Linda Macenroy és Sarah Rushman szobája

Kilép az igazgatóiból, és számára csodás látvány fogadja. Két iskolatársa az, akik nem csak hogy pont őt várták, de még aggódtak is érte. Stasie kérdez tőle dolgokat, amire hála istennek pozitív válaszokat tud adni. Nem venné a szívére, ha el kellene keserítenie ezt a gyönyörű lányt.
- Köszönöm. hogy aggódsz értem, de nem lesz semmi bajom. Az igazgatókkal csak arról beszéltünk, hogy vigyázzak jobban magamra. - A hangja egy kicsit remeg, még sohasem érdeklődött így iránta senki. Főleg nem ilyen szemrevaló teremtés. - Nem. Nem kell elmennem, és igen diák maradok még egy jó darabig. Kivéve ha valami nagy bolondságot csinálok. - Próbálja elütni az aggódási rohamot egy kis viccelődéssel, és már a szája is fogatlan mosolyra nyílna mikor szégyenlősen mégsem teszi. Talán az még sok lenne, az új társainak. A kedves noszogatásra, elindul az egyik irányba, majd hirtelen megtorpan és visszanéz a társaira. - Öhm, nem tudom az utat. - Hajtja le szégyenlősen a fejét. A zöldes bőrén lilás foltokban jelennek meg az arcpírok. A társai mosollyal az arcukon vezetik el őt a lány szobájába.

Amikor benyitnak a szobába az embereke láttán megretten egy kicsit. Egy ilyen kis helyiségben elég nagy zsúfoltság van. Félve lép be közéjük, talán már sok lesz ez a gyengélkedőnek. Tudja, mit mondott a tanár úr, de lehet hogy tetézni fogják az állapotát ha zavarják.
- Tanár úr mikorra fog helyrejönni? Miben segíthetnék? Könnyebbé tehetném a dolgot valamivel? Talán vissza lehetne fordítani a folyamatot. Inkább én ájuljak el, mint Linda. - A kérdések és feltételezések csak úgy záporoznak a nyálkás szájból. A fiú mindent meg akar tenni, amit csak képes lehet. Tudja, hogy nem erős, és még semmihez sem ért, de valamit ő is tehet.

Trant csak kapkodja a fejét, de közbe egy szót sem tud szólni. Az emberek csak rohangálnak fels-alá. Először Scott akart mondani valamit, de a tanár úr miatt sohasem fogja megtudni mi is lett volna az. Mielőtt még bármi választ is kaphatott volna, mindenkit kitessékelt a szobából, és így hármasban maradt a lányokkal. Az arca először újra elkezd lilulni. Ilyen még sohasem történt vele, még lehetősége sem volt, hogy két lánnyal egy szobába legyen. Főleg nem ilyen gyönyörűekkel. Alig mer megszólalni, főleg miután hallotta az ironikus megjegyzést Lindától.
A gondolatai cikáznak, alig tudja felmérni a helyzetet. Nem tudja mit tegyen, így hát abbahagyja, és csak kimondja, ami eszébe jut először.
- És még csak az eredményt sem tudom. Biztos elvertünk titeket. Ezekkel a kezekkel nem hibázhattam. - Mutatja fel a vézna kis kezeit. Reméli, hogy ez a kis élcelődés, jobb kedvre deríti a lányokat. Bármi is történt, az ő hibája volt, és nem lenne ágyban Linda, ha nem erőlteti a dolgot.

A fiú kicsit szégyenlősen megvakarja a kobakját, és vár még egy kicsit a válasszal. A nyelve újra saját életet kezd járni, és nem is fogja fel Trant, hogy nem lehet túl szép látvány mikor megnyalja a sárgás szemgolyóját. Végül csak összeszed annyi bátorságot, hogy kibökje az igazat.
- Tudod, nem vagyok teljesen alkalmas a szárazföldi életre. - Tekint önkénytelenül is végig vézna testén. - Van tüdőm, és kopoltyúm is, de egyik sincs teljesen kialakulva. Hasonló állapotban vannak, mint a farkam. - A vigyorog, hogy ne sajnálják a lányok. Az még rosszabb, mint az undor az leküzdhetetlen. Ekkor látja meg Sarah-t az ablakban, nem tudja miért nem fordul felé, de sejti. Leesik neki, hogy ideje távoznia.
Feláll az ágyról, és már az ajtó felé lép. Mielőtt kinyitná még visszafordul, és mélyen Linda szemébe néz.
- Nagyra értékelem, amit tettél. Sajnos tudom, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen "incidens", és nem szeretném ha miattam lenne valami baja, bárkinek is. Én már többször is átestem ezen, kibírom. Ez az én keresztem. - Ezzel kinyitja az ajtót, és megpróbál utána sietni Mccoy tanár úrnak. Talán még megtalálja a folyosókon.

A kérdés hallatán meglepődik. Nagyon meglepődik. Eddig még ennyi aggódást sohasem kapott, főleg nem egy nap alatt. Először az igazgatóiban, most meg ez. Szeretni fogja ezt az iskolát. A lányok olyan kedvesek, és gondoskodók. Talán még barátnőre is szert tehet ha ügyes.
~ Kikre is szoktak bukni a filmekben az lányok. Igen megvan a vagány, és erős férfiakra. Akik nem félnek semmitől, és sohasem lesz komoly bajuk. ~ A gondolatokból elhatározás lesz. Az elhatározást pedig tett követi. Kihúzza magát, még az ajtóban, és úgy tesz mint akinek tényleg semmi nem árthat. Legalábbis próbál úgy tenni.
- Neked kössssszönhetően, majd kicsattanok. Tudjátok nekem sssssemmi nem árthat, sssssok dolgon túl vagyok már rövid életem alatt, ez a kissss aprósssság meg ssssem kottyan. Főleg, hogy ilyen csodálatos megmentőm volt. - Igazából nem is tudja mit tesz. Reméli flörtöl kicsit. Beszélgetés lezárásaként kacsint egyet, és kirobog a szobából. Még annyit, azért hozzátesz. - Légy gyorssssan jobban, nem sssszabadna ilyen sssszép napon egyedül lenni a négy fal között. - És már a folyosón rohan, görnyedt hátú leendő tanítóját keresve.