Mutánsok Ébredése - Első a sok közül

Elérkezett a korszak második kalandja. A korábbitól kicsit elérően most várhatóan nem fog két részre esni a jelentkezők karakterei, hanem együtt maradnak, illetve a játékstílus is picit változik, hiszen amellett, hogy a karakterek átélhetik a kalandot, kicsit az őket irányító játékosok is megtudhatnak egy-két pluszt a régmúltról, a kaland két főszereplőjéről. Talán nem nehéz már kitalálni ennyi idő után, hogy kik is lesznek ők. De ha valakinek nem tiszta a kép, még a kezdés előtt az lesz, ezt garantálom!


Jelentkezési kikötés: A kaland jelentkezését illetően nincs lényegesebb megkötés, mind össze annyi, hogy legyen egy elfogadott előtörténeted és adatlapod. Emellett ha még esetleg nem tetted meg (ami remélem nem fordul elő) akkor kérlek olvasd el a Szabályzat és egyéb menüben leírtakat, vagy ha valamivel kapcsolatban kételyeid lennének, nyugodtan kérdezz. Illetve senki ne felejtse el megírni a bővítést! Csak azok adják le jelentkezésüket a kalandra, aki adatlapját frissítette a 3 hónap eseményeivel (és ha részt vett a Tanévkezdés kalandban, akkor az ott történteket is kérném, hogy írja le ami a karakterét érintette, persze ez nem muszáj, de örömmel venném).

A kaland tartalma: Tartalmát illetőleg sokkal akció dúsabb lesz, mint az előző korszakkaland. A diákok egy nem várt ellenséggel találkoznak, aki valakinek nagyon is ismerős lesz, de mivel a diákok társaságát élvezi az a bizonyos személy, így ők is veszélynek vannak kitéve. Nem is kicsinek. Ahhoz, hogy a mutáns diáksereg győzni tudjon, csapatmunkára lesz szükség, de kérdés, hogy vajon lesz-e elég erős úgy a csapat, vagy sem. Mind ez idő alatt különös rejtélyek és a múlt foszlányai elevenednek meg a résztvevők előtt, ami borzalmas dolgokat mesél el. Lényeg a lényeg, a kaland tele lesz akcióval, és harccal.

A kaland menete: Miután a mesélő (azaz én) megadtam a posztot, a játékosok olyan sorrendben írhatnak, amilyenben szeretnének. Nem kell tartani egy bizonyos sablont, ami szerint írtok, de egy körben mindenki csak egyszer írhat! Majd az újabb kör kezdetét egy mesélői poszttal jelzem, és ez így ismétlődik újra és újra. Remélem majd senkinek nem okoz nehézséget a kaland tempóját tartani, mert úgy gondoltam, hogy maximum 2 naponta körváltást teszünk. Természetesen ha korábban ír mindenki, akkor hamarabb történik meg mind ez. Aki, vagy akik esetleg kimaradnak egy körből, egyértelműen a következőben ugyan úgy írhatnak, de ha ez az eset többször (3-szor) előfordul a karakter talán hátrányba kerülhet, vagy sérülést szenvedhet esetleg kiírom a történetből.

Kaland kezdete & vége: Úgy gondoltam, a történet 2011 július 29-és indulna, és 28-ig lehet rá jelentkezni (utána már csak időszakosan lehet becsatlakozni a mesébe, és nem tudok azonnal bemesélni senkit, csak ha ott tart a történet!). Nem igazán szeretném hosszúra tervezni, de hogy ez napokban pontosan mennyi, az rajtatok múlik, hogy milyen gyakran tudok kört váltani.

Kaland műfaj: Akció, Dráma, Múltidézés

Jelentkezők:

• Anthony Carter
  
• Kurt Wagner
  
• Gabriel Taylor
  
• Erin Newton
  
• Maxwell Evans
  
• Dean Newman
  
• Repro
  
• Craig McAllister
  
• Lianna Forbes
  
• Andrew Pitt
  
• Kolosszus
  
• Trant Hardwin / Undor

Természetesen Tony jön!

Minden bizonnyal Max is, csupán a bővítésem kell még pótolnom. De ennyi idő alatt csak fog sikerülni.

Jövök én is, ideje, hogy részt vegyek valamiben :C

Mein Got, engem se hagyjatok ki.

Természetesen én se hagyom ki.

Mindenkit feljegyeztem, kivéve téged Maxwell. Számításba vettelek, és amint van 3 hónapos bővítésed, hivatalosan is jöhetsz .

Jelentkeznék én is.

Remek, remek, természetesen feljegyezve Dean neve is. Még e hét csütörtökig bárki jelentkezhet, szóval még van idő! De addig is egy kis kedv hozónak és azért, hogy mindenki képben lehessen némileg:

Én is jelentkeznék! Bővítést megírom holnap!

Rám is számítsatok.

Ha már ilyen közel van, jelentkeznék én is

Kolosszus is jelentkezik a kalandra.

Én is jelentkeznék a kalandra.

A jelentkezést lezárom!

Jelentkezők:

• Anthony Carter
  
• Kurt Wagner
  
• Gabriel Taylor
  
• Erin Newton
  
• Maxwell Evans
  
• Dean Newman
  
• Repro
  
• Craig McAllister
  
• Lianna Forbes
  
• Andrew Pitt
  
• Kolosszus
  
• Trant Hardwin / Undor

A kaland kezdetét vette! Mindenkit aki jelentkezett megkérek, hogy gyülekezzen a Közösségi szoba részlegen, ahol már olvasható a mesélői poszt. A biztonság kedvéért arra kérnélek titeket, hogy ha nem tiszta még valami, akkor most kérdezzetek és állok rendelkezésére. A kaland közben is nyugodtan lehet érdeklődni aki gondolja, de azért a kezdő posztot, amit ide leadtam olvassátok el előtte, ha esetleg valami még zavaros. Ne felejtsétek, hogy maximum 2 napotok van írásra, mivel a 3-dik napon körváltást tervezek (aki előre jelzi inaktívságát, annak a játékosnak a karakterében nem esik bántódás! Ellenben aki nem teszi meg ezt, az az első kihagyás után sérül, majd kiírom a történetből!), hogy vége legyen a kalandnak még kellő időben. Remélem mindenki élvezni fogja és akár közben vagy a végén is örömmel venném ha értékelnétek a történetet, hisz csak úgy tudom meg mi a jó nektek. Ha valami esetleg nem tetszik, hiányzik, vagy túl sok normális keretbe foglalva hallgatom és annak megfelelően fejlődnék.
Egy kis plusz a kalandban, hogy minden mesélői körváltást követően az egyik kaland főszereplőjének a múltjába láthattok bele, amit itt fogok elétek tárni, ebben a topicban. Ha úgy tetszik történelem óra . Az első mesélői poszt miatt, már olvashatjátok is ezután a reag után Kardfogú múltjának egy darabját!
Jó szórakozást kívánok minden résztvevőnek!

Prológus

2000. December 10. - Manhatten csatornarendszere

Szimatoló kutyák ugatva loholnak a felszínen, és jó néhány rendőr követi társát, akik szagot fogtak. Csaholva állnak meg egy kanális lejárata előtt, és kaparni kezdik azt. A rendőröknek bele telik néhány percbe míg megértik mit is akarnak az ebek, de végül cselekednek, és felnyitják a fedelet, aztán egyesével a létrán lemászva érkeznek bele a szennyvíz uralta helyszínre. Fegyverüket kibiztosítva veszik elő, és zseblámpával kezdenek el világítani a homályban, ahol egy árnyat látnak elsuhanni. Egyből felszólal az egyik.

-Ott! Arra láttam valamit!

Mutat az általa vélt irányba, és lámpája fényével próbál többet kideríteni mi is lehetett az a valami. Pár pillanat múlva 5 rendőr is áll a szennyvízben, és kissé rémülten tapogatóznak a fél-homályban. Kutyáikat nem hozták le, úgy vélték elegen vannak ahhoz, hogy elkapják az üldözött személyt. De tévedtek... Hirtelen elsuhan valami a hátuk mögött és egyik társuk fájdalmasan felnyög. A hátát hatalmas karomlás nyom színezi, amik mélyen a húsába vájódtak, és a vér kezdi elárasztani a férfit, aki kábultan esik előre. Kollégái arcára kiül a rémület és egyik még a ravaszt is meghúzza.

-Jöjjön elő! Tudjuk... tudjuk, hogy itt van!

Mondja remegő hangon, rettegve attól, hogy kit is üldözhetnek. De a következő pillanatban ismét elsuhan egy árny a rendőrök mögött, mire újabb áldozatot követel. Szintén mélyen vájt karom nyomok, amik hamar kivéreztetik az áldozatát, és ez így folytatódik, míg egyetlen személy nem marad a csatorna félelmetessé vált helyszínén. Adó-vevőjéhez kap, ami recsegve zizzen fel.

-Erősítést kérek! A 39 és 40-es kereszteződés kanálisában vagyok. Több társam---

Hirtelen megszakad a tájékoztatás, és a fakabát holtan csuklik össze törött nyakkal. Alig néhány perc kellett, hogy mindegyikük kíméletlen és rejtélyes nyomokkal fűszerezett halált haljon. Sérüléseik, a karom által kivégzett sebekre utalnak, pont mint az ifjú Curtis halálánál. A kutyák őrül ugatása felveri a környéket, és egyre több civil kezd a csatorna lejárata előtt gyülekezni... de a tettes már rég messze jár.

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín


Egy vidéki házban járunk. Késő éjszaka van, csak a gyertya fényei szűrődnek ki az ablakokon át, és világítják meg a környéket. A ház konyhájában két fiú ül az asztalnál. Eléggé vékonyka mind kettő, de nagy nap ez a mai. Ugyan is egyikük a születésnapját ünnepli. Szegény család gyermeke, így ajándékot alig ha kap, de édesanyja ennek ellenére minden spórolt pénzét egyetlen ünnepi süteményre áldozta, még pedig egy meggyes pitére. Már az illata is isteni, és a két fiú az asztalnál csak arra vár, hogy megízlelje. Amint eléjük kerül, az anya széles mosollyal simogatja meg fiának fejét, aki már korgó gyomorral és kopogó szemekkel várja hogy megkóstolhassa születésnapi ajándékát. Ám előtte anyja csak annyit súg fiának; Isten éltessen! Ezután kisétál a konyhából fáradt szemekkel, és pihenésre vágyva fekszik le. De még mielőtt megízlelhetné az ünnepelt a finomságot, testvére elveszi előle, aki mindig is a nagyobbnak, és erősebbnek számított a kis Victorral szemben, majd gúnyosan és szapulva mondja.

-Az első falat az enyém, mivel én vagyok az idősebb! Add meg a tiszteletet a bátyádnak.


Hangzik el szájából, és vág magának egy szeletet, amit a tányérjára tesz. Victor egyáltalán nem érzi jogosnak a szavakat, és ingerülten áll ki ezúttal az igazáért.

-NEM! Az én születésnapom van, enyém az első szelet! Anya nekem csinálta!

Mondja ingerülten, és feláll az asztaltól, majd a süteményért nyúl, amit magához húz, azután pedig fivére tányérját akarja megszerezni. Elindul egy kisebb dulakodás, és lökdösődés, ami pár pillanat alatt elfajulni látszik. A tányért elejti a fiú, és Victor a földre teperi testvérét, majd ütni kezdik egymást...

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

... a verekedés egyre inkább elfajul, és a szék felborul, a dulakodó fiúk neki gurulnak a teknőnek, ami felborul, majd levernek néhány evőeszközt, ezzel felverve a ház nyugalmát. A nagy nézeteltérés cseppet sem akar elhalkulni, sőt mi több, egyre hangosabb és egyre csak kezd elfajulni. Victor bátya felé magasodik, és ütni kezdi arcát. Lesújt egyszer, majd még egyszer, és ezt sok másik követi. A fiú vére elered, és sírásba tör ki a fájdalmak miatt. Ám öccsét ez nem hatja meg, és teljesen elragadja az agresszió. Elveszti az ön kontrollt maga felett, ami olyan szélsőséges tett felé sodorja, mit talán nem is gondolt volna, hogy bármikor is megtesz. Ám a felszabadult adrenalin elárasztja minden porcikáját és valami megváltozik Victor testében. Szem és metszőfogai hirtelen mintha kiélesednének, és akár egy vadállatnak, olyanná fejlődik.

-AZ... ENYÉM... AZ... ELSŐ... SZELET... !

Hangzik el Victor szájából minden egyes ütés után egy-egy szó, míg nem végül elfogja valami különös vágy, és eltorzult fogaival nekiesik fivérének, és annak nyakába harap, amiből kitép egy darab húst és széles elégedett mosoly jelenik meg arcán. Testvére ekkor már rég nem él. A látvány borzasztó. A konyhába ekkor lép be az immáron csak egy gyerekes anya...


-Istenem! Victor... ? Mit tettél?

Kérdi a nő rémülettel átjárt szavakkal, és ez után már szóhoz sem jut. Csak nézi a fiát, ki vértócsában fekve már nincs köztük, és egyszerűen nem talál szavakat. Hosszú másodpercekig áll némán, gyökeret vert lábakkal, és csak nézi a borzalmat amit valószínűleg sosem felejt el, és ez a kép örökre emlékeibe ivódik. De anyjával ellentétben Victor arcán nem fedezhető fel egyetlen csepp, a félelem, vagy rémület gesztusából. Még csak a megbánás nyomai sem láthatóak. Anyjára tekint, és kezében a szelet pitével, amiért annyira küzdött, elégedetten tekint rá vértől vörös arcával.

-Ez az én pitém.

Teszi hozzá a látványhoz, és egyfajta talán magyarázatként a történtekre.

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Órák telnek el... Victor továbbra is a konyhában van, és immáron higgadt természettel fogyasztja el a neki készített pite utolsó falatjait. Mind végig ott ül nem messze az anyja, aki szavakhoz sem tudott jutni, de még csak a könnyeket sem volt képes hullatni, annyira leblokkolt, ami jelen pillanatig is tart. Végül a hosszú hallgatás után van csak elég lelkiereje, hogy megszólaljon, remegő térdekkel felálljon.

-V... Victor? Ízlett... a sütemény?

Kérdi. Teljesen szélsőséges szavak ezek jelen pillanatban, amire Victor csak elégedetten és jó kedélyűen bólogat széles mosollyal száján. Mintha nem is venné tudomásul, hogy alig pár méterre fekszik tőle a vértócsában ázott halott fivére, aki saját kezűleg ölt meg. A bátya vére már megalvadva színezi Victor száját itt-ott és öklét, mire egy ajtó nyitást, utána egy ajtó zárást hallani. Megérkezett a ház ura, az immáron egyke gyerek apja, ki mit sem sejt a történtekről. Amint az anya meghallja az érkező által keltett zajokat szaladni kezd elébe. Ekkor meri csak elsírni magát, majd férje kezei közé szaladni. Csak habog-hebeg, és remegve közli mi történt, alig érthetőek szavai, a zaklatottság és a félelem teljesen megnehezíti számára a beszédet. Victor a konyhában teljesen lesápad, mert eszébe jut a sok verés, amit apjától kapott. Eléggé szigorú ember volt, így tudta ha kiderűl mi történt, verés lesz a vége. A fiú hevesen állt neki eltörölgetni a tányért amiből evett, majd bátyja holttestét az asztal alá húzni, vérét pedig kézzel feltörölni. Kezdett egyre inkább úrrá lenni rajta a félelem, de nem azért, mert tudatosult benne tette, sokkal inkább az apja verése miatt.

-UNDORÍTÓ torszülött! Mégis mi vagy te?! Mocskos kölyök!

Ordít az apa dühtől de mégis alig érezhető félelemtől, ami valójában tombol benne, ám a harag erősebb annál. Victor csak mentegetőzik, ám értelmes mondatok nem jönnek ki a száján. Az apja elkapja őt, majd verni kezdi ököllel. Az anyja eközben csak fel-fel sikít és kérleli férjét, hogy elég legyen, ám az nem nyugszik. A hangok kiszűrődnek a ház falai közül, de szerencsére közel, s távol nincs szomszédsága a Creed családnak. A kiadós verés után Victor megvillantja embertelenül hegyes szem és metszőfogait, amire az apja elkerekedett szemekkel figyel fel. Elkapja fia nyakát, majd egy fogó után nyúl.

-Megölted a fivéredet, de korcs! Még is miféle Istentelen teremtmény vagy?! Maga az Ördög lakozik benned, de én most kiűzöm belőled!

Mondja elhivatottan és a szerszámmal belenyúl fia szájába, majd kihúzza annak fogait. Talán pontatlan megfogalmazás ez, hisz sokkal inkább kitépi Victor szájából a hegyes vadállatiassá fejlődött fogakat, ami közben a fiú csak keserű és fájdalmas ordításokat hallat.

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Victor vérző ínnyel nyaldossa fogai helyét, és könnyekkel küzdve néz apjára, aki megragadja kezét, majd ráncigálni kezdi, és a ház pincéjébe löki ahová az anyja is követi a férjét. Az apa a falhoz tessékeli fiát, aki keserűen kérleli a megbocsátását, ám még most sem a történtek súlyát érzi, hanem a verés alól akar megmenekülni. Lehet nem meggondolatlan dolog azt állítani, hogy Victor cseppnyi bűnbánást sem érez a gyilkolása után.

-Te undorító korcs! Meglátod hamarosan elhagyja az Ördög a tested!


Mondja az apa, mikor agresszió csillan fel szemeiben, és elszántság. Ezután távozik, és hátra hagyja feleségét a fiával. A nő még mindig reszketve a félelemtől, de magához öleli gyermekét bátorítóan. Hiába minden, a szíve szakadna meg, ha most elhagyná Victort. Különös kettősség van a lelkében, hisz egyszerre retteg és kitagadná fiát, illetve ott van mind ezek mellett az, hogy szereti, és bármit hajlandó érte megtenni. Percekig csak némán ölelik egymást, mire az anya egy kendőt vesz elő és nekiáll letörölgetni fia arcáról a vért. Közben halkan suttog neki vigasztaló szavakat, amikre a válasz hamarosan meg is érkezik.

-Miért bánt apa? Én nem akartam, de elvette... elvette a süteményt amit nekem csináltál.

Hangzanak el a különös kiejtéssel történő szavak Victor szájából, amit minden bizonnyal a fogai elvesztései okoznak. Bele is fájdul ínye a kimondott két mondat után, és az anyja csak csitítani kezdi. Talán órákat is töltenek lent kettesben, mire az apa visszatér, és egy láncot dob le a pincébe, amin két csuklóra helyezhető perc van ráhegesztve. A feleségére néz, majd megvetően Victorra, és csak annyit mond;

-Láncold ki!

Victor keserűen hajtja le a fejét, talán némileg megadóan, az anyja pedig szinte megdermed a szó hallatán. Lerí róla, hogy soha nem gondolta, hogy egyszer ezt fogja tenni. Mert már pedig megteszi, mivel abba hagyja a fia ápolását és a lánc felé nyúl...

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Napok, talán hetek telnek el. Victor számára megszűnt az idő érzete, mivel a pince rabságában van már ki tudja mióta. Nem süt be a nap fénye, mindössze olykor a lámpa az ami megvilágítja a helyszínt, mi akkor árad be ha anyja ételt visz le fiának. Pohár víz és egy szelet kenyér az, ami éltetőleg hat a fiú számára, mivel apja úgy véli, ha a teste gyengül úgy a benne lakozó démon is. Ám az éhség érzet csillapítatlansága mindössze a kezdet volt, mert Victor apja nagyobb szenvedéseket okozott, ennél. Minden nap megkínozta őt. Bottal verte, fáklyával próbálta kiégetni a gonoszt belőle, és volt hogy ostorral csapkodta fiát. Mind ezek egy bizonyos idő után hatástalanokká váltak, mivel a kínzott fél már-már immunissá vált a bántalmazásokra. Sebei napról napra gyorsabban gyógyultak, ami csak még inkább felbőszítette az apját, mikor látta, hogy a minap ejtett hatalmas mélyen tátongó sérüléseknek nyoma sincs. Elején még küzdött a láncokra kifeszített gyermek, de lassan feladni kényszerült a kínzásokkal szemben...


-Ne aggódj fiam! Hamarosan vége lesz, és felszabadítalak. Ha addig élek is!

Hangozott el oly sokszor ez a mondat, ami cseppet sem volt nyugtató hatással Victorra, aki már megtapasztalhatta, hogy ő valóban más mint a szülei, vagy mint a fivére volt. Kitépett fogai ismét vissza nőttek, elképesztő sebességgel regenerálódott szervezete és körmei lassan karmokká fejlődtek mind azok mellett, hogy a szegényes tápanyagbevitel ellenére mintha csak egyre izmosabbá vált volna. Mind ezt nem csak ő látta és tapasztalta magán de szülei is szembesültek azzal, hogy fiúk nem átlagos, ám ők mind ezt azzal azonosították, hogy a gonosz megszállta a lelkét. Ördögűzőt nem mertek hívni valami oknál fogva, így csak Victor apja maradt aki önkényesen sajátos módszerekkel remélte a sikert. Nap nap után egyre csak csendesedett Victor kiáltása, és könyörgése a kínzások átélése során, míg nem már elviselte és szó nélkül tűrte.

-Fiam! Hidd el, mindezt a te érdekedben tesszük. Szeretnénk, ha ismét vissza térnél közénk. Mond meg kérlek hogyan változtathatnánk vissza?


Kérdi egy éjjeli órán anyja, aki egy hónap után végre több időt tölt gyermekével, akit egy vödör vízzel és egy ronggyal próbál megmosdatni. Victor szótlanul ül, és hagyja magát, majd csak hosszú percek után válaszol.

-Sehogy. Ez vagyok én. Ha pedig nem öltök meg, én foglak titeket.

Hangzanak el a rémületet keltő szavak teljes nyugalommal és magabiztossággal a fiú szájából, amire a nő kiejti kezéből a rongyot, és döbbenten dolgozza fel a hallottakat. Nem akar hinni fülének. Hátrálni kezd, majd megragadja a gyertyát amivel lejött a pincébe, és sietve hagyja el a helyszínt.

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Victor 2 napja minden kapcsolat nélkül el van zárva a pincébe. Se anyja, se apja nem ment le hozzá, így már az éhtelenség kezd eluralkodni rajta, ahogy a szomjúság is. Alig van ereje ahhoz, hogy megmozduljon, ami nem csoda, hisz már hónapok óta él elzárva és kiláncolva, a szenvedések szélsőséges módját megélve. De ezen a napon valami hirtelen megváltozik. A fiú kezd egyre hevesebben zihálni, és kapkodni a levegő után. Szemeit vér árasztja el, ezzel teljesen elszíneződik az, és a sötétben felcsillan. Többször felordít majd rángatni kezdi a láncokat meghazudtolva gyengeségét. Elképesztő erőről tesz tanú bizonyságot, és akarata bebizonyítja azt, amit senki nem hitt volna el. A lánc szemei meggyengülnek, és kezdik megadni magukat. Csörgésük visszhangzani kezd.


-NEM TARTHATTOK FOGVA!!!

Hörögve kiált Victor, és a hangok kiszűrődnek az ajtón túlra, amit az anyja is meghall. Félelemmel teli szemekkel néz férjére és tanácstalanul áll előtte, remélve hogy egyszer véget ér már ez a rémálom.

-Ki fogok jutni innen! VÉGZEK VELETEK!!

Csendülnek fel ismét Victor szavai...

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Már egy hete van egyedül Victor a pincébe. Se anyja, se apja nem ment le hozzá. Talán bele fáradtak a hónapok óta tartó harcba. Talán már nincs erejük ahhoz, hogy küzdjenek, és ahhoz sem, hogy így lássák egykori fiukat. Victor pedig ez idő alatt egyre agresszívabbá vált. A lánc csörgése ami azt jelezte, hogy a fiú szabadulni próbál nem halkult szinte egyetlen percre sem. Egészen máig. A szülők végre talán fellélegeztek, hisz remélték megbékélt a gyermekük és elfordultak tőle, mert abban bíztak az étlen-szomjan töltött idő elhozta a vég idejét a megszállott gyermeknek. Ám tévedtek...


A láncok mindössze azért csendesültek el, mert megadták magukat. Kiszakadtak a falból, és Victor már nem volt többé fogságban. A fiú hosszú percekig nézte a kezét, amire azonban még mindig a karperec volt ráfogatva. Míg nem végül vadállati mosoly csillant meg arcán, és a saját végtagját leharapta azért, hogy ne kelljen elviselnie a béklyóit. Saját öncsonkítását minden hang nélkül követte el, a fájdalom eltompult a bosszúvágya mellett amit a szüleinek tartogatott. Miután kiszabadította magát, hörögve és gyilkolásvágytól vezérelve indult ki a pince rabságából. Apja túl óvatlan volt, mert azt remélte a lánc elég lesz ahhoz, hogy vissza tartsa fiát, így a pince ajtaját nem zárta be. Ez volt minden bizonnyal élete legnagyobb hibája...

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Victor bosszúvágytól fűtve indul meg a kijárat irányába. nesztelenül közlekedik, mert úgy gondolja meglepetést szeretne okozni családjának. Az ajtót gondosan bezárja maga után, majd áthalad a ház folyosóján, miközben egy kis asztalon megtalál valamit. Egy fogót. Felelevenednek benne a hónapokkal ezelőtt történtek, mikor fogait apja kitépte szájából ezzel az eszközzel. Még mindig látni a szerszámon az alvadt vér nyomait, ami már csak barnán színezik azt. Mosolya megvillan, majd kézbe veszi a "fegyvert". Első útja a nappaliba vezet, hátha ott találja meg anyját és apját, de csalódottan szembesül azzal, hogy nem így van. Ám abban a pillanatba megérez valamit... Szimatolni kezd a levegőben, és felüti fejét egy számára kedves illat. Pite... örömtelien gondol a finomságra és a konyha felé ered. Az ajtaja zárva, így megáll előtte, és mélyen szippant a levegőbe.

-Hmmm... pite...

Mondja alig halhatóan, miközben füleit hegyezve hallja amint az ajtó túloldalán apja anyjával beszélget. Hall minden egyes szót érzi a szívdobbanásukat, és azt is hogy félelem van hangjukban. Hirtelen rájuk rúgja az ajtót, és a legnagyobb megdöbbenésükre a szülőknek szembesülni kell a rémálmukkal...


-Anya. Apa. Hát... hiányoztatok. Remélem én is kapok egy szeletet a pitéből. Tudjátok mennyire szeretem.

Mondja gyermeteg hangon és úgy, mintha semmi bűnös gondolat nem lenne szavai mögött, és nem motoszkálna elméjében. Az apja és anyja megfagyva tekint fiukra, szavakhoz nem jutva a látványtól ami eléjük tárul. Soha... soha nem gondolták, hogy bármikor is meg kell élniük a történteket és hogy Victor képes lesz iylen áldoztot hozni hogy kijusson. Saját testét megcsonkítva mind azért, hogy bosszút álljon azért amit vele tettek.




Kaland megjegyzés:
Lianna Forbes nem azért sérült meg, mert bejelentette inaktívságát, hanem mert szabad kezet adott a karaktere felett távozását követően! Természetesen nem áll szándékomban megölni a szereplőt, de gondoltam ha már nyílt ez a lehetőség, bármennyire is szomorú körítéssel (értve itt azt, hogy egy remek játékossal kevesebb van már köztünk) nagyobb hatása van a résztvevőkre nézve egy társuk sérülésének mint egy teljesen idegen vásárban ténykedő alaknak. Ezzel remélve, hogy a kaland kicsit még nagyobb nyomot hagy majd mindenkiben a jövőben.

????. ??????? ??. - Ismeretlen helyszín

Victor kegyetlenül, és kíméletet nem ismerve támadt rá a szüleire, akik hiába próbáltak ellenkezni, és küzdeni, képtelenek voltak arra, hogy megfékezzék fiuk dühét. A vérontás szabályokat nem ismerve kezdődött el...


... és a szülők ordítása az egész környéket bejárta, hiába. Nem találtak meghallgatásra a Creed családi ház szenvedései.