A kaland véget ért! Köszönöm mindenkinek a részvételt, remélem élveztétek, még ha kicsit a vége röviden is lett lezárva. Örömmel venném ha mindenki véleményt nyilvánítana akár pozitív akár negatív formában, mert csak annak megfelelően tudok javítani a mesélésen a ti igényeitek szerint. A Tanévkezdés befejezésével egy új diákkal bővült az iskola Curtis személyében, és kinyílt a Földalatti szint minden diák számára. Azok, akik sikeresen végig játszották így, vagy úgy a történetet jutalomban részesülnek.
Trant Hardwin / Undor - 4pont
Repro - 2pont
Anthony Carter - 2pont
Andrew Pitt - 4pont
Maxwell Evans - 2pont
Vanessa Vyserian - 3pont
Gabriel Morison - 2pont
Iris Campbell - 1pont
Fényűző - 2pont
Brandon Harvey - 2pont
Gratulálok nekik. Akik a kaland során megsérültek, ne aggódjanak. Maxwell válla hamar begyógyul és csak egy halvány heg marad utána, ahogy Vanessa kiszáradt kezébe is vissza tér az élet, minden gond és esztétikai hiba nélkül. Most pedig következzen a Epilógus;
Epilógus
1/3
2000. szeptember 01. - New York égboltja; HelicarrierAz igazgatói szobában egy különösen csinos, hosszú szőke hajú nő lép be akinek hajkoronája erősen össze van fogva hátul kissé férfias hatást keltve elől nézetből. Kezében egy akta, amit az asztalra tesz, amin a "Szuper-katona projekt" név olvasható. Az aktára csak egy pillanat erejéig néz le Fury, aki megfordul, hisz mind eddig háttal állt az érkezőnek, és kezébe veszi. Átlapozza, majd elgondolkodva szól alkalmazottjához.
-Szóval sikerült. Ismét. Kíváncsi vagyok mennyire tartós nála.Mondja eléggé kételkedő hangon, mire a nő szólal meg.
-Készséges volt. A beavatkozás során végig megfelelőek voltak az életjelei. Semmi komplikáció nem lépett fel. Mondja a nő erős, és magabiztos hangon. Érezni hangszínén, hogy minden tisztelet és alázat Fury irányába van, és hanglejtése merev, katonásnak mondható. A hallottak után a S.H.I.E.L.D. igazgatója kissé elnémul, és egy a falon lógó keretbe foglalt amerikai zászló motívumaival díszített
pajzsra tekint.
-Rendben van Danvers! Leléphet! Mondja Fury, mire a nő távozik, és ő egyedül marad.
Epilógus
2/3
2000. szeptember 01. - Valahol New York-banEgy sötét épület árnyai között felcsendül egy férfi hangja, ami szigorral teli. Érezni szavai között az ingerültséget, és elégedetlenséget, amit egy tőle nem messze álló igen magas széles vállú, talán kicsit ápolatlan és szőrös csuklyás alaknak mond.
-Egyszerű dolgot kértem, vagy nem?! Öld meg azt az átkozott kölyköt. Ennyire megbízhatatlan vagy? Élhetetlen senkiházi!Hangoznak el a sértések, amire csak egy morgás a válasz, akár egy nagymacskánál, olyan vészjóslóan hangzik fel. A nagytestű férfi, fenyegetően lép egyet, de többet nem mer, vagy csak nem akar. A másik alak ugyan is aki eddig beszélt ismét rákezd.
-Nem érdekel hogyan! Az sem, hogy meddig tart! De addig nem veszem le rólad a bilincset, míg meg nem ölöd a 203-as alanyt! Világos? Az utóbbi időben így is túl sok volt a veszteség, nincs szükségem arra, hogy még több legyen! Ha meg van a 203, levadászod a többit. ÉRTHETŐ VOLTAM?!Förmed rá a végén, mire a megszorongatott alak csak bólint egyet, fogait megvillantva, és szemei felcsillannak az éjjeli fényekben, mint valami ragadozóé. Elhagyja az épületet, és annak tetőterén néz le a városra a hold fényénél. Leveszi csuklyáját, és fogait csikorgatva mormog valamit orra alatt, majd a csuklóján lévő karperecre sandít, ami vörösen villan fel olykor. Végül a távolba mered, és megvillantja embertelen metszőfogát.
Epilógus
3/3
2000. szeptember 05. - New York, Staten Island, Xavier és Lensherr Speciális Képességű Diákok IntézményeKéső éjjel van. A diákok mindegyike alszik már. Curtis Harris szobájában azonban mintha hangok csendülnének fel. A fiút rémálmok gyötrik, egyre rosszabbak, és rosszabbak. Olykor fel-fel szólal, és könyörög. Szörnyű képek villannak meg előtte barátnőjéről, akit megölt. A rengeteg ártatlanról, akiket bántott, még ha nem is akart. Szörnyű víziók ezek a fiú számára, amik egyre inkább elfajulnak. Egy elhagyott labor folyosóján áll, mire az hirtelen a rengeteg elhunyttal telik meg, akik groteszk félelmetes arccal vannak felruházva, és körbeveszik a fiút. Próbál menekülni, de hiába minden, körbe zárják, és még mielőtt bármit tennének vele a különös fenyegetői egy ajtó elé lökik, ami kinyílik, és egy ziháló, lihegő alak képe rajzolódik ki, aki akár egy vadállat úgy liheg, és lassan kezei között mintha pengék jelennének meg
Curtis leizzadva, és segítségért kiáltva riad fel az álmából. Szerencséjére senki nem hallotta meg. Néhány percnyi dilemma után úgy dönt, nem itt van az ő helye. Azon kevés holmiját ami van, egy táskába teszi, és annyi élelmet pakol az iskola hűtőjéből amennyit csak tud, majd pedig néma léptekkel hagyja el az intézményt. Mikor már messze jár, csak akkor ébred fel Xavier, aki megérzi a menekülő fiú félelmét, és tudja, hogy már nincs az iskolában...