Osztálytermek

Az osztálytermek mindegyik jól felszerelt, tágas belsőtérrel bír, ahol kényelmesen elfér akár 20 diák is egyszerre. Rendkívűl otthonosan berendezett, kellemes légkörrel bíró helységek ezek, kicsit sem hasonlítanak az átlagos iskola szinvonalához. Hank, Ororo, Jaon, Xavier és Magnus osztályai egyaránt ugyan azon felszereltséggel bírnak, plusz az adott egyes tantárgyhoz való szükséges kiegészítők is megtalálhatóak a termekben.


Henry McCoy tanárúr termében épp tanítás folyik, ahol Maxwell is ül. A tanár egy érdekfeszítőnek mondható, bár talán kissé unalmas előadást tart a mutációról, és annak formáiról egy kivetítő előtt, ahol különböző eddig ismert alanyokat mutat be. Sokak közülük nem a diákok mibenlétéhez hasonló mutánsok, hanem a csernobili események áldozatai, és fertőzöttei. Ezek összehasonlítását és közös eggyezéseit taglalja az előadó, aki próbálja a mutánsok eredetét kutatni és egy szakaszát a diákok elé tárni, hogy mivel is foglalkozik pontosan szabadidejében. Nem hivatalos tanóra ez, inkább nevezhető szakkörnek (?). Hogy Max mért döntött amellett, hogy végighallgatja a talán már kissé unalmas beszámolót, csak ő maga tudja. De itt van, és rajta kívül még kettő diák. Egyiküket látásból ismerheti, míg a másikat nem. A srácot Johnnak hívják, míg a lányt, kinek fél szeme le van takarva Callistonak szólította Hank tanárúr. Az előadás a végéhez ér, és elhangzik egy kérdés.

-Valakinek valami észrevétele, esetleg kérdése? -kérdi Hank.

Max valószínűleg nem az egyetlen, aki kicsit unja az előadást, ugyan is a tőle nem messze ülő John szintén küszködik azzal, hogy nyitva tartsa a szemét, bár mind ezt nem olyan látványosan teszi, mint társa. Ellenben a félszemű lány túlzottan is figyel, és látszik rajta az érdeklődés maximális szinten. Amikor elhangzik Max szájából a kérdés, a tanárúr csak bólint, majd válaszol.

-Remek, Max! Jogos a kérdés! -ezzel kicsit járkálni kezd, és egy távirányító segítségével a kivetítőn egy újabb kép jelenik meg, ami több generáció DNS láncát ábrázolja. -Valamilyen szinten úgy feltételezem, hogy van oka. A képen látható ábrákon egy család DNS-lánca látható. Mint ahogy oka van annak, hogy mért barna a szemed, vagy a hajad, úgy oka lehet a mutáció ilyen, vagy olyan jellegű megnyilvánulásának. A szüleid felelősek azért, ahogy jelenleg kinézel. Az ő génjeit örökölted, és formáltak téged. Feltételezem, ha egy mutánsnak gyermeke születik, valószínűleg hasonló erők birtokába juthat mint szüleje. Ha ez nem is egészen pontosan történik, akkor is lehet összefüggés. Ám abban az esetben, ha a szülő, vagy a felmenők egyike sem rendelgezett a mutációt előidéző génnel, mind össze első generációról beszélünk, akkor nem megállapítható számomra az ok. Remek kérdés, Max úgy érzem most kicsit megfogott. -mondja kedélyesen Hank. -Még valami esetleg? -kérdez újra, hátha valakinek van még kérdése, ám ha nincs, akkor lassan összepakol.

Míg a tanárúr elpakolja jegyzeteit, és mappáit, majd beteszi íróasztalába, lassan kikapcsolja a kivetítőt, és 3 diák felé intézi szavait. -Az előadásnak vége, köszönöm hogy meghallgattatok. -Majd lassan kisétál és a diákok magukra maradnak. Max kérdésére pedig John kicsit elmosolyodik. Inkább olyan kárörömnek mondható az amit tükröz az arca és úgy véli még maradnia kéne, mert az előadás még csak most fog kezdődni.

-Kislány? -kérdez vissza ingerülten Callisto. -Tudom, hogy ha még egyszer hozzám szólsz kiverem a fogaidat. - válaszol és füzetét becsukja, majd feláll, és menni készül. John ebben a pillanatban szólal meg. Úgy gondolja ez rövid műsor volt ahhoz, hogy igazán jót mulasson. -Micsoda? Honnan veszed hogy Morci a neve? -teszi fel a kérdést Maxwellnek eléggé hangosan. Callisto megáll a terem ajtaja előtt, és lassan megfordul...


... arca semleges, de lassú léptei vészjóslóak.

John a taslit elviseli, de lerí arcáról, hogy nagyon nem volt ínyére a dolog, de nyugtatja az a tudat, hogy Callistoval egyre rózsásabb viszonyt kezd ápolni Max. A lány egészen közel megy kiszemeltjéhez, alig fél méter a vízválasztó kettejük között, és végigméri a "célpontot". Mind ezt inkább lekezelő módon teszi, majd mélyen a szemébe néz.

-Utálom a hozzád hasonló jópofa kis girnyókat, akik azt hiszik az élet csupa móka! Idegesítesz, és ha még egy rossz szót szólsz... ha bármit is mondasz, kitöretem veled az ablakot. Kerülj el engem. Messzire. -mondja, és John kissé lekókadva veszi tudomásul, hogy Callisto most toleránsabb, és megértőbb mint mondjuk tegnap, amikor véletlenül valaki megitta az üdítőjét. A lány hátat fordít és lassan távozik ha senki nem állítja meg. Előtte azonban vet még egy lekezelő pillantást Max felé, de Johnnak is kijut belőle a része.

Maxwell szavaira Callisto ugyan megáll, de nagy erőt vesz magán, hogy tovább haladjon és ne kelljen olyat tennie, amit megbánna. A fiú közben távozik, ezzel faképnél hagyva mind a két diákot. Ahogy Max kilép a teremből, csak arra lehet figyelmes, hogy Erik és Xavier egy feltűnően a mutáns jegyekkel büszkélkedő fiút visznek be az irodájukba. Talán ha szerencsés volt, még láthatta is az eddig nem túl közösségben mozgolódó Trantet. De ahogy tovább megy újabb különös dolgot pillanthat meg. Scott, akit valószínűleg többször látott, kezében cipelve épp az emeletre tart egy elég rossz állapotban lévő lánnyal, ami közben Hank tanárúr kíséri őket. Úgy tűnik egyre izgalmasabb az útja, míg kiér az udvarra,ahol a kosárpályán egy kisebb tömeget vél felfedezni ismerős és kevésbé ismerős arcokkal együtt, akiken itt-ott felfedezhető az aggódás jelei.


Folytatás: Iskola udvar, kert

Előzmény: Linda Macenroy és Sarah Rushman szobája

Trant majdnem bejárja az egész iskolát, mire megtalálja a tanárát. Igaz nem rohant, de még így is eléggé kifárasztotta a dolog. Mielőtt belépne a terembe, kifújja magát. Sóhajt egy nagyot, hogy lassuljon a pulzusa, és visszaálljon a légzése is a normálisra, majd magabiztosan belép.
Ha nem venne észre a tanár, akkor illedelmesen megköszörüli a torkát, és csak utána lép oda a tanári asztalhoz.
- Jó napot tanár úr. Zzzzavarhatom egy kicsit? - Teszi fel a kérdést, ha igennel fele akkor folytatja, ha nemmel akkor elköszön és majd kerít másik időpontot a találkozóra. - Csak nézzzzni tudtam, hogy mit tett Lindával. Ön az orvossssa az isssskolának, és sssszeretnék legalább fele annyit tudni, mint maga. Ha nem lenne tanár úrnak megterhelő akkor elfogadna protezzzzsáltjának, assssszissssztensssssének, ssssegédjének? Nem is tudom mi a megfelelő sssszó rá. Tanulni akarok öntől. Tudom, hogy még el ssssem kezzzzdődött azzz év, de ha már tessssti erőm nincs, legalább a szellemivel tudjam kompenzálni. - A szemeiben remény csillan, és a hangjából még ha nem is teljesen emberi elszántság hangzik ki. Tudja mit akar, és azt hiszi ez lesz az életcélja. Másokon való segítés.

Hank kissé zavartan tér magához, és kellemetlenül mosolyog, hogy nem vette észre a vendéget. Trantre tud szánni időt, így bólint és csak figyelmesen hallgat. Kicsit zavarba jön mikor egy fajta mentorrá akarja avanzsálni őt a fiú. Eléggé "elpirul" a dolog hallatán, és pár pillanat kell mire feldolgozza a hallottakat.

-Nem is tudom... én? De hisz egyetlen momentum által nem ítélhetsz meg. Nem vagyok orvos és... -eléggé el-elakadva a szavakkal küszködik. -Nem szeretnék felelőtlen kijelentést tenni, de ígérem kerítünk alkalmat arra, hogy tanulj... és tudd, hogy a tudás hatalom. Nem kell erősnek lenned, mert az ész többet ér. Sose sajnáld, ha nem vagy elég izmos. -mondja mikor kicsit már maga mögött hagyta a zavarba ejtő helyzetet. Szemüvegét leveszi, és feláll a székéből, majd Trant elé lép. -Ha jársz az előadásaimra és a foglalkozásokra azzal bizonyítod elhivatottságodat. Látom az akaratot rajtad és nem csak meggondolatlan kijelentést teszel, akkor ígérem olyan világot mutatok neked, ami tele van titkokkal és rejtvényekkel. Egy olyan világot, amit a nagy Da Vinci is megirigyelne. Jól van ez így? -kérdi.


//Ezzel vége a kis magánkalandnak, és holnap kezdődik a korszak kaland.//