Közösségi szoba

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 08, 2011 5:53 am

James már épp kezdene lerángatni téged Tyron-ról, mikor magadtól is leszállsz róla. A Bárd köhögve, fulladozva néz fel rád, arcán haragot, és gyűlöletet látsz. Mikor kezed nyújtod felé, félrecsapja, majd felugrik helyéről, s olyan közel megy hozzád, hogy alig pár milliméter választja el fejeteket egymástól.
- Nem tudod, kivel húztál ma ujjat. - Sziszegte, majd az ajtóban összesereglett diákokra vonja tekintetét. Észre se vettétek, azt se tudjátok mióta, de egy seregnyi diák vesz körbe titeket, szemeikből izgalmat, és félelmet, valakinek a szemgödreiből pedig kíváncsiságot látott kisugározni.

Tyron gúnyos mosolyt húzott arcára, majd leporolta magát, gyűrött ruházatát megigazította, s elindult kifelé. A tömeg úgy adott neki teret, mintha egy emberként kaput formálva álltak volna arrébb, de mielőtt kilépett volna a szabadba, visszafordult.
- Ma szereztél magadnak egy ellenséget mon ami! A legrosszabbat a környéken! - Kiáltotta, majd elment. James, és Tenor mint az hűséges ebek, úgy futottak utána, s mikorra végleg elhagyták a szobát, a diákok tapsban törtek ki, és gyermekszintű éljenzésben.
- Szép volt haver. Már mindenkinek tele volt vele a hócipője. - Lépett oda hozzátok egy fiú, arca olyan derült volt, mintha egy viccet hallott volna.

Közösségi szoba - Page 5 288263-180389-iceman

Közösségi szoba - Page 5 288263-180389-iceman

- Bobby vagyok. Jól érzitek magatokat? Kintről hallottuk az éneket. - Kérdezte kezét nyújtva Gabriel felé, miközben még mindig a hangzavar közepette kell beszélgetnetek.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 08, 2011 8:36 am

- Meg vagyok. – felelek Gabrielnek.
~ Hála az égnek, nem kell elővennem a formámat. ~
Egy pillanatra még be is veszem, hogy szent a béke, de korán ittam a medve bőrére, ugyanis Tyron nem akar túlságosan békülni. A fiú úgy tűnik nagyon hirtelen haragú, és ha nem ő nyer, akkor a plafonon van. Van ilyen a világon, ezek a legnehezebb természetű emberek. Miért nem úgy mutálódott az emberiség, hogy csak kikopik belőlünk az agresszió? Mennyivel könnyebb lenne az élet és szebb a világ. Tiszta hippi land lenne a bolygó és mindenki virágot tűzne a másik hajába meg 1000 fényévről is idesereglene a sok turista földönkívüli.
Szó, mint száz, itt nagy balhék lesznek még év közben.
~ Ahogy ismerem ezeket a szájhősöket, mindig csapatostul fog sétálni, és mindenkit a falra ken, aki útban lesz neki. De ez itt nem egy állami gimi, itt kirúgja a falat még valaki, aki képes rá. ~
Későn kapcsolok az elmélkedésemben, mert már egy komplett nézőközönség gyűlt a hátunk mögé. Ezt a szívást! De szerencsére nem rohannak hanyatt homlok tanárokhoz. És még élvezték is.
Hátra teszem a kezemet, és mint aki teljesen ártatlan – hiszen az is vagyok – csak somolygok és billegek a sarkamon.
- Üdv! – köszönök a seregletnek. – Én jól vagyok, köszi.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 08, 2011 9:05 am

-Ahogy akarod....
*Vegyes érzelmekkel figyeli Tyron-t, ahogy távozik. Nem számított rá, hogy legjobb barátok lesznek ezek után, de azért remélte....Igazándiból nem tudná megmondani miben reménykedett, de abban biztos, hogy fiatal még az ellenségekhez.*
-Gondolom akkor legközelebb eltaposol mint egy férget....
*Válaszolja a fenyegetésre, de valószínűleg a Bárd ezt már nem hallotta volna akkor sem, ha hangosan kiáltotta volna utána.*
-Nos, tudunk barátkozni nemde?
*Kérdi mosolyogva Erin-től. A diáksereg természetesen már feltűnt neki korábban is, de igazán csak most fogja fel a jelenlétüket. Elfogadja a Bobby által nyújtott kezet, és finoman megrázza azt.*
-Gabriel, és azt hiszem minden rendben.
~Jézusom mekkora akarja ennek a srácnak. Nincs mese, a tornaóra pokol lesz...~
*Elenged egy zavart mosolyt a tömeg felé, ám szemeivel Erin tekintetét keresi.*
-Szerintem te képesség nélkül is simán kiütnéd...ha pedig mind összefogtok, nem bánthat titeket soha többé.És ha most megbocsájtotok...
*Oldalra fordul "üveglány" felé, és alig hallhatóan súgja.*
-Szerintem húzzuk el a csíkot...

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 08, 2011 10:08 am

Bobby mosolyogva hallgatja válaszaidat, majd kicsit meglepődik.
- Nem terrorizált, ne értsd félre, csak jött a macsó dumájával, meg az arisztokrata gúnyolódásával, és nehezen viseltük. - Magyarázta, majd mikor Erinhez készülődtél, természetesen engedett, nem tartott szóval. Megveregette a válladat, majd haverjaival maga is elvonult. A tömeg lassan kezdett szétszóródni, volt aki maradt, leültek a kanapéra, megbeszélni a történteket, de a többség elvonult, magatokra hagyva titeket.

//Off: Nos remélem élveztétek ezt a kis "mini kalandot", és senkiben sem hagytam rossz emléket, avagy tüskét. Most magatokra hagylak, jó játékot. Smile

//

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 08, 2011 11:45 pm

- Ja, tudunk. Illetve miket beszélek, csak te haverkodsz ilyen kitörő örömmel. – kuncogok.
Én nem félek, már látom is magam előtt, hogy ha valami zűrbe próbálna belevonni valaki, én gyártok magamnak egy feka kést törött üvegcserépből és majd kicsapom a biztosítékot. Persze abban több lesz a blöff, mint az igazi fenyegetés, de az esetek többségében az emberek már ettől telerakják a nadrágot.
Bobi arcát alaposan a fejembe vésem. Nem árt, ha tudom, kikhez fordulhatok, hiszen ő elég… nos, tényleg nagynak látszik a gyerek és a lelkesedését nézve, biztos szövetséges.
Összenéz Gabriel-el és bólintok. Fullasztóvá vált a levegő idebent, sokan lettünk hirtelen ezek után már nem szándékozom a tömeg „martalékává” válni.
- Menjünk. Sziasztok! – köszön a többieknek, és ha fiúkísérőm is csatlakozik, akkor én részemről kifurakodok a folyosóra.
Ott egyből szembefordulok a fiúval és lelkesen magyarázok neki.
- Ez oltári volt! – mutogatok befelé a közösségi szobába – Téged nem kell félteni, bárkit agyon nyomsz egy laza rátehénkedéssel. És még szerénykedsz nekem, hogy téged kell ellátni majd, ha baj lesz. Micsoda képmutató vagy! – mondom tréfásan és vállba bokszolom őt.

//Köszi Kurt! Smile

//

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 09, 2011 7:12 am

*Bár tagadhatatlan, hogy egy pillanatra jólesett neki belekóstolni a népszerűségbe, de a pillanat elmúlt, így igyekszik minél előbb elhagyni a termet. Sikeresen kifurakszik Erin nyomában, aki a folyosóra érve hirtelen megtorpan, ő maga pedig kis híján beleütközik.*
-Ha nem vonod el a figyelmét ilyen mesterin, sosem sikerült volna.
*Ahogy visszagondol az eseményekre, ő is csak nevetni tud. Az igazat megvallva, amikor azok hárman felbukkantak sokkal rosszabbra végkifejletre számított.*
~Képmutató???~
-Tényleg az lennék?
*Kérdi, hangjában olyan gyengén megjátszott sértődöttséggel, hogy még akkor sem lenne hihető az alakítása, ha nem vigyorogna közben.Játékosan elkapja Erin kezeit, mintha további ütésekre számítana.*
-Te beszélsz, aki első nap elcsavarja a helyi menő csávó fejét?
*Vág vissza, még mindig nevetve.*
-Azért egy pillanatra megijedtem...

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 09, 2011 7:39 am

- Én szánom-bánom, de bevallom, hogy inkább ő csavarta el az én fejem. Persze nem úgy, nem estem bele, de a hangja valamiért olyan volt… Olyan csábító volt. Veszélyes erő ez.
Kényelmetlenül érzem magam, nem vitás. Így rászedni! A világ kezd kitágulni előttem, eddig nem tudtam, hogy a mutációnak hány variációja van, de kezdek rájönni, hogy a lehetőségek száma végtelen is lehet akár.
A kezem elkapását nem díjazom különösebben, valamiért ez már túl benne van a magánszférámban, úgyhogy kihúzom.
- Az, képmutató vagy. – vigyorgok – És én nem is csavartam el a fejét! Szerintem ez a srác mindenkire rámászik, aki az ellenkező nemből van.
Körbenézek a folyosón, nem hall minket semmi, úgyhogy bevallom:
- Azért nem csodálom, egy pillanatra én is megijedtem.
Azt már nem mondom el, hogy mikor, hagyom a fiút, had örüljön.
- Na, akkor merre megyünk?

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 09, 2011 10:09 am

-Nekem nem kell mentegetőznöd, engem arra vett rá, hogy felpofozzam magam...
*Megtapogatja arcának azt a részét, ahová a pofont adta.*
-Másfelől, ha legközelebb történik ilyen felismerjük a dolgot, és talán már nem elsz ránk ilyen hatással....Ha pedig mégis elcsábít egy szirén remélem ott leszel, hogy cserépen térdeltethesd.
*Felhorkan, mikor ismét képmutatónak nevezik, kicsit mérgelődve kezd bele a következő mondatba.*
-Képmutató, tehénkedő...ennyire azért ne udvarolj, mert még zavarba jövök.
*A lány vallomása után ő is körbetekint, majd miután meggyőződött róla, hogy még mindig nem hallgatózik senki ezt súgja:*
-Meg őrzöm a titkod.
*Ekkor szóba kerül, hogy ők valahová menni akartak, mielőtt ez az egész elkezdődött. Zavartan kap a fejéhez, és újra körbenéz a folyosón. A titkos, és valószínűleg fiktív pincén, no meg a lányöltözőkön kívül kívül csupán egyetlen helyen nem járt eddig az iskolában, az pedig a kert. Az ajtóból újra kinéz az ablakon, utána pedig Erin-re tekint.*
-Ez alapvetően egy suli, úgyhogy ha valami izgit akarunk találni, az tuti odakint lesz...

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 09, 2011 9:22 pm

- Üvegen térdeltetni talán nem, de egy baráti fülhúzás majd felébreszt minket.
Arra nem veszek mérget, hogy legközelebb nem lesz ilyen hatással rám Bárd ereje, sőt biztos vagyok benne, hogy akkor is képes lesz rávenni valamire, de legalább már nem ér felkészületlenül.
~ Asszem a legjobb lesz, ha eztán nem mozdulok ki a zenelejátszóm nélkül. Inkább hallgatom a saját zenéimet, mint azt a kornyikálást. ~
- Udvarolnék? Észre sem vettem. De köszi, hogy szólsz.
Abbahagyom a heccelést és megint hátra teszem a kezeimet, ami azért kicsit kényelmetlen, mert az egyikben ott a füvet. Lehet vissza kéne vinnem ezt, nem is értem minek hoztam magammal.
Követem a fiú tekintetét és megint a kerttel találom szembe magam. Nem lehet valami jó ez a kényszer szobafogság.
- Te sose mész ki? Hogyan jöttél el ide, ha félsz kimenni?

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 09, 2011 10:25 pm

~Nem azért mondtam, hogy hagyd abba....na mindegy.~
-Kocsival, de az túlzás, hogy sosem megyek ki....
~Az lenne?~
-De ha nem pattogok, elvileg nem lehet kint semmi bajom...azért ha elszállok kapj el légyszi.
~Jól is néznénk ki....egy nagy emberlufi...~
*A lány kezeire téved a tekintete. Abból, ahogy a füzetet szorongatja beugrik neki a saját táskája, melytől szintén ideje volna volna megszabadulni.*
-Mi lenne, ha lepakolnánk előbb? Az én szobám itt van nem messze.
~És ma még kupi sincs benne. Hiába, a jó munkához idő kell.~

Tárgy: Re: Közösségi szoba Hétf. Júl. 11, 2011 5:06 am

- Á, értem. Engem is kocsival hoztak, de jobban féltem a repülőn. Mr. Lensherr sokkolt, hogy ügyeljek arra, nehogy valamit is átváltoztassak izgalmamban, mert állítólag előfordulnak balesetek. Majd ha majd még lesz kedved kimenni, akkor meglasszózlak, ha elszállnál, jó?
Na ja, gáz lett volna, ha egyszer csak egy üveg ülésen találom magam, vagy a sztyuinak okozok meglepit. Ránézek a füzetemre, és beleegyezően bólintok. Szívesen megszabadulnék feles terhemtől.
- Jó, mehetünk. De figyelmeztetlek, hogy imádok mindent tüzetesen megnézni. Rossz szokásom, hogy ugyan nem guberálok bele más cuccaiba és tapizom össze a személyes dolgokat, de ami szem előtt van, arra egyből lecsapok, és ha érdekesnek találom, akkor mint egy rossz vénasszony csinálom a műsort.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Hétf. Júl. 11, 2011 12:36 pm

~Hehe...én inkább úsztam volna.~
-Előfordul, hogy valamit véletlenül változtatsz át?
*Gabriel ezen őszintén csodálkozik. Társa jóval magabiztosabbnak tűnt a képességével kapcsolatban, mint ő maga. A vénasszonyos megjegyzésen csak jót mosolyog, közben azért végig gondolja, hogy milyen állapotban is hagyta a szobáját. Rövid morfondírozás után arra a következtetésre jut, hogy most még olyan rendben van a helység, ahogy talán sosem lesz többé, úgyhogy semmi gond.*
-Nem igazán volt még időm kicsomagolni, de leginkább csak könyveket, meg videó játékokat hoztam magammal, de ha érdekel az ilyesmi, felőlem nyugodtan szétnézhetsz.
~Értsd úgy: a plüssjátékomat már biztos helyre dugtam.~
-Nos, mondanám, hogy: "csak ön után széphölgy" ; de csak én tudom hol lakom, úgyhogy kérlek kövess.
*Az idézet másik felét nem tartotta fontosnak kijavítani, így útnak is indult, remélhetőleg-Erin társaságában-új otthona felé.*

//Folytatás: Gabriel Taylor szobája//

Tárgy: Re: Közösségi szoba Csüt. Júl. 28, 2011 10:07 pm

Mutánsok Ébredése - Első a sok közül

2000. december 16.
15:00

A diákok mindegyikét Xavier professzor hívta a helységbe telepatikus úton, amire mindenki kivétel nélkül felfigyelhetett. Az iskola színe, java össze gyűlt, és a régebbi diákok már láthatják, hogy milyen sokan lettek alig pár hónap alatt. a Mutáció egyre több emberben üti fel a fejét, és azok, akik egy biztos pontra vágynak, egy otthonra, és arra, hogy megértség kilétüket itt, a Xavier és Lensherr magániskolában gyűlnek össze. Hely már nincs mindenkinek, hogy letudjon ülni, hisz a fotelek, és kanapék hamar lefoglalásra kerültek. A diáksereg előtt Ororo tanárnő áll, és mellette Xavier ül az ablak előtt. Megvárja míg kicsit elcsendesül mindenki, majd utána a mindig kedves arckifejezéssel szólal meg.

Közösségi szoba - Page 5 Scaled.php?server=98&filename=hgzjuz7

-Nemsokára Karácsony!

Jelenti be, amire néhányan mozgolódni kezdenek, suttogni, és mosolyogni. Nagy ünnep, ez tény, és az iskola igazgatója is így véli, amiről az is árulkodik, hogy néhány szobát, köztük ezt is, annak szellemében már elkezdtek feldíszíteni. Kedves dísztárgyak, képek, és díszek lógnak már itt-ott.

-Épp ezért gondoltuk úgy, hogy jó lenne kicsit kimozdulni mindenkinek és megnézni az évente megrendezendő Karácsonyi vásárt a Central Parkban. Ororo tanárnő szívesen elkísérne benneteket...

Mondja, majd nyel egy nagyot, és alig észrevehetően sóhajt, és kicsit gondterhelten de elhatározza magát arra, hogy folytassa mondanivalóját, amit az imént kicsit elnyelt, és idejekorán fejezett be. Mellette álló Ororo a folyosón át, egyenesen a konyha irányába néz kissé feltűnően, mire néhány diák oda kapja a fejét akarva-akaratlanul is. Közben Xavier folytatja.

-... és az iskolánk egyik új lakója is.

Ezzel egy kissé szőrös, igen erős testalkatú férfi jelenik meg a szobában, aki épp egy termoszból önt magának forró kávét. Az alak kissé alacsonyabb az átlagnál és fura frizurája sem a megszokott. A diákok közül alig ha látta valaki, ha még is, akkor csak épp egy pillanatra figyelhetett fel rá korábban a Földalatti szinteken. Kisugárzása nem épp a kedves mércét üti meg, talán némelyeknek még ellenszenves is lehet a különös vendég akit Xavier a fiatalokra akar sózni. De látszik, hogy ez az "újoncnak" sincs igazán kedvére, és szinte homlokára van írva, hogy a háta közepére sem kíván egy tucatnyi kölyköt, akik felett óvóbácsit kell játszania.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Csüt. Júl. 28, 2011 11:56 pm

Éppen a szobámban tettem, vettem, mikor egy ismerős hang a fejemben megszólított. Nem személyesen nekem szólt, de valamiért nekem is szólt. A hang elmondta, hogy menjünk a közösségi szobába. Hát persze, Charles Xavier telepata, és Ő az, aki hív minket. Összehajtom az utolsó adag ruhát, majd elindulok a megbeszélt- jobban mondva elmondott- szobába.
Oabent még lézengenek a diákok. Én még letudok ülni, és a magam mellett lévő helyet is lefoglalom, hátha tudok valakinek szerezni egy potya helyet. A hely amúgy is megtelik majd, a prof biztos sok diáknak szólt.
Így is van. A szoba zsúfolásig megtelt, sokaknak már csak állóhely jutott. Xavier professzor megvárja, míg mindenki elcsendesedik, majd mosolyogva felvezeti, hogy karácsony van, és szeretne egy kiruccanást a Central Park-ba. Zsír, úgyis kezdek lassan bekattanni ettől a helytől. Nem mintha gondom lenne vele, de a bezártság érzete egy idő múlva sok tud lenni.
Ororo tanárnő velünk tart, ennek örülök. Bírom őt, jó fejnek tartom. Miután Xavier felkonferálta őt, bemutat egy sokkal különösebb tagot: egy igazi, kemény formát, egy ellenszenves muksót. Ez tanár? Nem is tűnik olyannak, mint aki közénk való lenne. De nem az én dolgom ez, a tanári kar biztos tudja, hogy kit miért visznek a diákokkal.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Csüt. Júl. 28, 2011 11:59 pm

December. Havazik, hideg van, meg mi egy, s más, de én szeretem. Nem sokára itt a Karácsony is! Szeretem magát sz ünnepet, bár kivételesen nem azért, mert ajándékozás van. Imádok finomakat enni. Gesztenyével töltött kacsa, beigli, sült csirke, meg hasonló finomságok. Bár a hálaadás alatt ettem én elég csirkét egy életre... legalábbis azt hihetik, de nem. Éppen a fürdőben csinosítom magam, mikor hirtelen elejtem a fogkefémet, amikor meghallom Xavier hangját a fejemben. Már itt vagyok durván több mint 3 hónapja, de ehhez még nem igen szoktam hozzá. Mondjuk az tuti, hogy ezzel a technikával spórolt a suli a hangosbemondón. Befejezem a szájápolást, kicsit megigazgatom hajamat, majd elindulok a földszintre, ahol gyülekezőt fújtak. Nem vagyok az elsők között sajnos, mivel mire leérek már nincs szabad hely nekem. A fene essen belé a sok öregasszonyba. Kénytelen vagyok az egyik kanapé mögé állni, ahonnét figyelhetem a proffot, meg Ororot. Úgy fest lassan mindenki megérkezik, így belekezdhet a góré a karmesterségbe, és elmondhatja végül miért is vagyunk itt. Aztán lehull a lepel. Végre kimozdulhatunk! Még sosem voltam a park évente megrendezett vásárán, valahogy nem jutottam el rá. Pedig tudom, hogy ilyenkor kitesz magáért a hely, és szépen feldíszítik, tele van bódékkal, talán még veszek is valamit valakinek így Karácsonyra.

-Király!

Mondom magam elé, egy kis mosollyal, majd ez a dolog hamar lefagy rólam, amikor kiderül, nem csak Ororo de egy másik személy is elkísér minket. A tekintetek miatt én is megfordulok, és meglátom ki is lesz az. Na ő meg ki a fene? Nem láttam még, és nem tűnik túl barátságos alaknak. Szemügyre veszem a férfit, és kissé felvont szemöldökkel mérem végig, majd megbököm a mellettem álló Allant, hogy skubizza kivel is állunk szembe. Még rá is kérdezek, hátha ismeri, de nem várok tőle túl sok mindent.

-Ez meg kicsoda?

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 2:09 am

Hó! Olyan ritka dolog Angliában ekkora mennyiségű hó, hogy ezt muszáj kiélveznem. Amúgy is rossz volt a kedvem a napokban, mert mint kiderült, karácsonyra kénytelen vagyok itt maradni. Pedig már beleéltem magam, hogy kiszabadulok ebből a bentlakásos furaképzőből és egy kicsit lóghatok a régi barátaimmal. Őszintén szólva, hiányzik az otthonom és a családom, meg az ágyam, szobám, a tengerpart. Persze itt is van tenger, de nem olyan közel.
Bánatomat és búskomorságomat, amivel már biztos nem egy diáknak okoztam rossz órákat, most egy kis hóemberépítéssel próbálom helyre billenteni. Élvezettel rakosgatom a nagy hógolyókat egymásra, amikor meghallom a fejemben sztereó térhatásban a prof hangját. Utálom, amikor így közli velünk a dolgokat. Lassan sóhajtok egy nagyot, a pára fodrozódva pöfög ki a számon, mint egy kéményből, majd otthagyom a művemet. A küszöbön leverem magamról a nagyja havat, a többit már az előszobában intézem el és menet közben vetkőzök.
A közösségi szoba már szinte teljesen megtelt. Szememmel megkeresem Gabriel Taylor-t, átfurakodok hozzá, és csak ledobom mellé a földre kabátomat, sálam, sapim, és a legnagyobb természetességgel lecsüccsenek rá.
- Mi lesz itt? – kérdem tőle, de nem kell sokat várni a válaszra.
A prof nagy meglepetéssel szolgál nekünk, és a hír hallatára és is hallatok egy hangos „Jeeee” örömkiáltást. Biztos szép lehet a vásár. Ott az a sok forralt boros, a kori pálya, amit én a legjobban favorizálok. Hálát rebegek magamban a profnak. De még közel sincs vége, mert még egy meglepetéssel szolgál nekünk. Beslattyog egy marcona fickó, aki egy cseppet sem bizalom gerjesztően néz ránk. Én is elhúzom a szám, akárcsak a nagytöbbség és még mielőtt meggondolnám, kiszalad a számon egy mondat, ami mindenkihez eljut.
- Ő lesz az idei télapó?

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 2:41 am

- Mein got, ez gyönyörű. - Szólalt meg Kurt Wagner az ablakból nézve a gyönyörű havas kertet. Arcáról felhőtlen boldogság sugárzott, mosolya oly őszinte volt, mint szívének heves dobogása mikor visszaemlékezett a rég múlt kellemes emlékeire. Mikor a Cirkusz alkalmazottjaival, szebb szóval említve, a családjával kinn töltötte a délutánokat a hóval borított udvari részen, hógolyóztak, hóemberkét gyúrtak, de legjobban szánkózni szeretett. A többi akrobatával versenyzett egy kisebb domboldalon, ha vesztésre állt néha csalt egy kicsit képességének köszönhetően, amit a többiek hógolyókkal háláltak meg. Ettől eltekintve, azért kellemes emlék ez Kurt számára, mert szeretteivel volt, olyan emberekkel, kik nem nézték le külseje, és képességei miatt, és úgy szerették őt, mint csak egy lett volna közülük.
Szájában még mindig érezte nevelőanyja finom karácsonyi sütiét, akárhányszor visszagondolt rá, vagy az ünnepi ebéd szépségei, a finom ételek, és a remek hangulat.

Ahogyan Árnyék fejében keringtek a gyönyörű emlékek, akaratlanul elérzékenyült, és mosolya, boldogsága oly gyorsan lombozódott le, mint amilyen gyorsan lehullott egy kupac hó a közeli fa ágáról. Ekkor összekuporodott, és komoran tekintett maga elé.

Közösségi szoba - Page 5 Normal_waiting-ashwings

Közösségi szoba - Page 5 Normal_waiting-ashwings

Nem sírt, nem akarta, hogy bárki meglássa így, valószínűleg, ha benyitottak volna, inkább elteleportál, minthogy bárki is így lássa őt.
Éppen azon gondolkozik, hogy felöltözik, és sétál egyet a hóban, hogy kiszellőztesse a fejét, mikor egy hangot hall a fejében. Egy kérés, közlés, melyet már hallott ezelőtt, így összetudja rakni a képet, mi lehet a mentális hang a fejében, és kihez tartozik.
Nyújtózott egyet, megtörölte szemeit, magára vette dzsekijét, és a teleportálás helyett, most egyszerűen csak kinyitotta a szoba ajtaját, majd maga mögött becsukta.

Közösségi szoba - Page 5 Normal_kurt-xcom_www.kepfeltoltes.hu_

Közösségi szoba - Page 5 Normal_kurt-xcom_www.kepfeltoltes.hu_

A professzor arra kérte őt, hogy ha lehetséges ne használja mindig képességét, hiszen nem egyszer a frászt hozta egyes diákokra, meg hát nem mindig biztos, hogy a kellemes hasznos is lehet.

Mikor leért a közösségi szobába, már egy tucat diák várakozott a teremben, így nem meglepő, már nem kapott ülőhelyet, de ez őt nem zavarta, legalább a háttérből figyelhette az eseményeket. Igaz régóta itt van már, de még kicsit zárkózott, nem készült még fel a nagy barátkozásokra, és a külvilágra. Ideje nagy részét a szobájában tölti, és nem igen szeret kimozdulni, pedig szobatársa Jesse nem egyszer próbálta elrángatni sportolni, vagy csak szórakozni.

Mikor Xavier professzor megemlíti a kirándulást a vásárban, egyik szeme majd kicsattant az örömtől, míg a másik szomorúan vette tudomásul, hogy jól be kell öltöznie, hogy senki ne láthassa abnormális külsejét. Az alacsony idegen nem köti le a figyelmét, hiszen most magában gondolkozik, egyik pillanatban tervezgeti, mit fog csinálni a parkban, a másikban azon tanakodik, ugyan mit vegyen fel, hogy senki ne lássa őt.
Ekkor egy lány szólal fel, ki a földön foglalt helyet, így Kurt számára nem volt észrevehető. Az új morcos, fura frizurával rendelkező férfit nézte télapónak, minek köszönhetően a csendes Kurt is nevetésben tört ki, majd hirtelen szájára csapott, mikor feleszmélt benne a gondolat, hogy szemtelenül viselkedett.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 3:09 am

2000. december 15., Péntek

Biológia órán kaptam egy üzenetet az agyamba. Furcsa volt, de a Xavier professzor mindenkit az aulába hívatott, így most oda igyekszem. Persze most voltam a mosdóba, így mire ideértem már nincsen hely.

~Ez szép, most álldogálhatok. Atyaég, de sokan vannak... vagyunk.~ képedek el, így próbálok valami olyan helyet keresni, ahol még jól látok. Az egyik ajtó mellett állok. Végül semmi különös nem történik, csak a professzor elmondja, hogy kiengednek minket valami karácsonyi vásárra. Ez jó lesz arra végül is, hogy a családomnak néhány apró dolgot megvegyek. Ororo tanárnővel fogunk kimenni, meg még valakivel. Ekkor rám mutat a tanárnő... Vagyis csak úgy tűnik, mert mindenki keresztülnéz rajtam. Elpirulok és kinézek én is az ajtón, ami mellett állok, és megnézem a másik kísérőnket. Egy ismeretlen alak, bár őszintén megmondva, itt szinte mindenki ismeretlen számomra még. Elég mogorva egy fickó. Aztán visszafordulok, hátha történik még valami és mehetek a következő órára. Mindenképpen várok, mert lehet, hogy most fogunk kimenni... Végül is az nem hangzott el, hogy mikor. Meg gondolom bemutatják az új "lakót" is. Egy lány azt mondja, hogy az új lakó lesz a Télapó. Elmosolyodom, de nem merek nevetni, lássuk mi sül ki ebből!

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 3:26 am

Pár teleportálás után érkezek a közösségi szoba bejáratába. A kezem a zsebemben nyugszik, a nadrágoméban ami még így is rövid az épületen belül, de felül mégis pulcsi takar. Szinte reflexszerű mozdulatként megigazítom a kapucniját miközben belépek, majd két lépés közöt ismét teleportálok és lehuppanok az egyik kanapé karfájára. Kierőltetem a maradék levegőt a tüdőmből egy hosszú fújás keretében ahogy elbambulok a teremben, majd egy mélyet veszek vissza az orromon. Jó sokan vagyunk és még jönnek utánam jó páran.
Télen néha kicsit laposnak érzem magam, ahogy most is. Csak bambulok, meg sem próbálok valakihez addig beszélni míg meg nem örjítem, csak ülök és követem a szememmel a mozgást. Majd a prof neki kezd.
Egy könnyed mozdulattal irányba húzom magam, majd még mindig kicsit babulva hallgatom a bejelentést. A szemem előtt jelenik meg a park a vásárral, fények, emberek, higeg,szóval forraltbor és kürtös kalács. Valamikor kis koromban voltam utoljára a nagy almában. Halvány emlékeim vannak csupán a nyüzsgő városról. Elmélyülök a saját világomban és csak füttyentek egy dallamosat ahogy mástól is hallom az örömét hangoztatni. Amikor szóba kerül Ororo tanárnőre nézek egy pillanatra, majd... az új jövevényre. ~ Tipikus tesitanár... ~ Jön a hirtelen gondolat de most nem mondom ki csak én is rámeresztem a fél szemem a sarkából, de viszonylag csöndben vagyok, csak vizsgálgatom.
- Gorilla bácsi... - Csúszik ki normál hangerőn a jellemzésem, kicsit magam is meglepődök rajta, hogy... milyen szépen összefoglaltam a fickó feltételezett modorát és fizimiskáját. Talán ehhez hasonló a mutáns neve is, gondolom mutáns. Eléggé kilógna ha nem. A gondolataimra egy enyhe mosolyt mutatok, inkább magamnak, mint a környzetemnek. Pedig sejtem már a Prof hangjából, hogy azért társul hozzánk a szőrmok mert félt minket odakint... Huncutságot sejtek...

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 4:52 am

Már rég elmúlt reggel, de Trant még mindig pizsamában fekszik az ágyában. Végre sikerült rátennie a kezét a kedvenc fantasy könyvére. Most van ideje olvasgatni, és már a tanulásra is kevesebbet kell gondolnia. Mindjárt itt a téli szünet, és akkor haza látogathat végre. Ez volt az első hálaadása, amit nem otthon töltött. A szüleivel majdnem három órán keresztül beszélgettek. Soha nem használta a készüléket egyhuzamban ennyi ideig az egész életében. Végül megkapta otthonról az ajándékát is. A könyvet melyre olyan rég áhítozott. Csak egy gond van, ami mostanában mindig is feljön Szotyi, és az ő elégedetlenkedései.
Pár hónapja még örült neki, hogy van egy beszélő állatkája, amivel talán még be is csajozhatott volna, de most már meggondolta magát. Minden nap csak "tanulj; dolgozz; csináld ezt, csináld azt", akár csak ha a mostohaanyja lenne. Türelmes fiú, és tudja hogy jót akar a kis szőrös, de ami sok az sok. Napi beidegződés, hogy amikor csend van, már csak azt várja mikor szólal meg ....

- Öltözz kölyök. Szotyinak jó előérzete van. - Szólal meg a kis hörcsög. A hangja késként hasít a csendbe. Trant látványosan összerándul a hang hallatán, ami nem csak mosolyra ösztönzi az emlőst. Ez amúgy meglepő teljesítmény egy szőrcsomótól. - Kezdj már készülni az istenedet te fél francia. El fogsz késni ha nem kezded el kenegetni magad a síkosítóddal. - Végre a mutánsfiú letápászkodik ágyáról, és morgolódva nekiindul a napnak. Tetű lassan elkezdi bekenni magát a bőrápoló krémmel, majd mielőtt még megkérdezhetné, egy telepatikus hang szólal meg a fejében. Ez az időpont, hogy teljesen elbizonytalanítsa a gyereket. - Öltözz vastagan, hosszú út vár ránk. Hosszú és vicces kaland elé nézünk. - Ezzel el is fordul a meglepett fiútól. A hörcsög is elkezd készülődni, legalábbis amennyik kell egy ekkorka állatnak.

Végre sikerül felvenni a nagymama kötött pulóverét, és még a cipőt is felimádkozza a lábára. Nyáron jó volt, se cipőt nem hordott, se más testére nem épp jó dolgot nem kellett aggatnia. Most persze itt a tél, és kötelező a cipő, mert lejárja a lábát, és sokkal rosszabb dolog is bekövetkezhet. Így végül kötött pulóver, bakancs, és minden nehéz téli gönc felkerült rá, ahogy anyja szereti.
Már éppen Szotyi próbálná a kezébe kaparintani, mikor a hörcsög ellenérzéseinek adva hangot, éppen hogy csak le nem ordítja a fejét. Egymás mellett sétálnak lefele a közösségi szobába. Liftet használnak természetesen egyikük sem bírja a lépcsőzést. Igaz mióta rendszeresen edzenek Hank tanár úrral a veszélyszobában, kicsit jobban mennek a fizikai dolgok, de csodákra nem kell várni.
A szobában nagy meglepetés várja őket. Még így is késésben vannak, már teli van a szoba. Kicsit félénk "Szevasztok"-kal köszönti a többi diáktársát, és bármennyire is akarja nem megy közel Lindáékhoz. Sajnos vagy most talán szerencsére, mikor belép a terembe valaki azonnal átadja a helyét. Így még ülő helyük is van, legalábbis Trantnak, mert Szotyi mint mindig kényelmesen felmászik a vállára. Csak hogy fenségesebbnek érezze magát. Az új jövevényen nem lepődik meg egyikük se. Így is folyamatosan bővül az iskola, pedig már jócskán elmúlt év eleje.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 9:12 am

1 hete vagyok ebben a suliban, nem is olyan rossz. Tényleg van lehetőség az orvosi pályán való elindulásra, fel is vettem, mint szakkört. Marha jó órák vannak. És a tanárnő... Ororo Monroue... egyszerűen gyönyörű. Nagyon tetszik... Kár, hogy van köztünk 10 év. A diákok közül még nem ismerek iagzán senkit. Sőt, igazán sok szót sem váltottunk. Köszönés, ceruza vagy toll elkérése, ilyenek. Ebédidőben sem dumálok senkivel, én nem merek nyitni feléjük, mások meg nem jönnek hozzám. Új fiú vagyok, de mindig jönnek újabbak. Gondoltam rá, hogy velük megpróbálok bratyizni, de feléjük sem merek kezdeményezni, másokkal meg hamar összebarátkoznak. Biztos velem van a baj. A legtöbb szóváltásom a tanárokkal volt... kicsit gáznak érzem.
Naponta hazatelefonálok, hogy mégis hogy vannak, nekem hogy megy a suli, hogy lesz a karácsony, meg hasonlók. Valamikor felhívom a barátaimat is, érdeklődöm felőlük és fordítva is. Néha rákérdezek Rose-ra is. Meglepetésemre, egyszer megkérdezte, hogy hol vagyok. Annyira örültem ennek a hírnek... persze tudom, hogy ez csak egy "hát ez meg hova tűnt" típusú kérdés volt nagy valószínűséggel, de nagyon jól esett. Na... itt az ideje, hogy elfelejtsem. Úgy sem fogom gyakran látni, így könnyebb lesz.
A tegnapi szakkörös óráimat nézem át. Hihetetlen... hogy lehet egy tanár ennyire okos és szép is...? Az álmélkodásomat Xavier hangja szakítja félbe. A frászt kapom tőle. Tudtam, hogy telepata, de csak most tapasztalhattam meg az erejét.
Lemegyek az utasított helyre, de már nem jut ülőhely. Ez annyira nem is fontos, de próbálok olyan helyre jutni, ahonnan láthatom Xaviert is és a szexi tanár nénit. Szóval ki fogunk menni vásárolni karácsonyra... szuper! Azt hiszem, veszek egy-két dolgot anyuéknak meg a srácoknak. Itteni barátok hiányában sajnos valószínűleg suliban nem fogok ajándékozni. Szinte ujjongok magamban, mikor mondják, hogy Ororo jön velünk. Az új pasi meg... nem tom. Nem tűnik valami boldognak, hogy pesztrálnia kell minket. Sose láttam még. Vajon ki lehet?Nem hiszem, hogy diák, ahhoz túl idős, talán egy új tanár. A mikulásos beszóláson elvigyorosom. Peersze, pont úgy néz ki. Mondjuk majd csak kiderül, szóval nem is foglalkozom vele tovább.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 9:34 am

Mint minden délutánomat most is egy irodalmi regény olvasásával töltöttem, kellemes kis könyv, és sok benne a tanúság. Ágyamon elnyúlva olvasgattam a könyvet, élvezve a napsütés mentes időjárást, hogy végre nem kell felvennem azt a kényelmetlen ruhát. A felhők teljesen eltakarják a napot, így most a bőröm kiélvezheti a szabadságot, és a friss levegőt.
Néha azért magányosnak érzem magam, hiszen nem kaptam szobatársat, de mindig van számomra valami elfoglaltság, amivel leköthetem magam, vagy olvasok, vagy verseket írok, esetleg szörfözök a neten, persze ez csak a szobámra vonatkozó elfoglaltságok, most, hogy a nap ritkán süt, minden időmet a szabadban töltöm, délutánonként jövök be olvasni egy kicsit, hiszen a tudást sosem árt, ha bővítjük.
Bobbyék néha elhívnak sportolni, vagy éppen le az alagsori konditerembe edzeni kicsit, arra természetesen vevő vagyok, bár ma úgy kellett lerángatnia, mert inkább hógolyózni mentem volna, vagy szánkózni. Élvezem a telet...szeretem a telet.

"Napfénye úgy ragyogta meg a leány hamvas, és üde bőrét, mint ahogy a Hold fénye csiklandozza a virgonc tavak vizét. Göndör, rakoncátlan tincsei szinte vízesésként hullottak alá vállaira, mikor hajgumijától szabaddá tette azokat, bár John elcsípett néhányat, és pajkosan megtekergette mutatóujja körül. "

- Ááá, már megint szexjelenet, milyen könyv ez? - Méltatlankodtam letéve magam mellé az olvasmányt, de előtte azért lapozva egy oldalt beleillesztettem a könyvjelzőmet. A sok nyálas résztől eltekintve tényleg tanúságos a mű, de az is lehet, hogy ezzel is le lehet szűrni valamit, esetleg mondanivalója van az írónak.
Nem tudok sokáig elmélkedni a könyv mivoltán, hiszen egy hang szólalt meg a fejemben, arra kérve engem, hogy haladéktalanul menjek a közösségi szobába. Persze miért ne, Xavier professzor nem tűr ellent mondást, hát miért ne mennék, ő az igazgató. Inkább hülyéskednék Bobbyékkal.
Na de ha mennyi kell, hát menni kell. Magamra öltöttem a naptól és a napfénytől védő ruházatomat, ami azért a hidegnek is ellenáll, bár az őszintét megmondva, nem igen szoktam megfázva lenni, a bőröm a hideget szereti jobban. Kicsit morcosan indultam el a közösségi szoba felé, ahol már szinte teltház fogadott. Éreztem én, hogy ez már nem jól kezdődik. Még Trant is helyet bírt foglalni, pont a legeltunyultabb ül. De mi a szösz van a vállán? Egy hörcsög? Na mi a fene, ennyire magányos lenne? Hányszor hívtam a lustaságot kondizni, de patkányt azt tud gondozni.
Nincs időm sokáig törődni vele, hiszen Xavier professzor belekezd mondandójába, amit szó nélkül végighallgat a nagy közönség, majd közönnyel az arcomon fogadom a hírt, miszerint kimegyünk a vásárba.
- Juhé... - Engedtem meg egy unott éljenzést, mikor az új dadára hívja fel a figyelmet Monro tanárnő. Érdekes a fickó, mogorva, bár ebben most egyezünk. Szerintem ennek minden négyzetcentimétere szőrös...biztos szőrmók a mutánsneve, már, ha az. Mi lehet a képessége? Bizarr hajszerkezet? Abnormális szőrkinövés? Legalább ezen jót mulatok, ha már nincs kedvem semmihez. Erin beszólása sem volt semmit, de az inkább aranyos, mint vicces. Kár, hogy nincs itt Bobby, az nyomatna pár brutál poént. Max beszólása meg inkább afféle kontrázás, hogy megmutassa ő jobban tud poénkodni, mint Erin, hány az ő humora sem eredeti, de legalább próbálkozott.
Mikor véget ért a beszámoló, és egy kis nyüzsgést engedhet meg a nagyérdemű, hatalmas mosollyal az arcomon szólítom meg Trantet, bár ő ezt nem látja a maszk mögött.
- Szasz bőrápoló, újabban egerekkel bratyizol? - Böktem a vállán pihenő kis szőrkupacra.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Pént. Júl. 29, 2011 12:48 pm

-NOT ENOUGH MINERALS!!
*Visítja egy gépies női hang Gabriel számítógépéből.*
~Fenébe, így 17261. alkalommal is le fognak nyomni, a legjobb az lesz ha..."MINDEN DIÁK GYÜLEKEZZEN A KÖZÖSSÉGI TEREMBEN"...ez meg hogy került ide?~
*Zavartan tekint körbe, majd egy másodperccel később belé hasít a felismerés, és többé nem keresi a hang forrását.*
~Hát persze, a professzor. Jobb, ha megyek, itt már úgysem számíthatok sok jóra.~
*Azzal begépel egy "GG"-t, majd kikapcsolja a számítógépet, és a háttámlát megragadva kiszökken a székből. A folyosón még viszonylag normálisan közlekedik, ám amint a lépcsőhöz érne, inkább leugrik az alsóbb emeletre, és úgy sétál a tömeg középpontja felé.*
~Azta, látom nem csak én hallottam meg az üzenetet, de hol lehet...~
*Ebben a pillanatban már fel is bukkan mellette Erin. Gabriel szeretne válaszolni a lány kérdésére, de Xavier megelőzi őt, ami talán jobb is, mert ő maga legfeljebb egy "nem tudom"-al tudott volna előrukkolni.*
-Jeee!
*Az ujjongás után Erin felé súgja:*
-Nekem inkább Krampusznak tűnik.
*Hallva a "Gorilla Bácsi" kifejezést, elkuncogja magát, majd vidáman Maxvell felé biccent.*
-Ez is találó. De most komolyan, végre kimozdulunk! Ha az az ára, hogy velünk jöjjön, szerintem belefér a csapatba.

Tárgy: Re: Közösségi szoba Szomb. Júl. 30, 2011 10:41 pm

Épp a kondiban vagyok és végzem a szokásos heti testedzésemet, mikor a Prof üzente elér engem. Jókor szól ugyanis majdnem magamra ejtem a súlyzót. Miután kihevertem a súlyos traumát, vagyis nem éppen kedves címekkel illettem a Profot és családjának nyolcvankettő generációját, lenyomok egy gyors tust, felöltözök és megyek egyenesen a közösségi szobába. Megérkezve látom, hogy az utolsók között vagyok, de még nem késtem le a Prof előadását. Elfoglalok egy helyet valahol középtájon, már ha találok, de csak van valahol egy üresen árválkodó szék...

Karácsony lesz nem sokára, ez így van igaza van Xavier, de nekünk ez most mért jó? Úgy se engednek, akkor meg minek lengetik a mézes madzagot? Óóóó, hogy ez nem is mézes madzag! Ofő elkísér bennünket, meg még egy új lakó is? Egy hülye diák lesz a kísérőnk? Nem nyert... Csávókámnak elkéne némi gyanta vagy valami, mert könnyen összefogják keverni őt a jetivel, ha ilyen szőrösen lép ki a falak közül.

Izgatottan hátradőlök és várom, hogy mi lesz ebből...

Tárgy: Re: Közösségi szoba Vas. Júl. 31, 2011 12:37 am

Gabriel Krampuszos jelzőjén kicsit hangosabban vihogok, mint illene, de ez még találóbb, mint az enyém. Nem tehetek róla, de tényleg fura fazon. Az ofő és a prof pirításaira megpróbálom vissza fogni magam, kevés sikerrel, és inkább a sálamba temetem jókedvemet, amit az arcom elé szorítok.
~ Ez kész! ~
Kivörösödtem megint, mint dogák után és csak a fodrászkellék morgására kapom le arcom elől a sálat. Mikor még azt is megtudom, hogy elkísér minket a vásárra, na, ettől kissé elképedek. Ha mind két fél részéről ilyen kicsattanó lesz a viszony, akkor bizony érdekes kirándulás lesz a parkban.
Feltápászkodom a földről, mert ha jelentkezni kell, akkor a prof nem fog látni. Meghúzom Gabriel ruháját, hogy hajoljon közelebb, és a fülébe súgok.
- Nekem gyanús, hogy nem bíznak bennünk. Oké, valószínű sokan most mennek ki elsőnek ilyen rendezvényre, de nem hiszem, hogy bárkinek is hiányozna a felhajtás. Szerinted?
Közben a levegőbe lendítem a kezem és fél szemmel felmérem a többieket. Eddig jön Timothy, akit sokan nem kedvelnek különösebben, köztük én sem, mert még nálam is rigolyásabb és kiállhatatlanabb tud lenni. Viszont a két lánynak örülök.
- Ugye te is jössz, Gabriel?