a fát akarták megnézni, holott a felhalmozott szatyorhalmok mögül is alig látnak ki. Van, aki a gesztenyéért, és a forralt borért jött ide ki. Én is ide tartozom.
Lianna elég közkedvelt lány lett a srácok körében. Ez engem cseppet sem zavar, mert ha zzel a lánnyal lógok, más srácokkal is lógok. Az ismerkedés pedig egyik kedvelt hobbim. Kapva kapok is az alkalmon, és próbálok Lianna kedvére tenni.
- Én veled tartok Ann! Nincs kedvetek meginni valamit skacok? Az első kört én állom, persze csak ha nem sértek meg vele senkit!

Itt is vagyunk, és csak kapkodom fejem ide-oda. Teljesen elragad magával a karácsonyi láz, és erre rá tesznek még az illatok is. Miközben Ororo tanárnő elmondja a menetrendet, kicsit elkalandozik a figyelmem a sok látványosságon, aztán meghallom az oszolj témát, mire azonnal megragad Jubilee. Szóval nincs más választásom, vele kell tartanom. Hát jó, mondjuk nincs ellenemre. Még akkor sem, ha Gabriel is csatlakozik... vagy nem. Helyette Max jön velünk, amivel szintén nincs problémám, bár talán ez a felállás kicsit jobb is, mint az előző, hisz a srác a szobatársam, így valamennyire csak jobban ismerem őt. Azok után, hogy az osztály szétbomlik, mi egy játékterem felé megyünk. Na jó, mondjuk nem vártam mást azok után, hogy ismerem és tudom milyen ez a lány. Csak mosolygok, és belegyezek. Okés, lehet hogy nem túl karácsonyos a dolog, de miután levertem Jubileet és Maxet flipperben, degeszre tömöm magam valami finomsággal, és nézek ajándékot anyunak, meg apunak. Lehet nem vagyok velük olyan jóba, de egy apróság, egy kis gesztus így a szeretet ünnepe közeledtével illendő. Csak nehogy elköltsem a pénzemet még az előtt, hogy előveszem...

2000. december 16.
16:45

//Pár körig ismerkedhettek, és csak a vásárban látottakat írom le nektek//


.: Erin Newton, Dean Newman, Gabriel Taylor :.
Erin szinte azonnal elhappolja Gabrielt Jubilee elől, aki csak von a vállán kicsit talán érdektelenül, és úgy dönt tovább halad és hagyja a fiút menni ha úgy akarja. A páros mellé csatlakozik Dean is, és a trió felálltával már meg is indulhatnak élvezni a kis szabadság ízét, amit talán már jó néhány hónapja nem érezhettek. Lassan leszakadnak társaiktól, nem is látva már őket, és elvegyülnek a bódék sorai között. Nem telik bele sok idő, mondhatni alig kell megtenniük 20-30 métert, mire bele botlanak az első forralt bort árusító egyénbe, aki egy a Mikulás sapkájára emlékeztető fejfedőt visel és széles nagy mosollyal csábítja a vásárlókat magához.

-Forralt bor, csak 50 cent! Egyenek mellé friss kalácsot, vagy illatos péksüteményeket! Tessék, csak tessék!

Mikor kiszúrja a hármast, azonnal felcsillan a szeme, és már kínálja is a portékáját. Talán kecsegtető lehet az, hogy a bódé előtt néhány bárasztal is áll, ahol kicsit talán kényelmesen fogyasztható a vásárolt finomság, vagy ital.


.: Lianna Forbes, Craig McAllister, Andrew Pitt :.
Egy újabb trió kialakulása után megtörténik a tiszteletkör, és a bemutatkozás, kinek hogy sikerül, de mire észbe kap a hármas, már láthatja, hogy Erin csapata aki egy forral bor lehetőségével csábított el két fiút, már távol van. Lianna, Craig és Andrew pedig szintén megindulhat a nekik tetsző irányba. Számtalan illat kezdi el őket hívogatni, és amint megindulnak több péksütemény árussal találják szembe magukat, kisebb dísztárgy bódékkal, és megannyi más érdekességgel. Talán a leginkább feltűnő egy különös gépezet, ami a jó öreg Mikulás alakját kapta (ki másét?) és 1 dollárért megmondja, hogy jó voltál-e az idén, vagy sem. Néhány gyermek szüleivel sorba áll hogy kiderítsék a kis lurkók, mire számíthatnak idén, de persze lehet hogy a hármas fogat kinőtt ebből. Minden esetre alig pár méterre a "jósoló Télapótól" egy kisebb fedett étteremre emlékeztető sátor is áll ahol incsiklandó illatok áradnak ki, és a bejárata előtt egy hirdetőtáblán igen olcsón kínál mindenféle jót.


.: Trant Hardwin / Undor, Kurt Wagner, Linda :.
Trant és Kurt talán mondhatni az iskola két legkülöncebb külsejű diákja egymásra talál, ám hirtelen Linda töri meg a köztük kialakulni látszott beszélgetés fonalát, ezzel pedig teljesen leköti Tran figyelmét. A felajánlás módosítása után Linda csak mosolyog és bólint egyet, mi szerint benne van a gesztenyézésben is. Ezután Kurtre tekint és kicsit szégyenlősen, de még is látható magabiztossággal amiket nyomokba felfedezhet aki kicsit jobban odafigyel felajánlja a társaságot.

-Gyere te is velünk!

Mondja, és reméli hogy csatlakozik hozzájuk. Amint megindulnak, Szotyi kénytelen tapasztalni, hogy vékonyka hangja nem ért el ahhoz, akikhez el kellett volna. Szerencséjére a kapucni kellő biztonságot nyújt neki annak okán, hogy ne lássa meg olyan akinek nem kellene. Rövidke séta után már szembe is néz a hármassal a legelső gesztenyét árusító idős hölgy, aki azonnal kiszolgálja a fiatalokat, és Linda fizet Trant és Kurt számára is egy-egy zacskónyi finomságot. Ezután megpróbál kicsit beszélgetésbe elegyedni a két fiúval.

-Kurt, ugye te német vagy? Még sosem jártam Németországban, de azt mondják van ott egy nagy üzlet, ami egész évben nyitva van és karácsonyi kellékeket árul. Igaz ez?

Kérdi lány érdeklődve, majd Trantre néz mosolyogva, miközben lenyeli első gesztenyéjét.

-A kürtös kalács nem égetné ennyire a számat.


.: Anthony Carter, Maxwell Evans, Jubilee :.
Jubilee elveszít egy tagot, de helyette szerez egy másikat, és megragadja Maxet. Nem tűrve az elutasítást rángatja magával, persze csak barátilag, és jókedvűen. Két fiúval karöltve indul meg a nagy Karácsonyi Fenyővel ellentétes irányba, eléggé határozott léptekkel. Mintha tudná hová is tart. Majd amint megszólal, már nem is kétség.

-Tavaly is voltam itt, és láttam egy tök jó játéktermet. Oda vesszük az irányt!

Gabriel úgy tűnik, nem szeretne Jubelee-vel bandázni, aminek azért titkon örülök, mert mégiscsak a haverom.
- Hot dog! Nagyszerű! Úgyis éhes vagyok.
Az új fiú szerény hárítását a magam módján próbálom megakadályozni.
- Ne már Dean! Angliában senki nem utasít vissza egy meghívást, főleg akkor nem, ha alkoholról van szó.
Bár pontosan tudom, hogy az USA-ban vagyunk és a forralt borban már elvileg nem lehet alkohol, csak minimális. Részletkérdés…
Viszont sajnos nem hallom Szotyi kiabálását, ez a zaj elnyom mindent, és leköti a figyelmemet, meg az ofő is kiadta az utunkat. Végre mehetünk, amerre akarunk. Mintha már mindenki tűkön ült volna, úgy rohanunk az égtáj minden irányába csapatokra bomolva. Már nagyon hiányzott egy kis kiruccanás, úgy éreztem megfásulok abban az intézetben. Észre is veszem a forralt boros bódét, karon ragadom a két fiút és finoman odavonszolom őket.
- Három pohárral kérünk. Kértek még valamit mellé? – nézek a srácokra.
Én magam maradok a hot dog mellett, így nem pályázok semmiféle édességre. Különben is, szerintem egy jó kis édeskés-csípős forralt bor mellé valami sós dukál, hogy kompenzálják egymást.

~Hmm, lehet igaza van a rágcsálónak...~
*Erin hirtelen karon ragadja, és magával vonszolja a bor árus télapó felé. Ezúttal meg sem fordul a fejében, hogy ellenkezzen.*
~Talán majd később. Úgyis tervezte, hogy korizik egy kicsit, engem pedig továbbra is meggátol ebben a halálfélelmem.~
*Az újabb kérdésre csak a fejét rázza, forralt Whisky tuti nincs, úgyhogy egyenlőre elég lesz a bor is.*
-És mire igyunk? Vagy szoktak ezzel koccintani egyáltalán?
*Dean felvetését eleinte jogosnak találja, de végül eszébe jutnak anyja intő szavai, és végül inkább elveti azt.*
-Ha nem akarod itt hagyni a segged, inkább ne. Nagyon hideg ilyenkor az összes pad. Amúgy ti akartok vásárolni? Csak mert én már megvettem mindent, szóval felőlem csinálhatunk bármit.

A szemem előtt kötődik egy újabb ismeretség. Majd még egy. A bebugyolált srác bebugyolált kezét nyújtja felém. Elfogadom, bár első pillanatra feltűnik: a srác nem vette le a kesztűjét. Ez egy kicsit bunkóság. De mikor látom, hogy teste minden egyes zuga be van bugyolálva, egyből átlátom a helyzetet: a srác bőrével valami nem kóser. Kezdeti neheztelésemet felváltja a barátságosság, és elfogadom a jobbját.
- Igazad van, még csak látásból ismerjük egymást. Andrew Pitt vagyok, örülök, hogy megismertelek.
Elindulunk valamerre, igazából nem is tudom, hogy merre. Csak dumálgatunk, hallgatom, ahogy Ann után Craig veszi át a stafétát. Szépen kivárom a soromat, megemésztve a hallottakat.
- Én bírom a tanárnőt, szerintem jófej. Jó, szerintem Ő is kinevette volna a tanárt, ha nem lenne megkövetelve a felnőtt viselkedés.- itt eleresztek egy mosolyt.- Szóval ne tarts tőle, nem mindig ilyen szigorú!
-Jaja, Haspókkal nagyon vigyázz. Egy igazi idióta. Hallottátok, hogy az egyik kiscsajba belekötött? Majd a lány elintézte őt az udvaron, a szemünk láttára. És tudjátok hogy? Verbálisan. A csaj egy telepata.- Ez a válaszom a rossz diákokhoz kapcsolatosan. Én nem tartozok közéjük. Jó hogy Craig megemlítette Tyront. Majd odafigyelek rá.
- Stefi nap van? Háhá, ez jó!- Hangosan felnevetek Craig javaslatára. Tetszik a forma, jófejnek tűnik.- Mutassátok az irányt, mert mindjárt megfagyok!- Itt főként Liannára nézek. Ő a lány, Ő mondja meg, hogy hova menjünk.
- Csak ne olyan helyre menjünk, ami sötét. Azaz, valami világos helyen álljunk meg, nem szeretem a félhomályt. Apropó, nektek mi a képességetek?- veszem kicsit hallkabbra a hangerőt. Ha kérdezik, elmondom nekik, hogy mi a képességem: hogy a bőröm színe a homályhoz igazodik. Tudom, hogy ez egy kényes téma, így nem erőltetem a dolgot, ha a többieknek ez gondot jelent.

Leválva a csapattól, megtudom, hogy játékterembe megyünk. Hát mondjak most nemet? Az nyugtat valamennyire, hogy Jubilee járt már itt, így talán tudja mi, merre, hány méter. Szóval gondolom eltévedni akkor már nem fogunk. Legalábbis bízom benne, meg hát azt a fenyőt ki lehet szúrni még a Times Squerről is. Épp szándékomban állna valami beszélgetést kialakítani, mikor Max rám... ránk támad. Kapok egy kis fehéret... na nem olyat, hanem egy kis hógolyót, ami eltalál a vállamnál.

-Szóval így játszunk...

Mondom vészjósló hangon halkan, és kaján vigyorra húzom a számat. Nyomok egy katona stílust, és felkapok egy maréknyi havat, amit villámgyors sebességgel gyúrok meg, és alakítom muníció alakra. Na lássuk azt a dobást. Célra tarts, és tűz! A célkeresztben Max felsőteste áll. Milyen régen hógolyóztam? Már nem is emlékszem. Úgy elragad a lendület, hogy nem is figyelek a sok bódéra és emberre, egyszerűen kizárom őket, és ügyet sem vetek rájuk. Egyedül Max és Jubilee az akik most léteznek számomra. Kap egy golyót Max és most Jubileen a sor. Kétlem, hogy nem menne bele a játékba, szóval újabb hógolyó gyúrás és Jubi teste a céltábla.

2000. december 16.
16:50


.: Erin Newton, Dean Newman, Gabriel Taylor :.
Erin kikéri a három forralt bort, amire az árus kissé elbizonytalanodva szemléli meg a lányt. Elgondolkodik, majd a két másik fiatalra, Deanre és Gabrielre tekint. Megvakarja fejét majd felsóhajt és kötelességének tesz eleget.

-Kérhetnék egy igazolványt? Elég fiatalnak látszol, és nem adhatok ki alkoholt, csak nagykorúaknak.

Mondja talán a lelombozó szavakat. De a hír közlése után próbál Erinre beszélni mást. A portékáján rengeteg forró péksütemény pihen, több ital, amihez nem szükséges igazolvány, mint forró tea, vagy kakaó, esetleg forró csoki az amit nyújthat még.


.: Lianna Forbes, Craig McAllister, Andrew Pitt :.
A trió beszélgetésbe elegyedik, és mire észbe kapnak, már egy kis sátor előtt pihenhetnek meg, ahonnan az illatok igazán gyönyörű összhatást alkotnak és csalogatják a diákokat. Forró tea, csokoládé, kakaó, és tej minden mennyiségben megtalálható oda bent, csak úgy mint a hagyományt őrző forralt bor, illetve más finomságokat is lehet venni, többek között a Télapót reklámozó csomagolású édességeket, vagy perecet és más sós nassolni valót. Ahogy oda keveredik a trió egy pincérnek nevezhető egyén lép eléjük.

-Gyertek, nézzetek be hozzánk! Minden vendégünk aki 10 dollár felett fogyaszt, ajándékba kap egy hógömböt!

Mondja, remélhetőleg megnyerve a potenciális vendég hármast. Oda bent Andrewnak nem kell mitől tartania, hisz a fél homály, vagy az olyan erejű sötétség, ahol képessége mutatkozna nem övezi a helyet.


.: Trant Hardwin / Undor, Kurt Wagner, Linda :.
Kurt kérdésére Trant ad választ, amin Linda kicsit elcsodálkozik. Nem gondolta, hogy a fiú ennyire tájékozott lenne, és hát Linda maga sem tudta volna jobban megválaszolni a dolgot, így csak mosollyal száján nagyokat bólogat sáljából kinézve, miközben a gesztenyét majszolja.

-Cirkusz?

kérdi a lány Kurtöt fura hangnemben, amit nehéz eldönteni, hogy miként is hangzik. Talán döbbenet az ami a leginkább jellemezné. Bár kicsit elförmed azon, hogy cirkuszban mutogathatták a fiút, de a tapintatossága miatt próbál témát váltani minél hamarabb.

-Tán nem a Nagy Kürtös Kalács könyvet olvastad ki, Trant?

Kérdi kedélyesen a srácot Linda kicsit talán csipkelődve, de elismerően is egyben.


.: Anthony Carter, Maxwell Evans, Repro, Jubilee :.
Jubilee csak úgy mint Anthony bele megy a játékba. és a két találat után akár valami gép úgy kezdi el dobálni a hógolyókat. Max és Tony is kap belőle bőven, még egy-két járókelő is elszenvedi a találatok egy részét, és van ki nevetve lép ezen tovább, van ki kicsit zsörtölődve. De kétségtelen, hogy a hármas jól érzi magát, látszólag nem érdekelve őket ki mit gondol. A csata közepette arra figyelhetnek fel talán, hogy egy ismerős negyedik fél, Artur is megjelent, aki egy havas fogadtatásra talál Jubilee keze által.

*Úgy tűnik a koccintás elmarad, mert nincs mivel. Sajnos ez nem valami Közép-Európai ország, ahol csak úgy simán alkoholt adnak a fiatalok kezébe.*
~Most hogy így belegondolok, piát venni a Mik...izé a Télapótól tényleg nem túl jó húzás, félek idén már csak virgácsra számíthatunk, vagy szénre, vagy a fene tudja mit kapnak a rossz gyerekek a csizmájukba....vagyis a zoknijukba...hülye karácsonyi hagyományok, francért van belőlük ennyi.~
-Na jó, a bort te álltad, most viszont rajtam a sor, hogy meghívjam magunkat egy forró csokira... úr értem háromra. A borra majd visszatérünk...
~Hat év múlva....Jézusom.~
-Ehhez viszont annyira nem poén a Hot-dog. Mézeskalács?
*Kérdi, miközben felváltva nézi társait.*