Váró terem

Tárgy: Re: Váró terem Pént. Jún. 24, 2011 1:34 am

Kérdéseim és aggályaim után, nem a válasz következik a sorban, hanem a többiek hozzászólása, miután át engedtem nekik a szót. Vannak ugyancsak okos dolgok, habár én sem értem, miért Scott szeme a legfőbb téma, mikor most sokkal fontosabb tárgyalni valóink vannak.
Elhangoznak jogos feltevések, és idétlen mondatok is, többet között Repro fenyegetése, hogy ha kirúgják egyből fut a Médiához...hát biztos sokat érne vele, legfeljebb a börtönből nézné végig ahogyan átvizsgálnák az iskolát. Na meg szerintem nem ettek zabot a vezetők sem, tudják ők, mit tegyenek, ha szúrópróbaszerű átvizsgálásra jönnének ide a zsaruk. Ekkor Allan kissé agresszíven lép elő, mérges tekintetét reám szegezve. Nahát...mi rosszat mondtam?
- Hohó, elnézést, szerintem rosszat nem mondtam, amiért ki kellene akadnia, nem járkáltunk volna mi erre, ha tudjuk, hogy tilos. Jobban mondva én biztos nem. Igazgatóhoz pedig nem tudtam volna menni, mert ahogy leértem, már láttam, hogy elszabadult itt a pokol. Mit kellett volna tennem, elrohanni, és itt hagyni a többieket a sorsukra? - Magyaráztam, bár az is igaz, hogy én is elveszítettem a hidegvéremet. Ebben az esetben ki ne tenné. Így tettem rá még egy lapáttal.
- Jó, persze tegyük fel, erre kószáltunk, mi vagyunk a hibásak. Ettől még a szülők az Iskolát tennék felelőssé, mert egy fiatalokkal teli létesítményben ilyen felszereléseket tartanak. Ti mondtátok, hogy tegyük fel a kérdéseinket, akkor pedig nem értem, miért idegelted fel magad. - Néztem rá értetlenkedve, miután hála Istennek Scott átvette tőle a szót. Nem is nekünk kellene kezelés, hanem Allan-nek. Pár szem nyugtató.
- Nem ismerem Mr. McCoy-t, még nem volt alkalmam senkivel sem társalogni sajnos, de nekem mindegy is, hogy kivel tudok beszélni, én nem panaszt akarok tenni, csupán azt szeretném, ha mostantól a tudomásunkra hoznák, hova nem kellene belépni, ha nem akarok öngyilkos jelölt lenni. Sajnos az én képességem nem teszi lehetővé, hogy az ilyen akadályokat, fegyvereket kivédjem, elhárítsam. Tisztelem, és irigylem a képességeiteket, nekem ez a képességem, hogy be vagyok bugyolálva. - Magyaráztam Scottnak, remélve, hogy megérti, miért vagyok feldúlt, hiszen könnyen odaveszhettem volna, ha a többiekkel egy időben érkezem meg a szintre.
- Már sokat köszönhetek az Iskolának így is, főleg Mr. Lensherrnek, hogy megmentette az életemet. Talán vele szeretnék a leginkább váltani pár szót. - Mondtam befejezve hosszúra nyúlt mondandómat, főleg, hogy már biztosan másnak is feltűnt a szószátyárságom. Remélem elnézik nekem, több évig egy kis, sötét szobába voltam elzárva a külvilágtól, és nem volt sok alkalmam ismerkedni, beszélgetni személyesen.
Természetesen az "öreg diákok" mindenki másnak is válasszal szolgálnak, vagyis inkább Scott, mert az idegbeteg Allan inkább háttérbe húzódik, bár feltűnt, hogy vannak akik nem tesznek fel kérdéseket. Pontosabban Iris hallgat. Lehet megviselték őt a történtek, vagy alapjába véve egy csendes típus. Ki tudja, Craig túl szégyenlős, és visszahúzódó ahhoz, hogy megszólítson bárkit is.
Mialatt folyik a beszélgetés, talán egy óra elteltével belép két idősebb alak, és a sebesült srác, akit operáltak. Az egyik egy szemüveges, inkább egy ősemberhez hasonlítanám, fura külsőt képvisel, de az alacsony fura diák után már nem lepődöm meg senki külsején.
Eleget dumáltam már, mindenre választ kaptam, innentől én Mr. Lensherrel szeretnék beszélni, a sráccal pedig nem vagyok olyannyira jóban, hogy körbeugráljam. Remélem jól van, mert azért aggódtam érte én is.

Tárgy: Re: Váró terem Vas. Jún. 26, 2011 1:55 am

Bólint egyet a válaszok hallatán, bár még mindig furcsállja ezt az egészet. De inkább csendben ül, és a többiek reakcióit nézi. Allan kirohanása hallatán elkezd fészkelődni, de csak nem szólal meg végül. Egyáltalán nem tehet arról, hogy a lift idehozta. Nehogy már az ő hibája legyen, hogy a lift lehozta erre a titkos részlegre. Amúgy sem érti, miért pont az iskolában kell ezt megvalósítani. Biztos találtak volna jobb helyet is hozzá. Főleg hogy akárki lejöhet, ha netán valami elromlik a biztonsági rendszerben. A szomszéd szobából előjönnek. a srác válla bekötve, elkerekedett szemekkel nézi McCoy professzort és egyenlőre nem tud szóhoz jutni a férfi külseje láttán.

Tárgy: Re: Váró terem Vas. Jún. 26, 2011 2:10 pm

Lassan Su tanárúr oldalán lépdelve lépek ki a műtőből, mint megtudtam ugye ott voltam. A fejem még nem túl tiszta, bár a külvilágot, úgy ahogy felfogom.~ Mintha kelés után belehajoltam volna egy... egy focicsapatban és én a felezőn aludtam volna az utolsó körig. Olyankor mindig nagyon belehúznak, észre se vettek mikor áttaposott rajtam az egész csapat védőstűl. Nem is hibáztatom őket. Megint elkalandoztam... ~ Megrázom kicsit a fejem mikor feleszmélek a gondolat menetemből és rájövök, hogy azért volt ilyen furcsa a lépdelés, mert mint súlyos sebesült sántítani kezdtem, pedig attól, hogy Su tanárúr hozott még jobban fáj a sérült tagom, hiszen eddig az ő vállával az enyém is kinyújtva volt. Ellépek a tanárúrtól és istentelen fájdalmak között megmozgatom kicsit a karjaimat. Enyhe kín ül ki az arcomra, miközben a többieket kezdem felmérni. Van pár extra tag leérkezésünk óta. ~ Itt játszom a hattyú halálát a sulisok előtt??? Most tényleg? ~ Eszmélek hirtelen, kihúzom magam, ismét fájdalmas fintort csal az arcomra, de gyorsan megpróbálom elnyomni. Majd hirtelen ötlettől vezérelve amíg a többiek trécselnek megpróbálom összekötözni a polómat, hogy azzal tartsam fent a kezem, hogy a vállamról levegye a terhet, így kicsit kevesebb fájdalmat átélve szaladgálhatok a parkban, a többi hat éves kis lurkóval. Az lenne aztán az igazi happy end. Bezony.
- Na mizu skacok? - Szólalok meg előzmények nélkül, továbbra is adva a kemény arcot, hátha... hihető még mindig.

Tárgy: Re: Váró terem Hétf. Jún. 27, 2011 9:34 pm

Az új szavak és a meglepő talányok és érvek lefoglalják Trant minden gondolatát. Túl sok itt a véletlen, eddig amennyire megismerte Scott-ot, ami nem sok, de talán több mint az újonnan érkezettek. Nem szokott ilyen banális hibákat véteni, és a védelmi rendszer, ami többször is be van biztosítva. Hát hogy lehet hogy csak úgy leenged egy fél tucat diákot, akiknek jogosultságuk sincs. Ez már több mint gyanús, de talán nem neki kellene ezzel foglalkoznia. Dr. Maccoy sokkal nagyobb koponya mint ő, biztos ki tudja maga is ókumlálni a dolgokat.
A csend körülötte még mindig nem változik. Szólásra nem nyitja a száját, de nem is kell, a többiek mindent elmondanak, vagy megkérdeznek, amit ő akart volna. Azért jól elraktároz minden információt az agyába, fene se gondolta volna hogy Scott ilyenekre is képes, vagy hogy Allan ennyire kemény. Talán még jók lesznek valamire ezek az ismérvek. Ha nem ma majd egyszer.

Tárgy: Re: Váró terem Hétf. Jún. 27, 2011 9:43 pm

Csak nagyokat hallgatok most már, és nem avatkozok bele. hallva Scottot, mi szerint nem fognak kirúgni minket kicsit megnyugszok. Bár ha meg is történt volna, és azzal a sráccal ellentétben nem mennék a médiához. Ha már egyszer lehetőséget kaptam erre az egészre... akkor biztos nem. Meg szerintem amúgy is a mi hibánk ez a dolog. Meg azt sem értem mért kapja fel mindenki ennyire a vizet. Hisz ez egy mutáns suli... alapjába véve sem mindennapi, és akkor most itt van ez a földalatti pince... nem sokkal rémisztőbb szerintem, mint egy rahedli mutánsból álló iskola. Majd mikor már talán épp szólnék, kinyílik a műtő ajtaja, és meglátom a klónos tanárt, meg a szobatársamat. Jól van... a saját lábán jött ki. Ez biztos jót jelent. Kicsit elmosolyodok, hogy jól van és nincs komolyabb baja. Hála az égnek, bár nem ismerem őt annyira, azért még sem lett volna egy felemelő érzés, ha kiderül, hogy tragédiával kell számolnunk. Felállok a székemből, miután a második tanár is megjelenik, és a srác felé nézek.

-Jól vagy? -kérdem.

Tárgy: Re: Váró terem Hétf. Jún. 27, 2011 10:16 pm

2000. szeptember 01.
12:15

Hank tanárúr és Su Maxet támogatva segítenek neki leülni, majd előbbi a diákokon végig nézve megszólal.

-Bizonyára sok kérdésetek van. Mindenre választ fogtok kapni, ígérem. De a szavak helyett inkább a tettek beszéljenek. Jason, remélem nem gond, ha megkérlek rá, hogy maradj itt Maxwellel, míg én körbevezetem a diákokat a részlegen.

Mondja Hank, mire kollégája kicsit meglepődve de egyetértve bólogat. Max sajnos kimarad a túrából, nem lenne most jó megerőltetni magát, de Su csak halkan közli vele, hogy minden bizonnyal majd ő is körbe járhatja a helyet amint jobban lesz. De addig sajnos most pihennie kell. A többiek pedig Scott és Hank társaságában bejárhatják a szintet, míg Allan inkább hátra marad a Váró teremben.

-Minden rendben van kis csávó?

Kérdi Allan Maxtől kissé bűntudattól gyötörve. Ez idő alatt pedig Iris, Arthur, Craig, Brandon, Kurt, és Anthony nekilátnak a kalandtúrának. A földalatti részleg első szintjét teljesen bejárják, Hank pedig minden terembe betekintést enged diákjainak. Majd következik a második szint, ahol már egy sokkalta érdekesebb színtéren telepednek le a tanulók. Ez pedig a végállomás, ami nem más mint a sokszor emlegetett Veszélyterem.

//Iris, Arthur, Craig, Brandon, Kurt, és Anthony - Folytatás: Földalatti részleg (szint 2) - Veszélyterem//

Tárgy: Re: Váró terem Csüt. Jún. 30, 2011 10:39 pm

nagy traccs parti folyik kint mire kiérek. De azt hiszem betudom a szerencsémnek, hogy hamar kitalálják, hogy lenti körtúra lesz és én kimaradok. A vérveszteségemre gondolok és a lyukra a vállamban. Nem érdekel a lenti részleg, nem szeretem a túrákat, unszimpatikusak a túra vezetők és bár alapból kíváncsi lennék, most egyáltalán nem érdekel. Az se, hogy miért lőttek le. Egy puha ágy érdekel, egy nagy párna és a meleg ellenére egy nagy dunyha. Esetleg egy combfixes fiatal nővérke, hosszú lábakkal és alacsony zsúrkocsival. De ez utóbbi csak ha már felébredtem szűk húsz-huszonkét óra alvás után.
De most még összeszedem az erőmet, az egyik fiatalabbik srácnak aki először érdeklődik bólintok, azt hiszem felfogtam a kérdését, jelzem, hogy jól vagyok. De ezt préselem csak ki neki az erőmből. Nem tudom a nevét, de azt hiszem nem is kell, így legalább nem is kell rajta gondolkoznom vagy úgy tennem mintha tudnám. Egy fintor szerű arckifejezést tartok fenn, mintha kemény lennék vagy hasonló, Rambo mosoly fagy az arcomra. De mielőtt a csapat elvonul még a csöndes nagy darab is hozzám szól, Néma Bob... Ritkán de velős? A távozók felé eresztek egy derűsebb mosolyt és inteni akarok, de fájdalom nyilall a karimba és az eddig is ernyedt karom mintha még jobban lezsibbadna. Válaszra határozom el magam. De előtte lelohad a mű mosolyom.
- Hiányzik az ágyam meg a párnám. Fel...? - Alig tudom összeszedni a gondolataim, tompa vagyok, mint egy gumi kalapács. Nem is gondolok bele, hogy ez milyen remek metafora rám... Nem foglalkozok vele, csak megszédülök. Allan vállához kapok az épp kezemmel, hogy azon támasszam meg magam.
- Felmehetek? - Nyögöm ki az érkezésemmel együtt, amint megvan nagyjából az egyensúly. Nem szoktam ilyen egyszerű lenni, nincs egy deka stílus se a szavaimban, a cselekedeteimben. De most nincs annyi erőm, hogy megengedhessem magamnak azt. A vérveszteség gondolata elgyengít, és most konkrétan hiányzik belőlem egy kevés. ~ Utálok ilyen... gyenge lenni.~ Még magammal se tudnék társalogni, a gondolatok nehezek, a szobám pedig messze van. ~ Aludni akarok! ~ Semmi mást, csak pihenni, visszanyerni az erőm.

Tárgy: Re: Váró terem Csüt. Jún. 30, 2011 10:50 pm

2000. szeptember 01.
12:20

Maxwell kérdésére azonnal érkezik a válasz tanára képében, aki támogatólag segíti a fiút és indul el vele a lift felé, majd Allan hatalmas teste is megemelkedik a székből.

-Persze, mennyünk!

Mondja Su, és a lift felé veszik az irányt Allannel együtt, majd beszállnak abba, és megindulnak az első emeletre, hogy Max vissza húzódva szobájába végre megpihenhessen. A hosszabbnak tűnő utazás végén végre nyílik a felvonó ajtaja, és a trió kilépve, egyből Jeannel, és két újonccal találja szembe magát.

//Folytatás: Első emelet folyosói
Kérlek várd meg míg ott kört váltok, Vinnek és Abirnek, majd csak utána írj oda. //

» Operációs terem
» Tanács terem